Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-08-30 / 35. szám
XV. évfolyam. 1917. Augusztus hó 30. 35-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő : É G L Y M C H Á L Y Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ■=* Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. = Lélek és szellem. Augusztus 29. Két nagy benső ereje, ható képessége a lélek és a szellem az embernek, mely mindkettő örök tevékenységben működik bennünk mindaddig, mig az élet jelenségeinek a testtől külön való oka, t. i. a lélek, el nem hagyja a testet, vagyis amig élünk, amig nem halunk. A lélek és a szellem egybekapcsolódva, egyes jelenségeikben egymástól ipeg sem is különböztetve működnek bennünk. Hiszen például a lelkesedéshez, a léleknek emelkedett, a köznáfMklül- álló hangulatához, midőn valamely gtü^ lat, érzelem, szándék vagy terv eltölti egeslj benső világunkat, úrrá lesz fölöttünk, meleg érdeklődéssel tölt el bennünket, boldogságot árasztva el szívünkben, nem hagy megpihenni addig, míg tárgyával el nem készülünk; melyben saját magunkról s magunk igényeiről, szükségeiről ilyenformán teljesen meg is feledkezünk: ehhez a lelkesedéshez nemcsak lélek, hanem szellem is szükséges, mert egy szellemtelen ember sohasem tud semmiért sem lelkesülni. „Elfoglalták a honvédek Budavárát!“ — mondá Kossuth Lajos lángoló lelkesedéstől kigyúlt arccal egy nagy alföldi magyar város cívisének, „Segítse az Isten!“ — felelte ez teljes közömböséggel az országrázó nagy hirre, s égő pipáját másik agyarára tette át. Volt-é en- ennek e boldogtalannak csak egy szikrányi szellemi ereje is élő lelkének oldala mellett?! Egyik modern bölcsészünk szerint a lélek a mi értelmi természetünknek az alsóbb része, eleme, mely az eszmélkedésnek, az álmodozásnak tüneményeiben ad magáról jelenséget, és amely az agyvelőnek állapotával, berendezettségével áll összeköttetésben; míg a szellem természetünknek az a része, mely bennünk a tisztán értelmire, a magasan emelkedettre, az istenire irányítja figyel-" műnket. Elmondhatjuk azt is Aristotelessel, a görög bölcsésszel, hogy a lélek az, ami által élünk, érzünk, vagy észreveszünk, mozgunk és értünk, míg a szellem meg a tudat jelensége bennünk, nem más, mint a gondolkodás, megkülönböztetve ezt az érzelemtől, az akarattól, a képzelőerőtől s egyéb ezekkel rokon lelkierőinktől. De szellemes embernél kiválóan képzett s formailag is kiművelt gondolkodásra, a gondolatok értékének magas fokon álló voltára találunk, s így átszellemült arcárót a sugárzó ész csillogása ragyog mifelénk. Végre, — és ezután már ne bölcsel- kedjünk tovább — mondhatjuk azt is, hogy mig a lelkiek területén inkább a hit, addig a szellemiek terén inkább a tudás, az ismeret dolgaival találkozik az ember. Ez a két szónak inkább egyiíázias felfogása, és minekünk most, cikkünk irányzatához képest erre a megkülönböztetésre van szükségünk. A mostani, az immár negyedik éve folyó nagy világháború, e roppant, soha a történelemben még elő nem fordult világfelfordulás tulajdonképen nem egyéb már, mint egy világszerte zengve zúgó forradalom, a lelkek harca a lelkek, a szellem harca a szellem, az egymással szemben álló testi erők küzdelme az anyagi javak, a kultúra, a civilizáció vívmányai ellen. Pandora szelencéje, melyből áradtak szét a földre a görög hitrege szerint az összes világi bajok, kinyílt s amint a hitrege mondja tovább, csak a reménység maradt meg a szelence fenekéhez ragadva, benne. Bőszült erővel, gigászi hatalommal zúg és tombol ez óriási forradalom viharzó szélvésze. A világtörténelem azonban eddig azt a tapasztalatot nyújtotta, hogy olyan forradalom, amely ntáp^a régiekből igen sok dolog meg ne maradt volna a. maga helyén, tulajdqaképjen még soha tífeui 'volt, de a sem állott seholsem vissza többm^m^^^rábbi helyére. A trónjától megfos^tt^^Bfedó, lett légyen az ember vagy