Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-02-28 / 9. szám

1918. február 28. ölte a herceget megalázásáért, de viszont leszúrja, mikor megtudja, hogy erőszak nélkül adta oda magát. Lám, lám a nagy rajongó már hajlandó lett volna 50%-ra kialkudni, mintha a darab ele­jén beállított jelleme után két különböző dolog volna: szerelemből és erőszakból. Nem szeren­csés a herceg alakja sem. Húsz éves, hatalmas, háborúban vans nugis úgy szaval, akár egy sze­relmes gimnázista, sőt veszélybe dönti magát, s ahelyett hogy élne a háború adta jogával, meg­hal Leáért. Talán csak nem ezt tartja az iró köl­tői igazságszolgáltatásnak. Nehéz ezt is elhinni, még nehezebb elhitetni, Túlságosan „regényes.“ Határozottan el lehet mondani, hogy az illusztris írónak ez a darabja kevéssé sikerült. A színészek nagy igyekezettel hozták színre a darabot, de nagy baj esett. M. Kovács Terus, akinek a cím­szerepet kellett volna játszania, beteg, még pe­dig komoly beteg. Meghűlt a színpadon. Már- már „A postás fiú meg a húga“ c. bohózat réme kisértett, mikor Andai Ella beugrása megmen­tette ugyan a direktort, de nem ám a darabot. A rabbit Miklósy Gábor, a herceget Miklósy Ala­dár játszották jobb ügyhöz méltó igyekezettel. Felemlíthetjük még Parlaghy Margitot és Rónait kisebb szerepükben. Felekinek egy szavát sem lehetett megérteni, oly halkan beszélt. Vasárnap délután a Szulamith-ot ismételték meg, este pedig Hervé örökszép zenéjü operettjét, a Nebánts virág-ot újították fel. Szinte jól esett a sok fércmunka után igazán kedves dolgot látni és hallani. Maga a szöveg ügyes vígjáték, telve szellemmel és szelíd szatírával, a zene pedig talán még ma is utolérhetetlen. Szigethy Irén (Denise) pompás játéka és éneke biztosította az előadás sikerét. Osztozik vele az elismerésben a mindig s igy most is kitűnő Miklósy Gábor (Celestin.) Máiké (Champslatreux) nívós alakítását és éne­két is kiemelendőnek tartjuk. Ágothay lármás őrnagya, Polgárkarrikirozottszindirektora, Andai kacér Corinnája és Feleky részeg őrmestere tet­ték teljessé a sikerült keretet. A nézőteret zsúfo­lásig megtöltötte a közönség.' Hétfőn Offenbach Szép Helénáját adták. A klasszikus világnak a paródiája, bármennyiszer látja is az ember, mindig mulattat, nem szólva a csodaszép zenéről. E darabban, de csak ebben az egyben meg van engedve a szokásjog alap­ján a színészeknek, hogy rögtönözzenek, helyi ér­dekű viccekkel tarkítják kényük-kedvük sze­rint. Meg is szokták tenni, a mostani társulat óvakodott tőle, — pedig nem vettük volna rossz néven. Az előadás kevésbbé sikerült. Szigethy Irén a címszerepben, mint rendesen, rászolgált az el­ismerésre, a koloratur részeket azonban itt-ott el­nagyolta. Máthé (Paris) indiszpozicióval küzdött, Ágothay főaugurja pompás groteszk figura, hason­lókép Feleky Menelaosa nívós karrikatura. A többi szereplők is kitettek magukért, csak az énekré­szekben az ensembleok voltak igen gyengék, több próba kell az ilyesmi betanulásához, más­— Ülj le, édes csillogó szemű bárány- kám ... ülj le no! . . . De ne ide! . . . to­vább egy kicsit, még tovább . . . úgy . . . Honnan jöttél ? Valahogy elmesélte, hogy a faluba való. Nincs senkije, hozzátartozóit mind megölték. Maga csak úgy menekült, hogy Bolechovban volt akkor vásáron. Hallotta, hogy az oroszokat kivertük innen, eljött, hogy a kis cókmókját összeszedje.