Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)

1917-07-05 / 27. szám

XV. évfolyam.

27-ik szám.

1917. Julius hő 5.

NAGYBÁNYA

TÁESADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér.

Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉG LY MIHÁLY

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz„ ah

lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

“=■ Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

ahova

Hií, remény, türelem.

Julius 4.

Nagyon jó! tudom én, hogy ha az emberek a lélek három nagy nemtőjét akarják emlegetni, a hit és a remény mellett harmadiknak a szeretetet említik föl. De legyen szabad nekem ezúttal ama szép égi menyasszony, a szeretet helyett a türelmet ültetnem a trónra, s czélomhoz képest a másik kettő után erről mondani el egyet- mást.

Nagy erő van a hitben. Ha a szeretetet érinti ennek a keze, lángra gyulád az; az öröm, a bátorság, a lelkesedés, ha rájok mosolyog a hit, legyőzhetetlenekké válnak; ami az olaj a kerekeknek, a nehezék az órának, a szárnyak a madárnak, a vitorlák a hajónak: az a hit a mi összes tevékenységi világunkban. A hit az alapja minden nagy emberi vállalkozásnak; sem a fizikai, sem az értelmi erő nem működhetik hit nélkül. Hit nélkül nem lett volna Pantheon, sem az egyiptomi piramisok nem emelkedtek volna fel; nem lett volna nélküle Thermopilé, sem az emlékezetes Marathon; Hannibál nem kelhetett volna nélküle át az Alpokon, Cincinnatus nem szántott, sem ekéjét el nem hagyta volna hit nélkül, tehát nem aratott, sem katonáit győzelmekre nem vezethette volna, Kolumbus Kristóf nem szelte volna át az óczeánt hit nélkül. És pedig itt nem a vallásos, hanem a természeti hitről beszélünk. Árpád vezér Magyarországot, Cortez Mexikót nem hódította volna meg, a nagy fölfedezők ismeretlen földeket nem fedeztek volna föl hit nélkül.

Az angol, a franczia, az amerikai forradalmak, a magyar szabadságharcz, bármennyi hiba vagy épen bűn járt is közülök egyiknek vagy másiknak a nyomában, hit nélkül nem lobbanhattak volna lángra. És ugyanez mondható minden nagy polgári és politikai mozgalomról is. Egy puszta gúnyolódó elme, ki karosszékében nyugodtan üldögél, ki mindent csak lemosolyog: a felsorolt dolgok közül semmit sem tudott volna elvégezni. Ó nem szelt volna át óczeánokat; rengeteg erdőségeket nem ritkított volna, vad barbarismus! nem szelídített volna meg, s nem plántált és nevelt volna föl, győzedelmes diadalok fáradalmai és köny- és vérözön után, új czivilizácziót. igen, mert a hitben benne van a küzdelem, s győzedelem annak a koronája.

És a remény! Szép és tiszta arczú szűz ez, kinek igazi helye a földön, de vágyainak igazi tárgya az égben van ; gyors és átható tekintettel látja a remény Isten dicsőségét és kegyelmét, s minden felhőkön és homályosságokon keresztül is át tud tekinteni egy jövendő paradicsomi élet boldog világába. A remény nagy szolgáló személyzettel rendelkezik: a hit a koronaügyésze, az imádság a házi ügyvédje, a türelem az orvosa, a szeretet az alamizsnása, a háládatosság a kincstárnoka, a bizalom az admirálisa, Isten Ígérete a kikötője, a békesség uralkodói palotájának a trónusa, és az örökkévaló dicsőség az ő koronája.

És végül a türelem! Nincsen abban semmi bölcseség, ha lázadozunk a bennünket körülvevő kisértések ellen; olyanok vagyunk ekkor, mint a szilaj harczi mén,

mely makacskodik, ha durva szerszámokban szekér elé fogják s megsebzi ezomb- jait; vagy mint a fogoly madár, ha kalitkája rostélyai ellen tör s szétverdesi saját szárnyait, fogságának szenvedéseit ezzel 5 csak nagyobbítván. A türelem ellenbe»- a lélek csöndes zenéje, egy nyári vasánvPnak enyhe naplemente; egy tükörsima- tónak felhőtlen azúrja; a hitnek és a reménynek fönségben tündöklő leánya az, kire a kegyelmes, a jóságos Isten szelíd mosolyának Éfeillagsugarai özönlenek alá. A türelem az igazi békeügynök, a valódi nagy diplomata, kinek beszéde megtöri a haragot; a türelem a legnagyobb vegyész, ki a durva agyagból is tiszta aranyat, tud kivenni, ki a bánatból örömet, a zavarból békét, a háborúságból nyugalmat tud teremteni s a szűk börtönbe zárt emberrel is a szabadság lehelletét tudja éreztetni; és mikor úgy látszik, mintha a türelmes ember alatta állana mindeneknek s alatta állana önmagának is: épen akkor a természetnek ál! ő fölötte. Hiszen tudom, nincsen a türelemnek hatalma ahhoz, hogy elűzze a mi fájdalmainkat, vagy hogy visszaadja elvesztett s7orptteinket; nem vígasztal az keresett szavakkal, sem a bán- kódót nem zavarja tolakodó kedveskedésekkel: de valami fönséges nyugalom ül ábrázatán, nyugtató harmonia csendül ki szavaiból, mikor szelíd gyöngédséggel azt susogja füleidbe: nyugodjál meg, hordozzad, csak hordd tovább is keresztedet, a vég megmutatja majd, hogy a nagy Isten jól rendezett mindeneket.