eszmej^Mjfcyöngülve, elvénülve, vagy csak utódai által Hbglalja vissza helyét, — mondja egy mélyen' gondolkodó írónk. A körülöttünk dúló fergeteg új lelket adott, úgy látszik legalább, — ennek a mi világunknak, s valamely új szellem ült fölöttünk a trónra, s fájó tudattal kell és lehet megállapítanunk, hogy ez az új lélek és új szellem, a történeti események vajúdásának e bánatban született gyermekei, szervi bajokkal terhelten, tehát terhelten jöttek a világra. A hit, a szeretet angyalai, e fényes szárnyú nemtők, mintha elrepültek volna közülünk ; tompa fásultság vett erőt a lelkeken s a gonoszság ül soha nem látott tivornyát a lelki tisztaság eddigi hajlékaiban is. A szellemi erők gúzsba kötözvék; az iskolák, úgy a legfelsőbbek, mint az alsóbbak, a viszonyok kényszere alatt, összehasonlíthatatlanul keveA „Nagybánya“ tárczája. Katonanóták. Katona és katona közt milyen nagy a különbség ! A szerb komitácsi, kiben a *vérszaga felébresztette az állatot; a jó muzulmán, kinek Allahban való hite legszebben a lófarkos zászló alatt nyilatkozik meg; a ködös Albion fia, ki mikor remeg a föld, akkor is pénzeszacskóját szám- lálgatja; a lomha orosz, kit kancsukával kergetnek a frontra; a dacos német, ki hatalmának és igazságának feltétlen tudatában büszkén viseli övén a jelmondatot: Gott mit uns; a művelt franczia, kinek minden gondolata a revanche-ot karolja át és elhaló ajkán is megjelenik a gloire ; a gyáva hitszegő olasz, ki szélhajtó köpenyege alatt kétélű tőrrel várja az ugrásra alkalmas pillanatot; — ezek mind katonák. De a mieink mások, sokkal többek ezeknél, ők az igazi katonák. Békés embertársát Soha nem bántja, Ha ellenséget lát Kardját kirántja, S ezt is ha meggyőzi Sebét bekötözi — S üget tovább uj vitézi tettre. S midőn utoljára A véres halál, Mint élte határa Vele szembe száll, Mint egy igaz vitéz Bátran szemébe néz — S üget vígan a másvilágra. Teleki Ferencz gróf (1785—1831.) katonadala ez. Valóban ilyennek ismerjük mi akár a vörös ördögöket, akár csukaszűrke komáikat. Katonanótáink is mások ... A háború elején és azóta is együtt énekeljük nagy szövetségesünkkel az ő nótáját; szép, tetszik, de mégsem magyar nóta ez, nem az a nóta, melyet sarkantyúján penget ki a magyar huszár. Katona- nóta, halljuk a bakancsok tompa dübörgését, ki- érzik belőle a germán erő, mely dacosan hirdeti, hogy „fest steht und treu die Wacht am Rein.“ Csínom Palkóban van tűz, hadidicsőség, van jó bor és ott van mindenkinek „az ő jegyese.“ Ez az igazi magyar nóta, ilyet énekel a magyar baka múzsája. Nem lesz érdektelen, ha bemutatunk egy csomó katona dalt, melyek jobbára a nép fiainak ajkán termettek s melyeket Incze Gábor sze^. dett össze a különböző frontokon. 1. Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta, Most akartam hozzád menni rajta. Most akartam véled beszélgetni, Itt van az idő el kell masírozni. 2. Ez a kislány beh kövér, Talán bizony mandulával él ?! Avval bizony mannával: Gépfegyveres bakának a csókjával. Páros csillag az égen Ragyog a fekete szemében. Ez a kislány akkor szép, Hogyha koszorú van a fején. Mén az Isten házába, Ráborul az Ur asztalára. Imakönyv van a kezében Gépfegyveres baka van az eszében. 3. Lányok a legényt jól megbecsüljétek, Ha beteg is gondját viseljétek. Most már nekik megfujták a marsot, Mi elmegyünk, ti meg itt maradtok. 4. Rám sorozták a 18 évet, El kell hagynom a régi szeretőmet, El kell menni messze-messze tájra, Románia széles határába, 5. Barna kislány kiment a harcztérre, Egyenest a százados elébe. „Százados ur, messze a kedvesem ? Három éve hiába keresem.“ „Barna kislány el van az már fogva Elátkozott nagy Oroszországba . . . Ne sírj, ne sírj visszajön az hozzád Ha elmúlik ez a betyár világ.“ 6. Megy a gőzös, ripeg-ropog a kereke, Harmincznyolczas baka hajlik ki belőle, A jelvénye szépen ragyog, Látod babám gépfegyveres baka vagyok.
