Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-06 / 23. szám
2 odal. megadandó válaszok alapján tegyen aztán a választmány a 2 hét múlva tartandó közgyűlés elé újabb javaslatot, amely terjedjen ki a tagsági dijaknak esetleg egy nagyobb összegben való megválthatásának kérdésére is. — A május 25-én megtartott közgyűlés aztán főleg Veress József bányaigazgató véleményéhez csatlakozva szavazás útján a 36 K-s egyenlő évi tagsági dij fizetése mellett döntött, úgy azonban, hogy az önként felajánlott magasabb tagdijat is szívesen fogadja, a többletet adománynak minősítve. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy az alapszabályok megváltoztatásával alapító tagságot létesít, melynek dija egyszersmindenkorra 1000 K s kimondotta, hogy alapító tag jogi személy is lehet. Ezenkívül pártoló tagságot is létesít, s ennek diját dr. Barna Samu indítványára 600 K-ban és a mindenkori évi tagsági dij felének egy összegben való lefizetésében állapítja meg. — Ezután a kaszinó anyagi ügyeinek rendezésére, továbbá 1000 K-s könyvtári beszerzésre nézve döntött a közgyűlés, melynek befejező aktusa a tisztujitás volt. Ennek eredményeként egyhangú lelkesedéssel ismét elnökké lett megválasztva Stoll Béla, aki — miután előbb lemondását véglegesnek óhajtotta elfogadtatni, s ennél fogva a választás befejezése előtt már eltávozott — a nála járt küldöttség kérésére az elnökséget ismét elfogadta. A tisztikar tagjai a következők lettek: igazgató dr. Heppes Béla, jegyző Németh Béla, ügyész dr. Weisz Ignác, pénztáros Liptai Sándor, ellenőr Harácsek Vilmos. A választmány rendes tagjai: 1. Bay Lajos, 1. Berks Leó, dr. Rencz János, Szentmiklósy József, Szőke Béla, dr. Kádár Antal, dr. Makray Mihály, Csüdör Lajos, Stella Sándor, Molcsány Gábor, b. Kovács Géza, Szabó Ado'lf, Dergáts Sándor, Veress József, A. Nagy Gábor, Brebán Sándor és Morágyi István; póttagok: Moldován László, dr. Stoll László, Bertalan Miklós, Hoffmann Árpád, dr. Stoll Tibor és dr. Vass Gyula. Szegény lengyeleink. E címen írtunk lapunk 19. számában arról a mozgalomról, amely az orosz foglyok között levő lengyelek támogatását célozta. Említettük azt is, hogy a begyült összegből 250 K-t és a begyült fehérneműt b. Syntinis Rajmund elkül- dötte a huszti internáltaknak. Az adományt az internáltak parancsnoka a szerkesztőnkhöz írott következő levélben köszönte meg magyar nyelven: „A lengyel légióhoz tartozó internáltak részére f. é. ápr. hó 30-án kezeimhez utalványozott 250 K-t és a mellékelt fehérnemű átvételét van szerencsém hálás köszönetem kifejezése mellett elismerni. Biztosíthatom mindannyiunk nevében, hogy azt a meleg rokonérzést, mely Uraságo- dat erre a nagylelkűségre inditotta, valameny- nyien a legőszintébb nyiltszívüséggel viszonoz— A humanizmus köteléke. — Humanizmus! Ah, ez nagyon szép öntől ! Azt eddig is tudtam, hogy ön rendkívül jóhiszemű, adakozó ember, a szegények pártfogója, de hogy szép lányok neveltetésével is foglalkozik, ez valóban