Bizony-bizony erre a hitre, erre a reményre és erre a türelemre van a mi lelA „Nagybánya“ tárczája.

Az ötös bakák.

— Háziezredünk a világháborúban. —

Az 5. gyalogezred parancsnoksága a Szamos szerkesztőségének kérelmére rövid ismertetést küldött a hires ötös bakáknak a világháborúban való szerepléséről. Olvasóinknak vélünk kedves szolgálatot tenni, midőn a vitéz ezred hősies szereplését, melyben a mi fiaink is szolgálnak, ismertetjük.

Az ezredparancsnokság tudósítása Így hangzik:

A hosszú háború óriási küzdelmei közepette megtépázott gyermeki lélek már-már azt hitte, hogy szülő anyja kitagadta őt. Azért belső meghatottság vesz erőt rajta, midőn először hallja a feléje irányuló anyai érdeklődést: Szatmármegye közönségének a Szamos-ban hangot adó érdeklődését. Szivrepesve tesz eleget az érdeklődésnek s közli ezrede történetét — bár egyelőre csak nagyobb vonásokban — kéri azonban szülőanyját: meg nem érdemelt közönyét, ridegségét váltsa fel anyai szeretetével, hisz ő az Ő fia, neki szerzett fényt, büszkeséget s a világtörténelem lapjaiba dicső módon, vérbetükkel irta be a nevét, a „szatmári“ nevet.

Maloniz mellett 1914 évi augusztus hó 27-én megy át a szatmári 5. gy. ezr. a tűzkeresztségen. Rohama feltartózhatatlan orkán, melynek előrehaladásában akadályt nem ismer. Ha itt még csak

félni tanult volna meg tőle a muszka, augusztus 31-én az ezred által elfoglalt Janowkánál, megtanult futni előle. Az ezred felé áramló elismerés büszkeséggel tölti meg a kebleket, a legénység büszkén énekli reá ragadt nevét: „Hires ötös baka vagyok én“.

A hadihelyzet megakadályozza azonban az ezredet a további előnyomulásban. Vissza kell vonulnia október 21-én, még egy időre megáll a San mellett, hogy Wola Buchowska mellett figyelmeztesse az oroszt, kivel áll itt szemben. E figyelmeztetés eredménye zsákmányban 21 tiszt, 420 közlegény és 6 gépfegyver. Az orosz hullatömegek pedig szinte megakadályozzák az ellenfelet, hogy nyomon kövesse a félelmetes ezredet.

Rendben, nyugodtan folytathatta tovább visszavonulását az ezred Krakkau alá, hol november 14-én újjá szervezik azért, hogy rá három napra Sarbia, ólén, Glewic, Krabowice elfoglalásával végrehajtott fényes sikerű támadások után maga előtt üldözze az orosz tömegeket.

A beköszöntő tél a Tarnow mellett levő Wall hegyen álló harcra kényszerit benünket.

A hazai földről magunkkal hozott halálmegvetést, lelki erőt és gyors elhatározást felismerve ezredünkben a hadvezetőség, a visszavonulást fedező nehéz, de egyszersmint legháládatlanabb harcot juttatja ezredünknek osztályrészéül. Adott alkalommal élő bástya képpen vetnek bennünket oda, ahol a szatmári bakák megjelenése válik szükségessé egy-egy fenyegető veszély elhárítására. Ezredünk a szatmármegyei fiuk azok, kik állandóan legközelebb állanak szemben az ellenséggel, hogy

tűz, vas, méreg és szenvedés ne képpezzen akadályt egy-egy nagyobb csapat biztosítására. Innen van az, hogy az 1915—16. év kálvária az ezred történetében.

1915. március hó elején Keletgaliciába szállítanak benünket, hol a parancsnokságban Gerö alezredest Fekete ezredes váltja fel. Chozimierz községet egy meglepetésszerűen végrehajtott támadással az oroszok kezéből kiragadjuk, annak állását elfoglaljuk, hogy onnan több, az egész harcvonalra kiható döntő támadást visszaverjünk, egyben óriási tömegekkel gyarapítva foglyaink számát.

Majd a Kárpátok hatalmas kőszikláin látjuk a szatmári fiukat, hol sikerrel párosult bravúrral veri vissza az ellenséget, nehogy az a hazai földet megszentségtelenitse.

A gorlicei áttörés idején minél nagyobb elenséges erő lekötése vált feladatunkká, melynek fényesen eleget téve Zalay őrnagy Jávornik ellen intézet hatalmas támadást. Ezen ütközetre az oroszok, mint egyik legvéresebb csatájukra fognak visszaemlékezni. Halottaik, sebesültjeik hátrahagyásával rendetlen csoportokban menekülnek Oltynia felé. Itt összeszedve csoportjaikat, makacs ellenállást kísérelnek meg, melyet azonban Schulla Ede őrnagy vezetése alatt könnyűszerrel tör meg ezredünk junius hó 9-én.

Majd a Dnyeszter mellett találjuk ezredünket. Koropiec, Kozmiercia, Jaslowáce elfoglalása s a Szereth folyóig való előnyomulásunk jelzi és hirdeti a szatmári bakák útjait. Az általános hadihelyzet azonban nem engedi meg az elfog-