Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-07-11 / 28. szám

.*«.*• Y ■ TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. 1918. julius hó 11. 28-ík szám. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyed­évre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. Tr~r=r: Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. == : Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ===== Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ===== tó ül. Miizíi is i vidéüi üli. A nagybányai áll. főgimnázium osztá­lyozott tanulóinak szánta az elmúlt iskolai évben 454 volt, holott az intézet első évé­ben (1888) ez a szám csak 196-ra rúgott. A 454 osztályozott tanuló közül hely­beli 244, s vidéki 210 (ezek közül 32 fel­sőbányái.) A gimnázium szűk méretű és egyéb­ként is nyomorúságos épületében ilyen nagy számú tanulót elhelyezni, illetőleg párhuza­mos osztályokat fefállitani — teremhiány miatt — lehetetlen. Az elmúlt iskolai év folyamán tehát a főgimnáziumnak két első osztálya az áll. gazdasági ismétlő iskola termeiben nyert el­helyezést, amely termeket épen a főgimná­zium halaszthatatlan szükségleteire való te­kintetből hozatott sürgősen rendbe tavaly ősszel Nagy Z. Sándor városi mérnök, ki azóta hősi halált halt. A gazdasági ismétlő iskola termeinek a főgimnázium céljaira való átengedésében szi­ves előzékenységet tanúsított -a gazdasági ismétlő-iskola gondnoksága, tanító testületé, valamint a kir. tanfelügyelőség, s hozzájá­rult az átengedéshez a közoktatásügyi mi­nisztérium is; hiszen a főgimnázium két osz­tályának a délelőtti órákban való ottléte a gazdasági iskola működését nem zavarta. Annál meglepőbb volt, hogy a közok­tatásügyi minisztérium — korábbi határoza­tát megváltoztatva —- még az elmúlt iskolai év folyamán elrendelte a főgimnázium két osztályának a gazdasági ismétlő-iskolábókvaló kiköltözését; s csakis az összes helybeli il­letékes tényezőknek, s magának a gazda­sági iskola gondnokságának újabb előter­jesztése folytán maradhatott meg a főgim­názium két osztálya az egész elmúlt iskolai év folyamán a gazdasági ismétlő-iskolában. Ámde a közoktatásügyi minisztérium csak úgy adta ehhez beleegyezését, hogy a jövő tanévre a főgimnázium másutt, neve­zetesen bérházban keressen magának helyet. Aki pedig a városi lakás viszonyokkal ismerős, az nagyon jól tudja, hogy ma Nagy­bányán egy iskola céljaira megfelelő bérhe­lyiséget találni teljes lehetetlenség; nem is szólva arról, hogy egy esetleg található bérházat az iskola csak nagy átalakítás mel­lett tudna használni; az átalakítás, felszerelés pedig talán még nagyobb nehézségekbe üt­közik, mint Wrhelyiségnek találása. Az áll. főgimnázium tehát csakis azon esetben nyithat meg a jövő iskolai évben két első osztályt, ha ez a két osz­tály a jövő iskolai évben is elhelyezést nyerhet az áll. gazdasági iskola termeiben. A jövő tanévre pedig a főgimnázium első osztályába 67 helybeli tanuló je­gyeztetett elő, s a vidéki jelentkezők nagy számának felvétele (felsőbányaiaké is) at­tól tétetett függővé, vájjon a gazdasági iskola termeit a jövő tanév folyamán is használhatja-e a főgimnázium a délelőtti órákban, vagy nem. Ha nem, akkor 50— 60 vidéki első osz­tályú tanulónak felvétele a legjobb akarat mellett sem lesz teljesíthető. Bizonyos, hogy a környékbeli tanulók­nak az áll. főgimnáziumból való ez a teljes kiszorítása ellenkezik Nagybánya város jól felfogott érdekével, s a város vezetősége — mint eddig megtett nyilván ezután is megtesz minden tőle kitelhetőt, hogy ez az ügy a város érdekeinek megfelelő elintézést nyerjen. Ámde ennek a kérdésnek még ennél fontosabb és áta/ánosabb jelentősége is van. Ugyanis a nagybányai m. kir. áll. főgimnázium vidéki tanulóinak javarésze a környékbeli g. kath. lelkészek, lanitók, jegyzők fiaiból kerül ki, s ezek az apák nagyobb részt maguk is ebben a gimná­ziumban tanultak; s nemcsak a termé­szetes földrajzi helyzet miatt, hanem tisz­tes hagyományból is óhajtják fiaikat is ebben az intézetben taníttatni. S ha mostan ezeket a tanulókat a nagybányai áll. főgimnáziumból mester­ségesen és erőszakosan kiszorítjuk, akkor ezeknek a tanulóknak jórésze nemzetiségi középiskolákba és internátusokba fog te­re Itet ni, ami épenséggel nem érdeke sem a városnak, sem az államnak. Végül még csak ennyit: A gazdasági iskola viszonyaival isme­rősök mindannyian tudják, hogy a gazda­sági iskola működése jól megfért tavaly a főgimnázium két osztályának ottan való elhe­lyezésével, s megférne jövőre is legalább a háború tartama alatt, aminthogy magának a kir. tanfelügyelőség érdemes vezetőjének is ez többször kinyilvánított felfogása, hason­lóképen ezen a nézeten van a gazdasági is­kola gondnoksága is. r. — s. Hollósy Simon 1857—1918. — Irta: Réti István. — Élete, szereplése régóta legenda már, bi­zonytalan fény és köd, rezgő káprázat. A szó­hagyomány rajzolta, a képzelet színezte. Miként ha néznők mozgó, játékos víztükörben: egyre változó, rövidülő, megnövekvő, kuszáit alakban, egy antipodus égben, meg nem szokott látószög­ben cikázik emlékezete még azok előtt is, akik személyesen és hosszabb ideig ismerték. Zavarba ejtő feladat egyéniségét objective rajzolni meg a tárgyilagosság szenvedélyes ha­ragosának, ennek a nagyösztönü, csupa ellentét embernek. Hangulatkípet adni róla könnyebb, mint pontos adatokat akár élete folyásáról, em­beri természetéről, akár művészetéről. Könnyebb annak, aki rövid ideig ismerte és egy-két talál­kozás benyomásait őrzi a müncheni műterem vagy kávéház felhőjébe vesző alakjáról a hódo­lók, tanítványok udvara közepeit prezideáló feje­delemnek, ennek a külsejében is jelentékeny, szép férfiúnak. Életében s most halála alkalmából sok ilyen visszaemlékezést olvashattunk. Ami ezek­ben a hangulatképekben oly nagy szerepet játszik : a mester „hollófürtü“, romantikusan érdekes feje, szenvedélyes világszidása, félelmes testiereje, más­részt lágy szive, gyermekkedélye, csapongó, for­dulatos, gyakran homályos beszéde, érzelmes, meleg csellójátéka, mind igaz, jellemző és fontos is róla Írva, mert külseje és külsőségei nem vá­laszthatók el ama képzeletizgató, mély hatástól, amelyet több mint három évtized óta ez a külö­nös ember a vele érintkezőkre gyakorolt. Szó sincs róla: a bohémlegendás, hangu­latos világítás illik szobrához, illik fejére a kedves adomák repkénykoszoruja is. De sokkal komo- i lyabb emberi és művészi értékek hordozója volt ő, hogy ne lenne a való adatok fényében alakja még érdekesebb, az őt körülburjánzó anekdota­bozót kigyomlálásával még vonzóbb. Megér­demli : nyomozzák ki életéinek pontos történetét, kutassák fel művészetének szétszórt, töredékes, ritka kincseit. Hanem aki e pozitív adatokból — mintegy matematikai művelettel — véli megál­lapíthatónak értékét, egyéniségét, soha közel se jut az eleven emberhez, soha meg nem értheti ezt a csodálatos ösztönlényt, aki itt élte álom­életét, itt szenvedte át a valóságosat és passzív természete ellenére oly hatólag kapcsolódott a magyar művészet fejlődésébe. Hálánkra tarthat majd számot az a melegszívű, valódi iró, aki el- jövend, hogy intuíciója s művészete hatalmával újra életre keltse s egy emberélet terjengősségé- ből könyvbe tömöritse Hollósy igaz alakját. Lel­két megröntgenezni, sorsának és művészetének gyökerét ott megtalálni, megtalálni látszólag el- lenmondásos, rapszodikus egyéniségében az egy­séget, az összefüggést, a vezető motívumot, a jövendő életiró e nehéz feladatához mindnyá­junknak be kell szolgáltatnunkj'-amit róla tudunk, megfigyeltünk, megérteni véltünk. A magyar művészetnek egy uj fejezetét kez­dik nevével, hozzáfüződik a nagybányai mozga­lom megindítása is. Mindez köztudomású. Azon­ban közelről ismerve őt, hogy mennyire fázott minden nyilvánosságtól,'minden akciótól, minden változástól, érthetetlennek, természetével ellen­mondónak tűnik föl ez a forradalmárvezér szerep. Hogyan sodródott ő ebbe? Egész élete tele van hasonló kérdésekkel. Egész sorsa — a kereskedelmi iskola utált pad­jaitól kezdve, Münchenen és Nagybányán, örö­mön és bánatokon keresztül, a téesői halálos ágyig — egy szomnambul réveteg vándorlása egy életen át, az akarásnak és előre megfonto­lásnak teljes aléltságában. Valami misztikus szó­zat hívta, valamely ismeretlen vezető fogta kézen és irányította útját tudta nélkül, hogy betöltse i rendeltetését. Ő csak engedelmeskedett. Soha ! semmi akciójában a maga akarásának, kezdemé­nyezésének semmi nyoma. Aggódó, jövőjére gon­doló atyja az, aki a szigeti „korcsmaajtónyito- gató“, duhaj suhancok társaságából kiragadandó őt, mikor látja, hogy szeret festegetni, felajánlja : legyen hát festő, kiküldi, ha kedve van, Mün­chenbe. Szinte megijed az ajánlattól, de elfogadja. Odakünt fiatalos, könnyelmű élete csodálatosan i kedves epizódoktól tarka, de ugyanakkor mélyen elmerül a munkába is. Nem az akaraterő hajtja, hanem minden művészi tevékenység legtermé­szetesebb indító oka : a kedvtelés. Finom talen­tuma gyorsan fejlődik, rövid idő alatt akadémiai tanárainak a legfőbb büszkesége, iskolájuk dísze s vonózereje lesz. Majd — s ez páratlan eset — szintén egészen kezdeményezése nélkül úgyszól­ván akaratán kívül, festőtársai, barátai önszán­tukból mesterükké választják, iskolát nyittatnak vele. „Professor Hollósy“-hoz az akadémiáról is tódulnak a növendékek, komolyan szóbakerül a müncheni akadémiai tanárság, a dolog eléggé érett is, csak neki is kellett volna egy kicsit

Next

/
Oldalképek
Tartalom