Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-28 / 9. szám
1918. február 28. ölte a herceget megalázásáért, de viszont leszúrja, mikor megtudja, hogy erőszak nélkül adta oda magát. Lám, lám a nagy rajongó már hajlandó lett volna 50%-ra kialkudni, mintha a darab elején beállított jelleme után két különböző dolog volna: szerelemből és erőszakból. Nem szerencsés a herceg alakja sem. Húsz éves, hatalmas, háborúban vans nugis úgy szaval, akár egy szerelmes gimnázista, sőt veszélybe dönti magát, s ahelyett hogy élne a háború adta jogával, meghal Leáért. Talán csak nem ezt tartja az iró költői igazságszolgáltatásnak. Nehéz ezt is elhinni, még nehezebb elhitetni, Túlságosan „regényes.“ Határozottan el lehet mondani, hogy az illusztris írónak ez a darabja kevéssé sikerült. A színészek nagy igyekezettel hozták színre a darabot, de nagy baj esett. M. Kovács Terus, akinek a címszerepet kellett volna játszania, beteg, még pedig komoly beteg. Meghűlt a színpadon. Már- már „A postás fiú meg a húga“ c. bohózat réme kisértett, mikor Andai Ella beugrása megmentette ugyan a direktort, de nem ám a darabot. A rabbit Miklósy Gábor, a herceget Miklósy Aladár játszották jobb ügyhöz méltó igyekezettel. Felemlíthetjük még Parlaghy Margitot és Rónait kisebb szerepükben. Felekinek egy szavát sem lehetett megérteni, oly halkan beszélt. Vasárnap délután a Szulamith-ot ismételték meg, este pedig Hervé örökszép zenéjü operettjét, a Nebánts virág-ot újították fel. Szinte jól esett a sok fércmunka után igazán kedves dolgot látni és hallani. Maga a szöveg ügyes vígjáték, telve szellemmel és szelíd szatírával, a zene pedig talán még ma is utolérhetetlen. Szigethy Irén (Denise) pompás játéka és éneke biztosította az előadás sikerét. Osztozik vele az elismerésben a mindig s igy most is kitűnő Miklósy Gábor (Celestin.) Máiké (Champslatreux) nívós alakítását és énekét is kiemelendőnek tartjuk. Ágothay lármás őrnagya, Polgárkarrikirozottszindirektora, Andai kacér Corinnája és Feleky részeg őrmestere tették teljessé a sikerült keretet. A nézőteret zsúfolásig megtöltötte a közönség.' Hétfőn Offenbach Szép Helénáját adták. A klasszikus világnak a paródiája, bármennyiszer látja is az ember, mindig mulattat, nem szólva a csodaszép zenéről. E darabban, de csak ebben az egyben meg van engedve a szokásjog alapján a színészeknek, hogy rögtönözzenek, helyi érdekű viccekkel tarkítják kényük-kedvük szerint. Meg is szokták tenni, a mostani társulat óvakodott tőle, — pedig nem vettük volna rossz néven. Az előadás kevésbbé sikerült. Szigethy Irén a címszerepben, mint rendesen, rászolgált az elismerésre, a koloratur részeket azonban itt-ott elnagyolta. Máthé (Paris) indiszpozicióval küzdött, Ágothay főaugurja pompás groteszk figura, hasonlókép Feleky Menelaosa nívós karrikatura. A többi szereplők is kitettek magukért, csak az énekrészekben az ensembleok voltak igen gyengék, több próba kell az ilyesmi betanulásához, más— Ülj le, édes csillogó szemű bárány- kám ... ülj le no! . . . De ne ide! . . . tovább egy kicsit, még tovább . . . úgy . . . Honnan jöttél ? Valahogy elmesélte, hogy a faluba való. Nincs senkije, hozzátartozóit mind megölték. Maga csak úgy menekült, hogy Bolechovban volt akkor vásáron. Hallotta, hogy az oroszokat kivertük innen, eljött, hogy a kis cókmókját összeszedje.- — Aztán nem féltél? A leány gyönyörű fekete szemeivel csodálkozva nézett rám. — Tudom, hogy maguk nem bántanak, — mondta csendesen, meggyőződéssel. — Valószínűleg az én ártatlan arcom keltette fel benne ezt a határtalan bizalmat. Rá is szóltam Sanyira: — Csak odább az agarakkal! Maradj a helyeden, onnan is hallhatod ... A mellemet meg jól kidüllesztettem. Hiába, az se utolsó, ha az embernek olyan becsületes képe van . . . Nagyokat nyelve, hallgattuk a leány csacsogását, aki egy percig se gondolt arra, milyen fura helyzetbe hozott bennünket. Elfogulatlanul beszélt, nevetett, sőt a paprikás csirke készítéséhez is hozzálátott. A kendőjét ledobta, s a vékony nyári blúz alól fiatalsága csak úgy sugárzott felénk. Természetesen nem zavartuk ki az éjszakába, helyet csináltunk neki. Puha szalmaágyat. — Gute Nacht! — kiáltotta nevetve, mig mi a másik sarokban dideregve imádkoztunk. —» ... és ne vigy minket a kisértetbe. Ezután már igy ment napokig. Eldugtuk a NAGYBÁNYA I részt a karmester nem lát rá a színpadra, ami- i nek rossz oldala ilyenkor tűnik ki szembeötlően. ; Fél ház. Kedden Hennequin és Bilhand jónevü társas cég kacagtató bohózatát, a Szobaleányt mutatták be. Telivér francia bohózat, mihden sora sziporkázik a gall szellemtől, sőt — még az erkölcsi j tendenciával is kacérkodik, igaz, hogy nincs kö- ! szönet benne. A francia nők és férfiak veréb- ! természete, félreszeretkezése nem hiányzik a i bohózatból, de azért a megcsalt kokott úgy j áll bosszút szeretőjén, a férjen, hogy nem engedi többé feleségét megcsalni. Az előadás elsőrendű volt. A francia bohózatoknál megkövetelt gyors előadást megtaláltuk, úgy ment, mint a karikacsapás, ez á legnagyobb érdemük a színészeknek. A közönség nagy örömére felgyógyult M. Kováts Terus játszotta a címszerepet s már eiső megjelenésekor felhangzott a szűnni nem akaró őszinte taps. Merész játéka még inkább felvillanyozta a nézőket, s .megesett az, ami még e szezonban nem, hogy négyszer szólították a lámpák elé az I. és II. felvonás végén. Az ilyen könnyebb fajsúlyú szerepek valók egyéniségéhez és fizikumához, ezekben tökéleteset tud produkálni, mint ezt a közönség osztatlan véleménye is tapsaival eléggé kifejezésre juttatta. Osztozik vele a sikerben Miklósy Gábor (Lebrunais) a ravasz ügyvéd hálás szerepében, a taps őt is méltán megillette. Ágothay (Logris) alakítása is sikerült, Andai, Szigethy Ilonka, Miklósy Juliska szintén rászolgáltak az elismerésre. b. G. híre k. Február 27. Katonai kitüntetés. Szűcs Károly cs. és kir. 20-as tüzérzászlóst, városunk szülöttét Őfelsége a király vitéz és bátor magatartásáért a bronz vitézségi éremmel tüntette ki. Az ifjú tüzérzászlós a helybeli főgimnáziumnak volt jeles növendéke négy éven át, majd a treiszkircheni tüzérhadapródiskolát végezte kitűnő eredménnyel. Most az olasz harctéren . teljesít szolgálatot, mint látjuk, szintén kiváló eredménnyel. Törzstiszti kinevezés. Gróf Andrássy Gyula, az Önkéntes Őrsereg első főparancsnoka, dr. Szaitz László ügyvédet és Ember Elek szaklap-szerkesztőt törzs-központi parancsnokká léptette elő Budapesten. Árvizsgáló bizottság; Szatmármegyé’ ben. Az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető m. kir. miniszter a 3678/1917. M. E. számú rendelet 4. §-ában nyert felhatalmazás alapján Szat- márvármegye területére nézve az árvizsgáló bizottság székhelyéül Szatmár-Németit jelölte ki, a bizottsági tagok számát 18-ban állapította meg és a bizottság elnökévé Obholczer Gyula nyug. pénzügyi tanácsost, elnökhelyetteséül pedig Bornemissza Géza nyug. árvaszéki ülnököt nevezte ki. kincsünket, hogy senki meg ne lássa. Versengtünk a különféle találmányokkal, csakhogy neki örömet szerezzünk. Közben azonban tapasztaltuk, hogy a helyzet kezd tűrhetetlen lenni. Ez a leány nagyon szép, mi már nagyon hosszú ideje egyedül vagyunk s mind a hárman olyan fiatalok. — Holnap visszamehetsz a városba, — ''szóltam csendesen egyszer, amikor a kezünk öszszeérí és ő elsápadt, én rajtam meg végigfutott valami csudás, bágyasztó forróság. Utolsó délután szétnéztünk a faluban. Mind a hárman nagyon elkeseredett hangulatban voltunk. Bementünk a feldúlt papiakba. Hat szobája tele szétszórt holmival. Egy sált, női csipke legyezőt és egy virágvázát becsomagoltam a hátizsákomba. Sanyi a zongorához ült. Ne küldjön el! — esengett halkan szép kis barátnőnk s megszorította a kezem. Megszédültem. A forró ajka már ott lihegett közel a számhoz, amidőn egy távoli dörrenés s utána éles si- vitás . . . majd tiz, húsz . . . Keresnek az orosz gránátok . . . Felugrottam, ki a házból, mert mindannyian itt pusztulunk! Amint kiléptünk, egy srapnell csattant el felettünk. Az én kis madaram összeesett. Egy buta ólomgolyó végzett vele. Szépen eltemettük, elsirattuk. Sanyi rám nézett hosszan, bensőségesen. — Ki tudja miért? . . . Jobb igy! . . . Ifjú Pintér Imre. 3. oldal. Előléptetések a 12-es honvédeknél. A honvédség Rendeleti Közlönye néhány nap múlva közli a februári előléptetéseket. A kinevezettek sorát ismerőseink közül Przibislawsky Ferenc százados nyitja meg, aki őrnaggyá lépett elő. A népfelkelésnél századosokká lettek Alföldi Zoltán, Pásztor István, Balezer György és Spiesz György népfelkelő főhadnagyok. Nagybá,nya város főjegyzői állása váratlanul megüresedvén, dr. Makray Mihály polgármester sürgős felterjesztésben kérte az alispánt a pályázat mielőbbi meghirdetésére. Eddig tudtunkkal két komoly pályázó van: ajtai Nagy Gábor dr. és Bertalan István dr., kik a képviselőtestület tagjainak már körlevélben tudomásukra adták szándékukat. A legjobb könyvek sikere. Kevés vállalkozás lett népszerűvé olyan rövid idő alatt, mint a Legjobb Könyvek. Pár nap múlva jelenik meg tizedik száma és eddigi kilenc füzete is elég volt arra, hogy a magyar közönséggel ezt a páratlan regénygyüjteményt megkedveltesse. Nem is csoda, mert ami érdekfeszitő és emellett irodalmi alkotása van a világirodalomnak, az mind helyet kap a legjobb magyar Írók mellett a Legjobb Könyvekben. A tizedik szám Conan Doy- lenak legszenzációsabb detektív regényét, A Sátán kutyáját tartalmazza. Egyes szám ára 60 fillér. A népruházat* akció. A népruházati bizottság a közalkalmazottakat ruhával kívánván ellátni, e célra a kereskedelmi és Iparkamarák bevonásával széleskörű akciót szervezett. A debreceni kamara az akció sikere érdekében azonnal munkához látott s a szétosztandó ruhadarabok termelése biztosítása érdekében kerületében az összes szervezési munkálatokat bevezette. Debrecenben, Nyíregyházán, Szolnokon, Szatmáron már a termelő szakcsoportok létesítése biztosítva van s e csoportok 3 héten belül meg is kezdhetik a munkát. A nagyarányú akció igen széles és sok körültekintést igénylő munkát igényel s a kamara tisztviselői a munkát 3 csoportra osztva végezik és pedig az általános részt Radó Dezső dr. titkár, a kereskedelmi részt Julow Viktor dr., mig az ipari szervezkedést Boruss Mihály fogalmazó végzi, illetve vezeti. A kamara azon van, hogy a vidéki ipar részeltetése biztosítva legyen, hogy a vidéki szükségletet a'vidéki kereskedelém forgalmazza s amint értesülünk, a kamara a munkálatok szétosztása érdekében már a jövő közel napjaiban a szükséges intézkedéseket megteszi. Ismét egy derék polgártársunkat ragadta el körünkből a kérlelhetetlen halál. Galló Antal jónevü miűasztalos hosszas betegség után 55 éves korában f. hó 25-én este 1/-z 8 órakor elhunyt. Egy esztendővel ezelőtt kezdett betegeskedni s szervezete nem birt megbirkózni a gyilkos kórral, az annyi áldozatot követelő tüdővésszel. Szorgalmas, törekvő iparos volt, kinek igyekvését a kormány is honorálta gépek átengedésével. A háborús viszonyok azonban az ő szakmáját nagyon próbára tették s méltán el is keseríthették a derék műiparost. Az élet különben is sok megprópáltatást mért rá, eltemette első nejét, kis lányát és serdülő fiát. S most ő is utánuk megy. Temetése f. hó 28-án d. u. 72 3 órakor lesz a r. kath. szertartás szerint. Béke hamvaira! Meghívó. A „Nagybányai. 48-as függetlenségi párt“ választmánya folyó hó 28-án este fél hét órakor a Polgári kör külön termében ülést tart, melyre a választmány tagjait ez utón is tisztelettel meghívjuk. Az Elnökség. A gyűlés tárgyai; 1. Földes Béla orsz. gyűl. képv. átmenet- gazdaságügyi miniszternek a párthoz intézett levele tárgyában hozandó határozat. 2. Az évi közgyűlés idejének és helyének meghatározása. 3. Március 15-ének megünnepelése. 4. Indítványok. A Részvénytakarékpénztár f. hó 24-én tartotta ez évi rendes közgyűlését, amely teljes egészében elfogadta az igazgatóság előterjesztéseit. Eszerint az 1817. évi eredmény 49.681'95 K- Ebből 1000 db részvény után á 25 K osztalék kerül szétosztásra. Közélelmezési kormánybiztos. A kormány közélelmezési kormánybiztosi állásokat szervezett és azokra a kormánybiztosokat a napokban nevezték ki. Bereg-, Máramaros-, Szabolcs-, Szatmár-, Ung-, Ugocsa- és Zemplén vármegyék területének Sátoralja-Ujhely székhellyel Joanovich Sándor lett a kormánybiztosa. Az 5. gyalogezred albuma igen díszes kiadásban örökíti meg több száz oldalas arckép- gyűjtemény alakjában elesett hőseinek emlékét. Galló Antal. I
