Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-08-23 / 34. szám
1917. Augusztus 23. NAOYBÁNYA 3. oldal. vát mielőbb elfoglalja. Kérem üdvözletemet Nagybánya összes polgárainak átadni. Földes. A nagybányai Ipartestület dr. Földes Bélát miniszterré történt kinevezése alkalmából szintén üdvözölte, a melyre a következő válasz érkezett: Hálásan köszönöm a szives megemlékezést és üdvözlöm az Elnökséget és a testület összes tagjait. Földes. A nagybányai rokkant katonák alapjára. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban Nagy Z. Sándor főmérnök 20 koronát adományozott. Ez összeggel a rokkant alap 6346 K 86 fillérre emelkedett. További szives adományokat kérünk. Nagy hangverseny. F. hó 25-én, szombaton este nagyobb szabású jótékonycélokat szolgáló hangverseny lesz városunkban, melyet zenei életünk két kiválósága: dr. Lakatos Mihályné zongoraművész és Orlowszky Frigyes tanár, cel- lómüvész rendeznek. A hangversenyen még közreműködnek : Sz. Ember Pori, Hermann Ella és Jancsovits Jolán. A műsor, melyen szóló hegedű, zongora, gordonka és énekszámok állanak, igen. változatos. A hangverseny iránt máris igen nagy érdeklődés nyilvánul meg városszerte s nincs kétség benne, hogy nagy művészi nívón álló hangversenyben lesz részünk. Páholyok előjegyezhetők Orlovszky Frigyes tanárnál. A hangverseny fele jövedelmét a nagybányai rokkant katonák alapjára, másik felét háborús jótékonysági czélokra fordítják. Fuchs Benjamin nagyváradi főrabbi. Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy a nagybányai őrt. hitközségben mozgalom indult meg, hogy Fuchs Benjamin főrabbit, akit a nagyváradi őrt. hitközség is főrabbivá választott, maradásra bírják. A mozgalomnak, sajnos, nem volt eredménye. Fuchs főrabbi, akit igen szoros családi kötelékek fűznek Nagyváradhoz, nem marad itt, hanem elfogadta a nagyváradi választást. Távozását őszintén sajnáljuk, mert igen értékes embert vesztünk benne. A „Vasárnapi Újság“ augusztus 19-iki száma rendkívül érdekes képeket közöl a király utazásáról a felszabadult Galicziában a kárpáti falvak felépítéséről, budapesti munkás-gyermekek nyaralásáról stb. Szépirodalmi olvasmányok: Pékár Gyula és Brrun Lily regénye, cikk Tanin grófnőről, az első orosz-nőminiszterről stb. Egy — Megnézzük! — szólt röviden s a nagy hóban, még mindig életveszélyes terepen, derékig levetkőztetett. Bekötözte a sebem s amidőn újra rám adogatta a rongyaim, kérőleg nézett rám. Láttam, hogy valamit akar. — Mivel hálálhatom meg a jóságát? biztattam az én kérgestenyerü, becsületes, derék orvosom. — Nem hálálkodásért tettem, Imdapród ur! — zavartan pislogatott. De ha úgy . . . csak úgy . . . barátiasságból ... s ha meg nem sérteném vele — elcserélnénk a sapkánkat — jó szívvel venném . . . Örömmel adtam oda, rös- telkedve, hogy csak ennyit adhatok. — Isten veled, öreg . . . búcsúzott a zsíros, piszkos sapkától és egy esetlen, vad mozdulattal az ajkához szorította . . . Hű bajtársam voltál, öreg 1 . . . cirógatta szelíden, aztán hirtelen átnyújtotta. Az én kevésbbé megviselt sapkám pedig fejére csapva, mosolyogva szalutált. ■— Köszönöm, hadapród ur! . . . s megindult vissza, a tüzvonal mögé. Pár lépésről még utánám kiáltotta: — Nem sajnálja, ugy-e ? . . . Hisz úgyis haza megy! . . . s aztán vissza nem nézve, ment tovább. Sokáig követtem tekintetemmel. Meg- megállt, levette, újra felvette, nézegette és boldogan simogatta, alakítgatta. Az emberek nem vétóznak meg itt se ... A régi kopott, véres, átlőtt sapkát, amely két hónapig kitartott vele, hóban, esőben, sárban, talán talizmánja is volt, — milyen hamar elfeledte az újért, milyen hamar félredobta . . . Akárcsak otthon az emberek — a régit . . . külön cikk szól sok szép képpel a gellérthegyi műterem bérház művész-lakóiról. Egyéb közlemények; képek a Budapest-környéki villamosok túlzsúfoltságáról s a rendes heti rovatok stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre hat korona, a „Világkrónikáival együtt hét korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a„Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar népszámára, félévre 2 korona 40 fillér. A nagybányai beszerzési csoport. A nagybányai köztisztviselők beszerzési csoportja vasárnap délelőtt tartotta meg alakuló ülését. A közgyűlés elnöknek nagy lelkesedéssel Veress József bányaigazgatót választotta meg, alelnöknek L. Berks Leó p. ü. főtanácsost, titkárnak pedig Németh Béla főgimn. tanárt. Megválasztották továbbá az intéző bizottság tagjaiul: Dr. Makray Mihályt, Égly Mihályt, Thordai Imrét, Marosfy Dezsőt, Szentmiklóssy Józsefet, Szentpéteri Feren- czet, Stella Sándort, dr. Rencz Jánost, Jakab Dé- nest, Székely Árpádot, Mike Imrét, Bommersbach Pétert. A beszerzési csoportnak mintegy 2200—300 tagja lesz s már a közel jövőben megkezdi működését. Értekezlet. Jablonovszky József, a budapesti rovartani állomás főnöke városunkban időzött s ez alkalmat felhasználta arra, hogy a gazdákkal értekezletet tartson. Ez értekezletre tulajdonképen lapunknak egy czikke szolgáltatott okot, melynek támadó éle nem volt, de amely panaszosan emlitette fel ama nagy pusztulást, mely gyümölcsöseinkben sok helyütt a védekezés daczára is előállott. Jablonovszky igen behatóan foglalkozott a gyümölcsösök veszedelmeivel, rámutatott a védekezési módokra is, de egyben erősen hangoztatta, hogy az illetékes körök nem hajtatják végre elég eréllyel az elrendelt védekezéseket. Igen sok hasznosés megszivlelésre méltó dolgot mondott el a nagyszámú gazdaközönségnek s valóban, ha a védekezés egyöntetű és erélyes volna, gyümölcsöseink nem néznének ki oly siralmasan, mint ahogyan mostan is kinéznek. Halálozás. Mély gyász érte Veress József bányaigazgatót. Testvére Létmányi Nándorné a fővárosban hirtelen elhunyt. A boldogultat nagy részvét mellett ugyanott helyezték örök nyugalomra. — Lesújtó gyász érte Kocsis J. Gyula polgártársunkat. Felesége szül. Spiczuli Mariska folyó hó 17-én, életének 38-ik évében rövid szenvedés után váratlanul elhunyt. A boldogultat folyó hó 18-án helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett. Férje, Mariska, Ilonka, Katicza, Margitka gyermekei, valamint kiterjedt rokonság siratja halálát. A város kenyere. Városunkban már hetek óta a legizgatóbb kérdések egyike: hogyan fogják a várost búzával vagy liszttel ellátni ? Városunk vezetősége az ellátás ügyében már két Hosszas botorkálás után elvergődtem . . . — a faluba, ott volt az ezred kötözőhelye. Újra átkötöztek, s minthogy a kocsik indulásáig estig várni nem akartam, egy önkéntes tizedessel, akinek a jobb lábacombja volt átlőve, nekivágtunk a vasúthoz vezető hatkilométeres útnak. Batyunkat a fegyverére akasztottuk, s vittük olyanformán, hogy én mentem balról, egészéges jobb kezemmel fogva a puska egyik végét, ő meg jobbról megkímélve ezáltal átlőtt lábát. így mentünk egy darabig, de aztán csak nem bírtuk tovább. Leültünk az országút mellé és vártuk a jó szerencsét. Jött is nemsokára egy szekér alakjában. A lengyel zsidóra rákiáltottunk, s amikor nem akarta meghallni, barátságos figyelmeztetések között ráfogtuk a puskát. Erre egyszerre megálltak a lovak. Felültünk.. Messziről még hallottuk, mindig gyengében, a fegyverropogást, az ágyuk bömbölését, aztán lassan elhalt minden. Az utón, amerre mentünk, a hóban végig piros, nagy, sürü vércseppek jelezték : erre egy fáradt legény taitott a vasút felé . . . haza akar menni ... Itt egv nagy tócsa . . . összeroskadt . . . újra tovább vászonrorog . . . Tüdőlövése lehet, nem bírhatja már sokáig. Fent az égen a nap küzköd egy széles, fekete felhővel, amely eltakarja a világ elől, s rövid tusa után diadalmasan tör elő, beleragyogva a földet; fölszivja a kiömlött, rengeteg vért s édes melegével gyengéden cirógatja az árokszélen összeroskadt csöndes katona szomorú fehér arcát... lfj. Pintér Imre. előterjesztéssel is élt az országos közélelmezési hivatalhoz. Az első előterjesztésében azt kérte, hogy miután a város területén búzához jutni nem lehet, engedjék meg, hogy a vármegye területén is lehessen búzát vásárolni. Miután azonban ez is nagy nehézségekbe ütközött, másodízben azt kérte a város, hogy a haditermény utján lássák el a városi lakosságot búzával. Városunk előterjesztésére válasz még nem érkezett, de ezt a kérdést most országosan rendezték, tehát nem lesz érdektelen, ha ismertetjük, minő is lesz a város ellátása? Az országos közélelmezési hivatal álláspontja az, hogy egyetlen városnak sem bővíti ki vásárlásra feljogosító területét, vagyis a városnak idegen területen vásárolniok nem szabad. Hanem amely városok azt óhajtják, szerződést köthetnek a Hadi Termény részvénytársasággal, hogy olyan fejkvóta alapján szállítsa a gabonát, mint ahogyan azt a vásárlási engedéllyel rendelkező fogyasztók megvásárolhatják, vagyis a jövőben minden városi polgárt megillet gabonában 12 kgrammos fejkvóta. A Hadi Termény az első szállítás alkalmával egyszerre három havi készletet szállít le, az első szállítást követő hónaptól kezdve pedig minden hónapban leszállítja a havi kontingenst, úgy, hogy minden városnak állandóan két hónapi készlete lesz raktáron. Ezt a megállapodást az orsz. közélelmezési hivatal egyik vezető embere a következőleg világította meg: Számos város hatósága folyamodott az Országos Közélelmezési Hivatalhoz az iránt, hogy engedjük meg, miszerint gabonával el nem látott polgárai a város területén kívül fekvő helyeken is vásárolhassanak szükségletük fedezésére gabonát azért, mert a város területén termett gabona nem fedezi egész polgárságának szükségletét. A kérelem és a kérelmek tárgyalás alá vétettek, közben azonban állandóan érkeztek a panaszok arról, hogy a vásárló közönség türelmetlensége miatt sok helyen valóságos uzsora folyik a gabonával, annak maximális árát sokszorosan tul- fizetik, igy tehát nem látszott indokoltnak e kérelmek teljesítése, mert félő volt, hogy a vásárlási engedéllyel rendelkező fogyasztókat, akár saját városuk területén, akár idegen területen szerzik be azok szükségletüket, egyesek meg fognak zsarolni és a vásárlók kénytelenek lesznek tulfizetni a gabona maximális árát. Szüksége mutatkozik tehát annak, hogy a kérdést másként oldjuk meg és ezért kellett megtartani azt a tanácskozást a Közélelmezési Hivatalban, amely tanácskozáson több vidéki város polgármesterével képviseltette magát. Mindeneklőtt egy fontos kérdést kellett intézni. És pedig azt, hogy a vásárlási engedéllyel nemrendelkező polgárság fejquó- tája ugyanakkora legyen, mint a vásárlási engedéllyel rendelkezőké. Az idevonatkozó rendelet úgy intézkedik, hogy azok, akiknek joguk van szükségletüket vásárlási engedély alapján közvetlenül a termelőktől, vagy esetleg később a vásárlási bizottságoktól beszerezni, fejenként és havonként 12 kilogram gabonához juthatnak, mig ellenben a hatósági ellátásra szorultak fejquó- tája havonként csak 7 kgrm. lisztben állapíttatott meg. Az értekezleten Hadik János gróf, az Országos Közélelmezési Hivatal uj elnöke nyomban konstatálta, hogy jogos a városi polgárságnak az a kívánsága, amely szerint nem szabad kíilömb- séget tenni a vásárlási engedéllyel rendelkező és az ilyen engedéllyel nem biró polgárok között. Szívesen hozzájárult tehát ahhoz, hogy ez az anomália megszűnjék. A megoldás, amelyet sikerült elérni, olyan, hogy feleslegessé vált az idevonatkozó rendelet módosítása is. Nevezetesen a határozat szerint minden városi polgár gabonavásárlási engedélyhez jutott és igy minden városi polgárt megillet a jövőben gabonában a 12 kilógrammos fejquóta. A különbség az, hogy a polgárok egyrésze saját városuk területén termelt gabonából közvetlenül a termelőktől vásárolhat vásárlási igazolvány alapján, mig azoknak a polgároknak szükségletét, akik ezt be nem szerezhetik, a városi hatóság vásárolja meg a polgárság részére a Hadi Terménytől. A város, — hogy a 12 kilogrammos fejquóta megmaradjon — szintén gabonavásárlásra kap engedélyt, ezt a gabonát azonban a Haditermény liszt alakjában szállítja le. A helyzet tehát az, hogy állandóan lesz liszt, minden polgár egyformán kap, ga hatóság mindenkor két hónapi felesleggel fog rendelkezni és polgármesterének lesz joga megállapítani, hogy havonként vagy hetenként adja-e ki az ellátatlanok részére a lisztet. Semmi különbség nem lesz az ellátott és ellátatlan polgárság között, legfeljebb az, hogy az ellátatlan polgárság mindenkor maximális áron jut hozzá kenyeréhez, mig ellen-
