Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-25 / 17. szám
XVI. évfolyam. 1918. április hó 25. 17-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. :------- Megjelenik minden héten csütörtökön reggel, u__-u A lap közleményeiért az ideiglenes szerkesztő felelős. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10 ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek .dendők. ===== Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében i s. == Akik hazajönnek. ■ Mikor elmentek, virágos vonatok vitték a dalos ajkú legényeket, az állomásokon versenyezve igyekeztek ellátni jobbnál- jobb enni-innivalóval, szép szóval, zeneszóval búcsúztatták őket, virágot tűztek a keblükre, a sapkájukra, mindenki ott volt, ott akart lenni, hogy még egyszer lássa őket, hogy könnytől harmatos szeme még egyszer elmerengjen pár pillanatig az erőtől duzzadó, lelkesedéstől izzó fiatalságon s aztán kendőlobogtatással kívánjon Isten hoz- zádot derék, vitéz véreinknek. Most visszatérnek nehány ezren. Sajnos, talán többen vannak, akik már nem jönnek vissza, akik már nem kérnek és nem várnak tőlünk semmit. Pedig sokkal tartozunk nekik. Kezdjük el tartozásunk törlesztését! Mindennap van rá újabb alkalom. A hadiárvák, özvegyek, rokkantak alapja még sokra vár, még igen sokan vannak, akiknek a nevével nem találkoztunk annyiszor, ahányszor óhajtottuk volna, sőt, sajnos, még vannak olyanok is, akiknek a nevét egyáltalában nem találjuk az adakozók névsorában. Megengedem, hogy egyre nehezebb az élet, súlyosabb a megélhetés terhe, de van fölösleg is. Van bőven! Bebizonyította közönségünk most legutóbb a 3 hónapos sziniévad idején olyan mértékben, ahogy azt senki sem várta, sőt nem is sejtette. Nos abból a fölöslegből hadd jusson valami oda is, ahol nagy a szükség. Azok közül, akik annak idején virágos vonatokon mentek ki, nehány ezren most visszatérnek. Visszatérnek 3—4 esztendei fogság, sanyarúság, kínos, szomorú bizonytalanság gyötrelmei után az édes magyar hazába, ahová minden vágyuk, felajzott idegzetük minden szála húzta, vonta őket. S vágyó szemük keresi a régi rendet, a régi kedvet, a régi melegséget. Az ő lelkűkben csupa öröm, csupa reménység él. Ezt a reménységet táplálták annyi szenvedésen, jégen, fagyon át, e' reménység virágát nem hervaszthatta el sem a szibériai tél hidege, sem az elhagyatottság fullasztó levegője. A visszatérés édes reménysége még édesebb valósággá lett. Napról-napra jönnek haza messzi muszka földről jó magyar véreink. Fogadják is őket olyan szívesen, ahogy a mai körülmények között csak lehetséges. A fogadásra Szatmáron az első napi gyűjtés 5000 K-t jövedelmezett, de a hazatértek száma a 10 ezret már eddig is elérte s e szám napról-napra nő, (bár mindnyájan visszajöhetnének!) s a szükséglet is velük nő. A szatmári polgármester az alább közölt felhívásban fordult vármegyénk alispánja utján a megye közönségéhez készpénz vagy természetbeni adományok irányában, s az alispán a felhívást dr. Makray Mihály polgármester útján hozzánk is eljuttatta. Mi egész terjedelmében közöljük abban a reményben, hogy Nagybánya város nemes közönsége a kérő szózatot megérti és fölöslegéből pár koronát eljuttat oda, ahol magyar földön a mi magyar véreink a .várvavárt viszontlátás első örömeiben kell, hogy részesüljenek. A felhívás igy hangzik: „Az orosz fogságból hazatérő hős katonáink emberfeletti szenvedések és viszontagságok után mind tömegesebb és tömegesebb számban érkeznek városunkba, ahol magyaros és a város s a megye közönségéhez méltó vendégszeretettel óhajtjuk vitéz fiainkat fogadni és ellátni. A város közönsége azonban egyedül nem elegendő ahhoz, hogy a 10.000-re menő hazatérő vendégeket méltó módon elláthassa, azért testvéri és atyafiságos szeretettel fordul az ő érdekükben Szatmár vármegye hazafias vezetőségéhez és áldozatkész közönségéhez és azon kérelmét terjeszti elő, hogy ezen nagy feladatunkban bennünket támogatni szíveskedjenek. Szatmár város közönsége ezen célra. egyetlen nap alatt lefolytatott gyűjtéssel 5000 koronát adományozott és még további lelkes helybeli adományokra van kilátás, fez azonban magában véve nem elégséges, azért arra kérjük a nemes vármegye közönségét, hogy e célra adakozni és széleskörű gyűjtést szervezni szíveskedjék. Bízva bízunk, hogy ezen akciónkat a testvér törvényhatóság hazafias lelkesedéssel és szeretettel fogja támogatni. A befolyó készpénz adományokat a cél megjelölésével kérjük Szatmár város közpénztárába, a természetbeli adományokat kérjük a Vörös Kereszt Egylet alelnöknőjének, Szlávy