Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-06-14 / 24. szám
2. oldal. NAGYBÁNYA 1917. junius 14. Ha ez a küzdelmünk sikeres lesz, sikeres lesz a mi reményünk is, megkapjuk a legszebb jutalmat, a történelemtől a legszebb kitüntetést, ezt fogja jelezni Istentől áldott mezőinken a rendben sorakozó buza- kereszt. HÍREK. Junius 20. Személyi hírek. Prihradny Kálmán hajózási és vasúti felügyelő városunkban időzik. — Dr. Zolnay Gyula kolozsvári egyetemi tanár pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Fabó Zoltán, a szatmári kir. ügyészség vezetője hivatalos ügyekben városunkban időzik. Uj zászlósok. Gedeon Sándor kadett aspiránst, ki az orosz fronton fejlövést kapott, zászlóssá nevezték ki. A kinevezés épen sebesülése napján történt. — Szemesek István tüzér kadett aspiránst zászlóssá nevezték ki. Áthelyezések. Csaba Adorján főispán Jakó Endre közigazgatási gyakornokot Csengerből Szi- nérváraljára, Dienes Sándor h. szolgabirót Szi- nérváraljáról Fehérgyarmatra helyezte át. Számtanácsosi kinevezés. A pénzügy- miniszter Beregszászy Kálmán számvizsgálót szám- tanácsossá nevezte ki. Plachy Gyula — miniszteri tanácsos. Őszinte megelégedést és örömöt fog kelteni a vármegye egész társadalmában a hivatalos lap azon közlése, mely szerint Plachy Gyula kir. tanácsos, nagykárolyi pénzügyigazgatónak őfelsége a miniszteri tanácsosi czimet és az V. fizetési osztály jellegét adományozta. Az uj miniszteri tanácsos 10 évet meghaladó idő óta áll a nagy károlyi pénzügyigazgatóság élén és közhivatali működése, valamint társadalmi szereplésével osztatlan becsülést vívott ki magának. Földes Béla az egyetem uj rektora. A budapesti egyetem rektorává az 1917—18. tanévre nagy szótöbbséggel dr. Földes Béla egyetemi tanárt, a nemzetgazdaságtan és pénzügytan professzorát, városunk országgyűlési képviselőjét választották meg. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adományok folytak be: Borsi Károly 1 50 f, Silberber- ger Lajos 3 K, Hirsch lser 45 f, Jablanovszky István 30 f, Stern Salamon 95 f, Bugyi Fe- rencz 28 f, Juhász Ignácz L50 f, Simon Mór 3-60 f, Nusbächer Salamon 6-90 f, Török János 7-50 f, Czihát Jánosné 81 f, Berger Izsák 1 K, Vojth Jánosné 20 f, özv. Lengvárszky Gyuláné 1 K, Jeszenszky Sándor 60 f, Schvarcz Sámuel L20 f, Farkas Jánosné 170 f, Markovits Márton 30 fillér, Brach Simon 8‘90 f, Krizsán György 1 ‘40 f, Dávidovits Herman 375 f, Csécsi Nagy István L90 f, Kállay Antal 40 f, Tarr Károly 271 f, Puchus János P20 f, Goldstein Her- manné T50 f, dr. Barna Samu 5 K, Michael E. I. berlini ezég 45 f. Legutóbbi számunkban 5693 K 78 fillért mutattunk ki. Az újabb adományokkal az alap 5753 korona 88 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk! A gyermeknap. Mint már jeleztük, a pünkösd első és másodnapján tartott gyermeknapok szép összeget hoztak az országos gyermekvédő ligának. Összesen 503 K 26 fillér folyt be. A rendezőség Fischer Edit, Hatfaludy Emma, Huszár Ilonka, Jakab Lenke, Pétül Jozefa, Pintér Ilonka, Rattibauer Irénke, Rumpold Etuska, Sroll Manczika, Szentkirályi Dudus, Zettele Mariska, Fejes Mihály, Kemény László, Suba Sámuel és Szentpétery Antal gyűjtőknek szives fáradozásaikért köszönetét fejezte ki. Értesítés. Nagybátya sz. kir. r. t. város takarékpénztára közhírré teszi, hogy a betéti kamatokat 1917. julius 1-től kezdő- dőleg minden betétre nézve 4%-ra szállítja le. A Vasárnapi Újság junius 10-iki száma sok érdekes hareztéri képein kívül — ezek között feltűnnek Baranski László művészi rajzai — közli Vágó Pál nagyszabású festményének Budavár bevételének reprodukezióját, az általunk helyreállított Belgrád érdekességeit, a király katonai környezetének főembereit Darvassy István és Szántó Lajos rajzaihoz és festményeihez Zichy Mihály 2 nálunk alig ismert illusztráczióját. Szépirodalmi olvasmányok: Pékár Gyula regénye, Lakatos László novellája, Szőllősi Zsigmond tárcája, Braun Lily regénye. Egyéb közlemények : Senczi Molnár Albert kiadatlan arcképe s a rendes heti rovatok: A ború napjai. Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás, stb. A „Vasárnapi Újság" előfizetési ára negyedévre öt korona, a „Világkróniká“-val együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhívalalában (Budapest IV., Egyetem-utca 4., sz.) Ugyanitt megrendelhető, a „Képes Néplap" a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. Halálozás. Súlyos megpróbáltatás érte Feuerstein Manó polgártársunkat. Leánya Gara Ferenczné szül. Feuerstein Rózsi Budapesten elhunyt. A gyászesetet még tragikusábbá teszi, hogy az elhunyt férje ott sem lehetett betegágyánál, mert a harctéren van. A család a következő gyász- jelentést adta ki: Gara Ferencz a harcztérről, úgy a maga mint gyermekei Béla és Gizi, a szülők, testvérek és az egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy imádott hitvese, gyermekeinek szerető anyja Gara Ferencné szül. Feuerstein Rózsi élete 34-ik, boldog házasságának 9-ik évében hosszas és súlyos szenvedés után elhunyt. Kedves halottunkat folyó hó 7-én, délután 3 órakor kisérjük utolsó útjára a rákos- keresztúri izr. temető halottasházából. Nagybánya —Budapest, 1917. évi junius hó 6-án. Feuerstein Manó és neje szülei, özv. Goldstein Mártonné anyósa. Feuerstein Aladár, Feuerstein Berta, Dr. Feuerstein Marczell, Feuerstein Csilla, Feuerstein Lujza testvérei. Feuerstein Afadárné, Sajó Aurél, Gara Izsó és neje, Gara Károly és neje, Weisz Zsigmond és neje, Róth Jakab és neje, Gara Malvin sógornői, illetve sógorai. Áldás és béke lengjen drága porai felett. Vidéki városok fekete listája. A gyöngyösi nagy tűzvész alkalmából a Szamos hasábjain Nagybánya is a vidéki városok fekete listájára került, vagyis azon városok közé, amelyeknek sem vízvezetékük, sem csatornázásuk nincsen. Dr. Mak- ray Mihály polgármester felvilágosító soraira most a Szamos a következő elégtételt nyújtja városunknak : Az elmúlt héten Vidéki városok fekete listája czimen a Vállalkozás czimü lap nyomán megírtuk, hogy Szatmárvármegyében és a közelében fekvő négy felső vármegyében egy városban sincs sem vízvezeték, sem csatornázás. Amikor ezt irtuk, megfeledkeztünk arról, hogy vármegyénk területén Felsőbányán vízvezeték, Nagybányán pedig nemcsak vízvezeték, hanem csatornázás is van. Ez a kis tévedés megengedhető nekünk, akik úgy hozzászoktunk ahhoz, hogy amikor arról Írunk, ami nálunk, a „nagy városiban, nincs, hogy ugyanakkor Nagybányán minden van és minden rendben van, — hogy Nagybányát mi már alig számítjuk a vármegyéhez tartozónak. Mindig úgy tűnik föl nekünk az a rendben tartott, jól gondozott kis város, mintha nem Szatmármegyében. hanem valahol messze földön, kulturált vidéken lenne. Nyugtázás. A helybeli iparostanoncz iskola jobb tanulóinak jutalmazására a m. kir. bányaigazgatóság 50 K s a városi takarékpénztár 20 koronát adott, melyet köszön az iskola részéről Székely Árpán igazgató. Érdekes számok. A központi hatalmak hadifoglyainak száma a következő: Németország: 1,690.731, Magyarország és Ausztria: 1,092.055, Lot; i őrjárattal német szövetségeseinkhez. Egy aradi huszártiszt, aki a háború kitörése óta az északi hareztéren küzd, összekötő paíruillet vezetett a mi csapatainktól a szövetséges német csapatokhoz és erről az útjáról a következő színes hangú levelében számol be: Istennek hála, megyünk megint előre. Menynyire sóvárogtunk már az alkalom után, hogy egyszer végre alaposan megverekedhessünk az ellenséggel. De az sohase jött. Csak óvatos elővigyázatossággal követett minket, mintha félne a közelebbi ismeretségtől. Most megint a hátát fogjuk látni. De jaj neki, ha el érjük. A jelszó most: előre. Offenziva kímélet nélkül. Az ellenségnek nem szabad többé levegőhöz jutni. Most vidáman lovagolok, húsz legény követ. Észak felé megyünk, összeköttetést kell keresnünk német testvéreinkkel, túl a határon. Közösen fogunk operálni. Egy magaslathoz érünk, világosodik, a legényeim vidáman pöfékelnek kurtaszáru pipájukból, az úgynevezett orrmelegitöből. Egy huszár halkan dugolgat. Mikor elérjük a magaslatot, feljön a hold és barátságosan pislog ránk. Szeret minket, a puszták fiait. Hisz ősidőkkel ezelőtt imádói voltunk. Legalább igy mesélte az a falusi tanító, aki először oktatott. Neki csak tudnia kell, ámbár én azóta sem hallottam róla. A teleholdas éjszakában úgy csillog az ut, mint szép, ezüst szalag. Itt-ott éles, hosszú árnyék esik rá az ut- széli fákról. A lovaink már régen nem torpannak meg tőle. Félórával később néhány fénysugárt látunk. I. község lehet, ahol egy gyalogezredünk van, körülbelül még három kilométernyire vagyunk tőle. Elérjük a falut, a parancsnokkal diskurálunk, aztán lovagolunk tovább. A hold felhők mögé búvik, szelíd árnyak borulnak az útra. Balra, egy utkeresztezésénél egy tanya. Zsidó vendéglő. Minden alszik. Megyünk tovább, jobbra kis cserjés, a holdfény reszketve törik meg a fák koronáján. Halt! Valami megállít, gyanús lódobogás. Gyorsan be a cserjébe, egy szót se senki. A lódobogás egyre közeledik. Hm, ezek sietnek, erős trapp. Végre felbukkannak. Tizenkét lovas, drago- nyosok. Ami csillogó volt a sisakjukon, be van vonva fekete lakkal. Megszólítom őket. A vezetőjük egy tartalékos hadnagy. Leszállunk a lóról és beszélgetünk egy darabig. Éjfél már rég elmúlt. A legényeim a lovakat járatják. Kölcsönösen megkínáljuk egymást cigarettával és rágyújtunk. A dragonyosok tizenkét kilométernyire voltak a határfolyótól északra. Kozákpatrouilleokat ugrasztottak szét. Lóra szállunk megint és elbúcsúzunk szívélyesen. Tizenöt perc múlva halljuk már a folyó zúgását. Kabátba burkolt alakok, fölhajtott’gallér- ral: a hidőrség. Megállítanak. A százados útbaigazít. Egy darabig elkísér és sok szerencsét kíván. Egyszerre északnyugati irányban, kissé balra tőlünk, fegyverropogást hallunk. Fölgaloppozok egy szelíd dombra és széjjel nézek. Tőlünk ezerötszáz-ezer- hatszáz méterre egy kis erdő van, a körül hallatszik a fegyverropogás. A kis erdővel szemben, körülbelül nyolezáz méterre, hosszú alacsony cserjés húzódik. A cserjésből lőnek az erdő felé. A cserjés mögött mozgás, kézen tartott lovak vannak ott, a lóról leszállóit kozákok lőnek. Na várjatok, nektek befűtünk. Közeledünk a cserjés felé. A fickók egész gondatlanul lőnek, már alig vagyunk kétszázötven lépésnyire tőlük. — Tíz lovas a tartalék ellen, a többi a lovakra. Rajta! — adom ki a parancsot. Mint a szélvész rohanunk rájuk. Hej, micsoda zűrzavar támadt. A kézen tartott lovak kiszabadították magukat és szét szaladtak a világ négy tája felé. Nyolc kozákot egy pillanat alatt levágunk, a többiek tüzelnek ránk, vagy a lovakat próbálják összeszedni. Két derék huszáromat lelőtték. Hirtelen az erdőből is előretör egy kis lovascsapat. A német testvérek, csillogó fegyverzetben. Zöld huszárok, ezek aztán alaposan közbevágnak, csak úgy ropog minden. A regebeli hős daliáknak hogy nevetne a szivük, ha ezt látnák ! Tizenhét kozák leteritve, huszonegy fogoly, a többi elszaladt. Harminc lovat zsákmányoltunk. — Jó reggelt, bajtárs! Ez a segítség épp jókor jött, köszönöm szépen, — igy üdvözöl a német testvér. Bemutatkozunk, a német elmeséli, hogyan találkozott az oroszokkal és én is közlöm vele a megbiztatásomat, csapataink helyzetét, mindent, amit csak tudok. Időközben a „zöldek“ patrouil- leja két kocsit hozott a közeli faluból, arra fölraktuk a sebsülteket. Egy altiszt tizenkét öreg parasztot is hozott magával, akik a halottakat temetik el. A német bajtárs is K. felé tartott, igy együtt tettük meg az ötkilóméteres hátralévő utat, miután előzőleg friss vérrel pecsételtük meg a szövetséget. Megérkeztünk K.-ba, kedves kis városka. A fogadtatást, amiben itt részünk volt, nem lehet leírni. Még ma is fáj a kezem a német testvérek erős kézszoritásától.
