Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-09-06 / 36. szám
XV. évfolyam. 1917. Szeptember hő 6. 36-ik szám. NAGYBANYA TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG LY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. = Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. == A városi gazdálkodás. Szeptember 5. Újabban sok szó esik a városi gazdálkodásról s ezzel kapcsolatosan a város vagyoni helyzetéről. Aggodalmas hangok hallatszanak, hogy krízis előtt áll a város, nem birja az egyre szaporodó terheket s akiknek van félteni valójuk, ugyancsak rettegnek a pótadók fenyegető lavinájától. A tizenkettedik órát hangoztatja mindenki s szálló igévé vált legutóbb, hogy a városi gazdálkodással intenzivebben kellene foglalkozni. Sőt az elmúlt héten népes értekezletet tartottak a városi képviselőtestület tagjai, hogy meghányj ák-vessék a város dolgait s keressék a kivezető utat. Mi másfél évtizedes pályafutásunk alatt igen sokszor foglalkoztunk a város gazdasági helyzetével s igen gyakorta erősen hangsúlyoztuk azt a nagyfokú közönyösséget, melyet a városi képviselőtestület részéről a a város gazdasági ügyeinek intézése iránt állandóan tapasztaltunk. Ha egy-egy nagyobb alkotás vagy bérlet ügye került szőnyegre, akkor is inkább a különböző felfogások ütköztek össze több-kevesebb hevességgel, semhogy a vitából a városi gazdálkodás helyessége vagy helytelensége domborodott volna ki. Már pedig mi valamint a múltban számtalanszor hangsúlyoztuk, úgy most is amellett az álláspont mellett széliünk síkra, hogy a város gazdasági politikájának intézője nem a polgármester, nem a városi tanács, hanem A „Nagybánya“ tárczája. Katonanóták. — incze Gábor gyűjteménye. — (Folytatás.) 20. Oépfegyveresek zászlója fel van koszoruzva, Úgy mennek el a csatába, nagy Olaszországba. Száll a gőzös füstje, száll a magas égbe, Ne sírjatok budapesti lányok, Visszajövünk hozzátok. 21. El kell menni a csatába nagy Olaszországba, Itt kell hagyni a babámat, meg a jó anyámat. Szólnak az ágyuk, a gépfegyverek, Folyik a baka piros vére. Sirathatsz már kis angyalom, künn a temetőbe. 22. Kapitány ur kiadta a szigorú parancsot, Minden baka köszörülje élesre a bajnétot. Éles bajonett a fegyveremen, szurok jobbra-balra, Gyere édes kis angyalom, borulj a vállamra. 23. Megy a kocsi, porzik az ut utána, Barna kis lány ül a kocsi farába. Kék a szeme, szemöldöke! hej de nagyon szép! Fáj a szive a bakának, ha utána néz. egyedül és kizárólag a városi képviselőtestület. A városi tanács csupán adminisztratív szerve úgy a kormánynak, mint a városi képviselőtestületnek; végrehajtják a kiadott utasításokat s ha esetleg ezek az utasítások nem mindenben helyesek, bizony azért a felelősség nem a városi tanácsot terheli. Nagyon örülünk, hogy amit mi számtalan felszólalásunkkal elérni nem tudtunk, azt most szinte kényszeritőleg parancsolja a nehéz gazdasági helyzet, azt t. i., hogy a városi kédviselőtestület intenzivebben foglalkozzék a városi gazdasági politika intézésével, uj bevételi forrásokat teremtsen, a bevételi s kiadási rovatokat hozza egyensúlyba, szanálja a helyzetet minden téren s ebbeli gondját ne vesse el azzal, hogy hiszen majd ha nem telik valamire: futja majd a pótadóból. A városi polgárság s a közönség talán sohasem szorult nagyobb kíméletre, mint éppen most s fog szorulni főleg a háború után, midőn a háborús bevételek lassankint elmaradoznak, de annál bőségesebben fognak dagadozni a kiadások, adóterhek s minden másfajta követelések, melyeket irányában úgy az állam, mint a község támasztani kényszerülnek. S ez okból látjuk mi nagy örömmel s vesszük nagy elégtételül azt, ha végre a képviselőtestület a mi álláspontunkra helyezkedve, behatóbban s nagyobb érdeklődéssel kezd foglalkozni a gazdasági kérdésekkel, aminek első fecskéje a L. Bay Lajos képviselő által összehívott múlt heti népes értekezlet. 24. Károly király most jött ki a miséről, Imádkozott imádságos könyvéből. Azt hallotta az Istentől magától, Fut az oláh gépfegyveres bakától. Az orosz cár elment Szentpétervárra, Bezárkózott az imádságos szobába; Ott kérte a jó Istentől magától, Mentse meg a gépfegyveres bakától. A jó Isten azt felelte a cárnak: Add meg magad a géppuskás bakának! Mert mig 38-as lesz a világon, Maradásod nem lesz Szentpéterváron. 25. Ez a kis lány alig múlt el tiz éves, Azt sem tudja kibe legyen szerelmes. Alig cseperedik fel, már ő neki baka kell, Már ő néki gépfegyveres baka kell. 26. Az alföldön csikós gyerek vagyok én, Tizenhárom csikóra vigyázok én. Gyere babám, fordítsd meg a ménes elejét, Ne egye a cukorrépa levelét. 27. Kukorica édes máié, öreg ember vagyok már én, Fiatal a feleségem, sok gyereket adott nékem. Kettő a karomon alszik, Három a bölcsőben játszik, Hat a földön tamburázik, Kilenc a padkán kártyázik. Ez értekezlethez kivánnánk mi nehány megjegyzést fűzni. L. Bay Lajos képviselő agilitását s az utóbbi években a városi pénzügyi gazdálkodás terén kifejtett erédményes működését mindnyájan ismerjük s azért neki hálásak is vagyunk. A képviselőtestület kapaczitásai közül ő is egyike a leghivatottabbaknak arra, hogy a város gazdasági politikájára nézve irányokat mutasson. S ezt a megtartott értekezleten meg is tette megnyitó beszédében, melyben a város anyagi helyzetét tárta föl. Csak az ő szinte aggályosságig menő pedantériájának tudhatjuk be, hogy az a kép, melyet az anyagi helyzetről festett, tulsötét. Igaz, hogy a háborús viszonyok között a helyzet nehéz, de hát melyik városnak könnyű, hiszen a rendes bevételek is a hadbavonulások miatt erősen megcsappantak, az extra kiadások pedig erősen megszaporodtak. Mi mégis merjük állítani, hogy hálát adhat az a város, amely olyan anyagi helyzetben van, mint épen Nagybánya. Hiszen ne csak' azt nézzük, hogy mennyi az adósságunk, hanem nézzük azt is, hogy ezzel szemben mi az ellenértékűnk! Ha mi a mostani konjunktúrák szerint becsüljük föl vízvezetékünket, csatornázásunkat, villamvilágitásunkat, állami iskoláinkat, polgári leányiskolánkat, óvodáinkat, ipar- vasutunkat, hát czeruza nélkül is csakhamar rájövünk, hogy adósságainkkal szemben sokszorosan nagyobb értékeink vannak s ha ez ideig épen a halmozódó adósságok miatt 28. Őfelsége öreg volt a csatára, Rábízta a 38-as bakára. Meg is tettük, harcoltunk is eleget, Oláht szúrtunk bajonettünk hegyére. 29. A kárpátok hegytetején kinyílott a rózsa, Eredj oda te kis madár, rózsát szedni róla. Amikor a rózsát téped, akkor már ő kiszenvedett Egy golyó megölte. Mollinary baka sírján elhervadt a rózsa, Hiába szállsz te kis madár rózsát tépni róla. Sirhalma egy ágyukerék, Keresztje egy orosz bajnét, Kilenc orosz golyójától, Három kozák lándzsájától Hősi halált halt meg. 30. Vergatterungot fújja a batalion-hornista, Minden öreg bakának szerelme a rüstungja. Hull a könnye valamennyi kecskeméti kislánynak Selyemkendőt lobogtat az elbúcsúzó bakának. 31. Budapesti kikötőben áll egy hadihajó, Közepében s négy sarkában nemzeti lobogó. Fújja a szél fújja, hazafelé fújja. A hétbeli öreg bakák mennek szabadságra. 32. A bakának jól megy dolga, Semmire sincs gondja. Kapitány ur a parancsot
