Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-28 / 13. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1918. március 28. neje szintén beleillettek a millieube. Miklósy Gábor ezredese, Bartos Paradelleje, Máthé tisztiszolgája és Ágothay nagybácsija kitünően elgondolt és megjátszott alakok. El lehet mondani, hogy a társulat ismét a legjobb előadásainak egyikét produkálta. Műsor. Szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton szünet. Vasárnap délután Sztcimbul rózsája, este Tiszavirág, hétfőn délután Hófehérke vagy a hét törpe, este Elnémult harangok, kedden Bartos Ernő jutalom játékául Leányvásár, szerdán M. Kováts Terus jutalomjátékául Rome& és Julia. Őszi akkord. Nem a levélnek fáj, ha válik az ágtól. Nem annak rossz, aki elmegy a világból. Csak aki itt marad, sebe annak fájhat A halál, sebet, csak élő szíven vághat. A levélnek jó már! A sorsát elérte. Belesárgúlhat az örök semmiségbe. De, kik még maradunk és a végre várunk Nem csoda, ha néha, a könnytől nem látunk. A levelek hullnak, kopasz marad a fa. Száraz levélsirból terítő alatta. És a száraz fákat meg-megrázza a szél. Csak az Isten tudja, hozzájuk mit beszél? A szíveket pedig a gyász, bánat rázza. S a sok szomorú szív várja, egyre várja, Hogy a kis vérpatak amely őket hajtja Bús csörgedezését, abba, mikor hagyja ? . . . Vériesy Gyula. Búcsúbeszéd.*) Fuchs Benjamin főrabbitól. Azzal a fogadalommal kezdem szavaimat hogy nem lesz fenhéjázó az én szivem és nem lesz büszke az én szemem, még ha az épen most elhangzott szép szavak és az Önök díszes jelenléte egyesül is, hogy bensőmben a jogos büszkeség érzéseit keltse fel. Majdnem 9 éve annak, hogy Isten kegyelméből szövetségre léptünk és ezen idő alatt önök számtalanszor felékesitették e szövetségünket a legszebb koronával melyből a szeretet gyöngyei csillognak felém. Ugyanezt teszik Önök ma is. Ennek láttára megbocsátható volna szivemnek minden büszkesége, de én érzem, hogy ez az ünnep nem nekem, hanem a hitközségnek válik díszére és Önöknek, kik ebben az önzetlen lelkesedésre oly ritkán hajló korban rideg küzdelmei és n^gy gondjai közepette is megmutatták, hogy szivük melegen képes dobogni azokért az eszmékért melyeket én 9 éven keresztül híven képviseltem és híven szolgáltam e hitközségben. Azért nem lesz büszke a szivem és fenhéjázó a szemem, csak meghajtom lelkemet aláza-tos hódolattal Isten előtt, ki adott a sziveknek érzelmeket, hogy boldogítsák embertársaikat, meghajtom magam mély hálával Önök előtt, kik engem tettek boldoggá velük, midőn pályám egyik határát jóságuk, rokonszenvük és barátságuk megnyilatkozásával árasztják el. Két isteni kijelentés ád a népek lelki vezetőinek irányt és útmutatást hivatásuk betöltésére. Az egyik Mózesnek szólott, hogy „a próféta, kit Isten támasztani fog testvéreinek, hozzá legyen hasonló,“ a másik Jeremiásnak szólott, „a népek prófétájává avatlak téged.“ Ezek legyenek a ami mintaképeink, de vájjon a mai pap az ő méltó követőjük? Vájjon a szónak művészetében, a léleknek nagyságában és önzetlenségében, az elvek és célok következetességében lehetünk-e mi hozzájuk hasonlók? Nem, és lehetetlenséget a szentirás sem követel, de az ő nemes tulajdonaikat eszményeink gyanánk magunk elé kitűzni, az lehetséges és ez minden papnak kötelessége. Ők Isten emberei voltak, kik az élet küzdelmeiben, csiiggedéseiben és diadalutjaiban, Istenhez emelték fel saját szivüket és népük lelkét. Szavuk láng volt, mikor Isten nagyságát és hűségét hirdették, szivük szeretet volt mikor testvéreik szenvedésére kellett vigasztalást nyújtani. Ennek a lángnak lobogása, ennek a szeretetnek a melege kell éljen mindenkiben, ki a vallásnak papja, és *) Elmondta a tiszteletére rendezett búcsuestélycn. ha oly korban él, melyben a vallás és erkölcs régi alapja meginogni látszik, az eszmények varázsa elhalványul, a szeretetnek melege elhidegül, és megrendülni látszik mindaz, ami eddig bizalmat és erőt adott a küzdő és szenvedő emberiség kezére, akkor a papnak hivatása, hogy ókori prófétákhoz hasonlóan, ezt a bizalmat ismét visz- szaadja az embernek, hogy az élet sok szomorú valósága .között az egyetlen vigasztaló valóságot hirdesse, azt hogy van Isten, ki titokzatos gond- , viseléssel uralkodik felettünk, aki a legszentebb eszmény, a legtökéletesebb jóság, irgalom és szeretet, kihez az ember felemelkedni törekedjék. Hirdesse ezt úgy, hogy miként Jeremiás, a nemzetek prófétájának, úgy tekintse Ő is magát az összes népek papjának, hogy a maga vallása, rajongó hűségével az egész emberiség szeretete i olvadjon egybe és szószéken az életben ne szünje j megismételni a bibliai igazságot, hogy egy atyánk van mindnyájunknak és egy Isten teremtett bennünket. És hogyha még mindig csak a bibliában van is ez az igazság sajnos nem az életben, de a pap legyen küzdője és hírnöke annak a kornak amelyben az élet is elismeri igazságát, a kornak, melybeh a hit Istenben és a szeretet hatalmában I erősebb lesz a vallások külömbözőségénél, a kornak melyben a gyűlöletre és véres háborúkra nem fogják Istent segítségül hívni, mert ösmerni fogják a tiz parancsolat igéjét, hogy nem szabad Isten nevét hamisságra kiejteni. Mélyen tisztelt Uraim! A magam körében ezeknek a gondolatoknak igyekeztem élni és ha I kérdeztem magamtól, hogy mivel nyerhettem én I meg a rokonszenv azon megnyilatkozását, mely- I lyel elhalmoztak, ha most fs kérdem, hogy mivel ! nyerhettem meg ezt a megtiszteltetést, mely súlyos teher és le nem róható adósság gyanánt nehezedik reám, úgy azzal nyugtatom meg tépe- I j lődésemet, hogy az nem csak nekem szól, hanem j inkább azoknak az eszméknek, melyeknek bár í igen szerény, de hűséges szolgáját látták bennem 9 éven keresztül. Forró vágyam mindig az volt, hogy vallásunk, mely annyi nemes erkölcsnek és szent igazságnak a forrása, a maga tiszta fényében ragyogjon, hogy a sok méltatlanságot elszenvedett zsidó nép, mely prófétákat, zsoltárköltőket, és bölcseket adott a világnak, kivívja és elérje i minden igazságos embernek a becsülését és a j saját fiai hűségét, hogy felekezetűnk hazánk fel- j virágoztatásában hazafiui hűséggel munkálkodjék, j hogy az emberszeretet mind fényesebben tündö- j köljön szivünkben, érzéseinkben tetteinkben. És ha most visszatekintek 9 évi működésemre és megnyugvással látom, hogy vágyaim parányi részben megvalósultak, hogy van némi kis eredménye munkámnak, úgy tudom, hogy ez nem az én saját érdemem, mert hiába van a papnak akarata, hiába van tehetsége, ha Isten nem áldja meg híveit a bizalom, ragaszkodás és szeretet érzelmeivel, vele szemben sikertelen, meddő marad munkája törekvése, Csakis az Önök ragaszkodása és szeretete által nem volt munkám a kényszerűség munkája, hanem örömnek müve, csakis Önökkel együtt volt lehetséges a hitközség szent intézményeit rendezni és két uj intézményt létre hozni és fenntartani t. i. a Talmud Thórát és a szegények segélyező egyletét, mely intézmények hitközségünknek tekintélyt adtak. 9 éven keresztül az én egyetlen kincsem a hitközség tekintélye volt, dolgoztam, hogy azt emeljem, biztosítsam. Most hogy — hiszen tudjátok, mondhatni akaratom ellenére, mert megtettem a magam, részéről is mindent, hogy itt maradhassak, távoznom kell körötökből, rátok bízom kincsemet, tőletek függ már most e hitközség tekintélye, boldogsága. Én a magam részéről ígérem i nektek kedves barátaim, hogy a szeretetnek kö- I telékei, melyek engem hozzátok fűznek, nem fog- !' nak meglazulni, soha, mig Isten életet ad nekem nem szünök meg papotok lenni, mindenkor örömmel és büszkeséggel fogom magamat nagybányai papnak nevezni, és ha Ti ezt jó szívvel veszitek, akkor Isten adta jogomnál fogva mint papotok kérlek benneteket, gyermekeitek, hitközségünk jövője érdekében, tartsátok fenn a Talmud Thórát, hogy a céljának megjeleljen, Isten adja jogomnál fogva kérve-kérlek benneteket-hitközségünk szegényei nevében-ne vonjátok meg tőlük azt a kis havi segélyt, adjatok nekik kenyeret. Hálás szívből köszönöm mindnyájuknak tisztelt uraim a bizalom és szeretet számtalan tanu- jelét, mellyel elhalmoztak. Ha majd a mai estfénye .után a hétköznapok egyszerűsége következik, bennem, akkor is megszólalnak az érzések és felébrednek az emlékek, melyek az Önök jóságos pillantásait idézik lelkem elé. A fohász, mely akkor belsőmből az ég felé hatol, arra fogja kérni a minden kegyelem urát, hogy Önök, családjuk körében az élet munkáiban és szivükben annyi boldogságot találjanak, amennyivel Önök boldogították az én munkámat, és családomat és szivemet. Isten áldja meg Önöket és kedveseiket legyenek mind boldogok, nagyon boldogok! Nemet leány sóhaja. — Irta: Kernstock O. — El tőlem hiú vágyak. Cicomák egyaránt! Mért is születtem lánynak? Ez az csak, ami bánt. Hős, aki nem tud félni, — Mily szépen cseng e szó! — Miért nem vagyok férfi, A sorban harcoló ! Ha fegyverrel és tőrrel Állnám a leshelyet: A vörösvad ép bőrrel Nem menekülne meg. Üldözném mig rá lelnék, Mikor bozótba mász’; Be szép vón, ha lehetnék Egy vadölő vadász! Ha nékem lovam volna S kezemben kard-acél: Mikor trombita szólna, Vágtatnék, mint a szél. Repülnék hegyen-völgyön, Mint isteni lovag. Jaj, szép a huszár öltöny! Bár rajtam volna csak! Ki győztesen vezérli A milliók hadát: Több ilyen boldog férfit A nagy világ nem ád-. Mert neki sok babér jár, Győzelme végtelen. . . . Ha én a német császár Lehetnék Istenem! Fordította: Révai Károly. ) Évi rendes közgyűlését tartotta a nagybányai 48-as függetlenségi párt a „Polgári Kör“ nagytermében. A gyűlésen a tagok igen szép számban jelentek meg, ami a mai viszonyok között, mikor annyi sokan vannak a párt tagjai közül a harcmezőn, valóban örvendetes jelenség Vonzó volt azonban a napi rendre kitűzött két tárgy is és pedig a Földes Béla országgyűlési képviselő átmentgazdaságügyi miniszternek a párthoz intézett levelére való válaszolás és nemkülönben hasonló irányú levele Károlyi Mihály grófnak, amelyben előbbi a kormánypártba való belépésre, utóbbi a vezetése alatt álló pártba való belépésre szólítja föl a nagybányai 48-as függetlenségi pártot. Azután meg választás is volt, ami szintén gyakorolt valamelyes vonzó erőt, szóval megjelent oly sok párt tag, ami a vezetőséget arra kell, hogy sarkalja, — munkálkodjunk, dolgozzunk, egyesüljünk testvériesen azért, hogy hazánkat mielőbb önállóvá függetlenné tehessük. A gyűlést a párt ideiglenes elnöke (mert a múlt évben történt pártszervezkedés alkalmával Szerencsy bátyánk csak ideiglenesen vállalta az elnöki tisztet,) illettve örökös tiszteletbeli elnöke Szerencsy József nyitotta meg. Annak utánna a párt főjegyzője adta elé a beszámolót a múlt évről, amelyet a közgyűlés egy hangulag tudomásul vett. Ezután következett dr. Földes Béla orsz. képviselő, átmenet gazdaságügyi miniszternek Szerencsy Józsefhez a nagybányai 48-as függetlenségi párt elnökéhez intézett levele, a melyben bejelenti, hogy belépett a 48-as alkotmány I
