Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-07-25 / 30. szám

1918. julius 25. Miklós zongorán előadta Glazunov és Chabrier egy-egy szerzeményét, azonkivü! ellátta az összes énekszámok kíséretét. De legnagyobb sikert mint zeneszerző ért el műdalaival, melyeket Turay Emma és Ruwinszky tolmácsoltak. A hangverseny tiszta jövedelmének 30’/o-át (30 K-át) a rendező­ség a helybeli Árvaaiap javára adományozta. A közélelmezési hivatal hi'-ei. A réz- gálicot még e hét folyamán a hivatalos órák alatt ki lehet venni. Aki nem veszi át ez időn belül, az egyáltalán nem kapja meg, mert a hi­vatal úgy tekinti, mintha nem tartana igényt rá. A gazdasági szeszt még e héten szombaton délután 2—4 óráig át lehet venni. Aki nem veszi át, az nem kap, mert a hivatal kiosztja más gaz­dáknak. Idegenek bejelentése. A rendőrkapitány­ság figyelmezteti a város közönségét, hogy a vá­rosba érkező minden idegent (tehát nem csak nyaralót, hanem vendéget is) be kell jelenteni 24 órán beiül. A bejelentés elmulasztását mint kihágást birálják el és szigorúan büntetik. Uj heti lap Nagysomkuton. A Kővár- vidék c. nagysomkuti lap közli, hogy Szabó Géza ottani állami iskolai tanító „Kővárvidéki Hírlap“ címen augusztus 1-én hetilapot indit meg. Az uj hetilap hetenként csütörtökön fog megjelenni. A boroshordó titka. Ungváron jó fogást csinált a múlt pénteken Korláth Péter rendőr őrvezető, amikor Krausz Lipótné és Kohn Ábra- hámné Kossuth-téri borkereskedőktől 5 boros- hordóban elrejtve, szállításra kész búzát vett el. Az ügyes rendőr ilyenformán 430 kg. búzát men­tett meg a közfogyasztás számára. 31 osztrák hivatalnokáé' az ötösöknél. Egy hadügyminiszteri rendelet értelmében a kato­nai irodákban alkalmazott és harcvonal szolgálatra képes legénységet lehetőleg a front közelében levő irodákban kell foglalkoztatni és a mögöttes országrészek irodáiban leányokkal kell a helyüket pótolni. A rendelkezés szerint a szatmári 5. gyalog­ezred pótzászlóaljánál 31 női hivatalnoknő beál­lítása vált szükségessé. Miután nem akadt jelent­kező, a pótzászlóalj meghirdette azokat egy bécsi lapban. A hirdetésnek csakhamar meg volt az eredménye is: a 31 hivatalnoknői állás már be is van töltve ausztriai, de leginkább bécsi hiva- talnöknőkkel, akiknek egy része már meg is érkezett Szatmárra. Ádám Józsi felöltője Megromlott a vi­lág nagyon ! Lopnak az emberek, mint a szarkák. Már a szegény cigányprímás felöltőjére is rá­éhezett valaki. A napokban az István kávéházban elemelték Ádám Józsi felöltőjét, ügy látszik, hogy a kávéházban gyanús alakok is megfordulnak. Jó lesz szemmel tartani a csavargó uraságokat. Ádám Józsi e helyen kéri ismeretlen jóakaróját, adja vissza felöltőjét; biztosítja az illetőt, hogy semmi­nemű megtorlással nem fog élni. , Szigyártó Dezső kii. tkvi hatósági tiszt­——­________ viselő gránátlövés fol ytán az olasz fronton mindkét lábára megsebe­sült junius 15-kén. Bal lábát a nagyváradi csapat­kórházban amputálták térdizületi gyuladás és vérmérgezés miatt. De az operáció sem segített a derék fiatalemberen : f. hó 16-ikán meghalt. ; Nagyváradon katonai kísérettel szállították ki a j vasúti állomásra, honnan szülei hazahozatták. Temetése f. hó 20-ikán ment végbe általános, ; nagy részvét mellett. Szülei: Szigyártó József J és Earcsy Mária, továbbá testvérei: Erzsiké és í Lajos '(zászlós az olasz harctéren) gyászolják j elhunytál. A nyugdíjas szövetség segély alap­jára Preumayr Vilmos és Kroó Hermann’ nagy­bányai urak íiz koronát adományoztak, a melyért ez utón köszönetét nyilvánít a szövetség pénz­tárnoka, Tréger Béla. Adpmány, Püspök Ur Öméltósága a le­égett nagysomkuti rk. plébánia felépítésére 22000 K-t adott. Tüdőbeteg gondozó Nagybányán. Dr. Fáy Aladár miniszteri tanácsos, a tüdőbetegség j elleni küzdelem kormánybiztosa múlt héten Nagy- ; bányán járt és a város vezetőségével tárgyaláso­kat folytatott a tüdőbeteg gondozó intézet felál­lítása érdekében. A tárgyalások eredményeként Nagybányán legközelebb felállítják a 100 beteget befogadó gondozót. A cs. és kir. 82. székely gyalogezred hadi albumának szerkesztősége (Szászváros, Hunyad m.) ezúton kéri a különböző katonai kötelékekben vagy kórházakban szétszóródott tiszt­NAGYBÁNYA 3. oldal. jeit a regimentnek, hogy fényképeiket, naplójegy­zeteiket, harctéri felvételeiket és érdekes megfi­gyeléseiket a szerkesztőségnek megküldeni szí­veskedjenek. A hősi halottak — úgy a tisztek, : mint a legénység —1 hozzátartozóit kéri a szer­kesztőség a hősi halottak fényképeinek, rövid életrajzi adatainak cs esetleg hátramaradt nap­lóinak, általános érdekű leveleinek megküldését. A szerkesztőség mind,en rendelkezésére bocsátott képet, naplót stb. annak idején séretetlenül vissza- : szolgáltat. Kitüntetés. Wenck Gyula erdészeti szám- ! tanácsosnak Őfelsége a főtanácsosi címet és jel- j leget adományozta. A termés befuvarozáaa körül nehézsé- j gek merülhetnek föl. A belügyminiszter tudatja (76368) hogy a hadügyminiszter rendelete alap­ján az állomás parancsnokságok a rendelkezésükre álló szállítási eszközöket, a közigazgatási ható-, ságok megkeresésére szükség esetén a termelők­nek bocsássák rendelkezésükre. A termelők ez iránt kérelmet kell hogy intézzenek a hatóság útján az állomásparancsnokságokhoz. Az „aranyos haj korona.“ Ily címen lapunk mai számában Révai Károly az ismert I írónak, lapunk illusztris fömunkatársának egy : hosszabb elbeszélését kezdjük meg, melyre ez i utón is felhívjuk a közönség szives figyelmét. Drágább lesz a petróleum. A galíciai I nyers ásványolajtermelők folyamodtak a petróleum árának felemelése iránt, azzal okolva meg kérésü­ket, hogy a termelési üzemköltség tetemesen emel­kedett. Ha kérésük megokolása valónak bizonyul, úgy el lehetünk készülve a petróleum árának tetemes felemelésére. A „Vasárnapi Újság“ julius 14-iki száma képekben és szövegben egyaránt érdekes közle­ményeket hoz. A Budapest és Bécs között e héten megindult légi postajárat első útjáról közölt képeken kívül közli a most elhunyt kiváló költő Lévay József legutolsó arcképét, mely pár hóval ezelőtt készült a „Vasárnapi Újság“ részére. Buda­pest főváros női gazdasági iskolájáról, a passió játékokból és a harctérről is több képet közöl e szám, mely Berkes Imre eredeti uj regényének és egy fordított regénynek folytatása mellett Balla lgnáctól novellát, Lenkei Henriktől és Boda Józseftől költeményeket közöl, mig Schöpflin Ala­dár Lévay Józsefről ir méltatást, Sztrokay Kálmán az „Uj csillagokról", Kardos Árpád pedig a női kertészekről ir. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyed évre 10 korona. — Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem,-u. 4. sz.). Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb Újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. Elveszett f. hó 21 én a tánciskolában (a Polgári Olvasókör helyiségében) egy férfi bőr pénztárca, melyben sorozási katonai igazolványom, továbbá kevés pénz, bélyeg, feladott pénzről szóló 2 drb utalvány stb. volt. Illő jutalomban részesítem a becsületes megtalálót, ha viszajuttatja tárcámat tartalmával együtt. Ha pedig ezt nem hajlandó megtenni, legalább a nevemre szóló katonai igazolványt szíveskedjék költségemre pos­tán hozzám juttatni. Az aranyos hajkorona. — Irta: Révay Károly. — Messzeföldön hires volt’ Csongor szép leá­nyairól ; mintha az ur Isten ezt a kis falut tün­dérkertnek választotta volna ki, hogy abban a legszebb virágok nyíljanak az ő gyönyörűségére. No meg a férfiak üdvösségére is. Szőke és barna színárnyalatok minden fajtája, a patyolat arcok s a sugár karcsú alakok válogatott virágszálai vi­rítottak a csongori tündérkertben. Minden háznál volt legalább egy-kettő. Nem is maradt pártában egy sem. Csak úgy kapkodták őket a legények; még a szomszéd falusiak is ide jártak asszony után. S azért még sem fogyott ki soha. A kurta ruhás uj nemzedék még nagyobb tömegben fog­lalta el a régiek helyét. Mikor Kamuti Dénes, az öreg alispán egy­szer oda vetődött, a jegyzői hivatal vizsgálata céljából s "meglátta a sok gyönyörű virágszálaí, azt mondta Bándi Zoltánnak, a fiatal főszolga­bírónak : — No öcsém, ezt a Csongort melegágynak teremtette az ur Isten, hol a legszebb palánták virulnak. Innen kellene átültetni a mi kertjeink csenevész virágai közé. — Mit gondol bátyámuram ? —- felelt Bándi komolyan, — hiszen paraszt ez mind egy szálig! — Sebaj öcsém ! Akárhány parasztban több becsület van, mint a mi iskolázott dámáinkban! — De a lélek a fő! — okoskodott tovább is Bándi, mit ér a gyönyörűséges termet, a patyo­lat test, ha nincs abban az az isteni szikra, mit léleknek nevezünk! —- Ne járj a csillagok közt öcsém, mert könnyen lepottyansz a földre ! Hát azt hiszed, hogy abban a parasztban nincs lélek? Van bizony! be­csületes, bárdolatlan lélek! Csak pallérozni kell. Lásd én nem szégyeltem soha bevallani, hogy az apám szántóvető ember volt, meg azt sem ta­gadom el soha, hogy a feleségem nem úri dáma; ott szedtem egykor azt a virágszálat a rékási mezőkön. Sokan emlékeznek még reá, milyen szép volt! Akárcsak a gyöngyharmat. Áztán ki- müvelődött mellettem, s most százszorta több esze van, mint a városi dámáknak. — Hja, a nagyságos asszony egészen más! Nála a szépség előkelő lelki tulajdonságokkal van párosulva. Én nem vagyok büszke, rátartó, mint a többi kollegáim: megbecsülöm a parasztot is, szívesen elbeszélgetek velők, de nem tudnám el­képzelni azt a helyzetet, hogy feleségem paraszti sorból legyen! A paraszt csak a saját fajtájabe- livel érzi jól magát; a gyöngédséget nem érti, pedig a müveit embernél ez a lényeg. De annyit mondhatok bátyám uramnak, hogyha valaha az életben egy olyan nőt találok, aki szép, szelíd, jó, kinek lelke ott ül a szemében, ha az a lélek mindjárt bárdolatlan is, ha annak a nőnek egy jóságos pillantása belemarkol a szivembe s a ki megszeret engem csupán magamért: legyen az bárki leánya, én azt nőül veszem! — Brávó öcsém ! Jól szónokoltál! De mit szól hozzá Kápolnai Leontin ? — Ah, az nem komoly dolog ! — Sajnálnálak, ha belevesznél! — Sose féltsen, nem gyűlök föl oknélkül! Ott állottak a csongori jegyző, Kántor Pál uram kapuja előtt, s nézték az utcán elhaladó fiatal lányokat. — Nézd csak Zoltán, milyen felséges ala­kok, — mutatóit az alispán két gyönyörű barna leányra, — valami kis balkáni fejedelemségben királynőt csinálnának belőlük! — Szépek, tagadhatatlanul szépek, de tudja Isten mégis hiányzik valami maguktattásából! Akkor lépett ki a kapun az öreg jegyző. — No ugy-e nekem van igazam ? — for­dult feléje az alispán. — Ha megtudom, miről van szó nagysá­gos uram, akkor készséggel megfelelek.-— Azt vitatom Zoltán öcsémmel, hogy a csongori leányoknál szebbeket nem teremtett az ur Isten erre a satnya világra! — Alispán urnák tökéletesen igaza van ; de ha ismernék a legszebbet, a csongori aranyhaju tündért, akkor lennének csak igazán elragadtatva! — Hol van az a lány? kérdé az alispán kíváncsian. — Itt lakik a szomszédomban; szegény, árva leány, kit egy öreg nénje nevelt föl. — De már azt megnézzük jegyző ur; elő kell keríteni, ugy-e Zoltán öcsém ? — Ha bátyám uram látni akarja, csak tessék! Engem nem nagyon gyötör a kíváncsiság! — Hej, főbíró uram, — vette föl a szót a jegyző, — azt jó lélekkel mondhatom, hogy a Tóth Juliskánál külömb leányt még sohasem lát­tam életemben ! Karcsú, mint a liliom, hajlékony, mint a nádszál, olyan az arca, mint a barackvi­rág, szemei nefelejts kékek, pillantása olyan sze­líd, mint az őzé, s a jóságos lelke ott ül azok­ban a nagy, nedves szemekben. Én öreg ember vagyok, de a hányszor látom, mindig megdobban a szivem. De aztán a haja, az már csodálatos! Úgy ragyog a napsugárban, mint az olvasztott arany; majdnem sarkáig ér, be sem fonja, végig libegteti a hátán, mintha szárnyai lennének. A múlt héten egy vigéc járt erre s amint meglátta, annyi aranyat Ígért érette, a mennyit nyom. Sírva fakadt szegény az ajánlatra s haza szaladt; de a vigéc azt mondta, megint eljön, addig gondol­kozzék meg a leány. — Szép jellemvonás egy paraszt lánytól — szólalt meg Bándi Zoltán — hogy nem dobta áruba szépséges haját. Ez már becsülendő benne s ezért az egy tettéért igazán óhajtanám látni Tóth Juliskát! (Folyt, köv.) Kiadó laptulajdonps: NÉMETH BÉLA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom