Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-10-18 / 42. szám

NAGYBÁNYA 3. oldal. 1917. Október 18. bánia-templomban mondják. Az öreg bányászt az utolsó műszakra rokonainak, barátainak és szaktársainak meleg szeretete és kegyelete kiséri. Áldott legyen emlékezete! Lacheta Béla fia. Özv. dr. Lacheta Brunóné szül. Boros Jolán menye és Lacheta Irénke unokája. Vízvezetékünk osődje. A vízveze­téki mizériák miatt már hónapok óta állandó és általános a panasz városszerte. De külö­nösen tűrhetetlenek az állapotok az utolsó hetekben. A vízvezetéki csapok sok háznál, főleg a magasabb fekvésüeknél alig folynak, sok helyütt pedig egyáltalán nem szolgál­tatnak semmi vizet. Az egész vízvezetéki mű pedig csak fél napon keresztül műkö­dik, ami szintén igen sok kellemetlenségnek az okozója. Sokan a nagy szárazságban keresték a baj okát, de mi már hetekkel ezelőtt hangoztattuk, hogy a szárazság csak részben lehet a baj okozója; a főbaj abban rejlik, hogy a házi vezetékek legtöbbje el van romolva s nincs aki megcsinálja. Hogy nekünk volt igazunk, az most már nyilván­való. Az elmúlt héten, sőt a legutóbbi na­pok alatt volt elég gyakori s bőséges eső s vizünk most sincs. Talán még annyi sincs, amennyi ezelőtt volt. A vezetékeknek nincs semmi nyomása, ami miatt fürdőkály­hák legtöbbje is tönkre ment. Ez a helyzet, ismételjük, tűrhetetlen s nem lehet tovább is összetett kezekkel várni, hogy százezrekbe kerülő vízvezetékünk mint válik lassankint teljesen használhatatlanná. Megismételjük azon indítványunkat is, hogyha itthon nin­csenek szakemberek, akik a sok helyütt el­romlott vízvezetéket megcsinálják, kérni keli a honvédelmi miniszter utján a hadveze- töségtöl megfelelő szakembereket, akik egy­két hét alatt helyre hozzák a bajt s rend­ben lesz minden. Utóvégre a kormány sem lehet közömbös az iránt, ha egy ilyen nagy városi alkotás a pusztulás lejtőjére jut, más­részt pedig a véderő sem fogja megsinyleni azt, ha egy-két hétre a megfelelő szakembe­rekkel a város segítségére siet. Legyen sza­bad remélnünk, hogy ez indítványunknak meg lesz a kívánt eredménye. A felvételi dij. Amióta a városi fát ked­vezményes áron csak a város törzslakosai kap­hatják, azóta garmada számra érkeznek be a kér­vények a képviselőtestülethez. Azelőtt senki sem törődött azzal, hogy törzslakos legyen. Amit nem hoz hasonlít. Az asztalon orvosságos üvegek, rum és konyak. Olyan mozdulatlanul ülnek sze­gények, mintha állandóan fotografálnák őket. Családias, intim és, furcsa ez a kör. Ide jönnek a nagyon betegek és a nagyon egészségesek, akik Velencéből a velencei mór féltékenységét hozták magukkal és okosan és türelmesen ülnek fiatal aszonyaik mellett. Utazó sapkáik alól zöl­den villant rám a szemük. Menekülnöm kellett. Most a tenger zivatarossá vált. Hentergett, habzott, gurgulázott. A reggeli szájöblögetést vé­gezte. Némely pillanatban egy hisztérikus nőnek tűnt fel, kócosán és álmatlanul, a fésülködés előtt, titáni kék hajcsomókkal. Csapódva szédültem fel keskeny lépcsőkön, folyosókon, ázott bordákon, a legmagasabb pontig, a legfelsőbb körig, ahol hajnali szélben a fiatal szerelmesek ültek. A szi­vem hevesen dobogott és könyes Jett a szeretet­től és a végtelen szánalomtól. A vászonszékekre feszítve vergődtek szegénykék. Nászutasok, turbé- koló gyerekek, a hajó banálitásai, összebújva és megriadva egy vihar előtt. A menyasszony kék. A vőlegény zöld. Kezével citromot erőltet a nő fanyar szája felé. A férfi durva és erős, szeles és kedves, fején panama-kalap, mellcsokrában egy óriás rubintű, szimpatikus ősember. A nő pedig szőke, szőke, még a szeme is szőke. Feketekávé és szende tej egymás mellett. Ez az ő első szen­vedésük. Amerre nézek, mindenütt ilyen párok. Egyszer talán épp úgy ülnek a hálószobájukban. A nő majd ájultan veti magát hátra és a férfi ke­serű panaszokkal, váddal, a gyanú gyötrő italá­tett meg az ambiczió, most megteszi a fa. Hát jól van ez igy is. Mi csak azt kifogásoljuk, hogy a város a mai időkben úgyszólván garasokért osz­togatja a polgári jogot. A községi kötelékbe való felvételnek a jelenlegi szabályrendelet szerint há­rom tarifája van: 50 K, 100 K és 200 K. Ezek a tarifák megfeleltek a régi időknek. De most va­lóságos nevetséges számba megy, hogy midőn egy véka máié ára suba alatt 100 K, vagy egy bocskor ára subán kívül 50 K, akkor egy szab. kir. város egy pár bocskor vagy két véka máié áráért osztogassa a polgári jogot! Hát a város jól felfogott érdekében sürgősen módosítani kell a szabályrendeletet, úgy is az az ellenszolgálta­tás, amit a város ad, több száz korona felvételi díjjal is felér. Halálozás. Váratlan, nagy gyász érte a Madarassy-családot. Madarassy Zoltán földbirto­kos a napokban szivszélhüdés következtében 62 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése nagy részvéttel ment végbe Szatmáron. A holttestet Pátyodra szállították és a Madarassy-család sír­boltjában helyezték örök nyugalomra. Tevékeny, munkás és kiváló gazda szállott vele sírba. Eladó egy konyhai kisebb takarak- tüzhely és egy összecsukható vaságy Égly Mihálynái Veresvizi ut 15. Lövés a vonatra. Tegnap éjszaka Apa és Szinérváralja között ismeretien tettesek reálőttek a szatmár-nagybányai vonatra s a lövés egy fel­sőbányái asszonyt ért, aki épen az egyik kocsi plateforméján állott. Az asszony súlyosan meg­sebesült s Csausz Károly főorvos részesítette az első segélyben. Nagybányán, a városi kórházban ápolják a súlyosan sebesültet. Megállapították, hogy a lövés Manlicher fegyverből történt. Cso­dálatos, bár a vonaton csendőrök is utaztak, még sem állították meg a vonatot, hogy a merény­lőt üldözzék. Egy nagy károlyi ópitósz találmánya. Lipicky Gyula nagykárolyi lakos építész egy tel­jesen uj emelőszerkezetet és eljárást talált fel a tengeren és folyamokban elsiilyedt hajók kieme­lésére. Az uj emelőszerkezet „Aeromechanikai“ erővel működik s az emelésnél teljesen kiküszö­böli az eddig használt összes emelőgépeket. Az uj emelési eljárásnak főeiőnyei az emelés gyor­sasága, sok anyag és munkaerő megtakarítás. A készülékkel a legnagyobb tengeri hajók is aránylag rövid idő alatt felszínre hozhatók. A fel­találó találmányát egyelőre Magyarország és Né­metországban jelentette be szabadalomra. A ta­lálmányról az illetékes szaktekintélyek, akiknek be lett mutatva, a legnagyobb elismeréssel nyilat­koztak. Bebizonyított téay, hogy az egész vilá­gon a legtöbb embernek van sorsjegye, mert val kínálja és sírni fog az asszony, vagy csak mimeli a sírást. Kisértetek szálltak a viharban. Messze a hajó orrán mégis megláttam a célt, egy íátyolt a viharban és különös szemeket, aminőket csak álmunkban látunk, a szemeket, melyek se kékek, se feketék, de a kettő vegyüléke, hid a mennyen és poklon, álom az ébrenlét és alvás között, a kék gyengédségével és a barna füzével. E szemek felé irányítottam a lépteimet. Ekkor, azonban, hirtelenül egy padra vágott a vihar fortissimója. Mindnyájan táncolni kezd­tünk, picike tragikomikus bábok és meghódol­tam a viz hatalma előtt. Hullámok jöttek elénk, amiket csak hallottunk eddig, duhajon kurjon­gatva, berúgva az éji tivornyától. Alattunk pe­dig öklődött és csuklott az émelygő tenger, az öreg iszákos, az utálatos és brutális lump, min­den titkok hordozója. Tisztelettel kell viselni a haragját. A gyöngyhalászok belőle merik a mo- szatot, amiben az egysejtű állat él, az élet kez­dete, ami annyira érthetetlen, mint a halál. Be­tegségemet se érthetik meg az orvosok. Csak azt tudják, a fülem félkörös ivjáratában viz van, az egyensulyérzék központja és most ez a kis viz háborog a nagy viz ellen. Valószínűleg azon­ban csak azért szédülök, mert nagyon közel jöttem az élethez, a titok kapujához. Minden porcikámba érzem a vizet. Száraz tagjaim a tenger esszenciájában fiirdenek. Idegeim követik a hullámok ritmusát. Vérem, akárcsak a tenger vize, álmatlanul forrong, A szájam is keserű tnár, mint a tenger. majdnem mindenki szeretne nyerni és gazdag lenni, ámbár sokan titkolják. Ne sajnálja senki a csekély befektetést, mert igazán kis koczkázat- tal óriási esélye van egy nagy nyereményhez. Rendeljen sürgősen egy osztálysorsjegyet Lányi és Társa bank és váltóüzleténél Budapest, Kigyó- tér 3. (Klotild palota) mindjárt több lesz a re­ménye, sőt kedve is a mostani nehéz élethez! Hivatalos árak: Nyolczad 1 K 50 f, negyed 3 K, fél 6 K, egész 12 K. Húzás november 10-én. Pályázat. Az üresedésben levő mátészal­kai, valamint a vármegyei törvényhatóságnál üresedésben levő szolgabirói és aljegyzői állások a november vége felé tartandó rendes közgyűlé­sen kerülnek betöltés alá. Az erre vonatkozó pályázati hirdetmény a vármegyei Hivatalos Lap legközelebbi számában jelent meg. Nyilvános árverés. Folyó hó 19-én, pénteken délután két órakor Szombat-utcza 2. szám alatt nyilvános árverést tartok, ami­kor is árverés alá kerülnek házi bútorok, ruhanemüek, czipök s más egyéb aprósá- I gok. Szentkirályi József közgyám. Feronc Jczs8f éa sz aradi vértanuk. Aradon a Kölcsey Egyesület a tizenhárom vér­tanú emlékére irodalmi zsurt rendezett, amelyen dr. Barabás Béla, Arad város főispánja volt az ünnepi szónok. A főispán ünnepi beszédében többek között ezeket mondotta : — Két ízben ültem megboldogult királyunk­nak, I. Ferenc Józsefnek asztalánál. Az első al­kalommal királyunk jobbján kaptam helyet és öreg királyunk elbeszélgetett velem. Meghallgatta anekdotáimat, majd hirtelen Arad városa felől kezdett érdeldődni tőlem. Megkérdezte, hogy fejlődik-e a város? Hirtelen merész gondolat cikázott át agyamon és elmondtam a felséges urnák, hogy a városunk szépen fejlődik, hogy a Szabadság-téren ott áll egy nagy szobor, rá­vésve a tizenhárom vértanú arcképe, a szobor tetején Hungária impozáns alakja áll, kezében koszorúval. Öreg királyunk meghallgatott, mire nekibátorodva igy folytattam: Felséges Uram ! Azon a szobrom már nagyon sok koszom volt. E koszorúk mindegyike a magyar nemzet kegye­letét, hazaszeretetét és királyhűségét jelképezte. Csak néhány száll virág hiányzik még onnan. Ne áldozzák le felséges uram dicső életének napja, amig a legelső magyar embernek : a ma­gyar királynak engesztelő virágai meg nem je­lentek azon a szobron. Az egész világ meg fog hajolni Felséged előtt, aki e tettével önönmagán uralkodik.— Én elhallgattam, — folytatta Barabás, — vártam, mit fog felelni őfelsége ? —- Köszönöm az őszinteségét, — mondotta öreg királyunk, — ezt igy nekem nem mondotta még senki. Gondolkozom felette. El fog jönni az idő, ez is megtörténhetik. — Ebéd után — mondotta Barabás, — a velem szemben ülő főudvarmester hozzám jött í és arra kért, hogy arról a koszomról ne tegyek I említést senkinek. Nem is szóltam erről senkinek, ! csak önöknek meséltem el itt ezt a beszélgetést. Szegény öreg királyunk meghalt. Az ő gondja sokkal több volt, sem hogy erre az ígéretére emlékezhetett volna. És amit nem tehetett meg Ferenc József, majd megteszi utóda, Károly király. A kávóházak ós a női hűség. Egy francia orvos, aki a háború eleje óta a harctéren van, az egyik párisi lapban azzal kérdéssel fog­lalkozik, hogy a harctéren lévő férfiak hogyan védekezhetnek az otthon levő férfiak hóditó tö­rekvései ellen. Azt ugyanis kellemetlenül veszik észre a fronton levő franciák, hogy amig ők véreznek, azalatt odahaza női hozzátartozóik gyakran megtörik a köteles hűséget és elfeled­keznek arról, hogy mivel tartoznak a hősöknek. Ezért sok mindenféle indítványt vetettek már föl, hogy mit lehetne tenni a nők hűtlensége ellen. Igen vad tervekkel állottak elő, de még ezekről is kisült, hogy nem sokat érnek. A fönt említett francia orvos azonban igen radikális megoldást ajánl. Parisban jártakor észrevette ugyanis, hogy az unatkozó hadi-szalmaözvegyek a kávéházakba járnak cs rendesen olt kezdődnek azok az isme­retségek, amelyek olyan sok gondot okoznak a fronton lévőknek. Egészen egyszerűen azt ajánlja, hogy az összes kávéházakat be kell zárni, ami­vel aztán egy csapásra megoldanák a nagy kér­dést. Az ideát eléggé jellemzően csak egyetlen Oeuvre találja mulatságosnak, a többi lap azon­ban megszívlelendőnek tartja a tervet s lega­lább is annyit óhajtanak belőle megvalósitandó­V

Next

/
Oldalképek
Tartalom