De- zsőné úrasszonynak cimére küldeni, aki a Vörös Kereszt Egylet - által fenntart t üdítő étteremben a megérkező foglyok legelső ellátásáról gondoskodik. — Szatmár- nénleti sz. kir. város tanácsának 1918. március 22-én tartott üléséből. Vajay s. k. kir. tanácsos, polgármester. “ Pénzadományokat szerkesztőségünk is szívesen továbbit. OBLATEK BÉLA. 1853-1918. Az immár 4 esztendeje dúló világháború, úgy látszik, itthon is megköveteli a maga áldozatait. A sok izgalom mintha nagyon is éreztetné a hatását: nincs hét, hogy egy-egy kedves ismerősünk ne hagyna el bennünkat örökre. A kedves arc eltűnik szemünk elől, amely még sokáig keresi a járókelők közt, a társaságban a már megszokott arcot, alakot. Vasárnap este 7 órakor váratlanul ment el közülünk Oblatek Béla m. kir. főbányatanácsos, Révai Károly főmunkatársunknak egyetlen még élő testvérbátyja. Délután még sétált, kedélyesen beszélgetett, este hirtelen rosszul lett s a hirtelen előhívott orvosi segély már-nem menthette meg: jóságos szive utolsót dobbant, hogy mély fájdalmat okozzon vigasztalhatatlanul sújtott szeretteinek. A kedves modorú, igazán rokonszenves főtisztviselő évtizedeken át élt Nagybányán, ahol, főleg fiatalabb éveiben, igen tevékenyen vett részt köz- és társadalmi életünkben. Sztrimbujban (Kohóvölgy) született 1853- ban, ahol édes atyja kincstári főerdész volt. Középiskoláit a nagyenyedi kollégiumban kezdte, a 4 felsőbb osztályt pedig Kolozsvárt, a piaristáknál végezte, ahol 1868-ban, már 16. évben érettségi vizsgálatot tett igen szép eredménnyel. Főiskolai tanulmányait szintén Kolozsvárt kezdte meg, ahol az akkor még jogakadémián 1 évig jogi tanulmányokat folytatott, de aztán Selmecre ment a bányászati akadémiára, ahol oklevelet szerzett. Első állomása Zalatna volt, hova gyakornoki minőségben került; onnan Ravaszpatakra (Alsófernezely) helyezték át a foncsorozó műhöz, majd pedig Óradnán és Felsőbányán szolgált évekig. Aztán Alsófernezelyre nevezték ki kohótisztnek, majd Buhl bányatanácsos halála után a nagybányai bányaigazgatósághoz rendelték be kohóügyi előadónak. Itt lett aztán bányatanácsossá, majd főbányatanácsossá, hosszú éveken át szolgálva alapos tudásával, lelkiismeretességével a kincstárt. 43 évet töltött a kincstár szolgálatában s e hosszú időnek jórésze Nagybányára esik. Nemes jelleme, kedves úri modora polgártársainak bizalmát is megnyerte: a városi képviselő- testület tagjává választották, majd pedig megyebizottsági taggá is. A városi takarékpénztár és a Kaszinóegyesület választmányának is tagja volt. Szenvedélyes vadász volt. Vadásztársai jóizü humoráért, derűs kedélyéért annyira szerették, hogy elnöküknek választották meg. Tudományos munkássággal is megörökítette nevét a magyar bányászat történetében. Megírta ugyanis a nagybányai bány^kerület monográfiáját. A Nagybánya-vidéki bányászat monográfiájának szerkesztésében is tevékeny részt vett. Ő irta meg a kohászatról szóló fejezetet. A jó családapa mintaképe volt. 1879-ben nősült meg Zalatnán, ahol elvette lovag Oelberg Frigyes kohófőnök leányát, kivel most bekövetkezett haláláig boldog családi életet élt. Tiszttársai a jó kartársat, alantasai pedig a jóságos fellebbvalét gyászolják benne, aki atyai jósággal érdemelte ki szeretetüket. Hogy általában mennyire szerették s hogy elhunyta a legszélesebb körben is milyen őszinte részvétet keltett, erről bizonyságot tett folyó hó 23-án, épen nevenapján végbement temetése, amelyen a város egész társadalma részt vett. A helybeli bányaigazgatóság tisztikara Veress József bányaigazgató vezetésével testületileg vett részt, Alsófernezelyről Hullán János kohófőnök és Bu- day Ernő mérnök, Felsőbányáról Bradofka Frigyes főbányatanácsos, Fizély Sándor bányatanácsos, Bergfest Árpád mérnök a bányaiskola növendékeivel, Nickmann Richard százados, főmérnök, Kapnikbányáról Urbán Mihály bányatanácsos, Toperczer Elek százados, mérnök, dr. Köhler János kincst. orvos, Erzsébetbányáról Joós Lajos bányatanácsos jelent meg a végtisztességen. De a fernezelyi kohó altisztek és munkások küldöttsége is elkísérte az egykori kedves hivatalfőnököt utolsó utján. Elhunytáról a család, a bányaigazgatóság és a vadásztársaság is gyászlapot adott ki. A nemeslelkü főtisztviselőt kegyeletes emlékünkben őrizzük. — Béke poraira! Nagy katonai művészestély. Hetek óta folyton rebesgették, hogy milyen nagy szenzáció lesz az 5. gy. e. hadiárva alapja javára rendezendő hangverseny. Jól értesült forrásokból megtudta a közönség, hogy nagy katonai parádéra van kilátás, lejön az ezred tiszti-
