Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-18 / 3. szám

4 NAGYBÁNYA 1917. január 18. erdőőr, mint tüzér szolgál az olasz harcztéren; Török István üzemvezető, őrsvezető az 5. gya­logezredben, az orosz harcztéren súlyosan meg­sebesült ; Török Sándor mint tábori csendőr szolgált a mármarosi orosz betörésig, amikor is súlyos beteg lett; Török Árpád kataszteri felmérési gyakornok, mint kadét harczolt az orosz fronton s vitézségéért a kis és nagy ezüst éremmel s hadnagygyá történt kinevezéssel tüntették ki; Török Béla bányaaltiszt az 5. gyalogezredben az orosz fronton vitézül küzdött, mígnem sebesülten orosz fogságba jutott; Tö­rök Lajos az olasz harcztéren küzd; Török Ferencz erdőszámtiszt, nélkülözhetetlenség czi- mén a katonai szolgálat alól ideiglenesen föl van mentve. - Az ilyen anya, akinek hét fia küzd a harcztéren, valóban büszke lehet s mind­nyájunk tiszteletére s megbecsülésére érdemes. A debreczeni kormányzó. A szomorú hírhedt­ségre vergődött Lucacin Lászlóról szól ismét az ének. Kiderült, hogy a laczfalusi hazaáruló pap, aki idegenbe szökött, hogy szülőhazája el­len izgasson, arról álmodozott, hogy a győztes román hadak élén bevonulhat Debreczenbe is, melynek kormányzója akart lenni. Erről dr. Gyarmathy Dezső udvarhelymegyei földbirto­kos, a székelykereszturi kerület volt képviselője, akit a román hadüzenet Romániában ért, a kö­vetkezőképen emlékezik meg: — Őszintén szólva, egy pillanatig sem tar­tottam attól, hogy az oláhok ellenünk jönnek. Láttam az oláh hadsereg szegényes, nyomorult helyzetét, a készületlenséget az egész vonalon s meg voltam győződve, hogy az oláh nép sor­sának felelős irányitói sem zúdítják a háború borzalmait országukra. Eszemágában sem volt Romániából eljönni, noha egykori képviselőtár­sam, Lucaciu László, egyetlen találkozásunk alkalmával sem mulasztotta el jóakaratu taná­csát megismételni. Legutóbb, a hadüzenet előtt két hónappal találkoztam vele és Lucaciu a leg­szebb magyar irodalmi nyelven szólított meg: — Jó lesz hazamenni, Dezső. Jegyezd meg, hogy a telet Debreczenben akarom tölteni. En leszek a debreczeni kormányzó. Az óvődő hangra én is tréfásan válaszoltam: — Csakhogy valahogy Debreczen helyett Szegedre ne kerülj. Két toprongyos, bocskoros katona lépdelt el mellettünk e perczben. Ezekre mutattam: — Ilyen hadsereggel akarjátok ti megverni a magyar bakát ? Nálunk hétköznap is vissza­kergeti a napos káplár a kaszárnya kapujából az ilyen katonát, nálatok pedig a királyi palota előtt korzóznak. Komikus volt, amikor Lucaciu következe­tes maradt: — Az oláh katona a legbátrabb, a legki­tűnőbb. Lucaciu jóslatának első része tényleg be­teljesedett. Az oláh háború kitört. Ploestiben a nép örömujjongása közben hirdették ki a had­üzenetet s másnap reggel már a konzulátuson voltam. Itt megkaptam a szükséges igazoló ok­iratokat arról, hogy a katonaköteles kor határát átléptem, a konzulátusi épületet azonban már nem hagyhattam el, mert a kapuban szuronyos katonák állták el az utat. Kihirdették, hogy min­denki, aki a konzulátuson van, a román állam foglya. A konzulátusi tisztviselőkkel szemben sem tettek kivételt, amig azonban őket Buka­restbe vitték, minket, civileket útnak indítottak Jalomica felé. Dr. Gyarmathy Alexenből, hol a többi internáltakkal fogságban volt, a győztes német katonák szabadították ki. Adakozás. Hadsegélyző bizottságunk pénz­tárába január hóra adakoztak: L. Berks Lajos 10 K, Smaregla Mihály, Lakos Imre 5 —5 K, Steinfeld Sámuel január februárra 20 koronát. Uj fogtechnikusi műterem. Reinegger vizsgázott fogtechnikus ki Magyar Zsig- mond műtermében való működésével ál­talános elismerést vívott ki, városunkban önálló fogtechnikusi műtermet nyit (Vár- utcza, volt rendőrségi épületben) s mű­ködését f. hó 22-én megkezdi. Egyházi adományok. Boromisza Tibor me­gyéspüspök a papnövendékek Szent Alajos Tár­sulata számára fennállása 60 éves évfordulója alkalmából 500 koronát, a szatmári kath. legény­egyesületnek karácsonyra 50 koronát adomá­nyozott; — Ilehelein Károly prelátuskanonok az ungvári rk. fiuinternátus javára régebben tett 12000 koronás alapítványát most újabb 8000 koronával gyarapította. — Szentgyörgyi Jordán Károly dr. apátkanonok a nagykárolyi kath. legényegyesületnek ez évben is 500 ko­ronát adományozott. Bányaszerencsétlenség. Ismét halálos szeren­csétlenség történt a veresvizi bányában. Bol- dán György 41 éves bányamunkás lent dolgo­zott a tárnában s szerszámait a villamos áram vezetékei mellett helyezte el. Midőn a szerszá­mokhoz hozzányúlt, a hatalmas villamos áram egy pillanat alatt megölte. A halálos szeren­csétlenségnek a saját gondatlansága volt az oka s azért senkit sem terhel felelősség. A boldo- gultat bányász gyászpompával hétfőn helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett. Ne feledkezzünk meg a nagybá­nyai rokkant katonákról. A háború költségei. A Magyar Pénzügy írja: A világháború harmincadik hónapjában vagyunk. Ennek a 30 hónapnak a hadiköltségeit a statisztikusok kerek számban 360 milliárd koronára teszik. Ez az összeg a hadviselő nagy­hatalmak között igy oszlik meg: Milliárd korona Ausztria-Magyarország 42 Németország 65 Anglia 80 Francziaország 66 Oroszország 55 Olaszország 18 Egy-egy lakosra esik: Korona Ausztria-Magyarországban 810 Németországban 980 Angliában 1740 Francziaországban 1790 Oroszországban 360 Olaszországban 500 A hadiköltségek ' hónapról-hónapra növe­kedőben vannak. Ma már a világháború költ­ségei naponként 400 millió koronára rúgnak. A „Vasárnapi Újság“ január 14-iki száma folytatja a koronázásra vonatkozó képek köz­lését. Egy nevezetes művészi rajz foglalja el közülök a főhelyet: Kacziány Ödön képe a kard­vágásról, a maga nemében kiváló művészi becsű történelmi festmény. Ezenkívül vannak fényké­pek a királyról és királynéról, koronázási dísz­ben, a magyar diszruhás kis trónörökösről, nem- külnöben a koronázás néhány érdekes epizód­járól. Egy sereg kép: Gerevich Tibor czikkével a koronázásnál használt egyházi kincseket mu­tatja be. Szépirodalmi olvasmányok: Pékár Gyula regénye, Szőllősi Zsigmond tárczája, Braun Lilly regénye. Egyéb közlemények, a rendes heti rovatok : A háború napjai. Irodalom és művészet, stb. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyed­évre öt korona, a „Viiágkróniká“-val együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ ki- adóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. szám.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes-Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, fél­évre 2 korona 40 fillér. Szatmárvármegye adója. Szatmárvármegyé- ben az elmúlt deczember havában egyenesadó­ban befolyt 515.342 K 66 f, hadmentességi díj­ban 7717 K 16 f, bélyeg és illeték adóban 122.018, fogyasztási és italadóban 145.448 K 64 fillér. A közvágóhíd forgalma. Az elmúlt 1916. év­ben városunkban közfogyasztásra levágott álla­tok száma a következő : bika 2, ökör 7, tehén 71, tinó 11, üsző 5, borjú 279, bivaly 13, bivaly- borjú 20, juh 661, bárány tejen táplált 2737, kecske 100, gödölye 217, sertés 1071. Ez a sta­tisztika legjobban jellemzi a háborús állapotokat. Kis trónörökösünk szereplése a koronázáson mindenütt nagy érdeklődést és szeretetet kel­tet s természetesen a gyerekszobákban mu­tatkozik ez az érdeklődés legjobban. Ezért min­denütt nagy örömmel fogják fogadni a Jó Paj­tás legújabb, január 14-iki számát, amely ké­peket hoz bájos trónörökösünk szerepléséről a koronázáson s ezenkívül más koronázási képe­ket is ad. Benedek Elek képes gyermeklapja e számában Feleki Sándor irt verset, Zsoldos László elbeszélést, Szemere György és Benedek Elek regényt, a Kis Krónika aktuális érdekes­ségeket mond el, Kosztolányi Dezső egy bájos Lafontanie-mesét közöl pompás magyar ver­sekben, Haranghy Jenő és Bicsó Ilona szép ké­peket rajzoltak. Érdekes ismeretterjesztő czikk, tarka mese, a rejtvények, szerkesztői üzenetek teszik teljessé a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-Társulat adja ki: előfizetési ára negyed évre 3 korona, fél évre 6 korona, egész évre 12 korona. Egyes szám ára 24 fil­lér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámo­kat küld a Jó „Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem utcza 4. Értesítés. Van szerencsém a mélyen tisztelt közönség s az érdeklődők szives tudomására hozni, hogy férjem: Magyar Zzigmond fogor­vosi műterme a további értesítésig ideiglenesen zárva marad. Nagybánya 1917. janur 17. Magyar Zsigmondné. A nikkel huszfilléresek. A közönség nagy része, amely eddig nem igen akart megválni a nikkelből készült huszfilléresektől, az utóbbi na­pokban, de különösen a múlt év utolsó napján minden áron szabadulni igyekezett tőle. Ren­geteg mennyiségű ilyen pénz szándékozott gaz­dát cserélni, de nem valami nagy sikerrel, mert hiszen mindenki tudta, hogy ez a pénznem ez év első napjától kezdve a magánforgalomban nem használható. És amig az 1916-ik esztendő­ben mindenki köteles volt elfogadni, addig az 1917-ik évben már nyugodtan visszautasítható. Az persze, hogy a huszfilléres a magánforga­lomban értékét veszti, nem sokat jelent, mert hiszen az osztrák-magyar bank s az állami hi­vatalos fizetőhelyei 1917. április végéig bevált­ják, adva értük vasból készült huszfilléreseket. Ez a pénz tehát április végéig éppen annyit ér, mint az elmúlt években ért és veszteség csakis azokat éri, akik májusig nem váltják be. A kis- pénzekben dolgozó kofák, szatócsok az év utolsó napján meglehetősen megrémítették a közönséget, amennyiben a nikkel huszfillérese­ket egyáltalán nem fogadták el. Az eszesebb és gyakorlatiasabb kereskedők bizonyára elfo­gadják április közepéig is, a mikor még mindig elég idejük lesz arra, hogy beváltsák. Vármegyei ügyek. A vármegye közélelme­zése a múlt hóban a rendelkezésre bocsátott 35 vagon liszttel bizony elég hiányosan bonyo- litatott le. De hát a lét vagy nem lét borzalmas harcaiban ezek az apró kalamitások számba sem vehetők. A közélelmezési hivatal által elrendelt újabb termény rekvirálás eredményeként a vár­megye 48000 métermázsa termény beszolgálta­tására köteleztetett. A rekvirálás kedvezően fo­lyik s igy rémélhető, hogy a fejkvóta leszállítása és a gazdasági szükségleteknek a lehetőségig történt megszorítása biztosítani fogja a kivetett kontingens előteremtését. Az a nyugalom és tü­relem, mellyel a vármegye közönsége ezen sú­lyos terhet elvállalta, fényes példája annak a hazafias, minden áldozatra kész felfogásnak, amely a haza minden polgárát kell, hogy át­hassa. A közélelmezési hivatal elnöke a rekvi­rálás ellenőrzésére báró Majthény József fő­szolgabírót és Kostyál Miklós orsz. gyiil. kép­viselőket küldte ki vármegyénkbe. A vármegye petroleum szükségletének biztosítására a keres­kedelemügyi miniszter január hóra 960 mázsát utalt ki. Miután ezen mennyiségből december hóban csak 350 mázsa érkezett meg, intézkedés történt az esedékes mennyiségnek beszállítása iránt. Országos vásár. A hétfőn megtartott orszá­gos külső vásárra a felhajtás igen mérsékelt volt. Felhajtatott 360 szarvasmarha, 468 ló és szamár, 5 juh és kecske, 185 sertés, összesen 918 darab. A csekélymérvü felhajtáshoz mérten a forgalom is csekély volt; az árak szinte tul- magasak voltak. A hétfői kirakodó vásár egy látogatott hetivásárral sem vette föl a versenyt. Anyakönyvi közlemények. A nagybányai anya­könyvi hivatalnál újabban a következő bejegy­zések tétettek: Születtek: Jan. 7. Lupse Abrahám erdőmunkásnak „Anna“; jan. 8. Kőbán Péter erdőmunkásnak halvaszületett leány; jan. 12. Miklós János csendőrőrmesternek „Irma“ nevű gyermeke. — Elhaltak: Jan. 5. Barta József menhelyi gondozott, ref., 5 nap, gyengeség; jan. 7. Lupse Tódor bányamunkás, gk., 45 éves, tü- dőgümőkór; jan. 7. Papp Mária erdőmunkás gyermeke, gk., 3 és fél éves, görvély-kór; jan. 9. Márk Péter bányamunkás gyermeke, gk., 6 hó,

Next

/
Oldalképek
Tartalom