- — Aztán nem féltél? A leány gyönyörű fekete szemeivel csodál­kozva nézett rám. — Tudom, hogy maguk nem bántanak, — mondta csendesen, meggyőződéssel. — Valószínűleg az én ártatlan arcom kel­tette fel benne ezt a határtalan bizalmat. Rá is szóltam Sanyira: — Csak odább az agarakkal! Maradj a he­lyeden, onnan is hallhatod ... A mellemet meg jól kidüllesztettem. Hiába, az se utolsó, ha az embernek olyan becsületes képe van . . . Nagyo­kat nyelve, hallgattuk a leány csacsogását, aki egy percig se gondolt arra, milyen fura hely­zetbe hozott bennünket. Elfogulatlanul beszélt, nevetett, sőt a paprikás csirke készítéséhez is hoz­zálátott. A kendőjét ledobta, s a vékony nyári blúz alól fiatalsága csak úgy sugárzott felénk. Természetesen nem zavartuk ki az éjszakába, helyet csináltunk neki. Puha szalmaágyat. — Gute Nacht! — kiáltotta nevetve, mig mi a másik sarokban dideregve imádkoztunk. —» ... és ne vigy minket a kisértetbe. Ezután már igy ment napokig. Eldugtuk a NAGYBÁNYA I részt a karmester nem lát rá a színpadra, ami- i nek rossz oldala ilyenkor tűnik ki szembeötlően. ; Fél ház. Kedden Hennequin és Bilhand jónevü társas cég kacagtató bohózatát, a Szobaleányt mutatták be. Telivér francia bohózat, mihden sora szipor­kázik a gall szellemtől, sőt — még az erkölcsi j tendenciával is kacérkodik, igaz, hogy nincs kö- ! szönet benne. A francia nők és férfiak veréb- ! természete, félreszeretkezése nem hiányzik a i bohózatból, de azért a megcsalt kokott úgy j áll bosszút szeretőjén, a férjen, hogy nem engedi többé feleségét megcsalni. Az előadás el­sőrendű volt. A francia bohózatoknál megköve­telt gyors előadást megtaláltuk, úgy ment, mint a karikacsapás, ez á legnagyobb érdemük a szí­nészeknek. A közönség nagy örömére felgyó­gyult M. Kováts Terus játszotta a címszerepet s már eiső megjelenésekor felhangzott a szűnni nem akaró őszinte taps. Merész játéka még in­kább felvillanyozta a nézőket, s .megesett az, ami még e szezonban nem, hogy négyszer szólították a lámpák elé az I. és II. felvonás végén. Az ilyen könnyebb fajsúlyú szerepek valók egyéniségéhez és fizikumához, ezekben tökéleteset tud produ­kálni, mint ezt a közönség osztatlan véleménye is tapsaival eléggé kifejezésre juttatta. Osztozik vele a sikerben Miklósy Gábor (Lebrunais) a ra­vasz ügyvéd hálás szerepében, a taps őt is mél­tán megillette. Ágothay (Logris) alakítása is si­került, Andai, Szigethy Ilonka, Miklósy Juliska szintén rászolgáltak az elismerésre. b. G. híre k. Február 27. Katonai kitüntetés. Szűcs Károly cs. és kir. 20-as tüzérzászlóst, városunk szülöttét Őfel­sége a király vitéz és bátor magatartásáért a bronz vitézségi éremmel tüntette ki. Az ifjú tüzérzászlós a helybeli főgimnáziumnak volt jeles növendéke négy éven át, majd a treiszkircheni tüzérhadapród­iskolát végezte kitűnő eredménnyel. Most az olasz harctéren . teljesít szolgálatot, mint látjuk, szin­tén kiváló eredménnyel. Törzstiszti kinevezés. Gróf Andrássy Gyula, az Önkéntes Őrsereg első főparancsnoka, dr. Szaitz László ügyvédet és Ember Elek szak­lap-szerkesztőt törzs-központi parancsnokká lép­tette elő Budapesten. Árvizsgáló bizottság; Szatmármegyé’ ben. Az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető m. kir. miniszter a 3678/1917. M. E. számú ren­delet 4. §-ában nyert felhatalmazás alapján Szat- márvármegye területére nézve az árvizsgáló bi­zottság székhelyéül Szatmár-Németit jelölte ki, a bizottsági tagok számát 18-ban állapította meg és a bizottság elnökévé Obholczer Gyula nyug. pénzügyi tanácsost, elnökhelyetteséül pedig Bor­nemissza Géza nyug. árvaszéki ülnököt nevezte ki. kincsünket, hogy senki meg ne lássa. Verseng­tünk a különféle találmányokkal, csakhogy neki örömet szerezzünk. Közben azonban tapasztaltuk, hogy a helyzet kezd tűrhetetlen lenni. Ez a leány nagyon szép, mi már nagyon hosszú ideje egye­dül vagyunk s mind a hárman olyan fiatalok. — Holnap visszamehetsz a városba, — ''szóltam csendesen egyszer, amikor a kezünk ösz­szeérí és ő elsápadt, én rajtam meg végigfutott valami csudás, bágyasztó forróság. Utolsó délután szétnéztünk a faluban. Mind a hárman nagyon elkeseredett hangulatban vol­tunk. Bementünk a feldúlt papiakba. Hat szobája tele szétszórt holmival. Egy sált, női csipke le­gyezőt és egy virágvázát becsomagoltam a háti­zsákomba. Sanyi a zongorához ült. Ne küldjön el! — esengett halkan szép kis barátnőnk s megszorította a kezem. Megszédül­tem. A forró ajka már ott lihegett közel a szám­hoz, amidőn egy távoli dörrenés s utána éles si- vitás . . . majd tiz, húsz . . . Keresnek az orosz gránátok . . . Felugrottam, ki a házból, mert mindannyian itt pusztulunk! Amint kiléptünk, egy srapnell csattant el felettünk. Az én kis ma­daram összeesett. Egy buta ólomgolyó végzett vele. Szépen eltemettük, elsirattuk. Sanyi rám né­zett hosszan, bensőségesen. — Ki tudja miért? . . . Jobb igy! . . . Ifjú Pintér Imre. 3. oldal. Előléptetések a 12-es honvédeknél. A honvédség Rendeleti Közlönye néhány nap múlva közli a februári előléptetéseket. A kineve­zettek sorát ismerőseink közül Przibislawsky Ferenc százados nyitja meg, aki őrnaggyá lépett elő. A népfelkelésnél századosokká lettek Alföldi Zoltán, Pásztor István, Balezer György és Spiesz György népfelkelő főhadnagyok. Nagybá,nya város főjegyzői állása váratlanul megüresedvén, dr. Makray Mihály polgármester sürgős felterjesztésben kérte az alispánt a pályázat mielőbbi meghirdetésére. Ed­dig tudtunkkal két komoly pályázó van: ajtai Nagy Gábor dr. és Bertalan István dr., kik a képviselőtestület tagjainak már körlevélben tudo­másukra adták szándékukat. A legjobb könyvek sikere. Kevés vál­lalkozás lett népszerűvé olyan rövid idő alatt, mint a Legjobb Könyvek. Pár nap múlva jelenik meg tizedik száma és eddigi kilenc füzete is elég volt arra, hogy a magyar közönséggel ezt a pá­ratlan regénygyüjteményt megkedveltesse. Nem is csoda, mert ami érdekfeszitő és emellett iro­dalmi alkotása van a világirodalomnak, az mind helyet kap a legjobb magyar Írók mellett a Leg­jobb Könyvekben. A tizedik szám Conan Doy- lenak legszenzációsabb detektív