Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-04 / 27. szám
2 odal. NAGYBÁNYA 1918. julius 4. 11700 K-át jegyeztek. (Az eddigi hadikölcsönökre való jegyzés összege a tanári kar részéről: 89500 K). III. A tanulók: 1. Az intézet tanulói közül a jelen iskolai évben népfölkelői szemlén alkalmasnak találtattak és katonai szolgálatra bevonultak: Pap Antal V, Bertalan László, Bugesch Árpád, Pruna Sándor, Török Kálmán VI., Bay Miklós, Bálint János, Botos István, Gitta Antal, Imre László, Kaisz György, Káplány Antal VII, Füley Gusztáv, Gaál József, György Ede, Izsák Ferenc, Kászonyi Ferenc, Kozma György, Krem- niczky Lajos és Papp Mihály Vili. o. tanulók. (Az intézet közvetlen kötelékéből a háború alatt eddigelé összesen 110 tanuló vonult be katonai szolgálatra.) 2. Az intézet volt növendékei közűi a jelen iskolai év folyamán hősi halált haltak, illetőleg katonai szolgálatuk alatt szerzett betegségben elhunytak, avagy a harctéren eltűntek: Varga Andor önkéntes (f 1917. julius, Galíciában, Szta- niszló mellett). Hoffárt István önkéntes (f 1917. aug. olasz harctér). Buzási Imre dr. tart. hadnagy (t 1917. október, olasz harctér). Lővy Márton önkéntes. Bartók Antal tart. zászlós (f 1918. május, olasz harctér). Kaisz József önkéntes szakaszvezető (v 1918. jan. 15. olasz harctér). Kruppa Béla önkéntes szakaszvezető (f 1918. felár. 14. katonai szolgálata alatt szerzett betegségben). Deuucz László zászlós (f 1918. ápr. 1., harctéren szerzett betegségben). Policsek Nándor (t 1918. máj. 28., harctéren szerzett betegségben). Az orosz harctéren, Galíciában 1917. júliusában eltűnt Vásárhelyi Gyula tart. zászlós. BozsenikBélatart. hadnagy 1917. aug. 28-án eltűnt az olasz harctéren a 703. sz. magaslaton, ahol társai utoljára látták sebesülten. Egy esküvő a háborús világban.' Máskor sem mindennapi dolog egy jó cigány prímás esküvője, — ma pedig ebben a nincstelen világban valóságos esemény számba megy a dús lakoma. Hozzá szokott a nagyvilág ahhoz is, hogy a nemes prímások főúri hölgyekkel kötöttek házasságot. A régebbi időkben ilyen volt Rigó Jancsi házassága, aki egy többszörös milliomos hercegasszonyt vett feleségül és aki, midőn a milleniumkor feleségével megjelent Budapesten s a Népszínházzal szemben lévő szállóban megszállt, egész Budapest csudájára járt a hercegasszonynak. A nők azonban a jó képű Rigó Jancsit bámulták s bizony nem egy két hölgy szerette volna elhódítani a kemény legény Rigó Jancsit. Rigó Jancsit házasságában megelőzte jóval Rácz Pali, a hires muzsikus Rácz-dinasztia feje, akinek két feleségétől 36 gyermeke volt;A második felesége egy heves véri! olasz grófnő volt. Nem is olyan régen ott a Dunántúl, Sopronban, Nyáry Rudi, a jóképű soproni cigány prímás hódította el magának Festetics Vilma grófnőt. Ezeket az előkelő úrnőket nem csak a zenélő prímás hódította meg, hanem az a művészet, amely a cigány fajban örök időktől fogva benne lakozik. A zenében igazán kiválasztott népe az Istennek a Pharaó népe, mert minden cigány született zenész és igen sok kiváló van közöttük, aki a zenei irodalomban is számot tévő. Hogy pedig a zenét szereti úr és pór, az kétségtelen. És a zenészeket, tudja Isten, hogy minő emberi sajátosság folytán, nagyra is becsülik. Magyarországon igazi ur nincs is, aki a cigányzenét ne szeretné s a cigányokkal bizonyos barátságot ne tartana. Főuraink vadászatokra a vidék legjobb muzsikusait szokták magukkal vinni. Boldogult Rudolf trónörökösünk a görgényi vadászatokra rendesen Pongrácz Laji kolozsvári világhírű cigányprímást vitte magával. Ezeken a vadászatokon nemcsak a trónörökös és sziikebb kísérete, de hercegek, grófok, bárók stb. jelentek meg s a fárasztó vadászat után üdítő nektárral oltották szomjúságukat a Pongrácz Lajos zenéje í mellett. Egy ilyen vadászai után kérdezték Kolozs- ! várt Pongrácz Lajit, ki becézett kedvence volt j a néhai trónörökösnek: Hát miképen is mulat- j tatok Lajos bácsi? ' — Soha jobban! Nem álltunk mi külön, mint egy zenekar, hanem egy asztalnál foglaltunk helyet az urakkal — monda büszkén Lajos bácsi. Bizony e nagy mondásra kételkedtek a hallgatók közül egyen-ketten, mire Laji bácsi kivágta : — Mit kételkedtek, nem hiszitek a mit mondtam ? Hát úgy volt az, hogy egy király — egy cigány, — egy cigány — egy király, úgy ültünk egymás mellé és aztán huztuk a trónörökös nótáját: Édes anyám is volt nékem . . . Régi idők kedves emlékei ezek, amelyek, hejh vissza nem térnek soha. Épen ezért említem föl a feledésbe menő emlékeket, hogy ebben a szomorú időben is viduljon a szív, hogy volt még jól is, — de lesz még jobban is. Szombaton délután félhat órakor lépett házasságra az anyakönyvi hivatalban Ádám József, a mi hires házi prímásunk Filner Teréziával. Kupás Gyula anyakönyvvezető szép beszédben adta össze az uj párt. Tanuk voltak Oláh László és Szentkirályi József. A polgári esketésen jelen voltak a nyoszoiyó lányok és vőfélyek is. — Azután az uj pár a kísérettel haza hajtatott a Nagypénzverő-utcai lakásra, hol díszes zöld sátor Isten hozott felírással várta a násznépet és a lakomára össze sereglő vendég sereget. Dús lakomá volt, pompás ételek, kitűnő italok, cigaretta, szivar bőven és hozzá szives, figyelmes kiszolgálás. Jó este volt már, mikor asztalhoz ülhettünk. Az uj pár az asztalfőn foglalt helyet, mellettük jobbról és balról a násznagyok. Aztán a vendégek sokasága. Az asztalokon a díszes virágcsokrok tömkelegé s az asztalok mellett a színes társaság, a nagybányai társadalomból nehány úri ember és a zenész társaság valamennyi számot tévő tagja Nagybányáról. A menü a következő volt: Bélszín vad lére, rántott baromfi salátával, forró fánkok tömkelegé, szárnyas pulyka pecsenye és gyümölcs, aztán bor és fekete kávé. A második fogás után Oláh László násznagy uram emelkedett szólásra és köszöntötte az uj párt szép és meleg szavakkal, melynek utána Szentkirályi József másik násznagy uram felolvasta az üdvözlő sürgönyöket és leveleket, a- melyek tömegesen üdvözölték az uj párt. Ment tovább a lakomázás és érkeztek folyton és folyton újabb vendégek, úgy hogy már a régiek kiszorultak a terjedelmes zöld iombos sátorból. A házi asszony, az uj asszony figyelme mindenre kiterjedt, nem maradt ott a lakomán éhen és szóraján senki, volt is bőven minden jó pecsenye, gyümölcs, tészta, torta és bőven bor és ásvány viz. A vacsora után rázendített a zenekar és a hegedű bájos szólamával köszöntötték az uj párt a jelenvolt zenészek, — aztán kezdetét vette a tánc, öreg és ifjú deli táncra perdült. Majd a szép cigány asszonyok, a kedvesen dalos társaság dalolva dalolta a szebbnél szebb magyar nótákat, hiszen mert zene értők valamennyien ; oly megható volt az összevágó ének, hogy az az énekkar színpadon is szerepelhetne. Különösen kedves volt az a dal: A hogy én szeretek, úgy item szeret senki, ahogy én ölelek úgy nem ölel senki . . . Majd Tini kuplékat énekelt és szoló táncokat lejtett. Vigság volt és tánc hajnalig, sőt hajnal után a nap sugarai is együtt találták a vigadó társaságot. Meg volt a főúri jellemvonás itt az igen szives vendéglátásban és a dús lakomában. Gratulálunk az uj párnak mi is. o. HIRE K. Dr. Kádár Antal bányakerületi főorvost egészségügyi tanácsossá nevezték ki. Ezzel a kitüntető kinevezéssel (rajta kívül még csak a Selmecbányáit nevezték ki) lelkiismeretes munkában eltöltött 35 esztendős orvosi multat részesiA békák a tóban egyszerre elkezdtek ku- ruttyolni, mintha valamitől megijedtek volna, de azután megint elhallgattak. A fülemile abbahagyta a csattogást, a bokrok a susogást. Jankó óvatosan előresompolygott, de egyszerre erőt vett rajta a félelem. A lapu közt úgy érezte magát, mint a vadállatka a vadonban, s most úgy, mint a csapdában. Mozdulatai idegesek voltak, lélekzete rövid és sikongó és sötétség vette körül. Egy néma villám, mely kelet és nyugat közt szállt tova, még egyszer megvilágította a szobát, meg a szegény Jankót, amint szinte négykézláb állt, fejét föinyujtja a hegedű előtt. De a néma villám elaludt, a holdat eltakarta egy felhőrongy és sem látni, sem hallani nem lehetett semmit sem. Egy kis idő múlva áthatolt a sötétségen egy gyönge, siró hang, mintha valaki vigyázatlanul megérintett volna egy húrt — és hirte- lenül . . . Valami durva, álmos, haragos hang hallatszott a szoba- egyik szögletéből: — Ki az? Gyufa sercegett, világosság támadt és azután . . . ó Istenem! Szitkok, ütlegek, gyertnek- sirás, jajgatás, kutyaugatás, lótás-futás az ablakok alatt mécsesekkel, hangos, lármás lett az egész udvar . . . Másnap szegény Jankó már ott állt a falusi bíróság előtt. Vájjon úgy bánnak-e majd vele, mint va- I lami tolvajjal? . . . Természetesen. Ott állt a ! biró meg az esküdtek előtt, ujját a szájába dugva, ! nagy ijedt szemeket meresztve a szegény, kis, j sovány, vézna, szurtos, ütlegektől kékfoltos Jankó, j anélkül, hogy tudná, hol van és mit akarnak tőle . . . Ugyan, lehet-e elitélni egy olyan nyomorult teremtést, mely még csak tiz esztendős és alig áll a lábán ? Börtönbe zárják vagy mit csinálnak vele? . . . Végre is, gyermekekkel szemben nem lehetnek könyörtelenek. Hadd verjen rá néhányat a bakter, hogy elmenjen a kedve a lopástól s azzal vége. — Helyes! Beszólitották Szaniszlót, a bakteri. — Vidd el és verj rá nehányat, hadd tartsa emlékezetében ! A bakter biccentett azzal az ostoba, állatias fejével, mint valami macskát a hóna alá kapta Jankót és elvitte hátra a csűrbe. A fiúcska vagy nem értette, hogy miről van szó, vagy nagyon meg volt ijedve, elég az hozzá, nem szólt egy árva szót sem, csak körül-körül tekintgetett, mint egy ijedt madárka. Hogyan tudta volna, hogy mit müveinek vele ? Csak mikor Szaniszló a csűrben a földre fektette és neki gyiirközött, kiáltott fel kétségbeesetten a szegény Jankó: — Anyuska! És kiáltott minden ütés után: anyuska, anyuska! — de egyre halkabb lett a kiáltása, egyre gyengébb s végre — számos ütés után — egészen megszűnt, nem szólította többé anyus- káját . . . Szegény, összetört, hegedű ! — Hej, te ostoba, gonosz Szaniszló! így kell bánni egy gyerekkel! Hisz kicsi volt és gyenge, alig-alig állt a lábán. Azután eljött az anyja és elvitte haza a fiúcskát áz ölében . . . Másnap már Jankó nem kelt fel és harmadnap este a kemény fekhelyen a durva pokróc alatt csöndesen kilehelte lelkét. Az ablak előtt a cseresznyefán csicseregtek a fecskék; egy napsugár behatolt az ablakon és aranyos fénybe vonla a fiúcska borzas fejecskéjét, halvány, vértelen arcocskáját. Ez a napsugár volt az ut, melyre a' csöpp léleknek lépnie kellett. Jó, hogy a halál pillanatában ráléphetett e széles sugárutra, az életben ugyancsak tövises ösvényen kellett haladnia. A lesoványodott mell még lassan emelkedik és az arcon mintha még nyomot hagyna a külvilág zaja, mely behatol a nyitott ablakon. Alkonyodott, a parasztIFJ. PETKY KÁROLY SÜTÖDÉJE SZENT MIKLÓS-TÉR (KIS-PIAC), A VOLT BOLGÁR SÜTÖDÉBEN. KENYÉRSÜTÉS REGGEL 8 ÉS 10 ÓRAKOR. éTTFzizz
