Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-05-09 / 19. szám

2. oldal. NAGYBÁNYA 1918. május 9. otthonunk jóvoltáért, fennmaradásáért, sőt az elmúltnál nagyobb és dicsőségesebb fel- virágozásáért. Integet, halovány arcával integet felénk a békesség szelíd angyala, de alakját még ködlő fátyoltakaró borítja. Óh hadd hulljon le a mennyei alakról a fátyol, oszoljék szét a körülötte gomolygó köd, halovány orcá­ját hadd fesse pirosra az emberek össze- békülésének ragyogó sugarakban fölkelő napja . . . hogy visszatérvén közibünk a mennybe szállott Jézus, legyen immár a multat s jövendőt megszenvedett emberiség­nek egy újabb nagy áldozó, csütörtöké, amelyen a zsoltárszavakkal üdvözölhessük a földre újra leszállód Urat: ,. . . e földet jó cselekedettel, Hozzád való hév s buzgó tisztelettel, Mint lakostársai a szenteknek, Pitvarává tegyük az egeknek.“ Városi közgyűlés. F. hó 4-én tartotta meg a város képviselő­testülete rendes havi közgyűlését dr. Makray Mihály, polgármester elnöklésével. Az elnök napirend előtt a mély részvét hangján emlékezett meg a képviselőtestület két elhunyt tagjáról, 1. Berks Lajos vezértörzsorvosról és Oblatek Béla főbányatanácsosról, kiknek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítették meg. Az előbbinek helyére dr. Pap Viktor ügyvéd, póttag hivatott be, az utóbbinak a helye egyelőre nem tölthető be, mert már nincs több póttag. Napirend előtt jelentette be a polgármester m. Thordaylmxt vá­rosi tanácsos, h. polgármesternek és dr. Ajtai Nagy Gábor főjegyzőnek a közeli rokoni kapcsolat alap­ján álló összeférhetetlenségét, mire Thorday le­köszönt a helyettes polgármesteri állásáról, a közgyűlés pedig a vejét, dr. Ajtai Nagy Gábort választotta meg erre a tisztségre nagy bizalomra valló lelkesedéssel. Ugyancsak a napirend előtt köszöntötte Révész János képv. testületi tagj lel­kes beszédében a városnak erdőtanácsosát, Bá­lint Imrét abból az alkalomból, hogy szolgálatá­nak 25 éves fordulójához ért. A jubiláló erdőta­nácsos érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítették meg. — Révész János ezután a kép­viselőtestület nevében meleghangú felszólalásban üdvözölte dr. A. Nagy Gábort abból az alka­lomból, hogy először tölti be a főjegyzői tisz­tet a közgyűlésen. — A napirend 22 pontja közül kiemelkedik a Lapos és Nyires erdő értékesítésé­nek kérdése, amelyre nézve a törvényhatósági bi­zottság elutasitó határozatot hozott. A tanácsot e tárgyban megbízta a közgyűlés, hogy a hernyó inváziótól elpusztított, kiszáradt famennyiséget be­csültesse meg. Egyben felhívta a közgyűlés a taná­csot arra is, hogy 1600 holdnyi erdő vétele iránt ér­deklődjék, vagy erdősítésre alkalmas terület, megszerzését tegye lehetővé, hogy a fent emlí­tett erdőterületet pótlásával a felettes hatóság hozzájárulását megnyerhesse ahhoz, hogy az erdők faállományát kitermelhesse, a területet pedig mezőgazdasági termelésre felhasználhassa. Ha pedig ez sehogy sem volna kivihető, akkor csak a kiszáradt fák kidöntése és értékesítése iránt intézkedjék. — A pisztrángosi vágásterület 1913—1922. évi kihasználására nézve pedig a vár­megye engedélyének az elnyerése esetén fog dön­teni a képviselőtestület aziránt, hogy az árveré­sen értékesiti-e a famennyiséget, vagy házilag fogja-e kitermelni. A tárgysorozatnak a város gaz­dasági életét érdeklő még egy fontos pontja volt: 1. Bay Lajos országgyűlési képviselő indítványára elhatározta egyhangúlag a közgyűlés, hogy ké­relmezze a város a földmivelésügyi miniszternél a i gybányai járásnak engedélyezett gyümölcs­ei es főzési jognak Nagybánya város részére való I átengedését. Így elérhetnék azt, hogy e jognak I élvezetével egyrészt a szeszfőzés intenzivebben I volna kivihető a gazdák előnyére is, másrészt a város is uj jövedelmi forráshoz jutna. — Néhány városi tisztviselőnek és alkalmazottnak személyes természetű kérelmét intézte el még a közgyűlés, továbbá Révész János indítványára elhatározta, hogy a számvevőséget átszervezi s erre nézve utasította a polgármestert, hogy a legközelebbi közgyűlés elé e tárgyban részletes javaslatot ter­jesszen elő. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár­nál fennálló 477 ezer K folyószámla ügyében névszerinti szavazással ügy döntött a közgyűlés, hogy a hátralékos kamatok kifizetésével kérni j fogja a visszafizetési határidőnek 1920. március i 24-ig való kiterjesztését a mai nehéz viszonyokra való tekintettel. Még néhány kevésbbé fontos ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. Május a mezőn. Kék felhőkárpiton rózsaszínű rojtok, Alatta szikrázó, fénytől terhes csikók, Káprázó tíízcsókok zuhanó kévéje Ittasodva hull le a kalász fejére. Sárga kalásztenger aranyéin fodra: Megtorpan előtte a futó szél sodra; Imádkozva görnyed elébe a földre, Mintha a nagy Isten állana előtte. A szent Termékenység szállott a mezőre, Minden csókja fogan, élet lesz belőle, Minden egyes csókja egy áldással felér . .. . . . Drága ajándéka: fehér buzakenyér. Nagy Margit. van, látogasson ki hozzám minden nap. Kocsim rendelkezésére fog állani és most nem is tartóz­tatom tovább, siessen az orvosságokat megren­delni s azonnal küldje ki. Lekisérte a kocsihoz, szívélyes búcsút vett tőle. A báró csöndes nyugalma föl volt zavarva. Egész éjjel álmatlanul járt-kelt szobáiban s foly­ton a beteg gyermek állapotáról tudakozódott. A derék Majorosné nagyasszony önfeláldozóan ápolta ezt az ismeretlen eltaposott férget; a rendelt gyógyszerek némileg csillapították a lázat s az elgyötört szegény gyermek hajnal felé jótékony csöndes álomba merült. Lizike, az utszéli virág, ki édes anyai szi­vet, szerető rokonszenves lelket nem ismert soha, most egy gazdag főur kastélyában, gondos ápo­lásban, hófehér párnákon küzködött a halállal. A kis Lizike megjelent a láthatáron . . . II. Mintha valami ismeretlen tulvilági kéz mar­kolt volna bele Zalai báró szivébe. Ő maga sem tudta magának megmagyarázni azt a különös, megfoghatatlan érzést, mely a szép gyermek lá­tására szivében támadt. Pedig hát ki volt neki ez a vézna, beteg leányka ? Egy utszéli virág, melyet letépni bár­kinek joga van. De ő, a vele született nemes ér­zésnél fogva, fölszedte a földről, hogy megmentse a kora hervadástól; fejedelmi ápolásban része­sítő, pedig azt sem tudta, vájjon érdemes-e ezt a pusztuló kis virágot megmenteni ? Kik voltak szülei? Ki dobta ki az utszélre? Talán bűnben fogantatott s mint ilyet veszni hagyták, hogy az anya becsületét megmentsék. Hamis becsületérzés. Egy emberi élet árán megmenteni a külszínt! Ezek mind olyan kérdések voltak, melyekre Zalai báró a jövőtől várt feleletet. Mert, hogy a gyermek előéletét, származását föl kelle derítenie minden áron — azzal már tisztában volt. Nem a kíváncsiság sarkalta erre, hanem a jó akarat, a nemes lélek gondolkodása. A leánykával hosszú ideig nem beszélhe­tett; három hónapig feküdt élet és halál közt; Ványa orvos ur nap-nap után kiszállt Csókásra s emberfeletti munkát végzett. Volt is eredménye; a gondos ápolás, az orvosi tudomány s talán a gyermek edzett erős szervezete győzedelmeske­dett a halálon. Esős novemberi délután volt akkor, midőn a báró reá talált s a késő fagyos január utolsó napjai még mindig a betegágyban találták a szegény gyermeket. Majorosné nagyasszonyomon is m glátszott a három havi fáradalom; olyan kimerültnek érezte magát, mintha ő maga feküdt volna a rettenetes betegségben; de azért soha nem panaszolt; jóságos arcán földerengett a mo­soly, ha látta a leányka javulását. Január végén gyönyörű tél kerekedett. A hó vastag rétegekben lepte el a földet; a hideg mosollyal tündöklő nap stgarai oda tűztek a hókristályokra s úgy csillogtak, mint egy gyé­mánttal behintett mező. A betegszoba ablakán szeszélyes jégvirágokat rajzolt az az ismeretlen HIRE k. Kinevezés. Ö felsége dr. Zelenka Lajos budapesti kir. táblabirót a nyíregyházai törvény­szék elnökévé nevezte ki és kúriai bírói rangra emelte. Az uj elnök Szabó Adolf ny. erdőigaz­gató veje. Katonai hirek. Csillik György zászlóst gyulai 2. sz. honvéd gy. e. hadnagyává nevez­ték ki jan. 1-i hatállyal. — Petrován Gábor, a 12. honvéd gy. e. önkéntese a miskolci tart. tisz­ti iskolát kiváló eredménnyel végezte el; a Szat­mári Honvéd híradása szerint rangelső 35 egy­ségszámmal. Svärdström Valboi-g svéd kamara-éne­kesnő, a világhiri't művésznő f. hó 9-én, Áldozó­csütörtökön a Lendvay-szinházban a helybeli rokkant- és árva-alap javára rendezendő hangver­senyen fel fog lépni. A ritka műélvezetet nyújtó hangversenyre néhány jegy még kapható Kovács Gyula könyvkereskedésében. A M. Tudományos Akadémia Nádasdy- diját — mint a fővárosi lapokból értesülünk — Zempléni Árpád, országos nevű költőnk, a Kis­faludy- és Petőfi-Társaság tagja nyerte el .Vasfő és íme“ c. költeményével. Homola László dr.-t a helybeli kir. já­rásbíróság jegyzőjét a kir. táblához rendelték be tanácsjegyzőül Debrecenbe. A rokonszenves fiatal embernek, mint zenei életünk kiválóságának tá­vozását őszintén sajnáljuk, de kitüntető uj be­osztásának örülünk. A Kaszinó-egyesület ez évi rendes köz­gyűlését közbejött akadályok miatt f. hó 11-én, szombaton d. u. 6 órakor tartja meg. A közgyű­lésre ez utón is fölhívjuk az érdeklődő tagok figyelmét. Dr. Ajtai Nagy Gáborról, városunk uj főjegyzőjéről elismerő nyilatkozat jelent meg a Szatmári Honvéd c., Egerben megjelenő újság­ban, amely a szatmári 12. honvéd gyalogezred özvegy- és árvaalapja kiadásában lát havonta kétszer napvilágot. Ez a lap főjegyzőnk felmen­téséről ad hirt, aztán többek között azt mondja róla : „Dr. Ajtai Nagy Gábor főhadnagy a moz­gósítás óta megszakítás nélkül teljesített szolgá­latot és az utóbbi hónapokban pótzászlóaljunk segédtiszti irodájában mindenkor pontos és ki­válóan eredményes munkálkodásával nyerte meg felettes parancsnokának elismerését.“ Örömmel számolunk be ez elismerésről abban a tudat­ban, hogy főjegyzőnkben városunk igen értékes munkaerőt nyert. Rabbi szónoklat. A hitközségi tag urak­nak tudomására hozzuk, hogy Liebermann Armin főrabbi folyó hó 11-én szombaton délelőtt félkilenc órakor a templomban szónoklatot fog tartani. Elöljáróság. hatalmas kéz, melynek áldását, vagy lesújtó ere­jét érzi a gyönge ember. Zalai báró elgondolta, hogy vájjon mi lett volna e szerencsétlen gyermekből, ha ő meg nem menti? Talán ott feküdne valahol a hótakaró alatt jéggé dermedve s várná a kihűlt test a ta­vasz bomlasztó enyhe fuvallatát. Vagy még rosz- szabb is történhetett volna vele! Lelketlen em­berek vad szenvedélyének lett volna áldozata, kik nemcsak a testet, de a lelket is megyilkol- ták volna. Órák hosszáig elnézi most is a hófehér ván­kosokon nyugvó gyermeket. Az élet színe kezd már lassanként visszatérni a sápadt arcra; a be­esett sovány arc mintha kissé már kitelt volna, az aranyszőke fürtök mintha glóriával vennék körül a gyönyörű arcot. A szép hajlott orr már nem olyan vékony, átlátszó, a nagy szürke sze­mekben az élet fénye s az értelem csillog, a csöpp kis szájat a vérkeringés élénk bíborra festi. Még ugyan nem beszél semmit, csak tévetegen néz ; különösen őt nézi sokáig s mikor már betelt a nézéssel, lehunyja a sötétes szempillákat. Mintha csak felhő borulna a csillagokra. A három havi deliriumos állapotban ször­nyű dolgokat beszélt össze-vissza a gyermek; abból azonban összefüggő egészet alkotni nem lehetett. Majorosné nagyasszonyom annyi isme­retlen nevet hallott emlegetni s oly rettenetes események láncolatát volt kénytelen végig hall­gatni lázas éjszakákon, hogy állítása szerint ez a gyermek többet élt át, mint egy hat kötetes re­gény hősnője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom