Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-06 / 23. szám
XVI. évfolyam. 1918. junius hó 6. 23-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Alegjelenik minden héten csütörtökön reggel. Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. •--------: Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében i s. == Cs ereüzlet a gazdákkal. Megnyugvással vesszük tudomásul és örömmel üdvözöljük Windischgraetz herceg újabb rendelkezését, amely a sokszorosan tiltott, de végeredményben mégis természetes, mert eredeti és észszerű cserekereskedés utján bocsátja át a gazdáknak az egyébként magánforgalomban nehezen hozzáférhető ipari és gazdasági, továbbá köz-ellátási cikkeket a hadvezetőség számára felajánlandó gabona fejében. Ezzel az intézkedéssel a gazdák sokszorosan hangoztatott jogos panasza is orvoslást nyer. A gazda terményeit ugyanis maximálták, requirálták; ha azonban a gazdának az alább felsorolt cikkek közül valamire szüksége volt, vagy egyáltalában nem tudott hozzájutni, vagy csak nagy áron. Katonás rövidséggel lesz megoldva ez a nehéz kérdés, ha sikerül a miniszter intenciója szerint végrehajtani a rendelkezést. Meg vagyunk győződve, hogy igy a gazda is jól jár, a hadvezetőség is, mert mindegyik megkapja, amire szüksége van. Eire vonatkozó értesülésünk a következő : Windischgraetz herceg a képviselőházban jelentette, hogy a gazdák az általuk felajánlott gabonáért cserébe ipari és egyéb elsőrendű életszükségleti cikket fognak kapni. A csereüzlet lebonyolítására vonatkozó akció már meg is indult és a vidéki hatóságok megkapták az erre vonatkozó utasításokat. A kicseréléshez szükséges iparcikkeket a hadvezetőség fogja rendelkezésére bocsátani. A gazdák a beszállított gabonát a Haditermény bizományosainak fogják átadni, akik erről elismervényt adnak. Ennek ellenében a gazdák a megállapított árakon fogják megkapni a hatóságok által megjelölt helyeken a szükséges cikkeket. A vásárolt áru és a beszállított gabonaárak közötti különbözetet készpénzzel fogják kiegyenlíteni. A hadvezetőség a következő cikket kínálja a gazdáknak: értékben Uj lószerszámot, darabját . 98.25 kor. Haszn ált lószerszámot, darabját . . . 50.— „ Kender-gurtni lószerszámot, darabját . 51.— „ Uj szekeret, darabját . ... 700.— „ Cukrot, kilogrammját . .... 2.20 „ Cipőt — párját..........................63.— „ Kat ona ruha-posztót: a) finomabb méterje ..... 36.72 „ b) durvább méterje........................19.26 „ Le n cérnát, 1000 méteres spulnit . . 8.— „ Cipő talpbőrt kg.-ját........................14.— „ Ci pő felsőbőrt kg.-ját........................16.— „ Pe tróleumot kg.-ját.....................—.36 A cserélés arányát a következőképen állapították meg. Gabonában térítendő: csomag (50 pakli) katona dohányért kilogramm cukorért . kilogramm talpbőrért . . kilogramm felsőbőrért . 1 1 1 1 1 spulni lencérnáért 1 1 1 1 1 1 1 liter szeszért spulni gyapotcérnáért pár cipőért.................... kilogramm lószerszámért méter posztóért . . . csomag (100 pakli) gyufáért szekérért........................ ga bona 5 kg. • 20 „ . 50 „ ■ 30 „ . 20 , • 10 „ 100 „ . 20 „ 100 „ • 20 „ 500 „ • 10 „ A Hadítermény r. t. külön osztályt fog létesíteni, amely kizárólag ezt az akciót fogja intézni. A kaszinó 85-ik közgyűlése. Ez a cikkünk a torlódás következtében legutóbbi számunkból kimaradt, közérdekű volta miatt azonban közöljük. A kaszinó-egyesület ez évi rendes közgyűlését május 11-én és folytatólagosan május 25-én tartotta meg. Dr. Heppes Béla közjegyzőnek mint a kaszinó igazgatójának a kaszinó élet megújítását célzó nagyszabású indítványát olyan hosszantartó tanácskozás kisérte, amely szükségessé tette a közgyűlés folytatólagos megtartását. A közgyűlés Stoll Béla elnök vezetésével folyt le, aki lendületes elnöki megnyitójában röviden beszámolt a múlt év történetéről. Mély részvét hangján emlékezett meg az elhunyt tagtársákról: Martiny István főbányatanácsosról és dr. Herczinger Ferenc vár. tiszti főorvosról. ’Az utóbbinak nővére, Bartókné Herczinger Mária az elhunytnak hagyatékából egy értékes képet ajándékozottá kaszinónak szeretett fivére emlékének megörökítésére. Ugyancsak ajándékba kapta a kaszinó a Lovrich-család jóvoltából néhai Harácsek Józsefnek, Kelet-Magyaror- szág ez egyik legkiválóbb kereskedőjének, kaszinónk egyik alapító tagjának életnagyságu mellképét is. Elnök ezután ismertette a múlt év zárószámadását, a tagok sorában történt változásokat, a könyvtár használatában mutatkozó ílénk forgalom eredményét stb. Majd az igazgató indit- ványára elhatározta a közgyűlés, hogy'a nyár folyamán Nagybányán tartózkodó nyaralóknak 20 K tagsági dij ellenében szívesen felajánlja a kaszinó helyiségeit. Nagy vitát váltott ki az igazgatónak az az indítványa, amely az évi tagdíjnak progresszív módon való megállapításával szeretne a kaszinó anyagi helyzetén könnyíteni. Az indítványhoz igen sokan szóltak hozzá, végül a közgyűlés egyelőre elvben kimondotta dr. Stoll László indítványára, hogy az évi tagdijat 36 K-ban állapítja meg; egyben pedig dr. Rencz Jánosnak közvetítő indítványára azt is kimondotta a közgyűlés, hogy a tagokat egyenként kérdezze meg a választmány, hogy a 36 K-tóI 84 K-ig 12 K-nként emelkedő fokozatok melyikébe óhajt tartozni. A „A Nagybánya tárcája,“ Utszéli virág. — Irta: Révai Károly. — (Folytatás.) — Nem bárónő, nem némultam meg, de igazán nem tudom, minő káprázat játszik ma velem! — Káprázat? Talán rajtam lát valami különös változást? Bizony meglehet. Rég nem láttuk egymást; ön most, úgy látszik, lovainak és birkáinak él s régi barátnőjét teljesen elhanyagolja ! — De hiszen most itt vagyok, bárónő, ne tegyen szemrehányást! — Nem is szemrehányásképen mondom, csak meg vagyok hatva az ön különös magavi, seletétől; mikor ide belép, azt mondja, hogy káprázat játszik önnel s oly meredten-néz és bámul végig rajtam, mintha sohase látott volna! — Sőt ellenkezőleg asszonyom ! Önnek arcképét folyton magamnál hordozom s otthonomban is életnagyságu képében gyönyörködöm. — Az én arcképem önnél ? Tudja barátom, mikor még fiatalabb voltam, úgy pár évvel ezelőtt, még ültem a fényképésznek; de ma már — asszonyi hiúság, — ilyenre nem vállalkozom. Talán a régi képeimből van önnél valamelyik ? Az mindenesetre hízelgő reám nézve, hogy gazdasági gondjai közt néha még reám is gondol. Nos, ha önnél van, mutassa meg barátom nekem is; igazán kiváncsi vagyok, hogy melyik évfolyambeli kiadás tetszett meg annyira önnek, hogy még életnagyságban is elkészíttette? Nevetve, tréfásan beszélt önmagáról a szép asszony, de villogó szürke szemeivel majd át- szurta a még mindig téveteg pillantásokkal szemlélő Zalait. A báró remegő kézzel vette elő Árva Lizett kabinet képét s a bárónő elé tartotta. Eliz bárónő szemei meg sem rezdültek ; hosszasan nézte a gyönyörű gyermeket, ki tökéletesen hasonlított hozzá; időnkintfölpillantott a figyelő Zalaira, kin meglátszott, hogy izgatottan lesi a hatást. Végtére komolyan letette a képet s annyit mondott: — Ez a kép nem engem ábrázol; ilyen lehettem talán gyermekkoromban, de ez nem én vagyok! — Elismeri bárónő, hogy önhöz hasorlit? — Igen, hasonlít; sőt többet mondok: nézzen ide, itt albumomban van egy gyermekkori fényképem, tökéletesen ugyanaz! És mégis azt mondom: ez nem én vagyok! Zalai kezébe vette az albumot, egymás mellé illesztette a két képet s hosszasan szemlélte. E percben úgy érezte, hogy e két év óta űzött titoknak kiinduló pontjához érkezett. — Csodálatos hasonlatosság! — mormolta a báró — minden vonás egy és ugyanaz! — No ugy-e hasonlít hozzám és még sem az! Van valami vonás az ön által féltve őrzött képen, mely az én arcomon nincs meg. Figyelmes szemlélő ezt azonnal észreveszi. De mondja csak barátom, kinek a képe ez? Zalai egy pillanatra meghökkent e kérdésre; nem tudta, feleljen-e őszintén, vagy hallgasson ? De aztán mégis beszélni kezdett; hiszen neki úgyis az volt a célja, hogy Árva Lizett múltját földerítse. Ki tudja? nem-e a véletlen hozta úgy magával, hogy épen a bárónővel való rendkívüli hasonlatossága adja a megfejtéshez a kulcsot. Ó mennyit töprengett, hogy ezt kitalálja! S csak most, midőn a leányt szinről-szinre látta s minden vonása bevésődött emlékezetébe, — csak most tudta a hasonlatosságot fölfedezni. Komolyan nézett Eliz bárónő villogó szemébe s halkan suttogta: — Ez a kép az én nevelt leányom arcképe ! — Az ön nevelt leányáé? — kiáltott föl a bárónő meglepetten s arcát elöntötte a pir, — hát van önnek nevelt leánya? — Van asszonyom! — Mióta ? Nem is tudtam róla ! — Két év óta. — Két év óta! Ah, igy hát ez a nevelt leány tartóztatta önt vissza ez idő alatt falusi birtokán ?! — Nem asszonyom! A leány nincs házamban. — Hol nevelteti, ha szabad tudnom ? — Itt a fővárosban ! — De hát édes barátom, világosítson fel: minő gyöngéd kötelékek csatolják ehhez a leányhoz, ki úgy hasonlít hozzám ?
