Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-08-09 / 32. szám
XV. évfolyam. 1917. Augusztus hó 9. 32-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG LY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. *= Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. «=■ A városi tisztviselők sérelme. Augusztus 8. A rendezett tanácsú városok tisztviselői egyre megújuló keserűséggel tárgyalják azt a méltánytalanul hátrányos helyzetet, melybe a törvényhatósági joggal felruházott városok s a vármegyei tisztviselői karral szemben az 1912. évi LVIII. t.-czikk jutatíatta őket. Tagadhatatlan, hogy e törvény valóságos határkő a városi tisztviselők illetményeinek rendezése tekintetében, de érthetetlen, hogy ez a törvény, mely egyenlő kva- lifikácziót kíván úgy a rendezett tanácsú, mint törvényhatósági joggal felruházott, nemkülönben a vármegyei tisztviselőktől, a fizetési osztályokba való sorozásnál mégis különbséget tesz közöttük. Nagy sérelme ez a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek s e méltánytalanság ellen már évek óta küzdenek, sajnos, mindezideig hiába. Most, midőn a háborús viszonyok a legsúlyosabban épen a tisztviselői karra nehezednek, ismét napirendre került e kérdés s talán lesz remény arra, hogy a jelenlegi kormány, melynek tagjai között a tisztviselők országos egyesületének volt elnöke is helyet foglal, megfogja szüntetni e nagy méltánytalanságot. A kérdést most a nyitrai városi tisztikarnak a városok kongresszusához intézett emlékirata vetette föl s ez emlékirathoz lelkesen csatlakoztak az összes rendezett tanácsú városok tisztikarai is. Érdekesnek tartjuk a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek sérelmeivel részletesen foglalkozó emlékiratot a következőkben ismertetni: A „Nagybánya“ tárczája. A magányból. 1. Perzselő, fülledt, nyári délelőtt. A hőségtől a lég szinte remeg. Esőre vár ismét a föld, s csupán Bárányfelhők fátylázzák az eget. Még itten is oly tikkasztó a lég, Szellős réteken, nyílt hegyoldalon; Óh mi lehet most „ottan“ ? mi lehet Bérezek közzé zárt völgy katlanokon ? A rendezett tanácsú városok tisztviselői örömmel üdvözölték a várososok fejlesztéséről szóló 1912. évi LVII1. t.-c.-nek megjelenését, mert ennek az életbeléptetése a r. t. városi tisztviselők anyagi igényeinek megvalósítása terén hatalmas lépést jelent. Mindazonáltal dacára annak, hogy az állami és vármegyei és törvényhatósági városi tisztviselők részére előirt képesités a r. t. városok tisztviselőire is kilerjesztetett, ez utóbbiak az előbbiekkel, sőt a thjf. városokéi is a vármegyei tisztviselőkkel szemben még mindig nagy hátrányban vannak. Ezen hátrányos helyzet semmiképpen sem indokolt, mert hiszen a.r. t. városi alkalmazottak ugyanolyan állami feladatokat végeznek, mint a vármegyék és a törvényhatósági városok alkalmazottai, igy tehát anyagi tekintetben ezekkel egyenlő elbánásban részesitendők. Az 1912. évi LVI1I. t.-c. értelmében a vármegyék kezelő-személyzete egészen a IX. fizetési osztályig, a X. fizetési osztályba sorozott szolga- birák ugyancsak a Vili. fizetési osztályig, a VIII. fizetési osztályba sorozott főszolgabirák, másodfőjegyzők, árvaszéki ülnök a VII. fizetési osztályig léphetnek elő, sőt ezenfelül bizonyos szolgálati idő leteltével szolgálati pótlékban részesülnek s a főjegyzői és alispáni állást viselőknek is a VII-ik, illetve VI. fizetési osztályban eltöltött bizonyos idő múlva tetemes szolgálati pótlék jut osztályrészükül. A rendezett tanácsú városoknál egyedül az iktató-kiadó van a X. osztályba sorozva, az írnokok legfeljebb a XI. fizetési osztály 1. fokozatát érhetik el, a pénztárnok csak a IX-ik fizetési osztályba juthat (a kisebb városoknál X-be), a fogalmazási tisztviselők közül pedig a tanácsnokok, főjegyzők, főügyészek, főszámvevők és rendőrkapitányok legfeljebb a VIII. fizetési osztály I. fokozatába léphetnek elő, úgy, hogy ezek a vezető állásbeli tisztviselők még 30—35 éves működés után (ami méltán kelthet bennünk elkeseredést) sem képesek azt a fizetési osztályt elérni, amelybe a vármegyei főszolgabirák és az árvaszéki ülnökök 10 évi szolgálat után automatice bekerülnek. Hasonlóan kedvezőtlen helyzetben vannak az elő- lépés tekintetében a thjf. városok tisztviselői is. Hol minden perc halált-hozó lehet, De sokszor étlen-szomjan szenvedik! — Mi szenvedésükhöz méltó legyen: Mivel is hálálhatnánk meg nekik?! III. Hegyi kis tanyánk szellős ambitusán Dolgoztam egyik forró délelőtt. Verejtékes arcú paraszt-baka Haladt sietve el a ház előtt. Nagyon látszott rajta a hosszú út: Arca, kimerült, s úti pór-lepett. Vállán átalvetve a bőriszák, S egész mivoltja szinte remegett. Igaz, hogy az 1912. évi LVIII. t.-cz. 14. §-ának harmadik bekezdése szerint mind a törvényhatósági, mind a rendezett tanácsú városoknak jogukban van, hogy tisztviselőiknek az ezen törvényben foglaltnál nagyobb illetményeket is megállapíthassanak, de kérdjük, melyik az a város, amely nagyobb illetményeket adna tisztviselőinek, mint amennyire azt a törvény kötelezi, ezzel tehát a törvény a tisztviselők mostoha sorsán egyáltalán nem segített. Miért is azzal a kérelemmel járulunk a tekintetes Elnökség elé, hogy miután a közel jövőben az összes tisztviselői kategóriák szolgálati és előléptetési viszonyai törvényileg rendezés alá fognak kerülni, ezen alkalommal hathatós szavát felemelni és közbenjárni méltóztassék, hogy az 1912. évi LVIII. t.-cz. 14. §-a harmadik bekezdésében foglalt és a felsőbb osztályba lépés tilalmára vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezésével az 1912. évi LVII. t.-cz.-nek a vármegyei fogalmazási tisztviselők előléptetési viszonyaira vonatkozó rendelkezései az 1912. évi LVIII. t.-cz. értelmében megállapított állami dotáció felemelésével a törvényhatósági és r. t. városi tisztviselőkre is visszaható erővel törvényileg kiterjesztessenek olykép, hogy a 10 ezernél több lakossal biró r. t. városokban városi kezelőszemélyzet tagjai a vármegyei kezelőkkel, az aljegyző és al- kapitány az I. oszt. vármegyei aljegyzőkkel, a t- iigyész és a t. orvos a vármegyei gyámügyész, szel, a rendőrkapitány, főjegyző, tanácsnokok és főmérnök a vármegyei főszolgabirákkal, végül a polgármester a vármegyei főjegyzővel, a fizetési osztályokba való előlépés és illetve szolgálati pótlék tekintetében egyenlő elbánásban részesüljenek. A törvényhatósági és a II. oszt. 10.000-en aluli lakossággal biró r. t. városok tisztviselőinek az egyes fizetési osztályokba való előlépési viszonyai pedig ugyancsak a vármegye tisztviselőinek analógiájára rendeztessenek, figyelembe vételével annak, hogy a kisebb r. t. városok tisztviselői az I. oszt. (10.000-en felüli lakosságú) r. t. városokéinél átlag egy fizetési osztálylyal lejjebb, a törvényhatósági joggal felruházott városokéi pedig a nagyobb r. t. városokéival szemIV. Kis tölgyerdőnkben, süppedő avarban, Nemes faj-gombákra vadászgatok. Ma oly sűrűn szállnak kelet felől Azok a tompa, súlyos robajok. Pár lépésnyire, lenn a domb aljában, Búza-táblánkban pengnek a kaszák. Arató-dalba széláram sodorja Messziről a pergö-tűz moraját. Itt az érett kalászok rendje dől meg; Aratják már az áldott .életet“. — Ott, — távol, ágyú órjások tüzében Dőlnek meg lelkes, ifjú életek! Imával kisért drága életek! Hol szétrobbant gránát szór tűzesőt, És megszorul a borzalmas dörej, És megtolúl a fojtó füst-tömeg . . . S „Ők nekik“ mindezt, mindezt állni kell! II. II. S „Ők! Ők/“ akiknek mindezt állni kell, Tán nem is kérdik, mint mi, annyiszor, Tán nem is kérdik oly kis-lelkiien: Mikor lesz vége? Istenünk! Mikor!? Megszólítottam: honnan jön, vitéz? Tisztességtudó nyíltsággal felelt: — Egyenest az olasz frontról jövök . . . — S elfúlladtan vett mély lélegzetet. Hellyel kínálom, de szabódva szól,------S lelkendezve már indul is tova: — —, Most nem pihenhetek, kisasszonykám, Több mint két éve nem láttam anyám; — Huszonhat hónapig voltam oda. V. Kárpáton túl a folyók vért fodroznak: Ellenség s honvéd vére egybe-foly . . . Keletről bércek és völgyek fölött át A borzalmas morajlás egyre szól. Te hatalmas, kincses bérckoszoru, Kit Hymnusunkban „szent“-nek nevezünk, Te ledönthetetlen örök erősség! Most tudjuk csak, most, — hogy mi vagy nekünk!
