Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-08-15 / 33. szám
XVI. évfolyam. 1918. augusztus hó 15. 33-ik szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. .......... Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. == Fel elős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Híd-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. == Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Magyarok nagyhete. Augusztus havának harmadik hetét három izig-vérig magyar ünnepe miatt magyarok nagyhetének nevezhetném, mert apostoli királyunk aug. 17,-iki születésnapját‘méltó keretbe foglalja aug. 15-én Nagyboldogasz- szony és aug. 20-án szent István király ünnepe. Ezt a három magyar ünnepet a szent koronának a fénye kapcsolja össze: szent István király szerezte meg számunkra a szent koronát, ő ajánlotta fel a magyar államiságnak e ragyogó szimbólumát a magyarok Nagyasszonyának és végül ugyanennek a szent koronának a fénye ragyogja be ifjú apostoli királyunknak fenkölt alakját. És ezt a három ünnepet a szent korinával együtt uj megvilágításba állítja be a világháború. Augusztus 15-ike a Regnum Marianum ünnepe. Ezen a napon ajánlotta fel első apostoli királyunk a szent koronát a boldogsá- gos sziiz Máriának és igy, akit Bajorország csak a most dúló világháborúban tudott pat- ronájául megnyerni, azt Magyarország már 900 év óta tiszteli Nagyasszonyának, mert ! mikor még a régi Velence „Adria menyasz- szonyának“ nevével kérkedett, Magyaror- j szag már akkor Mária országának nevezte magát. És a Nagyaszony az ezer éves magyar történelemben sokszor adta tanúbizonyságát a magyarok iránt való megkülömböztetett szeretetének, a magyarok viszont mindig tisztelő hódolattal és gyermeki bizalommal viseltettek Patronájuk iránt. Ennek a kölcsönös szeretetnek a záloga a szűz Máriának felajánlott szent korona volt. Ez biztosit minket arról, hogy a most dúló súlyos idők közepette sem fog megfeledkezni a magyarok Nagyasszonya az ő vérében küzdő szép országáról. Augusztus 17-ike a hagyományos magyar dinasztia hűségnek, a közismert magyar loyalitásnak az ünnepe. Mert akinek alakját beragyogja a szent koronának a fénye, azt a magyar nép szivébe zárja, az iránt példátlan hűséggel és hódolattal ragaszkodik. Ezért van a mi kilenc évszázados királytörténelmünkben szomorú kivételként csak egy Zách Felicián és csak egy Bánk bán, inig a külföldi dinasztiák trónját sokszor festette pirosra a királyok vére. Ezt a hagyományos királyhűséget akarták nemrégiben gonosz lelkek megingatni, de mi Őfelsége legmagasabb születésnapján a vitam et sangvinem hangulatával álljuk körül IV. Károly király trónját, mert akinek fejét szent István koronája ékesíti,; az a legelső magyar ember s annak személye fenkölt hitvestársával együtt szent és sérthetetlen. A korona ugyanis nemcsak disze, éke a királynak, hanem talizmánja is, mely megoltalmazza őt nemcsak a külső ellenségtől, de a külső ellenségek méregfogától is. Végül augusztus 20-ika a történelmi Magyarországnak hivatalos ünnepe. Szent István ugyanis avval, hogy hatalmas politikai belátással és minden esetre az isteni gondviselés intézkedésével belekapcsolta magát a nyugati kereszténységbe és fejére tette a szentszéktől kapott szent koronát, az önálló, független magyar államnak megalapítója lett. Ennek a szent István alapította Magyarországnak ezeréves alapjait döngetik most külső ellenségeink és a radikális felforgatok sisera I hada. ‘Remeg alattunk d föld . . . Szinte gázolunk már a könny- its vértengerben . . . Gonosz kezek ugyanakkor ki akarják vágni Magyarország citneréből a keresztet. De ameddig szent Istvánnak szelleme él e honban, addig a szent koronának egyetlen gyöngyszeme sem fog meglazulni, mert ő őrködik felettünk imádságos vigyázassa!. Ez a magyarok uagyhetének világhá- I borús jelentősége. A dicső múltnak sok szép j emléke, a véres jelennek sok vajúdó fájdalma, a titkos jövőnek sok biztató reménye revelálódik e három szép ünnepben, melyet vallásos, hazafias királyhű hangulattal fogunk e hét folyamán megünnnepelni. Dr. Agnus. Az izr. filléregylet estélye. Páratlan érdeklődés előzte meg az izr. filléregylet e hó 10-én megtartott műsoros estélyét. A jegyeket, háborús áruk dacára, egy-kettőre elkapkodták s már hetekkel ezelőtt csak állóhelyeket lehetett kapni, az estélyi pénztárnál meg már boldognak nevezhette magát az a szerencsés halandó, aki protekcióval ilyenhez is hozzá tudott jutni. Pedig volt pótszék is bőven, elől hét sor, oldalt is egy-egy s mégis mennyien rekedtek kinn hely hiányában. De nem csoda. A filléregylet agilis elnökének, dr. Weisz Ignácné úrnőnek sok-sok éven át tökéletessé csiszolódott rendezői rutinja kipróbált kézzel válogatta össze a műsor számait közönségünk ízlésének megfelelőleg. Mert a város társadalmának minden rétegét ennyire extazisba hozni ennyi nyári hangverseny után, nem kis feladatot rótt a rendezőre, de amint a fenomenális siker mutatja, fáradságot nem ismerő buzgalma meghozta gyümölcsét. Emlékezünk még, valamikor régebben is kedves, meleg estélyek voltak a filléregylet estéi, ha nem is ily nagyszabású keretben zajlottak le, csapongóit a jókedv, a társadalmi osztályok között kiélezett külömbség mintha néhány órára eltűnt volna, a fiatalság ropta a táncot vidáman, önfeledten. Most is megvolt minden nagy mértékben, de valami szomorú hangulat nehezedett az ember lelkére, ha látta azt a sok száz szebbnél szebb viruló leányt a fényes teremben körben ülni, — hej, miért nem volt ott a másnembeli fiatalság is? De félre a komor bűcsálódással, még talán azt hihetné valaki, a rendezőség rovásába akarjuk irni, hogy a fiatalság a harctéren van. A pazarul összeállított műsor legnagyobb attrakciója természetesen, aMiklósy müvészpár és Miklósy Gábor vendégszereplése volt, akik a nemes cél érdekében tiszteletdijra igényt nem tartottak s direkt erre az estélyre utaztak le városunkba. Disztingvált gondolkozásra valló áldozatkészségüket a közönség azzal a meleg szeretettel hálálta meg, amellyel a sziniszezon alatt számtalanszor kitüntette. Biró Lajos „Gábor és Brigitta“ c. kis egyfelvonásosában és Salten „Erkölcsi erő“ c. dramolettjében ragyogtatták művészetüket és emlékeztettek azokra a szép estékre, amelyeken közönségünket a közel múltban annyiszor elragadták. Akaratlan is felforgattuk a műsor khrono- lógiai rendjét, mert legelőször az eleven sakkjátékról kellett volna megemlékeznünk, hisz ez volt a programra első száma. Harminckét urleány stilszerü kosztümökben mutatta be. Négy képben (felvonulás, kezdő,- közép,- és végállás) gyönyörködött szemünk. Kicsit ultramodernnek tartottuk a családiasság szempontjából, de hát ha ők kiállották a nézést, mi annál inkább állottuk. Emelte a hatást Balogh Lajos kolozsvári prímás zenekarának remek kiséröjátéka. Az estélynek külömben egy másik hatásos vonzóereje volt a Kolozsvárról ez estére szerződtetett zenekar. Hogyne vágytak volna a leányok ily kitűnő muzsika mellett egy-két keringőre! Komolyabb énekművészeti számul Rapoch Gizella operaénekesnő adott elő operaérészleteket Mascagni Parasztbecsületéből és Puccini Toscájá- ból, majd Dienzl Liliomszál c. dalát énekelte. A behízelgő hangú s finom előadásu művésznő egy csapásra meghódította a közönséget, a szűnni nem akaró tapsra még megszerezte szereplését Brahms Der Hammerschlag c. dalának mesés előadásával. Terpszikhoré papnője sem hiányzott a müsor- , ról. Ács Klára urleány klasszikus táncot lejtett Chopin E moll keringőjére és Bartók első römán táncára. A két mester zenei nyelven kifejezett gondolatait igyekezett érzékeltetni a táncnak nem öntudatlan és sablonszerű, hanem öntudatos és változó mozdulataival, amelyek a sokféle szubtilis zenei hangulattal, érzéssel tökéletes harmóniába olvadtak össze. A közönséget, — csak kis része látta Bierbauer Clarisset.—valósággal elbűvölte ez újszerű tánc, zajos ünneplésben részesítette az előadót, aki nemcsak táncával szolgált rá az elismerésre, hanem a kötelességtudásnak nálunk nagyon is utánzandó mintaképét adta. Hogy rossz szójátékot csináljunk, néhány nap előtt lába egy kiránduláson megrándult, — s mégis táncolt. Hányszor mondták le a szereplést sokkal csekélyebb ok miatt már nálunk! Nagy szenzációt keltett M. Kováts Terus, az univerzális színművésznő magánszáma is. Drámában, vígjátékban, bohózatban, operettben otthonos, tudtuk, — most mint chansonéit mutatkozott be. Frenetikus hatás mellett énekelt bretli- dalokat, (Kip, köp; Fridolin; Frici maga miért oly pici), de valósággal tombolt a közönség a Szállítson c. chanson előadásánál. Utána Weisz Piri urleány énekelt hadi kup- lékat (Vitézi Románc, Az uj milliomosnő szive bánata, Cselédje lennék.) A nézősereg ünnepelte a kis művésznőt, hát még mikor a legtökélesebb primadonnái allűrökkel táncolt! El is halmozták tisztelői annyi virágcsokorral, bonbonier- rel, hogy alig fért a színpadon. A többi hölgyszereplőknek is kijárt két-három csokor, de amennyit Weisz Piriké kapott! Tán még társzekeret is kellett fogadni hozzá. Nem szabad megfeledkeznünk Glück Ilonka urleányról sem, ki az ének- és táncszámok zongora kíséretét látta el igen avatott kézzel. Előadás végeztével egy-kettőre elhordták a a székeket s kezdetét vette a sétahangverseny. Közben megtartották a női szépségversenyt, győztese az estély egyik bájos szereplője, Weisz Piri urleány lett. A terem egyik oldalán felállított diszes sátorban dr. Weiszné, Rezsöné és Vassné cukrászsüteményt és pezsgőt árultak jótékony célra. Hordták is garmadával, mintha ingyen adták volna. Lassan belemelegedtek a táncba is É
