Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-06-28 / 26. szám

1917. junius 28. NAOYBÁNYA 3. oldal. Iáit halt volt tanítványainak névsorát, mely sajnos ismét gyarapodott: 18 volt növendékének elvesz­tését jelenti ezidén. Emléktik megőrzése végett mi is ide iktatjuk e hősök névsorát: Sípos Béla, Török Ferencz, Bertalan Albert, Thierry Vilmos, Branich Gyula, Székely Mihály, Barbul László, Török József, Zoltán László, Barna Sán­dor, Schrötter Lajos, Károly Imre, Demjén Endre, Takács Lajos, Pongrácz Lajos, Beieg- szászy Ferencz, Háttér Sándor és Mostis Tibor neveit. Vajha nevükkel végleg kimerülne az in­tézet veszteségi lajstroma is. Kegyeletből emlé­kezik meg dr. Herczinger Ferencz városi tiszt­főorvos, iskolai orvos és egészségtantanár várat­lan elhunytáról is, aki az egész város közönségé­nek és tanuló ifjúságnak gyászára hirtelen el­hunyt. Az intézet tanárai közül a múlt iskolai évben Baktay Albert, Balezer György, Kerekes Sándor, Márton György, Nagy Endre, Pásztor István, dr. Varga Sándor, Uj Gyula és Viezzoli József tanárok teljesítettek katonai szolgálatot, akiket Veress József m. kir. főbányatanácsos, Fischer Károly, Szeleczki János, Soltész Gyula, Huszár Károly, m. kir. erdőfőmérnökök, K. Pauer Viktor, bányafőmérnök, Sipos Dezső állarnvasuti, Skicsák Ödön gépészmérnök és Bujdos Balázs róm. kath. ielkész helyettesítettek a tanárikar itt­honmaradt tagjaival együtt működve. A háborús állapottal összefüggő egyik legérdekesebb inté­zeti jelenség az, hogy a növendékek száma ed- digelé a jelen iskolai évben volt a legnagyobb, ami nyilvánvalóan az egyszerűbb, főképpen a falusi lakosság helyzetében — a háború folytán — előállott vagyoni jóléttel áll szoros összefüg­gésben. Kiemeli az értesítő a tanulóság háborús működései között a hadiczélokra tett adoinányo- mányokat, a hadikölcsön jegyzéseket, a hadi és jótékony czélra folytatott gyűjtéseinek eredmé­nyeit, amelyek rnindmegannyi eleven dokumen- mentumai a tanári kar hazafias ténykedéseinek. A tanulókról szóló statisztikai kimutatás érdeke­sebb részei: nyilvános növendékek száma 407 volt, a magántanulóké 40, ezek közül kilépett a tanév folyamán 10, magántanulóvá lett 5, meg­halt 2, és összesen 434 tannló nyert az év végén osztátyozást. Érettségi vizsgálatot január 24-én, márczius 2-án, április 16-án, május 4-én, május 20. és 30-án és junius 9-én tartottak, az érettek száma összesen 36 volt, akik közül jogi pályára 2, mérnökire 2, orvosira 3, gazdászatira 1, katonai 24, kereskedelmire 2, papira 1 és gyószerészetire 1 érett ifjú készült. Az értesítő befejező részét a jövő tanév folyamára vonatkozó tájékoztató ké­pezi, amely szerint úgy a rendes, mint a ma­gántanulók julius 1-től 5-ig és szeptember 1. 3. és 4. napjain iratkozhatnak. Felvételi, javító és pótvizsgálatok határnapjául augusztus 31-ike tü­A negyedik napon maga elé állította a mé­csest és szólt hozzá: — Till elutazott. A mécses vígan lobogott tovább. — Till elutazott és azt hiszem, most Páris- ban van. A mécses egyre égett. — Till most rám gondol. A mécses nem aludt ki. — Én imádom Tillt. A mécses fénye kissé meglibbent, de nem hunyt ki. Izisz aztán visszahelyezte a dobozba a mé­csest és eltűnődött. Föl- és alájárkált a szobá­ban, vigyázott a gondolataira, a mozdulataira, mintha kém figyelné és aztán kinézett az abla­kon az utcára, hol a nagy villamosgömbök fé­nyében ezer meg ezer ember nyüzsgött, kiraka­tok ragyogtak, autók siklottak, tülköltek, fogatok robogtak és szép asszonyok udvarlóik közepett csillogtatták kaczér szemüket, izgató mosolyukat és pompás szinti gyémántjaikat. Izisz nagyon vá­gyakozott közéjük és haragudott a konok, áruíó, rossz mécsesre. Mindenkinek lehet a nyelvén beszélni, min­denkit meg lehet mosolyai, kacérkodással, ígé­rettel vesztegetni, mindenkinek megvan a maga gyöngéje, csak egy ilyen néma, titokzatos bo­szorkányos mécs merne igazságos lenni a földön, ahol nincs igazság? Izisz tehát újra elővette a sokezer