Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-05-10 / 19. szám
2 NAGYBÁNYA 1917. május 10 de a termelő kötelező bejelentésével kapcsolatban. A bejelentés helyességéről az ellenőrző a helyszínén győződjék meg s a bejelentett és talált készletet vegye nyilvántartásba. A termelő ellenőrzésére szolgál ezen adat s a termelő ezen meny- nyiség hováforditásáról legyen köteles számot adni. A fejkvóta megállapításánál pedig, ha egyszer takarékoskodnunk kell, a kezdet kezdetén helyezkedjünk a takarékosság elvére, hogy ne évközben s ne hónapon- kinti változatosságban szállíttassák le a fejkvóta. Ezen megállapításnál két szempont a lényeges: a) fix kiőrlési arány, b) a foglalkozás szerint fogyasztható napi lisztmennyiség. A búzánál legyen kezdettől 80%-os kiőrlés három liszttipussal, a rozsnál 85%-os kiőrléssel egységes minőségű liszt. A fejkvóta pedig az őstermelést fizikai munkájával végző termelőnél és hasonló családtagjánál, munkásánál legyen napi 300 gr. liszt, a nehéz munkásé 240 gr., mindenki másé 200 gr. Jól tudjuk, hogy ez a mennyiség édes kevés, mert más pótlószerben nagy a hiány vagy pedig az megfizethetetlen; mégis ebbe zúgolódás nélkül mindenki beletörődik, mert a szükség ennek megszokására már kényszeritette az embereket. Ezen fejkvóta szerint tarthasson meg a termelő egy évre 144 kiló búzát, a nehéz munkás vásárolhasson 108, mindenki más pedig 90 kilót. Azonban, hogy e minimálisan lemérsékelt fejkvóta az éhhalál ellen biztositó szer legyen, ebből további levonás semmiféle czimen nem eszközölhető, nevezetesen ebből nem vehető ki természetben a vám sem, hanem az pénzben állapítandó meg és fizetendő. Továbbá ez alatt teljesen tiszta, használható búza értendő, nem pedig gaz. Az elmúlt 1916. évben vásároltak oly búzát, melyben 5—20 kiló szemét volt. Ezért, hogy a létminimum minden vásárlónak biztosittassék, megállapítandó az is, hogy a helyi hatóság, ha a vásárlás szemetes búzára történik, jogosult ezen fej kvótaszerü illetőséget 5—20%-kal felemelni, mert csak ez esetben mondható az, hogy valóban mindenki megkapja a napi lisztadagját. S hogy a vásárlásnál visszaélés ne történhessék, minden vásárlásra jogosult legyen köteles úgy a saját lakhelyén, mint a vásárlás helyén bejelenteni a vásárolt búza mennyiséget; a vásárlás helyén azért, hogy a termelőnél azt leírják ; lakhelyén pedig azért, hogy ott nyilvántartásba vegyék s a készletét ismerjék. A termés helyéről a búza elvitel bármiféle alkalmatossággal csak szállítási iga- j zolvány mellett legyen eszközölhető. Maga j a vásárlás ideje pedig minden meghosz- ! szabbithatás nélkül október elsőig terjedjen. Az ezen határnapig el nem adott, át nem vett, ki nem csépelt készletek pedig mind a Haditermény birtokába és rendelkezésébe menjenek át. Az őrlési tanúsítványok pedig csak négy hónapi szükséglet fedezésére szolgáló búzára adassanak ki, mert ez a túlfogyasztást kizárja s időközbeni takarékosságra int. így megjavítva helyt fog állani az 1916. évi rendelet is; mig egy teljesen uj rendszer kivitele szinte lehetlen is. Elsősorban nincs annyi raktár, hol az , ország egész termését a Haditermény összegyüjthesse; de ilyen összehalmozás nem is czélszerü egyrészt azért, mert a kezelést nehezíti és a romlást előmozdítja; másrészt pedig azért, mert tűzveszély esetén oly nagy mennyiség van veszélyeztetve, hogy a beállható kár helyrehozhatatlan veszteséget okoz. Ha pedig az elvétel nem összegyűjtéssel foganatosíttatnék, hanem a termés a termelő őrizete alatt hagyatnék, nincs semmiféle biztosíték az elhasználás és a csempészet ellen. Mondják: hát a büntetés! A büntetés legkevésbbé, mert a büntetéssel az elfogyasztott készlet vissza nem állítható, a büntetés egy betevő falatot sem pótol s bizony kánai csodák nem történnek s a büntetés soha át nem változik búzává. De az elvétel ellenőrzése is lehetetlen. Minden termelő mellé egy ellenőr kellene, esetleg hónapokon át. Hol van ehez erő? Továbbá az ellenőrök sem gépek és fabábok. Ok is éhezhetnek; az éhség, az élelem biztosítás elnézőkké teheti őket. Az eddigi rendeletekben a hiányosságot az mutatja a legjobban, hogy gondoskodás egyáltalán nincs sehol arról, hogy az ellenőrzésre hivatottak és csa- ládjok ellátottak legyenek, hogy mindent természetben megkapjanak s ne azok kénye-kegyére lennének utalva, akiket ellenőriznek. Az ellenőrzőknél is nagy szó a gyomor, mert bizony ezek is emberek, akik nem a levegőből élnek. Azért, ha kellő ellenőrzést akarunk, az ellenőrzésre hivatottak ellátását kell elsősorban biztosítanunk. Az ellenőrzés hatályossága a függetlenitéstől függ; az ellenőrzésre hivatottaknak természetben s másokétól elkülönítve külön kell kiadni és biztosítani a megélés eszközeit. Végezetül a rendőrbirói eljárás terén is gyökeres változásokat von maga után az elvétel rendszere. Az elvétellel az ösz- szes lisztnemüek kizárólagos és közvetetten forgalomba hozója és árusítója a Haditermény. Tudjuk jól azt, hogy a Haditer- mény által árusított czikkek nem a leg- kifogástalanabbak. Nem csupán a kődarabok fordulnak elő a lisztes zsákban, de több kiló súlyú megpenészedett és megkövesedett gubanezok is. A dohos, megromlott lisztről szólnunk sem kell. Az ily emberi egészségre ártalmas liszt árusításáért eddig a kereskedők kerültek terítékre ; ha azonban az elvétel valósággá lesz, a kizárólagosság okából ezekért a Haditermény vezetőségének kell helyt állni és a következményeket viselniDr. Csuhay Sándor. HÍREK. Május 9. Személyi hírek. Alföldy Zoltán főhadnagy, bányafőmérnök az olasz frontról pár napi szabadságra haza érkezett. — Pap Aurél hadnagy, mérnök az orosz frontról rövid szabadságra haza érkezett. — Özv. Lovrich Gyuláné pár hónapi fővárosi tartózkodás után haza érkezett. Hadnagyi kinevezés. Őfelsége a király Jégh Gyula honvéd zászlóst hadnagygyá nevezte ki. Áthelyezés. Dr. Virágh László főtörzsorvos, a szatmári Reserve-spitai parancsnoka ezen álegyik-másik keresztül is fúrja s a sisakom hegyét is lelőtték. Majd olyan gránátok jönnek, amilyeneket még nem is láttunk. Házmagasságra szóródik föl a homok s két méter átmérőjű lyukat vág a lövedék a földbe. Sötét, fekete lőporfüst borit el bennünket, alig látjuk a szomszédainkat is, l azt hisszük, hogy megfulladunk. Az angol ten- ; gerészet lövedékei ezek, amely most avatkozott \ bele a küzdelembe. Lecsap egy lövedék egy | ágyú elé fogott nyolez ló közé, az állatok szi- vettépően nyerítenek, a következő pillanatban j már csak egy széjjelszakgatott és vértócsában rángatódzó hús töm eg a nyolez ló. Trombitajelzés hallatszik. Reszket a hangja, | mint hogyha ki akarná fejezni a rengeteg fáj- 1 dalmat. A trombita azt jelzi, hogy tűzzük föl szuronyunkat. A következő pillanatban már ott villog a fénylő aczél puskánkon, hogy megkezdje pusztító munkáját. Mintegy száz méternyire előre roha- j nunk. Eláll a lélekzetem, de mi történik? Se j látok, se hallok. A levegőbe dobott valami és ! vagy három méternyire hátrahajitott, úgy, hogy j a fejemmel egy fának estem. Kis időre elveszítettem az eszméletemet. ; Mikor magamhoz tértem, konstatáltam, hogy j szerencsére épségben maradtam, csak a fejem sajgóit. IJjra előre mentem bajtársaim nyomában. Most láttam csak, hogy milyen kegyelmes | volt hozzám az Isten. A tőlem jobbra álló har- j madik bajtársnál csapott le a gránát, őt megölte, közvetlen szomszédomat, valamint a baloldali I szomszédomat is súlyosan megsebesítette. Dobosunk szakadatlanul verte a dobját: — Mars, mars, előre! Olyan hurráh-kiáltásban törtünk ki, hogy ez keresztülharsogta az ágyuk dörgését is. Szuronnyal törtünk az ellenségre. Ezt a bajonetharezot nem akarom részletezni, mondhatom, hogy rettenetes mészárlás volt. Kétszer kellett visszavonulnunk, a harmadik roham alkalmával azonban győztünk. Komitácsik. Ezredem háromhetes, elképzelhetetlenül fáradságos menetelés után megérkezett a szerb- montenegrói határra és éppen átlépni készült az ellenséges földre. Meg nem hallottuk az ellenség fegyvereinek ropogását, a golyók íütyölését, még nem ismertük az ellenség ezernyi cselfogását és igy, rövidesen szólva, sejtelmünk se volt lépésünk veszélyeségéről. Jókedvűen keltünk útnak a szerény vacsora után, amely kon- zerves kávéból és kétszersiiitből állott és halkan dúdolgatva haladtunk előre. A keskeny kavicsos ut sűrű erdőn vezetett keresztül, s minthogy az alkonyat már leszállt, lassankinnt előttünk haladó embereinket sem láttuk már a sötétségben.- Balra tarts ! Balra tarts 1 - hallatszott, egyszerre a menetelő-oszlop éléről, mire a legénység az ut baloldalára húzódott, mert szembe velük búgva közeledett egy hatalmas automobil, amelyben több vezérkari tiszt ült. Amint a hatalmas reflektor vakító fénysugara közeliinkbe ért, az autóról erős féríihang kiáltott le hozzánk :- Vigyázzatok, emberek : . . . Bandák vannak a közelben ! Egy csapásra elhallgatott mindenki, csöndben, némán, feszült figyelemmel haladtunk tovább, mindenki a sötét erdőbe figyelt, ahonnan minden pillanatban ránk törhetett az ellenség.- No, ma vígan leszünk ! — súgtam oda P. barátomnak, aki mellett haladtam és kinyitottam pisztolytáskámat, hogy kéznél legyen a browningom.- Igen, — súgta vissza P. — lehet, hogy holnap már más issza meg a kávémat.- Bajonet auf 1 — hangzott ebben a pillanatban, halk csörrenések és zörgések jelezték, hogy a dolog kezd komolyra fordulni. Az alkonyat ezalatt koromfekete éjszakává változott és mindennek tetejébe lassan kezd esni az eső.- Teremtette, úgy látszik, egyre kedélyesebb lesz az ügy, - suttogta P. és még jobban beburkolódzott köpenyegébe. — Azt hiszem . . . Itt megakadt barátom szava. Élesen, metszőén, közvetlen-közelünkben előttünk egy lövés dördült el, amelyet százszorosán vertek vissza a hegyek kopár sziklái. Egyszerre megállt az egész század és most jobbrói-bairói, mellettünk, gyors egymásutánban két-három lövés dördült el újból. Meglepetésünk leírhatatlan volt. Mintegy vezényszóra egyszerre száz meg száz puska ropogott mellettünk, előttünk, mögöttünk és még a legközelebbi fák tetején is fölvillant a puskatűz.- Nieder! - kiáltott a kapitányunk s a
