Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-11-28 / 48. szám
2. oldal NAGYBÁNYA 1918. november 28. a megszerzett szabadság jogokat, a szociális reformokat és az uj köztársaságot a lelkekben is biztosijani kell. Óriási felvilágosító munkára van szükség, hogy a népet a békés termelés munkájára vissza vezessük! Az uj Magyarországért már régóta küzdő progresszív gondolkodású férfiak és nők Országos Progaganda Bizottságot alakítottak, amelybe a szociáldemokrata és radikális pártok is kiküldötték képviselőiket. A Nemzeti Tanács Biró Lajost küldötte ki az Országos Propaganda Bizottság kebelébe. A bizottság már meg is kezdte munkáját. Lázasan folyik az ország megszervezése felvilágosító és megnyugtató nyomtatványok terjesztése érdekében. Megbizottaink már járják az országot és a szó és az irás erejével világosítják fel a népet. A pályaudvarokon már dolgoznak embereink, akik a hazatérő katonákat a falu békéjének és a rendnek biztosítására tanítják és a köztársaság gondolatára előkészítik. Hivatott irók és népművelők a forradalmi idők kötelességeire nevelő népies írásokat készítenek. Rendkívüli a feladat, amit elvállaltunk. Csak akkor bírjuk teljesíteni, ha az egész társadalom csatlakozik hozzánk. Minden községben önkéntes segítőtársakra van szükségünk! Jelentkezzék mindenki! Tanítók, postamesterek, orvosok, tanárok, jegyzők és községi bírók, hazatérő katonák, katonatisztek és ti is, asszonyok és gyermekek, azonnal ajánljátok fel segítségeteket! Mindenkinek hasznát vesszük, mindenkit foglalkoztatni tudunk, mindenkire kötelességet hárítunk. írjátok meg tehát azonnal, hogy ti is részt kértek a felvilágosítás szóval és Írással való terjesztéséből. Az Országos Propaganda Bizottság helyiségeiben (Budapest, IV., Múzeum-körűt 1.) várja mindnyájatok jelentkezését. De ne csak személyes munkával ajánlkozzatok, hanem teremtsétek meg hozzá az eszközöket is. — Aki gyűjteni tud, gyűjtsön, aki adakozhat, adjon, aki irodaszerrel, írógéppel, szakemberek kölcsönzésével segíthet, ezzel segítsen. A társadalom minden rétegét magába olvasztó elnökség és szakemberekből választott ellenőrző bizottság biztosítja, hogy minden fillér az igazi helyre kerül majd. Programmunk csak egy van : Mindenkivel — mindenkiért tényleg dolgozni. Segítsetek, hogy béke és nyugalom legyen az országban, béke és nyugalom költözzék a lelkekbe. Minden jelentkezés és felajánlás Írásban történhet. Megbízásainkat mindenkinek Írásban küldjük meg. Országos Propaganda-Bizottság Elnöksége. akik már réges-régen nem játszanak, nem énekelnek. Akik talán valahova messze-messze elmentek, téli álmot alusznak. De hát minden tavasz hozott uj, szőkefürtös, játszó gyermeksereget. Nem ért rá az öreg akác sokat eltűnődni, hogy a régi kis pajtásai idők folyamán hova tűntek, hova lettek? No meg azok a piruló leányvirágok, akik egyre tőle kértek tanácsot, zöld levélujjain számolgatva, vájjon szereti-e szívből, forrón, egy kicsit, vagy egy cseppet sem a választottja? Isten tudja, miért volt ö annyi bohó, fiatal szivecskének a bizalmasa ? És vájjon azok a szivek hova lettek, amelyek lázasan dobogva várták a levelek válaszát? Kihűltek? Megálltak? azok a kis ketyegő gépek, amelyek holdas estéken, örök hűséget esküdtek; háncsába összefonódott sziveket vagy betűket véstek. Azután valahogy csak elmentek, eltűntek . . . Uj tavasz, uj virágzások, uj illatsóhajtások, uj leányálmok, uj őszi szelek, pergő levélköny- nyek, uj feledések, uj csalódások, uj bucsuzások, uj álmatlan fehér éjszakák, egyre-egyre váltogatták, űzték, kergették egymást; ki tudja, hány emberöltő óta. Öreg akác a megmondhatója. Azután csak letelt lassan-lassan az ő ideje is. A feje egyre kopaszabb lett. Kevesebb az életkedve, apadóban az életnedve, amely érhálózatában lüktetett. H i R E K. Csics Ödön alezredes városunkhoz való ragaszkodásának azzal is tanujelét óhajtja adni, hogy koronkint fölkeresi lapunkat értékes Írásával. Örömmel köszöntjük őt munkatársaink diszes sorában. A Beszerzési Csoport tagjai részére a járásbíróság pincéjében burgonyát mérnek ki szombaton d. e. 8—12 és d. u. 2—4-ig. Hatósági munkaközvetítést létesített a város tanácsa és megbízta a közvetítéssel Szent- királyi József tisztviselőt. A gazdasági munkaalkalmak nála jelentendők be s a munkát keresők is hozzá forduljanak. A hazatérő' katonák részére Tréger Lajos ivén újabban adakoztak Székely Ferenc, Rözner Valér és Kerner Margit 10 — 10 K-t. Az országos dijnokegyesület nagybányai csoportja f. hó 25-én d. u. 5 órakor a városháza tanácstermében Füredi Jenő ügyv. titkár h. elnök elölülése mellett gyűlést tartott, melynek I főtárgya a helyi Nemzeti Tanácsba kiküldendö két tag megválasztása volt. A gyűlés a liely- í beli dijnokok kiküldöttjeiként egyhangúlag Füredi Jenőt és Kovács Jánost választotta meg. A helyi magyar Nemzeti Tanács — mint már említettük, — alkotmányos formák között, a közönség minden rétegének megkérdezésével való ujraalakulását határozta el a nov. 18-i közgyűlésen. E tárgyban a végrehajtó bizottság a köv. felhívást bocsátotta ki: A nagybányai Magyar Nemzeti Tanács a demokrácia követelményeit megértve elhatározta, hogy újjá szervezkedik. Felhívjuk ezért városunk minden lakóját, hogy kereseti ágak szerint csoportosulva a helyi Magyar Nemzeti Tanácsba képviselőit 8 napon belül válassza meg, illetve küldje ki. Válasszanak pedig az összes állami közalkalmazott tisztviselők, postai segédtisztek és vasúti altisztek 8 képviselőt. Az állami bányaüzemek altisztéi és az állami közalkalmazottak hasonló állású egyénei négy képviselőt. A posta altisztek, továbbá vasúti, bírósági bányakapitánysági etc. szolgák kettő képviselőt. A nyugdíjasok egy képviselőt. Az önálló iparosok négy’ képviselőt. Az ipari alkalmazottak négy képviselőt. Az önálló kereskedők három képviselőt, a kereskedelmi alkalmazottak egy képviselőt. A pénzintézetek egy képviselőt, a magán- tisztviselők és a pénzintézeti alkalmazottak egy képviselőt. A gazdálkodók (birtokosok, mezőgazdák, szőlőmüvelők, erdőtulajdonosok, fuvarosok etc.) hat képviselőt. A bányamunkásság négy képviselőt. A szabad szellemi foglalkozást űzők (orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek, mérnökök, lelkészek, festőművészek etc.) öt képviselőt. A nemzetőrség egy tisztet, egy altisztet és egy közlegényt. A közigazgatási tisztviselők kettő, altisztek kettő és szolgák egy képviselőt. Gyárüzemek és malmok egy képviselőt. A bizottság kimondotta, hogy az esetleges figyelmen kívül maradt kereseti ágak arányíagosan megállapított képviVirágfürtöt is már csak keveset termett. Hiszen kiálmodta — tán századok óta — az akácélet valamennyi álmát. Azután meghalt. És most eltemették. Olyan szép volt idáig elgondolni, mintha csak valami édes-bús gyászdalt zsongtak volna régi történetek, akácillattól mámoros zümmögő, barna méhek, a földön elterülő holt fa felett. Ámde kíméletlen kézzel eltépi a hervadt akácfürtökből nőtt hangulatfátylat, mely szemfedőként borult reá, a kiabáló, lármás gyermeksereg. Mint üvöltő kis dervisek a prédára, úgy csapnak le a földön fekvő öreg akácfára. Törik, tépik, ráncigálják az ágait. Ki mennyit bir, annyit vonszol el belőle. Jó lesz apró fának. A fiuk szilaj nekilendüléssel koppasztják, tépik, törik a lányok nagy keservére, akik erővel kevésbbé győzik. Az orosz foglyok bambán, közömbösen nézik. Nekik már nincs vele több dolguk. Az egy-két kiváncsi járókelő is odább lépett. És egyszerre úgy érzem, kedves öreg akác, csak én temetlek téged. Csak én búcsúztatlak el a nyártól, napsugártól, öreg Buda vérázott földjétől. Dalos madártól, zománcos lepkétől, pajkos szellőtől, holdfény csipkéjétől, zümmögő méhektől, játszó gyerekektől, szerelmes lánykáktól, fáradt vándoroktól, akiknek mindnek oltalmat, árnyat, illatot, virá- J selőit a bizottságba jelentkezés esetén befogadja. Nagybánya, 1918. nov. 22. A Magyar Nemzeti Tanács végrehajtó bizottsága. E felhívás alapján a helybeli önálló iparosok vasárnap délelőtt tartott gyűlésükből érdekeik képviseletére a Nemzeti Tanácsba Kapás Mihály, 7réger Lajos, Heller Antal és Vértes Adolf iparosokat, az ipari alkalmazottak és munkások pedig Ohn Lajost, Rumann Ferencet, Vonicsek Lászlót és Fülöp Istvánt küldték ki. A helybeli nyugdíjasok vasárnap délután tartott gyűlése Szabó Adolf ny. erdőigazgatót, helyetteséül pedig Molcsány Gábor ny. erdőtanácsost delegálta a Nemzeti Tanácsba. Gyászhir. Ember Elek gyógyszerész, szaklapszerkesztőt — mint igaz részvéttel értesülünk — súlyos csapás érte. Nővére özv. Hoffmann Jenőné, Ember Teréz 59 éves korában Budapesten elhunyt. Halála kiterjedt rokonságot, az Ember és Kosutány családot borította gyászba. A nemzetőrök napi dijárak pótlására igen tekintélyes összeget hoztak össze I azok a polgártársaink, akiknek módjukban állott, i A közpénzekről mindig el kellett számolni a nyilvánosság előtt, a mostani viszonyok között j ez még elengedhetetlenehb ; felesleges magya- ; rázgatni, hogy miért. Kérjük tehát a bizottságot ; többen azok közül, akik adakoztak, hogy az adományokról nyilvános számadást adjon. (Beküldetett.) APostarét-utea 28. sz. ház három holdas kerttel bérbe kiadó. Értekezhetni Sztán József lelkésszel, Felső- ujfalu. Gyáazhirek. Malenszky Károly bányakapitány — mint részvéttel értesülünk — f. hó 9-én életének 56-ik, boldog házasságának 7-ik évében váratlanul meghalt. Az elhunytat rokoni kötelékek fűzik Felsőbányához s életének egy részét, legutóbb mint a helybeli bányakapitányságnak vezető főbányabiztosa, itt töltötte s igy széles körben kelt nálunk is igaz részvétet váratlan elhunyta. — Hosszas szenvedéseitől váltotta meg a halál Kupsán János polgártársunk feleségét, szül. Veres Ilonát f. hó 17-én életének 51 -ik, házasságának 33-ik évében. A megboldogultat f. hó 19-én helyezték örök nyugalomra nagy részvéttel. — A járványos influenzának esett áldozatul Stetz Antal városi dijnok, aki csak a napokban jött haza, miután a háború minden veszedelmét szerencsésen kikerülte. Özvegye és 3 kiskorú árvája siratja az elhunytban nehezen hazavárt egyedüli támaszát. Itt említjük meg, hogy a város tisztikara a bizonytalan sorsra maradt család részére gyűjtést indított s a gyűjtéssel Füredi Jenő adóhivatali napidijast bízta meg. Mi is ajánljuk a nemesszivü közönség figyelmébe a szegény kis árvákat. — Zsentye László is, szegény, a messzi Ukrajnából hazajött meghalni. Néhány lengyel állítólag a határon levetkőztette s a szerencsétlen e hideg, fagyos időben kénytelen volt alsóruhában megtenni az utat got nyújtottál. És most nem kellesz már senkinek. Kivágtak. Felvágtak. Tüzredobtak. Aki gyökérszivedből annyi illatérzést adtál az embereknek, most majd rántott levest főznek a lángodnál. Szegény, kedves, öreg akácbarátom, fáj nékem a sorsod. Nem látom hozzád méltónak a befejezésedet. Egy illatos-virágos mesének rántott leves legyen a vége, amelyet komor arccal ül körül egy éhező munkáscsalád. Nem, nem, én másként szeretném befejezni a történetedet. Ám jól van, rakjanak tüzet belőled. De egy kicsiny, fehérre meszelt szobában, ahol kevés a bútor, sok az üres hely, sok a gond, kevés az öröm. Ahová egy melegszívű, szegény fiú viszi haza a szőkefürtös, halványarcu hitvesét. Künn sűrű őszi eső szitáljon a fázós város felett. De a kis szobában vígan lobogjon a lángod. Sok forró nyár heve keljen benne életre. Támadjanak fel régi, sugárzások és vonják be aranybrokáttal a fehérre meszelt, üres falakat. Régmúlt nyarak napfoltjai szőjjenek aranyszőnyeget a rideg padlóra, hogy királynak érezze magát, aki arra lép. A csendben, amelyben csak két ifjú szerelmes szív lobog, meg a te lángod, halk zizegés- sel suttogjanak az akáclombok; és hófehér virág- fürteid emlékeitől legyen illatos a puha párna és ezen a boldogság álma édes legyen, mint