éves lé- lekmécsest és így szólt hozzá. — Az imént azt mondtam, hogy imádom Tillt. Most néhány percig gondolkodtam a dol­zetett ki és az esetleg engedélyezendő magán- vizsgálatokat augusztus 29-én és 30-án tartják meg. Fölvételi dij 10 K, melyet kivétel nélkül minden tanulónak meg kell fizetni, ezen felül fi­zetendő még 5 K 40 f. ifjúsági, könyvtári stb. czélra. Az évi tandíj 48 K, mely négy egyenlő részletben is fizethető október 15, deczember 3., márczius 15. és május 31-ig, mint a legvégső határnapig. A jövő tanév ünnepies megnyitása szeptember 5-én lesz, s a rendes tanítás szep­tember 6-án kezdődik. A Vasárnapi Újság junius 24-iki száma számos érdekes hareztéri fölvételen kívül közli az uj kormány tagjainak arczképeit, a katonaság bu­dapesti kertészeteinek képeit, eddig még nem pub­likált képeket a Skoda-féle ágyú- és municiógyár- ról stb. — Szépirodalmi olvasmányok: Pékár Gyula regénye, Szőllősi Zsigmond tárcája, a most elhunyt dr. Oláh Gyula czikke, Braun Lily regé­nye. Egyéb közlemények: czikk és arczkép Kon­stantin görög királyról s a rendes heti rovatok: A háború napjai. Irodalom és művészet, Sakkjá­ték, Halálozás stb. A Vasárnapi Újság előfizetési óra negyedévre öt korona, a „Világkrónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a Vasárnapi Újság kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem- utcza 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a .Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép szá­mára, félévre 2 korona 40 fillér. Hő*i halált halt diákok. A nagybányai főgimnázium értesítője vezető helyén a legnagyobb kegyelettel emlékezik meg az intézet ama volt tanitványairól, akik az immár harmadéve tartó szörnyű világégésben a hazáért hősi halált haltak. E névsorban szerepel Beregszászy Ferencz had­nagy is, Beregszászy Kálmán számtanácsos fia. Meg kell jegyeznünk, hogy Beregszászy Ferencz hősi haláláról hivatalos értesítés mindezideig nem érkezett. Igaz ugyan, hogy már mintegy 8—10 hónapja, a tavalyi orosz offenziva óta életjelt nem ad magáról s a kétségbeesett szülők eddigi fára­dozása, hogy derék, vitéz fiukról teljesen meg­bízható hirt kapjanak, hiába való volt, de mégis minden jel, volt bajtársainak híradásai is arra mutatnak, hogy a vitéz katona megsebesült vala­melyik ütközetben s igy jutott orosz fogságba. Vajha nem csalódnánk feltevésünkben s a jövő minket igazolna I Választmányi ülés. A vöröskereszt egye­sület nagybányai választmánya tegnap ülést tartott, melyen megüresedett elnöki állásra nagy lelkesedés­sel egyhangúlag Lovag Berks Lajos nyug. vezér­törzsorvost választották meg. Ügyvezető alelnök lett gon és azt hiszem, hogy már nem szeretem úgy Tillt, mint három nappal ezelőtt, amikor még itt volt. A mécs csak lobogott tovább. — Azt hiszem, — folytatta Izisz — hogy Till sem gondol rám már olyan állandóan és oda- adón, mint három nappal azelőtt, amikor még látott. Párisban, ahová utazott, világhírű szép asz- szonyok vannak, akik értik'a csábítás minden csinját-binját. Bármennyire is szeret engem Till, ha egy olyan boszorkányos, kitanult párisi nő a szeme kereszttüzébe fogja őt, egy pilla­natra mégis megfeledkezik az ő hűséges Iziszé- ről. Azt hiszem, hogy Till körülbelül már meg is csalt engem. — A mécses tehát igazat ad nekem, — gon­dolta Izisz — mert ha nem igazat gondoltam volna, már rég nem égne. Szólt tehát megint a mécseshez: — Ha Till megcsalt engem, ezzel meg­szegte esküjét, amit az oltár előtt tett nekem. Hűségre nem csak én vagyok kötelezve, hanem ő is. Ha ő megszegi fogadalmát, mi tartson en­gem vissza attól, hogy én is úgy cselekedjem mint ő? A mécs pislogni kezdett mintha elkészülne aludni. — Nem, — nem, folytátta Izisz — nem gondolok komolyan arra, hogy Tillt megcsaljam. Csak egy kis ártatlan boszura gondolok. Egy kis kacérkodásra. Egy kis kalandra, amelynek semmi következése nem lesz. Egyszerűen udvaroltatni szeretnék magamnak, csupa boszuból. Csak hite­getném, csak az orránál fogva vezetném, csak K. Pauer Viktor bányafőmérnök, aki ez ideig is mint titkár nagy körültekintéssel és buzgalommal intézte az egyesület ügyeit. Nem jönnek a német diákok. Szeged mintájára városunkban is mozgalom indult meg, hogy az idei szünidőre egyes családok német diákokat és leányokat fogadjanak el. Városunkban is 17 család vállalt német diákokat, de Németor­szágból oly kevesen érkeznek, hogy a szegedi tanács értesítése szerint az érkezőkből városunk­nak nem jut. As elemi iskolák értesítője. Az állami elemi iskolák és kisdedóvó intézetek értesitőjét vettük Székely Árpád igazgató szerkesztésében. A 48 lapra terjedő füzet hozza az év történetét, a tanítótestület működését, a felügyeletről, tan­erőkről szóló részeket, aztán közli a névsort és a szokásos statisztikákat. 1498 gyermeket Írtak be a 6 iskolába összesen, a nyugatiba 587, a keletibe 423, a Veresvizen 333, Borpatakban 73, Kőbánya­telepen 46, Feketepatakon 36. Az év végén ezek­ből 1291 tanuló maradt. Ez is mutatja, hogy büntetéssel nem lehetett tanulásra szorítani a né­pet. Helybeli 1191 volt, vidéki 100. Az óvó inté­zetekbe 389 gyermeket írtak be, az év végén volt 362. Jövő évre a beiratások szept. 3—5. napjain lesznek. Az iskolai év megnyitása szeptember 6-án. Adakozás. Az iparos tanulók jutalmazá­sára az Ipartestület 25 koronát adott, melyet kö­szön az iskola nevében az igazgató. Akereakedó'k éa iparosok figyelmébe. A Magyar Vöröskereszt-Egylet junius hó 29-én Péter Pál napján az 1917. évben is országos gyűjtést rendez, hogy a betegápolás és rokkantak támogatása által igenyelt nagy összegeket meg­szerezze. Tekintettel a gyűjtés nemes és hazafias czéljait a debreczeni kereskedelmi és iparkamara ezúton apellál érdekeltsége emberbaráti és haza­fias áldozatkészségére s a Vöröskereszt-egylet aktióját szives pártfogásba ajánlja. Megvan győ­ződve a kamara érdekeltségének megértő átélé­séről s éppen azért reméli, hogy mindenki egy­forma lelkesedéssel veszi ki részét e hazafias jó­tékony aktióbót. Szent-Királyi elnök. Radó titkár. Iskolai vizsgálat. Az iparos lanoncz is­kola tanulóinak vizsgálatát e hó 25-én délután 5 órakor tartották meg, melyen a felügyeiőbizottság részéről Kupás Mihály ipartestületi elnök és Kup- sán János jelentek meg. A vizsgálat után az igaz­gató beszéd kíséretében a jutalmakat osztotta ki. Kupás Mihály lelkes beszédben buzdította a fiu­kat a jóra s köszönte meg a tanítótestületnek fá­radozását. Két katona rémtette. Borzalmas rab lógyilkosság történt a csütörtökre virradó kinevetném azt, aki lépre megy az én bosszuló, de ártatlan tervemnek. Tillhez hü maradnék. A mécs bölcsen világított tovább, szinte helyeslőleg. Izisz mosolygott és folytatta: — De ha mégis megtörténnék, hogy asz- szonyi gyöngeségem miatt jobban engednék, mintsem kellene, ha megtörténnék, hogy egy pil­lanatra mégis megfeledkezném Tillről, ha meg­történnék, hogy jobb akaratom ellenére mégis megcsalnám Tillt, olyan nagy és halálos bűn volna-e ez? A mécses jobdan tündökölt, mint valaha ? — Nem akarom megcsalni Tillt — szólt Izisz — én nem azzal a szándékkal megyek el hazul­ról, hogy az ő hűtlenségét megtoroljam, de ha mégis gyöngébb volnék, mint hinném, neked, te titokzatos, mély és bölcs mécs, őszintén tneg- vallanám, hogy mit követtem el. Mindig az iga­zat fogom neked meggyónni és ugy-e, te nem fogsz elaludni, igazság örök mécsese? A mécs szinte mosolygott enyhe, egyenle­tes fényével. És Izisz fogta a kalapját, köpenyét, ernyő­jét, boldogan sietett el hazulról. Éjjel váratlanul hazaérkezett Till. Az asz- szonynak hült helyét találta, az örökmécs ellen­ben nyugodtan, egyenletesen ott égett az aszta­lon. De Till nem volt boldog. A mécs szünetlen lobogása nem nyugtatta meg. Fölkapta az ódon egyiptomi cserépmécset, amelyet elutazása előtt három hétre való olajjal töltött meg és a földhöz vágta úgy, hogy darabokra zúzódott. Aztán sirva borult az asztalra. Színi Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom