Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-01-11 / 2. szám
4 NAGYBÁNYA 1917. január 11. évre 12 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egye- tem-utcza 4. Himlőhalálozási bejelentések. Városunkban a hólyagos himlő egyre terjed, amit legszomorub- ban igazol az, hogy a legutóbbi pár nap alatt 4-5 halálozás is előfordult. Veszedelmes, csúnya betegség s a közegészségügyi bizottság meg is tett minden intézkedést, hogy a járványnak eleje vétessék. Kötelezővé tette a betegek azonnali bejelentését s a megbetegedettek szigorú elkülönítését úgy, hogy ha az elkülönítés a lakásban lehetetlen volt, hát a beteget beszállították a járványkórházba, sőt a beteggel érintkező családtagokat is internálták. Ez nagyon helyes intézkedése volt a közegészségügyi bizottságnak s szigorúan meg is felel az erre vonatkozólag kiadott utasításoknak. De hát a közegészségügyi bizottság e szigorú intézkedéseivel hogyan egyeztethető az össze, hogy arra nézve még mindig nem történtek intézkedések — bár a közegészségügyi bizottság ülésén az is szóba került — hogy a hólyagos himlőben elhunytak bejelentését az anyakönyvi és közgyámi hivataloknál ne a beteggel s a holttesttel érintkező családtagok, hanem más megbízottak eszközöljék. Mert ez ideig még mindig a családtagok jelentek meg a bejelentés megtételére. Ma is elhunyt egy himlőbeteg: Márk Péter fiú a veresvizi-utczában. Csak tegnap, kedden jelentették be, ma már el is halt. Ma pedig az elhunyt anyja egyenesen a halottas ágytól ment el az anyakönyvi, a közgyámi hivatalokba, hogy a bejelentést megtegye. S még ő csodálkozott, hogy félnek tőle, hiszen „az a gyerek sehol sem járt“!! Ha a közegészségügyi bizottság helyénvaló dolognak tartja, hogy a betegeket elkülönítse s a betegekkel érintkező családtagokat internálja, akkor nem volna szabad eltűrnie az ily módon történt bejelentéseket sem. Mert ha a beteggel érintkező családtagok a másokkal való érintkezéssel terjeszthetik a ragályt, úgy bizonyára inficziálják a bejelentés alkalmával a városházi hivatalokat is, amelyekben pedig igen sok ember fordul meg. Különösen pedig az oly bejelentők, akik a legalsóbb néposztályból kerülvén ki, fogalmuk sincsen a védekezésről, a desinficziálásról, sőt még a kézmosásról sem s akik mielőbb az anyakönyvi és közgyámi hivatalokba eljutnának, végig járják az összes hivatalokat a rendőrőrmesterétől kezdve a polgármesteri hivatalig. Ha ez nem terjesztése a járványnak, akkor az összes eddigi védekezési módok mind svindlin épültek föl s akkor igazán kár akár a beteget, akár az azokkal érintkező családtagokat internálni. E sorokat ismételten ajánljuk a közegészségügyi bizottság jóakaratu megszivlelésébe. Köszönet. Fogadják mindazok, kik feledhetetlen kedves halottunk id. Senkálszky Mihály halála és temetése alkalmával bánatunkat részvétükkel enyhíteni szívesek voltak, hálás köszö- netünket. Nagybánya, 1217. január hó 7. A Senkálszky-család. Adakozás. A hadsegélyezés czéljára január hóra adakoztak: L. Berks Lajos 10 K, Lakos Imre 5 koronát. Rekvirálás a megyében. Vármegyénkben is — mint az egész országban — nagyban folyik a rekvirálás, természetesen változatos eredménnyel. Vármegyénkre Kürthy báró olyan óriási mennyiséget vetett ki, hogy a vármegyében, ha ez ténylegesen beszállittatnék, úgyszólván semmi termény nem maradna. Az ünnepek miatt ma még hozzávetőlegesen sem lehet megmondanunk, mennyi fog ebből begyülni, de semmiképen sem fog 48.000 q és mint halljuk, az Országos Közélelmezési hivatal kiküldöttje Majthényi báró ezirányban Budapesten volt, hogy a mennyiséget leszállittassa. Egy kis engedményt is tett azonban a Közélelmezési Hivatal elnöke, amennyiben a megye összes vámmalmaiban december 10-től január 15-ig begyülő vámkeresményeket a kontigensbe betudja. Ezen mennyiségeket azonban nem a bizományosokkal véteti át, hanem az igen jól bevált körzeti malmok által. Amint halljuk, eddig az adagokat 20 százalékkal redukálták, de kilátás van arra, hogy még körülbelül ennyivel kell leszállítani; türelemre intjük tehát a közönséget, mert az itthonmaradottaknak is ki kell venniök részüket a világháborúból legalább a koplalásban. - Itt említjük meg, hogy a városunkra kivetett 100 q termény már együtt van, de azért a rekvirálást folytatják. Meghalt a kis Bartha Józsi! Meghalt a kis Bartha Józsi alig öt napra reá, hogy ártatlan gyermekszemeivel megpillantotta ezt a világot. Halála alkalmával nem siratta el senki, mert az árvának senkije volt s hogy ismeretlen neve a mi lapunk hasábjára kerül, annak oka is halálának rendkívüli körülményeiben rejlik. Nem vádolunk mi senkit, hanem az eset önmagát vádolja. A kis Bartha Józsi Szatmáron született 1916. deczember 31-én s miután nem volt aki gondozza, a menhelybe került. Az egy-két napos kicsikét tehát elvitték a debreczeni állami menhelyre, ahonnan rövidesen kiadták Nagybányára. Az alig öt napos kis jószág tehát megtette az utat Szatmárról Debreczenbe, majd Debreczenből Nagybányára télviz idején, ami talán épen elég volt arra, hogy városunkban f. hó 5-én jobblétre szenderüljön. Nem állítjuk, hogy épen a hosszú utazás volt a halál oka, de oly elfogadhatónak látszik ez a föltevés, hiszen alig öt napos gyerekről van szó. A kis Bartha Józsinak tehát elég volt a menhelyi gondozásból, de az illetékes köröknek talán mégis gondjuk lesz arra, hogy a jövőben az ilyen botrányos esetek meg ne ismétlődhessenek. A petroleum. Kétségtelenül, hogy most legkapósabb czikk városunkban a petroleum. A villanyvilágítás nem mindenütt van berendezve, a gyertya méregdrága s alig világit, olaj nincs, mécs sincs, a borongós téli időben sokszor már négy órakor este van. Ily körülményok között csoda-e, ha különösen a külvárosokban lakók s a jó falusiak csakúgy törik magukat a petroleum után. A közellátási bizottság mindent elkövet, hogy megfelelő mennyiségű petróleumhoz juttassa a közönséget s nem a bizottságon múlik, ha minden erre irányuló fáradozásai hiábavalók. Hetek óta tartó szakadatlan levelezés é3 táviratozás után is csak annyit érhetett el, hogy a 13.000 lakosú városnak kiutaltak 1.000 liter petróleumot. Szóval ezer liter petróleumot! Már most mit kezdjen a közellátási bizottság azzal az 1.000 liter petróleummal? Jegyeket nem oszthat az ezer liter petróleumra ki, mert ha csak ötezerre tesszük azok számát, akiknek petróleumra van szüksége, az egyenlőség és méltányosság elvénél fogva két deciliterre szóló jegyeket kellett volna kibocsátani, már pedig a két deci petroleum azt a horribilis munkát, amellyel a jegykiosztás jár, meg nem éri. Meg azután a jegykiosztásnál csak azok a botrányos jelenetek ismétlődtek volna meg, amelyek a petroleum kiosztásnál oly sok embert megbotránkoztattak. A közellátási bizottság tehát úgy intézkedett, hogy ezt az ezer liter petróleumot mérje ki öt kereskedő félliteres adagokban ... Csakhogy a kereskedők erre épen azon megrohanásnál fogva, melyet a fékevesztett közönség tanúsítani szokott, erre nem vállalkoztak s igy került azután mind az ezer liter petroleum Boda Gyula kereskedőhöz. Tagadhatatlan, hogy a petroleum kiosztásnál botrányos jelenetek játszódtak le, de ennek nem a közellátási bizottság, hanem a közönség óriási fegyelmezettlensége az oka s az, hogy igen sokan a nyerészkedésre még ez ínséges helyzetet is fölhasználják s a legnagyobb brutalitástól sem riadnak vissza, csakhogy a mások rovására pár liter petróleumhoz juthassanak, amelyet azután jó pénzért vagy tojásért busásan értékesítenek. Megfigyelték, hogy sokan az egész háznépüket mozgósították petróleumért s ezek okozták azután a legnagyobb rendzavarást s azt, hogy akiknek pedig égető szükségük volt a petróleumra, még egy féliterhez sem juthattak. No dehát ez alakoknak is csak azt mondhatjuk, hogy egyszer volt Budán kutyavásár! A legnagyobb örömet azzal szerezhetjük meg hadban levő hőseinknek, ha megküldjük nekik szeretteiknek arczképét. Huszthy Mátyás kiváló hírnévnek örvendő műterme, mely a fototechnika összes vívmányaival föl van szerelve, biztosítja, hogy az ott készült felvételek nemcsak élethüek, hanem művészi kivitelűek is! A Huszthy-műte- rem ez idei újítása a 2400 gyertyafényü modern villanyvilágítás bevezetése, amely előre való bejelentés esetén jól fütött műteremben késő estig a közönség rendelkezésére áll. Ezen újítással lehetővé vált, hogy a téli borús napokban és a korán beálló estéken is felvételeket lehet eszközölni. Kérelem Szatmárvármegye közönségéhez. A háború kitörése után társadalmi akció indult meg országszerte, hogy közadakozásból egy oly alap legyen teremthető, melyből a kenyérkeresőtől megfosztott egyének - sokszor családok — legalább annyi segélyben legyen ré- j szesithetők, mely a mindennapi megélhetést j biztosítja számunkra. Az első felbuzdulás meglehetős sikerrel járt s egyesek részéről tekintélyesebb összegeket is bocsátottak a központi segélyező bizottság rendelkezésére, azonban a további kérő szavak süket fülekre találtak s ma már ott vagyunk, hogy rövid idő alatt be kell szüntetnünk a segélyezést, mert a pénztár kiürül. Ha látná a nagyérdemű közönség azokat a szivet-facsaró s kétségbeesést kifejező kérvényeket s azoknak nagy tömegét, amelyek a bizottság elé jutnak — s melyek nagy részét anyagiak hiányában figyelmen kívül kell hagyni — bizonyára nem akadna olyan rideg lelkületű ember, aki megtagadná a támogatását. A társadalom igen tekintélyes osztálya bőséges keresetforráshoz jutott; ezen osztálynál a pénz oly bőségben van, hogy abból emberi kötelesség juttatni valamit azoknak is, akiket a háború mindentől megfosztott. Kérve kérem tehát azokat, akiknek van miből adniok, hogy adományaikat juttassák el mielőbb a központi segélyező bizottsághoz. Nagykároly, 1917. jan. hó. Csaba főispán. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik feledhetetlen édes apám temetésén részt venni és ez által fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak, családunk nevében is fogadják hálás köszöne- temet. Nagybánya, 1917. január hó. Janovsz/cyné Phále/c Gizella. A „Vasárnapi Újság“ január 7-iki száma a koronázás ünnepével foglalkozik. Fényképekben, művészi rajzokban — Zádor István és Márton Ferenc művei — bemutatja az ünnep minden fázisát: a felvonulást, a tulajdonképeni koronázást, az esküt, a kardvágást s kiterjeszkedik egyes jelenetekre és epizódokra is. Valóságos albumszerü emléke e szám a koronázásnak, pótolja a szemléletet azok számára, akik nem lehettek jelen. Több a nagy ünnepre vonatkozó czikk is emeli e szám érdekességét. Ugyané számban kezdődik Pékár Gyula: Az amazon királynő, valamint a hírneves német Írónő Braun Lily: A marquisnő szerelmes levelei czimü regénye. Egyéb közlemények: czikk Szent István palástjáról s a rendes heti rovatok : A háború napjai. Irodalom és művészet. Halálozás. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona, a „Világkróniká“-val együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes-Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. A sértés. Egy vidéki polgármester neve- napját ünnepelte. A tanács vacsorát rendezett a polgármester tiszteletére és a vacsorára meghívták a városi urakon kívül a notabilitásokat is. Megjelent a törvényszék elnöke, a királyi ügyész, a plébános, a gimnáziumi igazgató és több virilista. Ez utóbbiak közt volt' a vidék legvagyonosabb borkereskedője is, egy alacsony köpcös úri ember, akivel a kaszinóban állandóan tréfát űznek, éppen azért, mert — nem érti a tréfát. A vacsora után a borkereskedő a gimnáziumi igazgatóval együtt távozott a vendéglőből. Az utón egy szót sem szólt s a direktor végre is helyénvalónak tartotta, hogy megkérdezze, miért olyan hallgatag a barátja : — Mit történt már megint, hogy olyan hallgatag vagy? — kérdezte. — Semmi - felelte rosszkedvűen a bor- kereskedő. — Ne mondj nekem ilyet, ha rád nézek is, látom, hogy valami bosszúságod volt.
