Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-11 / 2. szám

4 NAGYBÁNYA 1917. január 11. évre 12 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Elő­fizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egye- tem-utcza 4. Himlőhalálozási bejelentések. Városunkban a hólyagos himlő egyre terjed, amit legszomorub- ban igazol az, hogy a legutóbbi pár nap alatt 4-5 halálozás is előfordult. Veszedelmes, csúnya betegség s a közegészségügyi bizottság meg is tett minden intézkedést, hogy a járványnak eleje vétessék. Kötelezővé tette a betegek azonnali bejelentését s a megbetegedettek szigorú elkü­lönítését úgy, hogy ha az elkülönítés a lakás­ban lehetetlen volt, hát a beteget beszállították a járványkórházba, sőt a beteggel érintkező családtagokat is internálták. Ez nagyon helyes intézkedése volt a közegészségügyi bizottságnak s szigorúan meg is felel az erre vonatkozó­lag kiadott utasításoknak. De hát a közegész­ségügyi bizottság e szigorú intézkedéseivel ho­gyan egyeztethető az össze, hogy arra nézve még mindig nem történtek intézkedések — bár a közegészségügyi bizottság ülésén az is szóba került — hogy a hólyagos himlőben elhuny­tak bejelentését az anyakönyvi és közgyámi hivataloknál ne a beteggel s a holttesttel érint­kező családtagok, hanem más megbízottak eszközöljék. Mert ez ideig még mindig a családtagok jelentek meg a bejelentés megté­telére. Ma is elhunyt egy himlőbeteg: Márk Péter fiú a veresvizi-utczában. Csak tegnap, kedden jelentették be, ma már el is halt. Ma pedig az elhunyt anyja egyenesen a halottas ágytól ment el az anyakönyvi, a közgyámi hiva­talokba, hogy a bejelentést megtegye. S még ő csodálkozott, hogy félnek tőle, hiszen „az a gye­rek sehol sem járt“!! Ha a közegészségügyi bi­zottság helyénvaló dolognak tartja, hogy a be­tegeket elkülönítse s a betegekkel érintkező családtagokat internálja, akkor nem volna szabad eltűrnie az ily módon történt beje­lentéseket sem. Mert ha a beteggel érintkező családtagok a másokkal való érintkezéssel ter­jeszthetik a ragályt, úgy bizonyára inficziálják a bejelentés alkalmával a városházi hivatalokat is, amelyekben pedig igen sok ember fordul meg. Különösen pedig az oly bejelentők, akik a leg­alsóbb néposztályból kerülvén ki, fogalmuk sin­csen a védekezésről, a desinficziálásról, sőt még a kézmosásról sem s akik mielőbb az anyakönyvi és közgyámi hivatalokba eljutnának, végig járják az összes hivatalokat a rendőrőrmesterétől kezdve a polgármesteri hivatalig. Ha ez nem terjesztése a járványnak, akkor az összes eddigi védekezési módok mind svindlin épültek föl s akkor igazán kár akár a beteget, akár az azokkal érintkező családtagokat internálni. E sorokat ismételten ajánljuk a közegészségügyi bizottság jóakaratu megszivlelésébe. Köszönet. Fogadják mindazok, kik feledhe­tetlen kedves halottunk id. Senkálszky Mihály halála és temetése alkalmával bánatunkat rész­vétükkel enyhíteni szívesek voltak, hálás köszö- netünket. Nagybánya, 1217. január hó 7. A Senkálszky-család. Adakozás. A hadsegélyezés czéljára január hóra adakoztak: L. Berks Lajos 10 K, Lakos Imre 5 koronát. Rekvirálás a megyében. Vármegyénkben is — mint az egész országban — nagyban folyik a rekvirálás, természetesen változatos ered­ménnyel. Vármegyénkre Kürthy báró olyan óriási mennyiséget vetett ki, hogy a vármegyé­ben, ha ez ténylegesen beszállittatnék, úgyszól­ván semmi termény nem maradna. Az ünnepek miatt ma még hozzávetőlegesen sem lehet meg­mondanunk, mennyi fog ebből begyülni, de semmiképen sem fog 48.000 q és mint halljuk, az Országos Közélelmezési hivatal kiküldöttje Majthényi báró ezirányban Budapesten volt, hogy a mennyiséget leszállittassa. Egy kis en­gedményt is tett azonban a Közélelmezési Hi­vatal elnöke, amennyiben a megye összes vám­malmaiban december 10-től január 15-ig be­gyülő vámkeresményeket a kontigensbe betudja. Ezen mennyiségeket azonban nem a bizomá­nyosokkal véteti át, hanem az igen jól bevált körzeti malmok által. Amint halljuk, eddig az adagokat 20 százalékkal redukálták, de kilátás van arra, hogy még körülbelül ennyivel kell leszállítani; türelemre intjük tehát a közönsé­get, mert az itthonmaradottaknak is ki kell venniök részüket a világháborúból legalább a koplalásban. - Itt említjük meg, hogy a váro­sunkra kivetett 100 q termény már együtt van, de azért a rekvirálást folytatják. Meghalt a kis Bartha Józsi! Meghalt a kis Bartha Józsi alig öt napra reá, hogy ártatlan gyermekszemeivel megpillantotta ezt a világot. Halála alkalmával nem siratta el senki, mert az árvának senkije volt s hogy ismeretlen neve a mi lapunk hasábjára kerül, annak oka is halá­lának rendkívüli körülményeiben rejlik. Nem vá­dolunk mi senkit, hanem az eset önmagát vá­dolja. A kis Bartha Józsi Szatmáron született 1916. deczember 31-én s miután nem volt aki gondozza, a menhelybe került. Az egy-két na­pos kicsikét tehát elvitték a debreczeni állami menhelyre, ahonnan rövidesen kiadták Nagybá­nyára. Az alig öt napos kis jószág tehát meg­tette az utat Szatmárról Debreczenbe, majd Debreczenből Nagybányára télviz idején, ami ta­lán épen elég volt arra, hogy városunkban f. hó 5-én jobblétre szenderüljön. Nem állítjuk, hogy épen a hosszú utazás volt a halál oka, de oly elfogadhatónak látszik ez a föltevés, hiszen alig öt napos gyerekről van szó. A kis Bartha Józsinak tehát elég volt a menhelyi gondozás­ból, de az illetékes köröknek talán mégis gond­juk lesz arra, hogy a jövőben az ilyen botrá­nyos esetek meg ne ismétlődhessenek. A petroleum. Kétségtelenül, hogy most leg­kapósabb czikk városunkban a petroleum. A villanyvilágítás nem mindenütt van berendezve, a gyertya méregdrága s alig világit, olaj nincs, mécs sincs, a borongós téli időben sokszor már négy órakor este van. Ily körülményok között csoda-e, ha különösen a külvárosokban lakók s a jó falusiak csakúgy törik magukat a petro­leum után. A közellátási bizottság mindent el­követ, hogy megfelelő mennyiségű petróleum­hoz juttassa a közönséget s nem a bizottságon múlik, ha minden erre irányuló fáradozásai hiábavalók. Hetek óta tartó szakadatlan levele­zés é3 táviratozás után is csak annyit érhetett el, hogy a 13.000 lakosú városnak kiutaltak 1.000 liter petróleumot. Szóval ezer liter pet­róleumot! Már most mit kezdjen a közellátási bizottság azzal az 1.000 liter petróleummal? Jegyeket nem oszthat az ezer liter petróleumra ki, mert ha csak ötezerre tesszük azok számát, akiknek petróleumra van szüksége, az egyen­lőség és méltányosság elvénél fogva két deci­literre szóló jegyeket kellett volna kibocsátani, már pedig a két deci petroleum azt a horribilis munkát, amellyel a jegykiosztás jár, meg nem éri. Meg azután a jegykiosztásnál csak azok a botrányos jelenetek ismétlődtek volna meg, ame­lyek a petroleum kiosztásnál oly sok embert megbotránkoztattak. A közellátási bizottság te­hát úgy intézkedett, hogy ezt az ezer liter petró­leumot mérje ki öt kereskedő félliteres adagok­ban ... Csakhogy a kereskedők erre épen azon megrohanásnál fogva, melyet a fékevesztett kö­zönség tanúsítani szokott, erre nem vállalkoz­tak s igy került azután mind az ezer liter petro­leum Boda Gyula kereskedőhöz. Tagadhatatlan, hogy a petroleum kiosztásnál botrányos jelenetek játszódtak le, de ennek nem a közellátási bizottság, hanem a közönség óriási fegyelmezettlensége az oka s az, hogy igen sokan a nyerészkedésre még ez ínséges helyzetet is fölhasználják s a legna­gyobb brutalitástól sem riadnak vissza, csak­hogy a mások rovására pár liter petróleum­hoz juthassanak, amelyet azután jó pénzért vagy tojásért busásan értékesítenek. Megfi­gyelték, hogy sokan az egész háznépüket moz­gósították petróleumért s ezek okozták azu­tán a legnagyobb rendzavarást s azt, hogy akiknek pedig égető szükségük volt a petró­leumra, még egy féliterhez sem juthattak. No dehát ez alakoknak is csak azt mondhatjuk, hogy egyszer volt Budán kutyavásár! A legnagyobb örömet azzal szerezhetjük meg hadban levő hőseinknek, ha megküldjük nekik szeretteiknek arczképét. Huszthy Mátyás kiváló hírnévnek örvendő műterme, mely a fototechnika