Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-02-01 / 5. szám
4 NAGYBÁNYA 1917. február 1. Weisz Ignác 681 K 81 f, Dobricsán Jánosné 680 K 26 f, 1. Bay József 673 K 51 f, özv. Schück Izi- dorné 662 K 52 f, Gör. kath. egyház 658 K 64 f, Steinfeld Sámuel 648 K 60 f, dr. Lakatos Mihály 635 K 58 f, Vass Lajos 618 K 82 f, Szabó József 602 K 40 f, Bernhardt Adolf 597 K 84 f, Bittsánszky Edéné 595 K 19 f, Widder Péter 574 K, Szőke Béla 561 K 32 f, Moldován László 548 K 04 f, özv. Turman Olivérné 545 K 23 f. Póttagok: dr. Winkler Jenő 544 K 84 f, Incze József 516 K 10 f, dr. Vass Gyula 516 K, Almer Lajosné 502 K 58 f, Stoll Gáborné 500 K 10 f, dr. Barna Samu 493 K 82 f. Mély részvéttel vesszük a hirt, hogy özv. Katona Jánosné szül. Czárich Irma, néhai Katona János volt adópénztárnok özvegye f. hó 23-án, 55 éves korában Budapesten, hova orvosi műtét végett utazott súlyos betegségével,” elhunyt. A boldogultat az uj Szent János kórház kápolnájában ravatalozták, honnan be- szentelés után Nagybányára szállították s f. hó 26- án itt helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett. A család a következő gyászjelentését adta ki: „És látni fogják az O orcáját és az O neve lesz az ő homlokaikon“. (Jelenések könyve XIII.). Kóródi Katona János tb. szolgabiró és húga Mici az egész rokonság nevében is az örök élet Istenének akaratán való megnyugvással jelentjük, hogy szeretet édesanyánk özv. Kóródi Katona Jánosné szül. Czárich Irma e hó 23-án este 9 órakor, életének 55-ik évében, az Ur Testének vétele után visszatért Őhozzá. Drága halottunkat január 24-én délután 3 órakor az uj Szent-János-kórház kápolnájában katholikus anyaszentegyházunk parancsa szerint szerint beszenteltetjük s Nagybányára szállítva január 27- én délelőtt 10 órakor az ottani plébániatemplomból az engesztelő szent rrtise után a föltámadás hitében fogjuk nyugalomra helyezni. Budapest, 1917. január hó 24-én. A menhelyi gyermekek. Lapunk legutóbbi számában megemlékeztünk azon lelkiismeretlen ellátásról, melyben „egyesek“ a menhelyi gondozásra kiadott gyermekeket részesítik. Szólt pedig e megjegyzésünk főleg azok ellen, akik a menhelyi gyermekek vállalását csak jövedelmi forrásnak tekintik, de arra már ügyet sem vetnek, hogy a kiadott apróságokat embe- ries ellátásban és felügyeletben részesítsék. E felszólalásunkhoz Neubauer Hermin, a telepbizottság igen tisztelt elnöke azt a megjegyzést fűzi, hogy Fodor Emil, a debreceni állami gyer- mekmenhely gondnokától arról értesült a telepvizsgálat befejezése után, hogy a „gondozásban levő gyermekek elhelyezése — néhány kisebb- szerű hibától és nem épen a legjobb elhelyezésektől eltekintve — a jelenlegi viszonyok és És csak dünnyögtek, hogy nehéz az élet; Egy pohár borba fűlt el a szavuk, S nem volt örömük, nem volt kacajuk. Az öröm: Ajtó bátyám, én kérlek, ó, hallgass rám, Ereszd be őket, nyisd ki nagy kapud! . . . (Esdeklő hangon.) — Most érkezem az orosz hómezőkről, A moszkvai szép, árva-álmu nőktől, De örülni ott már senki se tud. És jártam Páris hosszú avenüit, Kerestem kincsem London stritjein, Láttam hollandok királyfi menüit, De útra kellett indulnom megin’: És kóborogtam mint fáradt, kivert eb, Berlinen, Drezdán, Budapesten át, És — végre-végre, e havas hegyek közt Láttam mosolyogni két székely katonát: Aszonták : „Mennek a fene olájok, Hogy ezer pokol szálljon rájuk itt! Sietős volt a dolguk, hála Isten, Nem dúlták fel e falu házait!“ Aztán a két arc halkan összerándult, S a mosolyukra felhőt vont a könny: „Forog a sors, miért is bizzunk benne ? A mi falunkra milyen kedve jön ? — És hümögtek és csak pipáltak lassan, S hullongott rájuk szüntelen a hó. S az én szavam — amellyel hívtam őket, — Elnyomta egy bus székely sirató . . . — Lásd kosaramból ellopták a kincsem A könnyek és a fáradt sóhajok, körülményekhez képest - kielégítőnek találtatott; továbbá, hogy Fodor felügyelő f. hó 24-én délután kezdte meg a vizsgálatot, tehát ennek lefolyásáról lapunk a 25-iki megjelenés miatt már nem értesülhetett. Előre bocsájtva azt, hogy mi a telepbizottság mélyen tisztelt elnökével vitába nem bocsájtkozni nem akarunk s a tapasztalt hibák és mulasztások nem is az ő ügykörébe, hanem a telep helyi felügyelőjének ügykörébe esnek — lapunk reputációjának megóvása érdekében csupán azt jelentjük ki, hogy tulajdonképen a mélyen t. elnök s a mi álláspontunk között semmi különbség sincs. A telepbizottság elnöke is beismeri, hogy a telep felügy elő szólott bizonyos hibákról s nem éppen a legjobb elhelyezésekről. Egyebet mi sem állítottunk akkor, amikor egyesek lelkiismeretlen ellátásáról szólottunk. Korántsem általánosítottunk, hanem csupán egyeseknek kapzsi -nyereségvágyáról irtunk, mely nem annyira a dajkaságba adott gyerek gondozására, mint az érettök kapott tartási dijakra irányul. De egy telepen, amelynek külön fizetett telepfelügyelője van, kinek egyéb dolga sincs, mint a gondozásra kiadott gyermekek miként tartása és ellátása fölött való felügyelet, egy ilyen esetnek sem volna szabad előfordulnia! Vagy ha előfordul, a telepfelügyelő kötelessége, hogy az ilyen lelkiismeretlen családtól a gyerek azonnal elvétessék. Hogy pedig mi a hírünket a formális vizsgálat befejezése után vagy azelőtt irtuk-e meg, az igazán közömbös dolog, a fő az, hogy igazat irtunk. De erre vonatkozólag is megnyugtathatunk mindenkit. Mi közleményünk adatait, mely egyesek lelki- ismeretlen kapzsiságára vonatkozik, épen Fodor Emil telepfelügyelőnek hivatalos körök előtt tett nyilatkozataiból merítettük. Huzella Ödön uj verseskötete. Huzella Ödön, lapunk munkatársának uj verseskötete : A Csend rendkívül díszes kiadásban, Mikes Ödön festőművész rajzaival illusztrálva megjelent. A kötetet legközelebb ismertetjük. Ara 2 K. Megrendelhető szerzőnél Nagyváradon s minden könyvkereskedésben. A „Vasárnapi Újság,, január 28-ik számában nagyszámú érdekes és uj harcztéri illusztrácziót közöl, kivált romániai harczterünkről. Ezek közt van Juszkó Béla jellemző szép képe. A többi képek a magyar művészet csoportkiállitását, Braila városát, Sarrail tábornokot és a szerb trónörököst stb. mutatják be. Szépirodalmi olvasmányok: Pékár Gyula regénye, Szekula Jenő novellája, Szőllősi Zzigmond tárczája, Schöpflin Aladár czikke Békássy Ferenczrői, a fiatalon elesett költőről, Braun Lili regénye. Egyéb közlemények: Cikk és kép Briand francia miniszterelnökről s a rendes heti rovatok: A háború napjai. Irodalom és művészet, Sakkjáték, stb. A S ki tudja, mikor szedem össze mindet, Mikor lesz vélem kacaj és dalok ? Szegény vagyok, kifosztott, árva, vén lány, Csak Csend-nővérem ad egy csöpp teret, Ahol — fehér és rózsaszín szobákban — Reám kacag még néhány kis gyerek . . . — Ó, be kell érned azzal, ami jut, Keresnem kell a mosolygó falut, S mikor már boldogságuk látnám, Akkor te jösz, rósz Ajtó-bátyám, S a boldogságtól őket elűzöd. Nem érzed-e, hogy árva a küszöb ? Az ajtó: Küszöböm árva s a boldogság Fényes szobámba már csak fogalom. Mert azt, aki a lelke gondját El nem hagyta, én be nem fogadom. A boldogság termébe lépni Csak kellő időben lehet. S ezt az időt, sajnos, hogy igy van, Elmulasztják az emberek. Nem a halál jövése döntő, Hanem az érzés, gondolat, Amely az én ajtómon által Lépésre okot, jogot ad. Ki haraggal, bánattal halt meg, Boldoggá csak akkor, lehet, Ha élő ember a leikéről Letörölt minden könnyeket: Kiengesztelő mosolygással Elég erre egy gyönge csók, Vagy tavaszi fehér virággal Simogató szelid kacsók. (A hóemberekre mutat.) Özv. Katona Jánosné. „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyed évre öt korona, a „Világkróniká“-val együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. Választó közgyűlés. A ref. egyház a napokban tartotta meg választó közgyűlését. Főgondnokká ismét L. Bay Lajos orszgy. képviselőt választották meg; gondnokká Jég Károlyt. Presbytereknek megválasztattak a régiek közül: Gálffy Pál, Incze József, dr. Ajtai Nagy Gábor, Thordai Imre ; uj presbyterek: Z. Nagy Sándor, Virágh Sándor. Póttagok : Imre Károly, Kerekes Sándor. A választás egyhangú volt. Harmadszor próbál fölébredni Karnevál . . . és harmadszor kénytelen lehunyni szemét. Nem fognak ez idén sem sírni a hegedűk, a táncz- termek ablaka nem fog kivilágosodni és a lányok, akiknek álma a mesebeli herczegekkel ölelkezik, özvegyei lesznek a halott farsangnak ... Ha visszarepülünk az emlékezés szárnyán az utolsó muzsikás farsangba, a szemünkben megvillan a könny. És kérdezzük, hol van az a kedv, amely kaczagva kergetőzött a farsangi mámor taván s szemébe nevetett az elmúlásnak, mondván : sohasem halunk meg! Ez idén nem lesz farsang. Csak az álmok fognak járni tánczos repüléssel a lányszobákban. És lesz farsangja a vágyaknak, álmoknak, sóhajoknak. Ha eljön az este, megszólalnak a zongorák. Fehér kisasszonyok fogják hullámzó dalokba fojtani a vágyukat. Zokogva fognak szállani a melódiák: az alvó Karnevál altatódalánál pedig régi farsangokra téved az emlékezés . . . Tisztújító közgyűlés. A nagybányai Polgári Olvasókör rendes évzáró és tisztújító közgyűlését január hó 28-án vasárnap este 6 órakor tartotta meg. Marosvásárhelyi Thordai Imre elnök megnyitó beszédében megemlékezett a kör beléletében előfordult eseményekről, a tiszti kar odaadó munkásságáról, valamint a Kör hadba vonult tagjairól, kik közül nehányan a hazáért hősi halált haltak. A közgyűlés a kiküldött szám- vizsgáló bizottság által részletesen felülvizsgált 1916. évi zárszámadást 5357 K 34 fillér tényleges bevétellel szemben 5035 K 32 fillér kiadással jóváhagyólag tudomásul vette s felelős számadóknak a felmentvényt megadta, valamint jóváhagyólag tudomásul vették, hogy az 1916. évre előirányzott bevétel és kiadással szemben 322 K 02 fillér megtakarítást értek el. A könnyvtár évi forgalma 3173 kötet volt, olvasási dijakból Ők gonddal haltak. Nem jöhetnek. A Hóemberek várjanak, Mig elolvad szivükről a jég Es köröttük virág fakad. (Eltűnik a sürü háttéri sötétben.) Az öröm: (Könnyezve:) Én itt nem élhetek veled, Csend! Isten veled, hát elmegyek. Talán — találkozunk az utón Én és — az élő emberek? (A nyakába borul:) Most elmegyek keresni kincseim És visszahozni a menekülőket. És letörölni könnyet, bús panaszt, Keresni uj, szebb, boldogabb tavaszt És mosolyt adni minden nőnek. . . (Eltűnik.) (Fáradtan megy a hóemberekhez. Hosszú fátyolát rájuk borítja, most már ő rá is hullik a hó.) « Rájuk borítom védő fátylamat, Ne legyen álmuk zaklatott, nehéz. Pihenjenek a Csíki fák alatt, Hol minden ármány csúnyán kárba vész. Virrasszanak élő lelkek felett, S a lelkűk védje ezt a kis falut, Amelyen túl örömhöz visz az ut S csicsergő fecske szépit uj ereszt. — Virrasszatok, hóemberek! (Eltűnik. Csönd. A két hóemberre egyre gyorsabban hull újra a hó. A fák halkan sírnak a szélben, mintha Beethoven valami halk melódiája búgna a távolból)
