Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-13 / 24. szám
XVI. évfolyam. 1918. junius hó 13. 24-ik szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETI LAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. ....Felelő s szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s clőfijjfi|«íi.^étizek küldendők. ----- Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kümjvke'reskedoVizletében is. == A VIII-ik hadikölcsön. A nemzethez fordul ismét a Haza! A VIII-ik hadikölcsön aláírási felhívásai megjelentek. Ki lesz olyan kishitű, hogy megtagadja az édes anya esdő szózatát? A diadalmas béke megalkotásához kell hozzájárulnunk mindannyiunknak. Akik milliókkal rendelkeznek, ép úgy kell, hogy áldozatot hozzanak, mint azok, akik filléreiket adják a Haza oltárára. Már idestova 4 év óta tart a háború; ez idő alatt milliárdokra ment a hadiköltség s a háborúnak szerencsés befejezése még további pénzügyi követelményeket támaszt az államhatalommal szemben. Most jelent meg az aláírási felhívás a j Vlll-ik hadikölcsönre, 57* százalékos magyar királyi adómentes állami járadékkölcsönt bo- csájtanak ki; a határidő junius 12-étől julius 11-ig bezárólag tart. Akarnátok, épúgy mint felmondás esetén a kölcsönkötvények tőkeértéke, minden fennálló és a jövőben behozandó magyarországi adó, bélyeg és illeték levonása nélkül fizettetnek ki. 1. A bemutatóm szóló jáüadékkö lesön- kötvények 50, 100, 1.000 és 10.000 koronás dinietekben fognak kiállíttatni. 2. A járadékkölcsönkötvények évi 572%- kal kamatoztatnak. Az 1918. augusztus 31-ig az aláíró felet megillető 572%-os kamatok az aláírási ár megállapításánál már számításba vétettek; 1918. szeptember 1-től kezdődő- leg az 57-2%-os kamatok minden év március 1-én és szeptember 1-én lejáró félévi utólagos részletekben fizettetnek, az első szelvény tehát 1819. március 1-én esedékes. Ettől eltérőleg az 50 koronás címletek évi szelvényekkel vannak ellátva s ezeknél az első szelvény 1919. szeptember 1-én esedékes. A kötvények 10 évre szóló kamatszelvényekkel és szelvényutalvánnyal vannak ellátva, mely utóbbi ellenében az uj szelvényivek annakidején a beváltóhelyeknél minden költségtől és illetéktől mentesen átvehetők. 3. A m. kir. pérzügyministerium fenntartja magának azt a jogot, hogy előreközzé- teendő három havi előzetes felmondás mellett, ezt a kölcsönt egészben vagy részben, névértékben visszafizethesse, azonban az eset- j leges felmondás 1925. szeptember l-jét meg- j előző időre nfcm fog eszközöltetni. 4. Az aláírási ár minden 100 korona névértékért: 1. ha az aláíráskor az aláirt összeg egész ellenértéke befizettetik a) az 1918. évi/junius 12-től junius 27-ig bezárólag történő aláirán esetén 91 korona 50 fillét, b) az 1918. évi junius 27-ét követő időben 1918. év julius 11-ig bezárólag történő aláírás esetés 91, korona 70 fillér, 2. ha pedig a Ádveziiiényés,' részieb' fizetési módozat vétetik igénybe, úgy az 1918. évi junius 12-től julius 11-ig bezárólag terjedő egész aláírási határidőben történő aláírásnál 92 korona 90 fillér. Ezen az áron felül az aláíróval szemben seny folyókamat, sem jutalék felszámításának helye nincs. 5. Ha az aláirt összeg 100 koronát meg nem halad, az aláírás alkalmával mindenkor az aláirt összeg egész ellenértéke befizetendő. Ezek volnának a feltételek az aláírásra. Járuljunk hozzá mindnyájan, mert a Haza kívánja. A Hazáért pedig semmi áldozat sem nagy! A nagybányai zsidó leányegylet hangversenye. Fényes erkölcsi .siker koronázta a nagybányai zsidó leányegylet f. hó 8-án tartott hangversenyét, de niég fenomenálisabbnak kell neveznünk az anyagi eredményt, mert hozzá fogható idáig még városunkban soha nem volt. Szinte 3000 K bruttójövedelem olyan összeg, mely még a jótékonycél mellett is méltán dicsérheti városunk társadalmának áldozatkészségét, de egyszersmind nem kis fényt vet a fiatal, alig egy éve fennálló egyesület vezetőségének nagy agilitására. Viszont városunk közönsége igen szép tanúbizonyságát adta vallásfelekezeti tiirelmessé- gének, hisz a más vallásuak szinte tüntetőleg jelentek meg a hangversenyen s ezzel is bizonyítani akarták a jó egyetértést, amely városunk társadalmának minden rétegét összeköti. Így történt aztán, hogy ha az ember a nézőtéren körül- hordta tekintetét, mindenütt a szokott arcokat látta, mintha csak a színházi előadások valamelyikén lett volna, természetesen olyanon, amelynél táblásabb házat már el sem lehet képzelni: Hogy ilyen szép házat tudott a hangverseny összehozni, ismételjük, elsősorban a rendezőség igazán leányokhoz illő buzgóságának kell érdemül betudni. A leányegylet elnökének, Steinfeld Elzának távollétében Varga Rózsi alelnök és különösen Izsák Anna fejtett ki nagy igyekezetei az estély rendezése és sikerének biztositása körül, támogatták őket a leányegylet tagjai közül Kohn Etelka a Schreiber és Hirsch nővérek. Szinte csodálkozhatunk e néhány fiatal leánynak bátorságán, hogy ilyen nagyszabású vállalkozásba bele mertek fogni. Annál nagyobb „A Nagybánya tárcája.“ Utszéli virág. — Irta: Révai Károly. — (Folytatás.) — Sajnálom bárónő, hogy önnek fájdalmat okoztam elbeszélésemmel; de saját maga kívánta, hogy mindent elmondjak. Hagyjuk el e tárgyat! Búcsúzni jöttem, este indulok vissza Csókásra. — Nem ! ne hagyjuk e tárgyat! — kiáltott föl Várkonyiné s szemei fölvillantak a könnyfátyol alatt— sőt kérem önt, engedje meg nekem, hogy csatlakozzam önhöz s magam is hozzájáruljak a gyermek neveltetéséhez! Tudja, rendkívüli örömem lenne, ha mi ketten magunkénak fogadnánk a bájos gyermeket! — Nem tehetem asszonyom! E tekintetben minden jogot Majorosnéra ruháztam, kihez különben is vonzalommal viseltetik az árva. — Pedig mily szép lett volna, ha a jótékonyság utján együtt haladunk. — Isten önnel bárónő ! S újra is kérem, bocsásson meg, ha fájdalmat okoztam önnek! Kezet nyújtottak egymásnak; de ez a kézfogás már nem volt oly meleg, mint régente; az a szegény árva gyermek befészkelte magát e két lény közé s mindinkább eltávolitotta egymástól. JVlikor Zalai kilépett az ajtón, egy fájdalmas sikoltást s tompa zuhanást hajlott; gondolkodott vissza térjen-e? Nem tért vissza; beküldte az elősiető szobaleányt, s ő nehéz szívvel tért vissza lakására. V. Az ősz elején Zalai Erdélybe utazott; Worid- rácsek ispán urnák megsúgta, hogy az árva leány ügyében fog lépéseket tenni; de azalatt az ispán ur se pihenjen, folytassa nyomozásait erélyesen. Várkonyi bárónőnél tett utolsó látogatása mély benyomást gyakorolt lelkére; a rendkívüli hasonlatosság, a szép asszony viselkedése, két- I ségbeejtő fájdalma a gyanúnak annyi szálát adta •kezébe, hogy most már meg volt győződve, miszerint helyes utón jár. Tapintatosan kelle mindent végeznie. Százszor is föltette magában a kérdést: van-e joga valakinek múltját fürkészni? Összeegyeztethető-e a lovagiassággal, a becsülettel, hogy egy nőnek titkos múltjáról a fátyolt föllebbenlse ? Hátha abban hagyna mindent! A leány jó kezekben van, jövőjéről is gondoskodik; miért bolygasson föl rég elmúlt, elfeledett dolgokat, ha arra szükség nincs ? Igen ! de hátha majd később a leány maga áll elő e kérdéssel? Mii feleljen akkor? Meg- tette-e kötelességét minden tekintetben? Meg aztán úgy érezte, mintha szive is megmozdult volna! Ö, a nagy nevű ősök utódja, képes lenne-é egy névtelen, utszéli virágot szeretni ? Eh, elindul útjára ! Ha törik, ha szakad, neki tudnia kell a gyermek szülőinek nevét! A kies erdélyi városkába, Kishalomba sietett, honnan ezelőtt 15 évvel a bájos Simándi Eliz kiröppent a világba Várkonyi báró karján. Senkit sem ismert Kishalmon; megszállott egy vendéglőben s megállapította tervét. A Simándi ősi kastélynak már más lakója volt, az öreg Simándi nemsokára, hogy Eliz leányát férjhez adta, — meghalt, — s a kastély idegen kézre jutott. Feltehető azonban, hogy a régi cselédségből még élt valaki, ki talán ismerte a szép Eliz múltját, még mielőtt Várkonyit boldogította volna. Mindjárt első lépését kellő siker koronázta; egy öreg kapus, kivel legelőször találkozott, a régi Simándi ház cselédségének utolsó maradványa volt a kastélyban. A német gyáros, ki a birtokot megvásárolta, megtartotta az öreget szolgálatában. Ehhez fordult Zalai, hogy útbaigazítást nyerjen. Az öreg ugyan nem sokat tudott mondani; könnyes szemekkel emlékezett vissza a régi jó gazdára s a gyönyörű Eliz kisasszonyra; jól emlékezett a fényes menyegzőre, mikor Várkonyi báró négy hófehér lovával röpítette a szép menyasszonyt a vasúthoz. ; — Mint megváltozott az a szép leány! — folytait* beszédét az öreg kapus, — múlt héten, midőn megláttam, alig tudtam hinni szemeimnek, hogy Eliz kisasszonyt látom magam előtt! — Látta a bárónőt? — kiáltott föl izgatottan Zalai, — hol találkozott vele ? — Itt volt, könyörgöm, a múlt héten; meglátogatott engem, meg a régi dadáját, ki még most is él Teleken, a szomszéd faluban.