újdonság! —- Téved asszonyom! Én eddigelé leányokat nem neveltettem s nem szándékozom ezután sem; de ezt az árva, utszéli virágot, kit a sors dobott utamba, nem hagyhattam elpusztulni, eltaposni, mint egy férget! Ha rossz lelkű szülői kidobták őt a világba, — én fölemeltem őt a sárból, hogy visszaadjam emberi rendeltetésének. — Érdekes! De hát mondja csak, kié ez a leány? — Hogy kié volt? azt magam is szeretném tudni, most az enyém, s derék házvezetőnőmé, a jó Majorosné asszonyé. Két év óta nyomozok asszonyom, hogy a gyermek szülőinek nyomába jussak s hasztalan volt minden fáradságom. A gyermek maga semmit sem tud múltjáról, teljesen elfeledett mindent. Egy szörnyű betegség, melyből derék házi orvosom gondoskodása folytán kiragadtatott, megfosztotta a leánykát emlékező tehetségétől. Csak annyit tud, hogy sokat szenvedett lelketlen emberek kezei közt! — Tudja-e barátom, hogy ön valóságos regényt mondott el nekem? — Ha nem lenne mindez szomorú valóság, magam is csak álomnak képzelném. — És mit szándékozik a leánnyal tenni ? — Először is nem nyugszom addig, mig a eányka szüleit föl nem találom, ha a föld alatt NAGYBÁNYA zuk, annál is inkább, mert örömmel tapasztaltuk, hogy a magyar és lengyel nemzet közt fennálló évszázados érzelmi közösség mélységéből mit sem veszített és reméljük, hogy továbbra is teljes melegséggel fenn fog maradni. Kiváló tisztelettel : DR. ROGALSKI A., pptk. “ E hálás köszönetét ez úton tolmácsolom mindazoknak a nemes szívii adakozóknak, akik a szegény lengyel foglyok sorsán adományaikkal könnyíteni szívesek voltak. A jótett önmagában hordja jutalmát. Az eddigi adakozók névsora a következő : 1., Szappanyos Jenő ur ivén : Syntinis Rajmund, Szap- panyos Jenő 10—10 K, M. N. 2 K, Klein Herman 5 K, Weisz Móric 2 K, Puskás Sándor Ká- polnokmonostor 2 K, Lövi Lajos 3 K, Berger Sámuel 5 K, N. N. 2 K, Székely Árpád 2 K, Vi- rágh István 10 K, özv. Gallisz Györgyné 8 K, Fleischer Béla 5 K, N. N. 1 K, Gallisz István 3 K, Gaudek Károlyné 4 K, Csengeri Esztike 2 K, N. N. 1 K- Berger 1 K, Herskovits és Adler Sámuel 50—50 fill. — 2., Widder Péter úr ivén: Molnár Antal 5 K, Kassay Kálmán 20 K. özv. Nyirő Sándorné 10 K, Fülep Imre 4 K, dr. Se- legian János 5 K, Varga Rózsika 4 K, Deb. L. (Olvashatatlan) 1 K, N. N. 2 K, N. N. 1 K, N. N. 2 K, N. N. 1 K, Jancsovits József 1 K, Han- zulovits K. 20 K, N. N. 1 K, N. N. 2 K^Jzsák Lajosné 3 K, Sipos Lajosné 2 K, MoldovÍTn Mariska 3 K, Berindán János 1 K. — 3., Gyalay Gyula vendéglős úr ivén: Gyalay Gyula 5 K, Oláh László 2 K, Fock Jenő 2 K. — 4. Pásztor Istvánné úrnő ivén: Németh Mihályné 2 K, Németh Béláné két darab férfi ing, Kilián Béláné egy darab férfi ing, dr. Zoltán László 5 K. — 5., Syntinis Ilonka úrleány ivén: Syntinis és Kádár család 30 K, dr. Kádár Antal, özv. Krem- niczky Albertné, özv. Veress Lászlóné 20—20 K, Virágh István, Platthy Géza, Heilbrun M. T- 10—10 K, Horváth Ferenc, Mórágyi István 5—5 K, Boromisza Tiborné 3 K, Theer Ferenc, Kilián Béláné 10—10 K, özv. Kovács Józsefné, Jeremiás Jenő, Schreiber Kálmán 3—3 K, Izsák Ferenc 2 K, Zélinger Lajos 4 K, özv. Szimon Béláné 5 K, Mladeiovszky^ Lajos 6 K, Papp Zsig- mond 6 K, Hoffmann Árpád 1 drb. férfi ing, dr. Köves Miklós 5 K, Bajnóczy Sándor 10 K, Marosán Gyula 10 K, Komoróczy Péter, Lázár Bertalan 5—5 K, Grosz L. (Olvashatatlan.) 2 K, Wass Lajos 5 K, Waigandt A. 5 K, Nagybánya város takarékpénztára 30 K, Steiger Erzsébet 2 K. — 6., Gurszky Jánosné úrnő ivén: Fischer Károlyné 20 K, N. N. 2 K, özv. Thanhoffer Pálné 2 K, Than- hoffer D. Pálné 1 K, N. N. 4 K, K. Gy. 2 K, Rácz M. 4 K, N. N. 2 K, Jancsovits József 2 K, Incze Józsefné 2 K, Gurszky Lujza 4 K, — 7., Gerdenits Erzsiké urleány ivén: Dr. Stoll László 20 K, Rákóczy Istvánné 2 K, Drágos Ágost pihen az anya, onnan is kihozom a lelketlen teremtést! Ki idézem szellemét a koporsóból is, ki képes volt gyermekét kidobni a pusztulás útjára. Szegény Lizett! Sokat kellett szenvednie a rossz emberek között. — Lizett! Lizettnek hívják? — Igen, úgy mint kegyedet asszonyom! Várkonyiné halotthalványan hallgatta a fölindulással mondott szavakat s nagy selyem pilláit lehunyta, hogy a férfi elől elrejtse gondolatait. — Ugy-e bárónő, szörnyű léleknek kellett annak lennie, ki ezt cselekedte ? — Nem ítélem el föltétlenül — szólt remegve a bárónő — ki tudja, mily mélyreható társadalmi okok indították arra az anyát, hogy gyermekétől megváljon. — Ne védje asszonyom a lelketlen nőt! Az nem méltó az ön jó szivéhez! Ön bizonnyal nem tudná ezt megcselekedni! — Nem ! nem! én nem tudnám megtenni soha, soha! E szavaknál kitört belőle a visszafojtott zokogás, mély fájdalommal hajtotta le fejét az asztalkára, s szabad folyást engedett könnyeinek. Ó, az a megváltó könny! A lélek vergődik rettentő gyötrelmében, ha nincs megváltó könnye! Zalai hagyta a szép asszonyt zokogó vergődésében, de jó szive mégis megszánta; gyöngéden megsimogatta fejét, mintha csak egy siró gyermek lett volna. (Folyt, köv.) 1918. junius 6. 2 K, Kertész Irén 5 K, Török Sándor 2 K, Farkas István 1 K, ? (Olvashatatlan) 5 K, Szőke B. 4 K, dr. Troplovits I. 4 K, Janovszky Imre 1 K, Török István 4 K, Kassay Kálmán 2 K, Petky Károly 2 K, Kertész Rózsi 5 K, dr. Stoll Tibor 4 K, özv. Matyasovszky Mártonné 2 db ing, özv. Keresztesy Mihályné 2 K, özv. Kaszaniczky Gézáné 2 K, Gerdenits Erzsiké 5 K, Klein Ilona 4 K. A gyűjtők és adakozók fogadják ez utón is a foglyok hálás köszönetét. HÍREK. Kitüntetés. Őfelsége elrendelte, hogy Matyasovszky Andor, 12. honv. gy. e. tart. hadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a legfelsőbb dicsérő elismerés (Signum Laudis) a kardok egyidejű adományozásával tud- tul adassék. Esküvő. Gerber Béla szinérváraljai gyógyszerész a napokban esküdött meg újra Sztics Ibolyka úrnővel, elvált nejével. Előléptetés. Sztics Károly tüzérzászlóst Őfelsége a 20-s hegyi tüzérezred hadnagyává léptette elő. — Szlgyártó Lajost, a 12-s honvéd gy. e. önkéntesét zászlóssá nevezték ki. Mindkét ifjú a helybeli főgimnáziumnak volt derék növendéke. Az orgonasipokat is leszerelték s alkalmasaknak minősítve hadbavonultatták. A r. kath. nagy templomnak, valamint a minoriták templomának, továbbá a ref. és ág. h. ev. templomok orgonáját egy debreceni orgonakészitő a katonai hatóság igazolványával ellátva megvizsgálta s az ónsipok egy részét leszerelte. A ref. templom orgonájából kb. 80 kg., a r. kath. nagy templom orgonájából kb. 90 kg súlyú ónsipot szerelt le s csak annyit hagyott, amennyi az orgonák használhatóságát még lehetővé tette. Eddig a hívők lelkét felemelte a sípok hangja a Mindenhatóhoz imádságos fohásszal, mikor a harangok ércszava egybehívta a gyülekezetei. Most a harangok után útrakeltek az orgonasipok is s hívő lelkünk azzal a mindnyájunk leikéből szálló fohásszal kiséri őket uj hivatásuk útjára, hogy amit az ércszavu harangok megkezdték, azt fejezze be e lágy szavú, búgó orgonasipok sóhajos hangja: teremtse meg nekünk újból a millióktól sóvárgott békét. Érettségi vizsgálat. Május hó 27-én tették le azok a katona tanulók, akik a májusi tanfolyamot végezték, az érettségi vizsgálatot. Jó eredménnyel érett id. Pap György és Pap Zakariás; érett Albu Mihály, Bihari Ferenc, Koszt- róber Béla, Kovács Lajos, Mózes Márton és Pet- rován Győző. Az ifjak már be is vonultak illetékes katonai hatóságukhoz. — Itt említjük meg, hogy a rendes tanulók szóbeli érettségi vizsgálata f. hó 12-én lesz dr. Mázy Engelbert tanker, kir. főigazgató elnöklésével. A tiszántúli ref. egyházkerület jun. 5-én ünnepli meg a reformáció négyszázados fordulóját ünnepi istentisztelet keretében a debreceni nagy templomban. Ez istentiszteleten az ünnepi beszédet Soltész Elemér kerületi jegyző, városunk kiváló tehetségű lelkésze mondja. Szaímáron lesz leánygimnázium. Rég vajúdó tervet valósít meg Boromisza Tibor megyés püspökünk, amikor egy régebbi 60 ezer koronás e célú alapítványát 250 ezer K-val megtoldva, a szatmári zárdával kapcsolatban leány- gimnáziumot létesít. íme azt a sokszor szidott egyházi vagyont, amelynek felosztását annyian óhajtják, nemes lelkű főpásztorunk a modern kulturális haladás szolgálatába állítja-s jövedelméből hajlékot emel a legmodernebb iskolatípusnak, hogy az egyre jobban fölfelé törtető leányelmék itt csiszolódjanak a magyar nemzeti munka javára. A városi tanács szerdai ülésén dr. Makray Mihály bejelentette, hogy Nagy Z. Sándor városi főmérnök elhunyta alkalmából a gyászba borult családhoz részvéttáviratot intézett. Indítványára egyben elhatározta a tanács, hogy ko- szorumegváltás címén 50 K-t a helybeli rokkant- és 50 K-t a helyi árva-alap javára adományoz. Nyilvános köszönet. A helybeli polgári olvasókör könyvtárának Fliesz Henrikné 2 darab ifjúsági művet, Thorma János Arany János összes műveit 8 kötetben és egy Werne regényt, s Szűcs Jenő 4 drb könyvet ajándékozott. Fogadják ezért a kör választmányának hálás köszönetét. Bereg- szászy Kálmán, könyvtáros.
