Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-08-08 / 32. szám
XVI. évfolyam. 1918. augusztus hó 8. 32-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 24 fillér. =zz=s= Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. ====2 Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. r Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. «*««*«• Közélelmezésünk. E cint alatt a „Nagybánya és Vidéke“ legközelebbi száma vezércikket közöl. Minden sora tiszta igazság, annyira igazság, hogy ez mindnyájunk előtt köztudomású volt; dacára tehát annak, hogy semmi uj dolog nincs benne, a félreértések kikerülhetése végett számadatokkal bizonyítom én is a cikk tartalmát. A múlt esztendő augusztus havában a miniszteri rendelet által kivánt terminusra felterjesztettük a városi közélelmezésben részesülők névsorát ; városunk minden lakosát a megállapított személyenkénti 7 kg. liszttel vettük fel. E fejadag szerint a város szükséglete havonként 750 métermázsa liszt lett volna. Év közben vagy két alkalommal sürgős kimutatást kértek az ipari és erdőinunkával foglalkozókról nyilván azért, hogy azok részére magasabb fejadag, 10 kg. 50 deka állapittassék és adassék meg, azonban úgy látszik, ez irtózatos háború elsőrendű követelmény gyanánt más szempontok figyelembe vételét tette kötelességévé azoknak, a kik a közélelmezés ! ügyeit nálunknál magasabb fokon intézik, ez : lehetett az oka annak, hogy a város liszt kon- ! tingensének felemelése helyett 1917. december 15-től kezdve annak állandóan kisebb adagban való kiutalása következett be. Tagadhatatlan tény az, hogy a városunk élelmezését irányitó vármegyei urakat nem lehet megvádolni semmi körülmények között a városunk iránti jóakarattal. Annak a kapkodásnak, amely a város közönségének lisztellátásában olykor-olykor észlelhető volt, a legtöbb esetben rajtunk teljesen kívül álló körülmény volt az oka. Az alábbi kimutatásban közlöm pontosan | azt, hogy mennyi lisztet kaptunk 1918. január j hó 1. óta. Kaptunk 0-ás li Főző Búza Rozs Tengeri i Összesen Januárban ; 37 m. 69 32 ni. 41 63 m. 16 193 m. 52 326 tn. 78 Februárban 15 m. .25 14 m. 40 19 m. 90 451 m. 25 361 ni. 83 862 m. 63 Márciusban 65 m. 45 97 m. 75 118 m. 70 95 ni. 60 250 m. '—_ 627 m. 50 Áprilisban ;! 86 m. 70 86 in. 70 181 m. 75 50 m. — 150 m. 20 555 m. 35 Májusban 34 m. 30 28 m. 90 79 m. 70 52 m. 55 327 m. _ 522 in. 45 Júniusban 64 m. 04 64 m. 99 174 m. 21 97 m. 09 175 m.--; 57 5 m. 33 Júliusban 41 m. 65 68 m. 95 189 m. 60 85 ni. — 19 m. 20 404 m. 20 Összesen 346 m. 08 394 m. 10 817 m. 02 1025 m. 01 1283 m. 23 3874 m. 24 i E kimutatás szerint 6 hónap alatt 3874 mázsa lisztet kaptunk, az országosan megállapított adag szerint kapni kellett volna havonként 750 mázsát, vagyis összesen hat hónap alatt 4500 mázsa lisztet. Kevesebbet kaptunk tehát egy félév alatt hat és fél vaggonnal, a mi fejkvótára átszámítva egyenként 7 kg. lisztnek felel meg, vagyis cikkíró ur 9 tagú családjára félévenA „Nagybánya“ tárcája. Erzsiké dalok. — Irta: Révai Károly. — Bevallom, hogy nem rózsás ifjúságod, Virágos úton nem vezet a sors; De hisz’ tudod, hogy gyász van a világon S vértől piroslik hazánk földje most. Király és koldus szenvednek egyformán, Kínozza, tépi lelkűket a bú ; Gyászlobogót tűz háza fedelére A nagy város s az utolsó falu. De lásd, kis lányom, — másnak sorsa rosszabb! Akit nem véd az áldó szeretet. Én égzengés közt, e vílágviharban Kisérlek folyton, itt vagyok veled ! Mint a madár —- ha a haragos égbolt, Fészkére sűrű villámot hajit: Remegő szívvel száll pelyhes fiához S reá borítja meleg szárnyait . . . A Balaton mellől. 1. Ahol mi szoktunk ülni a parton, egy pádon, a hullámok beszédét ma magam hallgatom. ként 9X7=-63 kg. azaz egy évre 126 kg. elvonást jelent. Ezen kényszer elvonáshoz számítsa hozzá cikkiró ur azt a mennyiséget, a melyet adni kell a szabadságra hazaérkezett katonáknak az ellátására; volt olyan hónap, hogy 300 személyt kellett ellátnunk liszttel. Az egész év folyamán különféle requirálásokhoz kirendelt katonákat élelmezni kell, még pedig felsőbb rendeletre feleTegnap, veled beszélték durván haragosan, hogy amióta igy vagy, nyugalmuk oda vap. Mat szépséged láttára a nagy viz lángra gyűlt; tajtékzott, bőgött, zúgott szenvedélyes — vadúl. Ma: csöndes lett a nagy viz és kérdi csendesen: A Loreley hát elment s nem jön vissza sohsein ? . . . 2. Ami kedves, kis padunkat elfoglalta idegen pár. Mintha tudták volna, hogy az én párom, már messzire jár. S azért ültek talán oda, hogy egyedül ott ne üljek. S rád gondolva, a bánatba nagyon mélyen ne merüljek. Pedig így, nagyobb a bánat! Hiszen jobban mi se fájhat, mint az, ha az árván maradt páratlan, — boldog párt láthat. 3. Elmentek a pádról. Odaülök gyorsan. S úgy érzem, mellettem, szép alakod ott van. Kinyújtom a kezem s mintha kezed érném. A levegőt nézem s mintha arcod nézném. melt fejadaggal — napi 350 gramm liszt — ezek ellátásáról pontos kimutatást kell beterjeszteni, de a részökre kiadott lisztből sohasem küldtek vissza egy gyüszüvel sem. Hogy teljes világításban tűnjék fel a dolog, meg kell jegyeznem azt is, hogy a fentebb kimutatott 38 vaggon lisztet 34 kiutalásra kaptuk, 4 esetben pedig elrequiráltuk. E 34 kiutalásból kaptunk lisztet Zsombolyáról, Mátészalkáról, Szat- márról, Aradról, Nagyváradról, Nagyecsedről, Békés-Csabáról, Szolnokról többször, úgy hogy 19 esetben más helyről kaptuk a lisztet egy félév alatt. A fentebb közölt kimutatásból kitűnik az is, hogy az utolsó félév alatt kapott lisztnek 9%-a volt nullás, 10°/o-a főző, 21 és Va°/o búza, 27%-a rozsliszt és 33%-a tengeri liszt. A félév alatt kapott lisztnek tehát 60%-a volt a rozs és tengeri liszt. E minőség százalékán változtatni nem állott módunkban, sem pedig azt nem tudtuk elérni, hogy a lisztet a helybeli Steinfeld-féle malomból kapjuk, amely kétségtelenül a vidék egyik legjobban felszerelt és berendezett malma, e körülmény befolyással lett volna a lisztárusokra s, a mi legfőbb dolog, a közönség rendszeres ellátására is. Ez ügyben számtalan panaszos felterjesztést intéztünk, nagy urakat megmozgattunk és még sem értünk el semmit sem. A folyó gazdasági évre minden előkészületet megtettünk arra, hogy városunk közönségének ellátását megjavítsuk, sót lehetőleg más varosok élelmezésénél jobbá tegyük. Gondoskodás történt a téli hús ellátásáról, biztosítottuk az őszi káposzta és paradicsom szükségletet. A lisztellátás tekintetében reményünk lehet a jobb ellátásra, azonban nem szabad elfelejteni, hogy világháború van s a legjobb igyekezetei és szándékot a felsőbb hatóság egy kényszerítő tollvonása semmivé teheti, mert minden intézkedés, legyen az bármilyen jó is a város lakosságának érdekében, megváltozhatik, ha azt a sokkal elTe feléd hajolok s mintha ajakamra a te, édes, forró ajakad tapadna. S aztán a semmihez lázasan beszélek. Talán csak álmodom ? Tán már nem is élek? _____ Vértesy Gyula. A relmsi dómban. Magyar tüzér a reimsi dómban A megrepedt ívek alatt, Áll szegett fővel, meghatottam S leikéből bús sóhaj fakad. A szent tabernákulum ott van, Az oltáron virágfüzér, Ajka remeg, hős szíve dobban, S így sóhajt a magyar tüzér: „Istenatyám ! E nagy viharban Szenvedett csodás templomod, Ágyúm is, ámbár nem akartam, Rá egy-két gránátot dobott . . . De kis fatornyos templomomat, Otthon, Duna-Tisza közén: — Bűnbánatomul, oh, fogadd, fogadd — Ezzel védelmeztem meg én . . . A franciák e csodás dómban Sem hisznek benned, Istenem: De a fatornyos, kis templomban Ott vagy Te a szívekbe benn . . .“ ____ Kiss Menyhért.