összes vívmányaival föl van szerelve, biztosítja, hogy az ott készült felvételek nemcsak élethüek, hanem művészi kivitelűek is! A Huszthy-műte- rem ez idei újítása a 2400 gyertyafényü modern villanyvilágítás bevezetése, amely előre való bejelentés esetén jól fütött műteremben késő estig a közönség rendelkezésére áll. Ezen újí­tással lehetővé vált, hogy a téli borús napok­ban és a korán beálló estéken is felvételeket lehet eszközölni. Kérelem Szatmárvármegye közönségéhez. A háború kitörése után társadalmi akció indult meg országszerte, hogy közadakozásból egy oly alap legyen teremthető, melyből a kenyér­keresőtől megfosztott egyének - sokszor csa­ládok — legalább annyi segélyben legyen ré- j szesithetők, mely a mindennapi megélhetést j biztosítja számunkra. Az első felbuzdulás meg­lehetős sikerrel járt s egyesek részéről tekin­télyesebb összegeket is bocsátottak a központi segélyező bizottság rendelkezésére, azonban a további kérő szavak süket fülekre találtak s ma már ott vagyunk, hogy rövid idő alatt be kell szüntetnünk a segélyezést, mert a pénztár kiürül. Ha látná a nagyérdemű közönség azo­kat a szivet-facsaró s kétségbeesést kifejező kérvényeket s azoknak nagy tömegét, amelyek a bizottság elé jutnak — s melyek nagy ré­szét anyagiak hiányában figyelmen kívül kell hagyni — bizonyára nem akadna olyan rideg lelkületű ember, aki megtagadná a támogatását. A társadalom igen tekintélyes osztálya bőséges keresetforráshoz jutott; ezen osztálynál a pénz oly bőségben van, hogy abból emberi köteles­ség juttatni valamit azoknak is, akiket a háború mindentől megfosztott. Kérve kérem tehát azo­kat, akiknek van miből adniok, hogy adomá­nyaikat juttassák el mielőbb a központi segé­lyező bizottsághoz. Nagykároly, 1917. jan. hó. Csaba főispán. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik fe­ledhetetlen édes apám temetésén részt venni és ez által fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak, családunk nevében is fogadják hálás köszöne- temet. Nagybánya, 1917. január hó. Janovsz/cyné Phále/c Gizella. A „Vasárnapi Újság“ január 7-iki száma a koronázás ünnepével foglalkozik. Fényképekben, művészi rajzokban — Zádor István és Márton Ferenc művei — bemutatja az ünnep minden fázisát: a felvonulást, a tulajdonképeni koroná­zást, az esküt, a kardvágást s kiterjeszkedik egyes jelenetekre és epizódokra is. Valóságos albumszerü emléke e szám a koronázásnak, pó­tolja a szemléletet azok számára, akik nem le­hettek jelen. Több a nagy ünnepre vonatkozó czikk is emeli e szám érdekességét. Ugyané számban kezdődik Pékár Gyula: Az amazon királynő, valamint a hírneves német Írónő Braun Lily: A marquisnő szerelmes levelei czimü re­génye. Egyéb közlemények: czikk Szent István palástjáról s a rendes heti rovatok : A háború napjai. Irodalom és művészet. Halálozás. A „Vasár­napi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona, a „Világkróniká“-val együtt hat korona. Meg­rendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. szám.) Ugyan­itt megrendelhető a „Képes-Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. A sértés. Egy vidéki polgármester neve- napját ünnepelte. A tanács vacsorát rendezett a polgármester tiszteletére és a vacsorára meg­hívták a városi urakon kívül a notabilitásokat is. Megjelent a törvényszék elnöke, a királyi ügyész, a plébános, a gimnáziumi igazgató és több virilista. Ez utóbbiak közt volt' a vidék legvagyonosabb borkereskedője is, egy alacsony köpcös úri ember, akivel a kaszinóban állan­dóan tréfát űznek, éppen azért, mert — nem érti a tréfát. A vacsora után a borkereskedő a gimná­ziumi igazgatóval együtt távozott a vendéglő­ből. Az utón egy szót sem szólt s a direktor végre is helyénvalónak tartotta, hogy megkér­dezze, miért olyan hallgatag a barátja : — Mit történt már megint, hogy olyan hallgatag vagy? — kérdezte. — Semmi - felelte rosszkedvűen a bor- kereskedő. — Ne mondj nekem ilyet, ha rád nézek is, látom, hogy valami bosszúságod volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom