Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-12-20 / 51. szám

1917. deczember 20. tésre az impulzust az adta, hogy mind­inkább szaporodott azok száma, akik a harczterekről bénán, csonkán, megrokkanva kerülnek haza s a háború óriási terhei, melyek az államra nehezednek, szinte ki­zárják, hogy az állam egymaga méltóképen gondoskodhassék a mi vitéz hőseinkről, akik a hazáért s miérettünk szenvedtek, küz­döttek, áldozták föl viruló ifjúságukat, testi épségüket. Az állam támogatására kellett sietnie a társadalomnak. Az országos gyűj­tések mellett helyi gyűjtések is indultak meg a rokkantak javára. A mi czélunk is az volt, hogy egy oly alapot hozzunk létre, amelynek évi kamataiból 5—10 arra szorult nagybányai rokkant katonának családját éven- kint 100—200 koronával segélyezhetnek. Hála közönségünk áldozatkészségének, kérő szavunk nem hangzott el a pusztában kiáltó szava gyanánt s ma már a rokkani alap 7375 K 81 fillérre növekedett. Ugyan még távol állunk a kitűzött czéltól, de már is némileg megközelítettük s erősen hisszük, hogy a mi áldozatkész közönségünk nem fog cserben hagyni bennünket a jövőben sem s lehetővé fogja tenni, hogy hazafias törekvéseinket teljes siker koronázza. Mi­után most egyelőre az a legfőbb czél, hogy az alapot minél nagyobb összegre növeljük s a begyült pénzt minél jobban gyümöl- csöztessüK, a városi tanács helyeslő hozzá­járulásával az eddig begyült s a városi takarékpénztárban kezelt 7375 K 81 fillér összegből a városi takarékpénztár utján 7303 K 60 fillérért hétezerhatszáz kor. névértékű 6%-os hadikölcsönt jegyeztünk. így véltük az alapot legjobban kamatoztatni egyrészt, másrészt pedig hazafias kötelességet is tel­jesítettünk, midőn a haza hivó szavára az alapot hadikölcsön jegyzésre használtuk fel. Kérjük az adományozókat, hogy szívesked­jenek ezt tudomásul venni s a nagybányai rokkant katonák alapját pedig hazafias kö­zönségünk további szives jóindulatába és tá­mogatásába ajánljuk. Szinéaxot. Mint azt már jeleztük, Miklóssy Gábor, az alföldi szinikerület igazgatója a város­hoz egy pyolez hetes színi szezon tartására hely- hatósági engedélyért folyamodott. A szinügyi bi­Mintha a szivüket akarta volna rágni. Az ördög megvakarta a fejét. — Hát mit éreztél, mikor először húztad a lábadra az én cipőimet? — Azt hittem, a diák kedveskedett velük. — És nem érezted, hogy akárhová akarnál menni, félre kell lépned ? — Azt már sokkal hamarább éreztem. Mikor láttam, hogy a diák mindig sápadtabb s hogy nincs olyan barátnőm, aki vasárnaponkint el ne menne a táncba a diákjával, akkor már tudtam, hogy félre fogok lépni. A magam rongyos ci­' pőjével is félreléptem volna. Az ördög dühbe jött: — Te megtagadod az én életem legnagyobb munkáját. Azt akarod velem elhitetni, hogy hiába dolgoztam száz esztendeig, hiába hordtam össze parázna verebek szemeit, éhes aszonyok orreim- páit, hisztérikus assszonyok, bőrét, nem ezek vit­tek a rossz útra. De engem nem csapsz be. Te egy ostoba, tudatlan liba vagy, aki azt hiszed, hogy a diák sápadsága után mentél, pedig az*én cipőim vittek . . . — Megint elfelejtetted, hogy nem jövök egye­dül. Hát azokat is a te cipőid hozzák a pokolba ? Az ördög mérgesen kapta fel a leányt és el­nyargalt vele a pokolba, egyenesen az öreg ördög trónusa elé. Ott bepanaszolta a makacs leányt, hogy eltagadja tőle az érdemeket s váltig azt hajtogatja, hogy nem egy pár ördöngős cipő, hanem egy náthás His diák hozta a pokolba. Han­gosan, dühösen követelte 3z érdem elismerését. Nem akarta, hogy hiába dolgozott légyen száz esztendeig a bűvös cipőkön s az öreg ördög Íté­letét akarta hallani. NAOYBÁNYA zottság javaslata alapján a városi tanács az en­gedély megadta. Négy évi árvaság után tehát ! ismét megnyílnak a Lendvay-szinház ajtai s öröm­mel konstatáljuk, hogy a város műértő közönsége Miklóssy társulatában egy valóban elsőrangú társulathoz jut, melynek tagjairól s összjátékáról a kritika is igen dicsérőleg nyilatkozott. Félegy­házán, Kispesten, Czegléden s más nagyobb vá­rosban játszott a színtársulat s mindenütt általá­nos megelégedésre. Szép ruhatárral s díszletekkel is rendelkezik, csupán egy tekintetben emelhető kifogás, abban, hogy a háborús bajok miatt önálló zenekara nincs, mert katonai zenekarhoz csak oly városokban juthatnak, hol helyőrség is van, pol­gári zenekart a jelen viszonyok között összeállí­tani pedig képtelenség. De van azonban oly kar­mestere, ki az ország első zongora-virtuozai közé tartozik. A színtársulat január 6-án kezdi meg városunkban működését s január 2-án érkezik meg a titkár bérletgyüjtésre. ^ helyárakat a kö­vetkezőkben ismertetjük: A nagy páholyokban pá- holyszékek lesznek; páholyszék 3 K. Oldalpáholy 16 K. Kispáholy 12 K. Zártszék I—V. sor 3 K. VI—X. sor 2 K, XI—XIV. sor T40 K. Állóhely 1 K. Karzati ülő 1 K. Karzati álló 60 í. Diák-jegy 60 f. Bérletnél 20n/o árengedmény. Bérelni lehet 20—20 előadásra.' A páholyoknál A. B. jegyű, bérletek lesznek, a zártszékeknél szelvények. A „Nagybánya“ karácsonyfája. A A .Nagybánya“ karácsonyfájára. újabban a kö­vetkező adományok folytak be. Rokkantak alap­jára : Jancsovits József 2 K, Platthy Géza 5 K, Wid­der Péter 5 K, Tréger Lajos 2 K, Klement Árpád 4 K, Steinfeld Béla 10 K, Radó Andor 5 K, Spi- netty S. utóda 4 K, Rezső Gyula 5 K, Radó De­zső 5 K, Glavitzky Károly 5 K, Zelinger Lajos 4 K, Hirsch József 3 K, Mandl Mór 5 K, Mo- rágyi István 20 K, Lakos Imre 5 K, Kovács Béla 5 K. Hadi árvák javára: Platthy Géza 5 K, Horváth Fe- rencz2K, Weisz Mór 2 K, Troplovits Márton 3 K, Tréger Lajos 3 K, Szappanyos Jenő 5 K. Nagy János 4 K, Klement Árpád 4 K, Radó Andor 5 K, Sipos Lajosné 2 K, Rezső Gyula 5 K, Radó Dezső 10 K, Csereyné 1 K, Glavitzky Károly 5 K, Zelin­ger Lajos 5 K, Hirsch József 3 K, Mandl Mór 3 K, Kohn Sámuel 3 K, Lakos Imre 5 K, Kovács Béla 5 K. Katonák karácsonyfájára: Harácsek Vilmos 5 K, Platthy Géza 5 K, Heilbrun Mór 10 K, Tréger Lajos 2 K> Szappanyos Jenő 2 K, Klement Árpád 4 K, Glavitzky Károly 2 K, Zelinger Lajos 5 K, Hirsch József 3 K Mandl Mór 2 K. Szegény iskolás gyermekek részére: Kovács Béla 5 K. Ax utalási ksdvszmény kitsrjssxtéss. A r. t. városok tisztviselőinek egy régi sérelme az, hogy a vasúti utazási kedvezményt nem ter­jesztették ki valamennyi r. t. városi tisztviselőre/ valamint nem részesítik abban a r. t. városi tiszt­Az öreg ördög barátságosan nézett a fehér leányra és egyet rúgott a máskülönben szegény ördögön. — Lódulj innen, te szamár! — De apuskám, öregem, siránkozott a más­különben nagyon szegény ördög, hiszen a saját füleimmel hallottam, mikor azt mondta neked a feleséged, hogy aki a pokol forgalmát igazán emelni akarja, találjon fel olyan cipőt, amelyiket ha magára vesz egy leány, félrelép. És én fel­találtam, én megcsináltam, én kipróbáltam. Az öreg azt kérdezte: — Mikor hallottad te azt a bolond beszé­det a feleségemtől, hogy föl kell találni a cipőt, amelyikkel a leány félrelép ? — Épen most száz esztendeje, — szólt a máskülönben nagyon szegény ördög. — Száz esztendeje ? — nevetett az öreg ör­dög. —• Nohát akkor talán úgy volt. De azóta megváltozott a világ. Most inkább olyan cipőt kellene feltalálni, amelyikkel a leány ne lépjen félre. Mondom, hogy ostoba, fölösleges ördög vagy. Lódulj . . . VI. A máskülönben nagyon szegény ördög elke­seredve lódult tovább. Azóta megint bezárkózott abba- a pincébe, ahol csak ezer eleven macska szeme világított. És azon kezdte törni a fejét, milyen anyagból csinálhatna olyan cipőt, hogy amelyik leány vagy asszony a lábára huzza, ne lépjen félre. Tegnap kezdte a fejét törni és száz esztendő múlva majd tovább mesélem, hogy mit sütött ki a máskülönben nagyon szegény ördög. Kabos Kde. 3. oldal. viselők családtagjait és a nyugdíjazott tisztvise­lőket sem. Most, hogy a vasúti viteldijat fele­melték, ez a sérelem anyagilag még jobban sújtja a r. t. városi tisztviselőket és családtagjait. A városok kongresszusa tehát Várhidy Lajos igaz­gató előterjesztésére most újból felevenitette ezt a sérelmet és alaposan megokolt felterjesztésben kérte Ugrón Gábor belügyminisztert, hogy vigye a minisztertanács elé ez ügyet és legyen rajta, hogy ezt az igazságtalanságot már orvosolják. A kongresszus elnöksége személyesen is eljár a belügyminiszternél a felterjesztés kedvező elinté­zése érdekében. Ax ötös ezred köszöneté. Említettük, hogy Németh Béla főgimn. tanár az általa ren­dezett hangverseny jövedelmének egy harmadát az ötös ezred rokkantjai és árvái javára küldötte el. Házi ezredünk most a következő levélben mond köszönetét az adományért: Mélyen tisztelt Tanár Ur! Reviczky Ádám ezredes ur megbízásából, ki most egy kurzusra van vezényelve, az ő távollétében én köszönöm meg a Tanár Urnák az ezredes úrhoz küldött szives értesítését hang­versenyük jövedelmének az ötös gyalogezred özvegy- árva- és rokkant -alapja javára való kegyes adományozásáról. Jól eső érzéssel lát­juk, hogy ezen későn indult, de most már mindig nagyobb eréllyel felkarolt ügynek jövője mindig szebben bontakozik ki, látva a társa­dalom érdelődésének mindig szélesebb rétegekre való kiterjedését. Mi természetesen olyan egye­sekre számítunk, akik kisebb vagy nagyobb körök központjai, s akik érdeklődésüket a háború négyesztendejének elbágyasztó, elfásitó, lassú vakondmunkájában és hatása alatt sem vesztették el. Akik együtt tudnak érezni sok másokkal, akik tudtukon, hibájukon és akará- tukon kívül jutottak olyan helyzetbe, amelyikbe a háború öldöklései folytán kerültek. Nagy örömmel és hálás köszönettel veszi úgy az Ezredes ur, mint az egész ezred tudo­másul, hogy a Tanár urban is egy ilyen egy- gyesre akadt, aki szivét a közügyért való áldo­zatban hemesiti. Isten óvja Nagybánya városát, és Isten áldja meg a Tanár Urat is a továbbiak­ban, áldja meg a kegyes adományozásukban és a közért való buzgokodásukban, és a mi ügyünk további szeretetében és ápolásában. Hazafias tisztelettel és köszönettel a Tanár Urnák tisztelő hive Tóth József az ötös ezred ref. tábori lelkésze. Tüx. Az elmúlt héten tűz ütött ki Bencsik Lajos husfüstölőjében s az csakhamar le is égett. A husfüstölőben nyolez drb sonka odaégett. Sxerxtetadományok. A nagybányai jóté­kony nöegyesület szegényeinek karácsonyi kiosz­tására Hoffmann Árpád ivén újabban a következő adományok folytak be: Magyar Zsigmondné 15 K, Morágyi Istvánné, Huszthy Mátyásné, Hegyessy Árpádné, Virág Istvánné, özv. Veress Lászlóné 10—10 K, özv. Réti Istvánné 6 K, Soltész Ele­mérné, Rumpold Gyuláné, Wienerberger Béiáné, Égly Jánosné, Szűcs Károlyné 5—5 K, Abaházy Józsefné, özv. Csüdör Ferenczné 4—4 K, Taub Bertalanná 3 K, Hanzulovits Kristófné, Bartókné Herczinger Mari N. N. 20—20 K, Dr. Kádár Antal 10 X, Miskolczy Sándorné 6 K, Pongrácz Mária 3 K. Ugyancsak a nőegyesület javára uj évi üdvözlet megváltásul dr. Moldován Fe- rencz 10 K. A kiosztás nem a polgári körben, hanem a vátosháza tanácstermében lesz f. hó 22- én d. u. 2 órakor. Kérjük a természetbeli adomá­nyokat a jelzet helyre küldeni az nap délelőtt. További szives adományokat kér az Elnökség. Hivatalos órák a postahivatalnál. A nagyváradi postaigazgatóság a fűtő és világitó anyagokkal való takarékoskodás szempontjából a kereskedelmi miniszter rendelete alapján a hely­beli m. kir. posta távírda hivatal hivatalos óráit 1917. dec. 11-től kezdve 1918. évi febr. hó vé­géig terjedő hatállyal a következőképen korlá­tozta : I. Ajánlott levelek: a.) felvétetnek déle­lőtt 8 órától este 9-ig (d. u. 4 óra után a távi­rat felvételnél); b.) kiadatnak délelőtt 8 órától 12-ig és délután 2 órától 4-ig. 2. Csomagok és értéklevelek felvétetnek délelőtt 8 órától 12-ig és délután 2 órától 4-ig. 3. Postautalványok felvé­tetnek és kifizettetnek délelőtt 8 órától 12-ig és délután 2 órától 4-ig. 4. Postatakarékpénztári be- és visszafizetések eszközöltetnek délelőtt 8 órá­tól 12-ig és délután 2 órától 4-ig. A távirda, táv­beszélő szolgálat nincs korlátozva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom