Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-09 / 19. szám
1918. május 9. NAGYBÁNYA 3. oldal. As istentisztelet rendj e Áldozócsütörtökön. A r. kath. templomban áldozó csütörtökön 9 órakor kezdődik a nagy mise, amikor az első áldozok ünnepélyes áldozása fog végbemenni. Az énekkar a Seyler-misét fogja énekelni, betétként pedig Várady Jolán urleány egy szép Ave Máriát énekel. A református és ág. ev. templomban 10 órakor lesz az istentisztelet s utána az ünnepélyes confirmatio. Bálint Imre városi erdőtanácsost 25 évi működésének jubiláns alkalmából május I-én a Polgári Körben nagy és díszes társaság ünnepelte. Az ünnepi lakomán az első felköszöntőt M. Thorday Imre, a kör elnöke mondotta, aki lendületes szavakkal köszöntötte az ünnepelthen tiszttársát. Szerencsy József a képviselőtestület, Oláh László a függetlenségi 48-as párt nevében mondott üdvözletei. Székely Árpád és Kovács Béla is lelkes hangon üdvözölte az ünnepeltet. | Dr. Ajtai Nagy Gábor pedig a szintén jelenlevő j Petneházy Péter kőbányatelepi városi erdőaltiszt j érdemeit méltatta, aki szintén 25 éve áll a város szolgálatában. — Bálint tanácsost ez alkalommal Rényi Árpád üveggyáros, Incze Lajos budapesti főgimn. tanár és a Phönix kénsavgyár táviratban üdvözölte. Májusi áJjtafcooság. A Szeplőtelen Szűz- anya tiszteletére e hó folyamán esti 6 órakor van az ájtatosság a r. kath. templomban. Az áj- tatosságon hétfőn és szerdán az elemi iskolások, kedden és csütörtökön a polg. leányisk. növendékei, pénteken a gimnázisták, szombaton pedig a nagy kongreganista urleányok énekelnek. Spieaz György népi. századost a szat- « tnári őrszázad parancsnokságával bízták meg. Alig foglalta el azonban állomását, már egy újabb rendelkezésre Lembergbe kellett nténnie hadtáp- szolgálatra. Himló'oltás. Dr. Bernhardt István városi orvos az 1917. márc. 1. — 1918. márc. 1. között születettek kötelező himlőoltását vasárnap d. u. 2 órakor megkezdte s még a köv. két vasárnap folytatja (máj. 12. és 19.) Az oltás a közkórházban megy végbe díjmentesen. Igaz részvéttel közöljük a hirt a fájdalmas veszteségről, amely Szentpé- tery Ferenc járásbíró nejét és hozzátartozóit érte édes anyjának, özv. Halmai Józsefnének elhuny- tával. A megboldogult úrnő néhai kedves, jó Halmai József, áll. főgimn. tanárnak özvegye volt. Sok csapás érte: először elvesztette férjét, majd pár év múlva egyetlen fiát, Imrét, városunk rokonszenves alkapitányát s most, május 3-án rövid szenvedés után ttidőgyuladás vetett véget visszavonultságban töltött életének. 4-én temették el általános részvét mellett. Béke poraira! Ax államtól veit jó faj napraforgó-mag Molnár Antal Gazd. Egyesületi pénztárosnál, mig a készlet tart, előjegyezhető. Gazdasági Egyesület. A Nőegyeaület közgyűlése. F. hó 4-én d. u. zajlott le a Nőegyesület ez idei közgyűlése özv. Stoll Gáborné elnöklete mellett. Napirend előtt Németh Béla, a Nőegyesület jegyzője meleghangú szavakkal üdvözölte Szőke Béla h. plébánost, a Nőegyesületnek 16 éven át fáradhatatlanul buzgolkodó titkárát abból az alkalomból, hogy áldozópappá szentelésének 25 éves fordulóját érte el az idén. Egyben köszönetét mondott a jegyző az ünnepeltnek azért az 1000 K-s alapítványért, amellyel rajongásig szeretett édes anyja emlékét megörökítve a Nőegyesület jótevőinek díszes sorába állt. Az ünnepelt megha- tottan mondott köszönetét a nem várt ünneplésért. Ezután a közgyűlés a napirenden levő ügyek tárgyalására áttérvén tudomásul vette a pénztári elszámolást, amelyben főleg a munkaházzal elért több jövedelem keltett örömet. Épen azért ezzel kapcsolatban a munkaházi munkabérek méltányos felemelését is elhatározta a közgyűlés. Ezután sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés Hoffmann Árpádné és Waigandt Anna al- elnöknek a lemondását. Az egyesület körében kifejtett működésükért köszönetét mond a közgyűlés és érdemeiket jegyzőkönyvében is megörökíti. A megüresedett alelnöki tisztségre pedig megválasztották nagy lelkesedéssel dr. Ajtai Nagy Gábornét és Madarassy Lászlónét, akik az egyesület életében eddig is elismerésre méltó buzgalommal vettek részt. Sajnálattal vette tudomásul továbbá a közgyűlés dr. 1/áss Gyuláné pénztáros lemondását. Működéséért köszönetét nyilvánít. A közgyűlés örömmel vette tudomásul, hogy Hoffmann Krpádné hajlandó a pénztámokság terhes és felelősséggel járó tisztét betölteni. így az ő értékes munkaerejét, amely a munkaház vezetésében olyan meglepően szép eredményt ért el, az egyesület továbbra is a magáénak vallhatja. Néhány kisebb jelentőségű tárgy mellett elhatározta még a közgyűlés dr. Ajtai Nagy Gáborné indítványára, hogy a nőegyleti élet fellendítésére mindent el fog követni, többek között a nyár folyamán a ligeti vendéglőben jótékonycélu társas összejöveteleket fog rendezni lehetőleg a kaszinóval karöltve, amely hasonló célú indítványt fog tárgyalni a szombaton tartandó közgyűlésén. Orosz fogságból megszökött tiszt. Kaletsky Árpád főhadnagy körülbelül másfél esztendei fogság után megszökött a krasznojarecskai (szibériai) fogolytáborból. Márc. 2-án indult s ápr. 13-án érkezett sok viszontagság után Orsára, a német-orosz front rokkant fogoly kicserélő állomására. Május 1-én állított be itthon s pár napi itt időzés után Balassagyarmatra sietett jelentkezni, egyszersmind jelentést tenni útjáról. A nagybányái kereskedők társulata Glavitzky Ká'roly elnöklete alatt fontos ügyekben tartott értekezletet. Ugyanis a kereskedelmi miniszter a különböző központokra véleményt kért a nagybányai kerereskedők társulatától. Hát az a vélemény, amely itt általános volt, nem hízelgő, hanem lesújtó a központokra. Hiszen a központok tették tönkre kereskedelmünket és iparunkat, így tehát a központok mai szervezetükben nem építenek, hanem rontanak, tehát ideje volna megreformálni úgy, hogy ne rontson, hanem javíthasson. — Az értekezleten egyik gyümölcstermelő felemlítette a gyümölcsközpontot is, melynél szerencsétlenebb alkotása alig volt a kormánynak. Nagybánya és vidéke speciálisan gyümölcstermő vidék s igy egy olyan egészséges gyümölcsközpontra volna szüksége, amely nem megbénítja, de. elősegíti a gyümölcsértékesítést. Különösen áll ez a nyers gyümölcsre, hiszen ha azt a központ annak idején lefoglalja s aztán hónapok múlva szállítja el, kié a veszteség, amely a gyümölcs hosszas állása következtében előáll? Majd a gyümölcsérés idején rátérünk e dologra. Most még azt hozzuk kereskedőink szives tudomására, hogy az Országos Kereskedelmi Egyesület Nagybányán f. hó 20-án, Pünkösd másodnapján d. e. 11 órakor a Polgári Olvasókörben alakuló közgyűlést tart, melyen Budapestről és Szatmárról is többen meg fognak jelenni. A Szatmári Honvéd. Ez a cime a 12. honvéd gy. e. újságjának, amelyet Egerben ad ki az ezred özvegy- és árvaalapja. Előfiz. ára egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Havon- kint kétszer jelenik meg rendesen 16 oldalnyi terjedelemben s igen változatos tartalommal. Búcsuzás. Mindazon ismerőseink, akiktől eltávozásunk alkalmából személyesen el nem búcsúzhattunk, fogadják ezen az utón szívélyes üdvözletünket. Szabó József m. kir. főerdőtanácsos és családja. Nagybánya városi szinháza 77 K 55 f-t juttatott a 12-ös honvéd gyalogezred özvegy- és árvaalapja javára. Ezt olvassuk a Szatmári Honvéd-ben. Nem megható? Tehát mégis juttatott valamit a busás jövedelemből az eltávozott színtársulat az árváknak is. De mi ez a 77 K 55 f csak ahhoz a rengeteg ajándékhoz képest, amit az ünnepeltebbek kaptak ? Ők igazán nem „hadi árvák“ ! — Ezzel szemben azt olvassuk ugyancsak ott, hogy Boromlssza Tibor főhadnagy, festőművész a szatmári kiállításán elkelt festményekből 767 K 58 f-t adott ugyanarra a célra. — Ehhez a két beszédes számhoz nem kell kommentár ! Jótékonyság. Már hónapok óta nem közöltük, hogy a helybeli áll. főgimnázium tanári kara a háború elején elhatározott állandó havi jótékonycélu önkéntes adományát hova fordítja. Ebből többen azt következtették, hogy ez önkéntes hadi adózást már megszüntette a tanári kar. Az igazság kedvéért föl kell említenünk, hogy 1918. jan. 1-től 238 K-t küldött be a tanári kar a Tanárok Nevelő Háza javára, amely az elesett tanárok árváit lesz hivatva istápolni. Két bútorozott szoba bármely időben kiadó. Cim: Nánásy könyvnyomdájában. I Özv. Halmai Józsefné. De meg is látszott a leánykán, hogy nagyon mostoha körülmények közt tengette életét. Ványa doktor ur állítása szerint nemcsak éheztették, de bántalmazták is. Patyolat vállait kék barázdákra szántotta föl az ütlegelés. No de a gondos ápolás csakhamar meglátszott a kis Lizin, mire oda künn a játszi napsugár fölpattintoita a jégpáncélt s a csillogó gyémánt hó kristályok lehunyták szemeiket: a nagy betegség után már az első lépést megtehette Ma- jorosné asszonyom karján. Most, hogy egy-egy félórára fölkelt ágyából s végigvánszorgott a szobában — látszott meg rajta a szép sugár növés, a finom arcéi s az előkelő származás. A finom patyolat ruhák egészen átalakították a szennyből kiragadott leánykát; valami szomorú báj ömlött el rajta, mr-rend- kiviil rokonszenvessé tette őt. Zalai egész télen ki nem mozdult kastélyából. Szenvedélyes vadász létére egyetlen egyszer sem ment ki, pedig az ispán a nyírlak nagy mennyiségéről egész legendákat tudott beszélni. A fővárosba fölrándulni eszeágában sem volt; kapott ugyan a szép Eliz bárónőtől szemrehányó leveleket s barátjai is hívogatták a téli zajosabb mulatságokba, — de ő minden alkalommal udvariasan kitért s anélkül, hogy Okát adta volna elmaradásának — egyetlen egyszer sem utazott föl. Az volt minden gondolata, hogy a szerencsétlen gyermek múltját földerítse. De miként fogjon hozzá? Senkihez nem fordulhatott, meg nem is akart, A kiinduló pontot a gyermektől várta. Türelmetlenül leste az időt, midőn a leányka már annyira erősödni fog, hogy e kényes* tárgyban-felyilágositást kérhessen. Február végén már annyira megerősödött, hogy karosszékben, az ablak mellett ülhetett pár óráig. A nap oda tűzött az ablakra s egy fénysugár megtörve a kristályüvegen, rászállott az aranyos fürtökre. Ott játszott a rezgő fény a gyermek hajkoronáján, majd rászállott bágyadt szemeire s beragyogta a bánatosan mosolygó arcot. Zalai báró belépett a beteg szobájába, halk léptekkel közeledett a gyermekhez, ki lehunyt szemekkel ült a karosszékben; gyöngéden meg- simogatta a halvány homlokot s csöndesen meg- szólitotta : — Beszélhetek veled, gyermekem ? A kis Lizi összerezzent, mint a kit félálomból ráznak föl; fölnyitotta selymes pilláit, rá nézett a báróra s halkan feleié: — Igen! Leült a leánykával szemben, pár percig figyelmesen nézte; úgy tetszett neki e pillanatban, mintha ezt az arcot látta volna már valahol, vagy legalább is ehhez hasonlóval talákozott volna valahol az életben. Minden vonás, szemek tekintete, a nyílt homlok, az ajka bájos remegése ismerősnek tetszett előtte. Megfogta a halvány, vékony kezeket s gyöngéden kérdezte: — Tudod-e gyermekem, mi történt veled? A lányka, mintha nem értette volna a kérdést, rá nézett nagy szürke szemeivel s nem adott feleletet.- Talán nem értettél meg engem, Lizi 1 Azt kérdeztem, tudod-e mi történt veled? — Nem tudom! — Nagyon beteg voltál! — Meglehet. — Ismersz-e engem ? A gyermek szeme fölcsillant, ajkai félig kinyíltak s látni lehetett a szép fehér fogsort; de nem felelt semmit, csak mélyen fölsohajtott. — Tudod-e hogy az utszélén találtalak? — Nem tudom. — Hol voltál eddig ? Kinél laktál ? — Nem tudom. — Van-e édes anyád, apád, vagy testvéred? Egyetlen kérdésére sem kapott feleletet. Izgatottan ment le s fel szobájába : egy lépéssel sem haladt előre abban, amit tudni akart. A következő napokon ismét szóba állott Lizikével, de nagyon keveset tudott meg múltjából. Úgy látszott, hogy a nagy betegség teljesen megfosztotta emlékező tehetségétől. Annyit tudott mondani, hogy valahol messze sokat kínozták, ütlegelték, éheztették, durva munkára szorították; különösen egy asszonyi személy nagyon sokat tépte aranyszőke haját s éles körmeivel csipdeste gyönge testét; aztán, nem tudja, hogyan, neki indult a világnak, ment, ment sokáig, talán ösz- szeesett valahol, s azóta nem tudja, mi történj vele. Ezen a nyomon bajosan indulhatott el a báró, semmi olyas támpont nem akadt kezébe, amelyen csak némileg is megközelithesse a valót. Elhatározta, hogy amint a leányka teljesen hélyre áll, azonnal intézetbe szállíttatja. Neveltetni fogja valamelyik fővárosi intézetben. Folytatjuk.
