Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-10-17 / 42. szám
1918. október 17. NAGYBÁNYA 3. oldal. jat ajánlja disznózsír helyett. Egy vaggon bükk- magból 30 métermázsa olaj és 8 métermázsa takarmány készül. Ez a2 olaj a miniszter szerint étkezési célokra kitűnő ételzsirt ad és a disznózsírt pótolja. A közélelmezési miniszter erre való tekintettel elrendelte a bükkmag gyűjtését. Haláleset. Igaz részvéttel közöljük a nagy csapás hírét, amely Rosenthal Lajos, borpataki szeszgyárost rajongásig szeretett nejének elhuny- tával érte. A Tátrában és idehaza folytatott igen gondos ápolás csak meghosszabbíthatta ideig- óráig a fiatal asszony életét, de meg nem menthette : a gyilkos kór erősebb volt. Férjén s a nagyszámú rokonságon kívül 2 kis gyermeke is siratja a korán elköltözöttett. A „Vasárnapi Újság“ október 13-iki száma több szép képben mutatja be az angolok által elfoglalt Damaszkusz!:. A többi képek a Nemzeti Szalon kiállítását, az idei szüretet, a magyarországi nyaralásról hazatérő bécsi gyermekek fogadását Zita királyné által, az olaszok által veretett uj Mária Terézia tallérokat stb. mutatják be. Szépirodalmi olvasmányok: Havas Gyula regénye, Kertész István novellája, Szigma tárcája, a Megátkozott szerelem cimü pompás francia regény. Egyéb közlemények: kép a mi tisztjeink által kiképzett ukrán csapatokról a rendes heti rovatok. A „Vasárnapi Újság" előfizetési ára negyedévre 10 korona. — Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-u. 4. sz.). Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“ a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. ■■BBBaaanaBHBBBa&aaaaBaB&BagsaasaiiaB \ Lakást keresek j ■ ■ [ november 1-re, s \ 3 g^oba, verandával, | villannyal, kerttel. Özv. Farkasné, Felsőbányai-ut 79. " BaaagnaBBBnHanaBS&BasRaaaBBBBBBaBBaB Legenda. (Folytatás.) A kapaszkodásban elfáradtan megálltunk a nyitott kapuban, amelyen túl ismét folyosó következett. Csend uralkodott itt, mélységes, néma csönd. A törött ablakokon beözönlő napfény az egykoron képekkel teleaggatott falakra esett, de ma csak elkorhadt kereteket, vagy feketére vált vásznakat világított meg. A boltozatról elhagyatott, porlepte pókháló csüngött alá ; még a pókok is továbbálltak ebből a pusztaságból, ahol egy árva légy nem dongott. Túl az ablakokon, a négyszögletes udvaron, a száradó fák és buján tenyésző bogáncs között több volt az omladék, mint a fű. A folyosó végében egy fülkében hatalmas feszület állt, mely alatt fekete csuhás szerzetes térdelt hátraszegett fejjel, széttárt karokkal, mintha csak a kereszt aljához akarna borulni, hogy átkarolja a szent fát. Összerezzentem. — Ez szobor, — figyelmeztetett a biró. Oldalt kanyarodtunk. A másik folyosón egy igazi szerzetes állt. Mellén összetett kezét csuhája bő ujjába dugta, s fénytelen szemmel ránk tekintett. Roppant öregember lehetett; nem nagy, fehér szakálla volt, koponyája sima és sárgás, akár a csont, homloka hosszú ráncokkal barázdált. Megnézett minket, aztán az ablakmélyedésbe húzódott, latin imádságot mormolva. Turistáknak vélt bennünket. — Jónapot kívánok, tisztelendő ur — szólalt meg a biró. — Dicsértessék . . . felelte az aggastyán, fel sem pillantva. — A tisztelendő úrhoz jöttünk . . . — Ah! . . . Megtekinteni a kolostort . . . Már egyre kevesebb a látnivaló . . . Képek nincsenek ... Az orgona elromlott . . . Legföljebb a sirok. Tessék . . . Pár lépéssel odébb ment, és kinyitott egy vasajtót a szemközti falban. Benéztem. Mintha hosszú, világos pince lett volna. Mélyében az ablak egyik oldalán nagy halom koporsó és deszka, a másikon — rakás koponya és csont, s a pince hosszában jobb és bal oldalt sűrűn egymás mellett kinyújtott csuhák feküdtek felhúzott kámzsával és keresztbe helyezett ujjakkal. De amint szemem megszokta a világítást, az egyik kámzsa alatt fehérlő fogakat pillantottam meg, a csuha ujjakban pedig két görcsösen összehúzott, összeaszott kezet. — A vizsgálóbíró vagyok — mutatkozott be társam. — Ah ! És mit fog itt vizsgálni — kérdezte a szerzetes, vállát vonogatva. — Ma éjtszaka ellopták a kolostor harangját .. . — Igen Mártont ellopták . . . Biztos, hogy az éjtszaka. Mert amikor ma éjféli misére harangozni akartam és megrántottam a kötelet, már nem adott hangot. — Kinek harangozik a tisztelendő ur éjféli misére ? — Kinyír? Mindnyájunknak, — felelte, és kezével kört irt le. — Ők misét hallgatnak? — kérdezte a biró a halottak sorára mutatva. — Óh! Néha oly nagy a tolongás éjfélkor, hogy a szentélyben csak a priorokat helyezhetem el, a kisebb atyák a padokban ülnek a hajóban. — Ez érdekes. De ki lopta el a harangot, és állítólag takaróját is a cellából? — Mindig ugyanaz lop . . . — De kicsoda? Mondja meg, kérem. Van néhány gyanúsított, és meg kell bizonyosodnunk, ki a tettes. Az aggastyán kezét csuhaujjába dugta, és felhúzta a vállát. — Ez nem az én dolgom . . . — Már hogyne volna: . . . Csak nem tűrhet tolvajt, aki még a takaróját is ellopja! — Legyen boldog vele . . . — Csakhogy az vét az egész társadalom ellen. És rejtegetni őt annyit jelent, mint bűntársává szegődni. Az aggastyán élesen nézett társamra. — Ezt már kérdezték tőlem márna, — felelte. — De ez nem az én dolgom . . . nem az én dolgom . . . Szeresd ellenségedet; tégy jót azzal, aki téged gyűlöl ... Ez az én dolgom . . .- Bocsánatot kérek, tisztelendő atyám, ez a birkának, amely húsával traktálja a farkast meg a mészárost. De az embernek azért van esze, hogy törkedjék a gonosz kiirtására. Az aggastyán megélénkült. — Úgy beszél, mint világi ember, én azonban szerzetes vagyok. A maga feladata ügyelni az emberi törvényre; nekem az istenire kell vigyáznom. — Az isteni törvény arra való, hogy az emberek jól érezzék magukat a földön, hogy maguk is egyre jobbak legyenek. Az isteni törvény a legbölcsebb, ennélfogva nem lehet nem-praktikus. — És mit jelent az: praktikus? — kérdezte a szerzetes mosolyogva. Behúzta a sírokhoz szolgáló ajtót, és tipegve megindult a folyosó mélyébe, ahol egy fülkében egy templomi pad állt. — Engedelmet, — mondta, — leülök, mert nehezemre esik állani. Üljenek le, kérem . . . Fiataloké* Világiak, s igy az, amit mondtam, különösnek tetszhetik, tán ostobának is ... De ez csak látszat ... Az isteni törvény igen-igen praktikus, és hdgy a világ el ne feledkezzék róla, kell, hogy gyakorolják, ha mindjárt csak a ma- gamfajtájuak is . . . A biró térdével meglökött engem és hunyorított rám annak jeléül, hogy itt az alkalom megismerni a különleges embert. Az aggastyán kebléből kivonta a burnótszelencét, kinyitotta, szippantott egy csipetnyit a sötétzöldes porból, majd megkínált minket is. Aztán kivonta csuha- ujjából sárga és piros virágos zsebkendőjét, és maga elé tette a pad pulpitusára. A tisztelendő ur valamikor hires egyházi szónok volt, — fordult hozzám a biró. — Óh! . . . — mondta halkan a szerzetes. — Régen volt az, nagyon régen . . . És elmélyedt gondolataiba. Vézna arca még véznábbá vált, csupasz homloka még sűrűbbre és mélyebbre ráncolódott, beesett szeme mozdulatlanul egy pontra meredt. Úgy tetszett, fokozódó csudálkodással néz valamit. (Folytatjuk.) Kiadó laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. Árverési hirdetmény. Közhírré teszem, hogy átvételi és fizetési késedelem folytán Felsőbányán a Stein Leib féle pinczénél 1818 évi október hó 21. napján délután 4 órakor 10 hektoliter bor királyi közjegyző közbejövetele mellett árverésen eladatni fog. Borek Jenő. Árverési hirdetmény. Porosz Ármin és Társa felsőbányái cég által megvásárolt 300 métermázsa búza- szalma takarmányt száraz, egészséges minőségben f. évi október hó 21-en d. e. 10 órakor Aranyosmeg’g'yes községbe az etónyi tanyámon nyilvános árverésen kir. közjegyző közbejöttével el fogom adni. A buza-szalma korai fagy miatt zöld állapotban lett levágva. A mérlegelés hivatalos vasüti lemérés utján fog megállapit- tatni. Az árut az aranyosmeggyesi vasúti állomásra kiszállíttatom. Árverezők 5000 korona bánatpénzt tartoznak letenni és a legtöbbet Ígérő az árverés befejeztével a vételárat készpénzben kifizetni köteles. Kikiáltási ár métermázsánként 65 korona, de az áru ezen alul is el fog adatni. A vételi illetéket vevő viseli. Br Ehrenreioh Lipóí. Eladó I barock kredenc, könyv- szekrény, trümó, ebédlőasztal, ß maaashátu nádszék;továbbászaíon- garnitura, consoltükör, — Egy farkasbőr bélésű férfi utazebunda. Értekezni: ObSatek Bélánéná! Nagybányán. ’iraax nrasirl nraenri 'JLSSnügiJL: uraBurglbr; «Sffi.n. urasur-iLÉSSJt. urseiir I e gr mag as ab h árba n, ílKiag nml gyümöicsértékesito raktáramban Schreiber Kálmán