regényét, A Sá­tán kutyáját tartalmazza. Egyes szám ára 60 fillér. A népruházat* akció. A népruházati bi­zottság a közalkalmazottakat ruhával kívánván ellátni, e célra a kereskedelmi és Iparkamarák be­vonásával széleskörű akciót szervezett. A debre­ceni kamara az akció sikere érdekében azonnal munkához látott s a szétosztandó ruhadarabok termelése biztosítása érdekében kerületében az összes szervezési munkálatokat bevezette. Deb­recenben, Nyíregyházán, Szolnokon, Szatmáron már a termelő szakcsoportok létesítése biztosítva van s e csoportok 3 héten belül meg is kezdhe­tik a munkát. A nagyarányú akció igen széles és sok körültekintést igénylő munkát igényel s a kamara tisztviselői a munkát 3 csoportra osztva végezik és pedig az általános részt Radó Dezső dr. titkár, a kereskedelmi részt Julow Viktor dr., mig az ipari szervezkedést Boruss Mihály fogal­mazó végzi, illetve vezeti. A kamara azon van, hogy a vidéki ipar részeltetése biztosítva legyen, hogy a vidéki szükségletet a'vidéki kereskedelém forgalmazza s amint értesülünk, a kamara a mun­kálatok szétosztása érdekében már a jövő közel napjaiban a szükséges intézkedéseket megteszi. Ismét egy derék polgár­társunkat ragadta el kö­rünkből a kérlelhetetlen halál. Galló Antal jónevü miűasztalos hosszas betegség után 55 éves korá­ban f. hó 25-én este 1/-z 8 órakor elhunyt. Egy esztendővel ezelőtt kezdett betegeskedni s szer­vezete nem birt megbirkózni a gyilkos kórral, az annyi áldozatot követelő tüdővésszel. Szorgalmas, törekvő iparos volt, kinek igyekvését a kormány is honorálta gépek átengedésével. A háborús vi­szonyok azonban az ő szakmáját nagyon próbára tették s méltán el is keseríthették a derék mű­iparost. Az élet különben is sok megprópáltatást mért rá, eltemette első nejét, kis lányát és ser­dülő fiát. S most ő is utánuk megy. Temetése f. hó 28-án d. u. 72 3 órakor lesz a r. kath. szertartás szerint. Béke hamvaira! Meghívó. A „Nagybányai. 48-as függet­lenségi párt“ választmánya folyó hó 28-án este fél hét órakor a Polgári kör külön termében ülést tart, melyre a választmány tagjait ez utón is tisztelettel meghívjuk. Az Elnökség. A gyűlés tárgyai; 1. Földes Béla orsz. gyűl. képv. átmenet- gazdaságügyi miniszternek a párthoz intézett levele tárgyában hozandó határozat. 2. Az évi közgyűlés idejének és helyének meghatározása. 3. Március 15-ének megünnepelése. 4. Indítványok. A Részvénytakarékpénztár f. hó 24-én tartotta ez évi rendes közgyűlését, amely teljes egészében elfogadta az igazgatóság előterjeszté­seit. Eszerint az 1817. évi eredmény 49.681'95 K- Ebből 1000 db részvény után á 25 K osztalék kerül szétosztásra. Közélelmezési kormánybiztos. A kor­mány közélelmezési kormánybiztosi állásokat szer­vezett és azokra a kormánybiztosokat a napok­ban nevezték ki. Bereg-, Máramaros-, Szabolcs-, Szatmár-, Ung-, Ugocsa- és Zemplén vármegyék területének Sátoralja-Ujhely székhellyel Joanovich Sándor lett a kormánybiztosa. Az 5. gyalogezred albuma igen díszes kiadásban örökíti meg több száz oldalas arckép- gyűjtemény alakjában elesett hőseinek emlékét. Galló Antal. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom