Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-05-10 / 19. szám

2 NAGYBÁNYA 1917. május 10 de a termelő kötelező bejelentésével kap­csolatban. A bejelentés helyességéről az ellenőrző a helyszínén győződjék meg s a bejelentett és talált készletet vegye nyilvántartásba. A termelő ellenőrzésére szolgál ezen adat s a termelő ezen meny- nyiség hováforditásáról legyen köteles számot adni. A fejkvóta megállapításánál pedig, ha egyszer takarékoskodnunk kell, a kezdet kezdetén helyezkedjünk a takarékosság elvére, hogy ne évközben s ne hónapon- kinti változatosságban szállíttassák le a fejkvóta. Ezen megállapításnál két szem­pont a lényeges: a) fix kiőrlési arány, b) a foglalkozás szerint fogyasztható napi lisztmennyiség. A búzánál legyen kezdet­től 80%-os kiőrlés három liszttipussal, a rozsnál 85%-os kiőrléssel egységes minő­ségű liszt. A fejkvóta pedig az ősterme­lést fizikai munkájával végző termelőnél és hasonló családtagjánál, munkásánál legyen napi 300 gr. liszt, a nehéz mun­kásé 240 gr., mindenki másé 200 gr. Jól tudjuk, hogy ez a mennyiség édes kevés, mert más pótlószerben nagy a hiány vagy pedig az megfizethetetlen; mégis ebbe zúgolódás nélkül mindenki beletörődik, mert a szükség ennek megszokására már kényszeritette az embereket. Ezen fej­kvóta szerint tarthasson meg a termelő egy évre 144 kiló búzát, a nehéz mun­kás vásárolhasson 108, mindenki más pedig 90 kilót. Azonban, hogy e minimá­lisan lemérsékelt fejkvóta az éhhalál ellen biztositó szer legyen, ebből további le­vonás semmiféle czimen nem eszközöl­hető, nevezetesen ebből nem vehető ki természetben a vám sem, hanem az pénz­ben állapítandó meg és fizetendő. Továbbá ez alatt teljesen tiszta, használható búza értendő, nem pedig gaz. Az elmúlt 1916. évben vásároltak oly búzát, melyben 5—20 kiló szemét volt. Ezért, hogy a létmini­mum minden vásárlónak biztosittassék, megállapítandó az is, hogy a helyi ható­ság, ha a vásárlás szemetes búzára tör­ténik, jogosult ezen fej kvótaszerü illető­séget 5—20%-kal felemelni, mert csak ez esetben mondható az, hogy valóban mindenki megkapja a napi lisztadagját. S hogy a vásárlásnál visszaélés ne történhessék, minden vásárlásra jogosult legyen köteles úgy a saját lakhelyén, mint a vásárlás helyén bejelenteni a vá­sárolt búza mennyiséget; a vásárlás he­lyén azért, hogy a termelőnél azt leírják ; lakhelyén pedig azért, hogy ott nyilván­tartásba vegyék s a készletét ismerjék. A termés helyéről a búza elvitel bármi­féle alkalmatossággal csak szállítási iga- j zolvány mellett legyen eszközölhető. Maga j a vásárlás ideje pedig minden meghosz- ! szabbithatás nélkül október elsőig terjed­jen. Az ezen határnapig el nem adott, át nem vett, ki nem csépelt készletek pedig mind a Haditermény birtokába és rendel­kezésébe menjenek át. Az őrlési tanúsítványok pedig csak négy hónapi szükséglet fedezésére szol­gáló búzára adassanak ki, mert ez a túl­fogyasztást kizárja s időközbeni takaré­kosságra int. így megjavítva helyt fog állani az 1916. évi rendelet is; mig egy teljesen uj rendszer kivitele szinte lehetlen is. Elsősorban nincs annyi raktár, hol az , ország egész termését a Haditermény összegyüjthesse; de ilyen összehalmozás nem is czélszerü egyrészt azért, mert a kezelést nehezíti és a romlást előmozdítja; másrészt pedig azért, mert tűzveszély esetén oly nagy mennyiség van veszé­lyeztetve, hogy a beállható kár helyre­hozhatatlan veszteséget okoz. Ha pedig az elvétel nem összegyűjtéssel foganato­síttatnék, hanem a termés a termelő őri­zete alatt hagyatnék, nincs semmiféle biztosíték az elhasználás és a csempészet ellen. Mondják: hát a büntetés! A bün­tetés legkevésbbé, mert a büntetéssel az elfogyasztott készlet vissza nem állítható, a büntetés egy betevő falatot sem pótol s bizony kánai csodák nem történnek s a büntetés soha át nem változik búzává. De az elvétel ellenőrzése is lehetet­len. Minden termelő mellé egy ellenőr kellene, esetleg hónapokon át. Hol van ehez erő? Továbbá az ellenőrök sem gé­pek és fabábok. Ok is éhezhetnek; az éhség, az élelem biztosítás elnézőkké te­heti őket. Az eddigi rendeletekben a hiá­nyosságot az mutatja a legjobban, hogy gondoskodás egyáltalán nincs sehol arról, hogy az ellenőrzésre hivatottak és csa- ládjok ellátottak legyenek, hogy mindent természetben megkapjanak s ne azok kénye-kegyére lennének utalva, akiket ellenőriznek. Az ellenőrzőknél is nagy szó a gyomor, mert bizony ezek is emberek, akik nem a levegőből élnek. Azért, ha kellő ellenőrzést akarunk, az ellenőrzésre hivatottak ellátását kell elsősorban bizto­sítanunk. Az ellenőrzés hatályossága a függetlenitéstől függ; az ellenőrzésre hi­vatottaknak természetben s másokétól el­különítve külön kell kiadni és biztosítani a megélés eszközeit. Végezetül a rendőrbirói eljárás terén is gyökeres változásokat von maga után az elvétel rendszere. Az elvétellel az ösz- szes lisztnemüek kizárólagos és közvetet­ten forgalomba hozója és árusítója a Hadi­termény. Tudjuk jól azt, hogy a Haditer- mény által árusított czikkek nem a leg- kifogástalanabbak. Nem csupán a kődara­bok fordulnak elő a lisztes zsákban, de több kiló súlyú megpenészedett és meg­kövesedett gubanezok is. A dohos, meg­romlott lisztről szólnunk sem kell. Az ily emberi egészségre ártalmas liszt árusítá­sáért eddig a kereskedők kerültek terí­tékre ; ha azonban az elvétel valósággá lesz, a kizárólagosság okából ezekért a Haditermény vezetőségének kell helyt állni és a következményeket viselni­Dr. Csuhay Sándor. HÍREK. Május 9. Személyi hírek. Alföldy Zoltán főhadnagy, bá­nyafőmérnök az olasz frontról pár napi szabadságra haza érkezett. — Pap Aurél hadnagy, mérnök az orosz frontról rövid szabadságra haza érkezett. — Özv. Lovrich Gyuláné pár hónapi fővárosi tartózkodás után haza érkezett. Hadnagyi kinevezés. Őfelsége a király Jégh Gyula honvéd zászlóst hadnagygyá nevezte ki. Áthelyezés. Dr. Virágh László főtörzsorvos, a szatmári Reserve-spitai parancsnoka ezen ál­egyik-másik keresztül is fúrja s a sisakom he­gyét is lelőtték. Majd olyan gránátok jönnek, amilyeneket még nem is láttunk. Házmagasságra szóródik föl a homok s két méter átmérőjű lyukat vág a lövedék a földbe. Sötét, fekete lőporfüst borit el bennünket, alig látjuk a szomszédainkat is, l azt hisszük, hogy megfulladunk. Az angol ten- ; gerészet lövedékei ezek, amely most avatkozott \ bele a küzdelembe. Lecsap egy lövedék egy | ágyú elé fogott nyolez ló közé, az állatok szi- vettépően nyerítenek, a következő pillanatban j már csak egy széjjelszakgatott és vértócsában rángatódzó hús töm eg a nyolez ló. Trombitajelzés hallatszik. Reszket a hangja, | mint hogyha ki akarná fejezni a rengeteg fáj- 1 dalmat. A trombita azt jelzi, hogy tűzzük föl szuronyunkat. A következő pillanatban már ott villog a fénylő aczél puskánkon, hogy megkezdje pusztító munkáját. Mintegy száz méternyire előre roha- j nunk. Eláll a lélekzetem, de mi történik? Se j látok, se hallok. A levegőbe dobott valami és ! vagy három méternyire hátrahajitott, úgy, hogy j a fejemmel egy fának estem. Kis időre elveszítettem az eszméletemet. ; Mikor magamhoz tértem, konstatáltam, hogy j szerencsére épségben maradtam, csak a fejem saj­góit. IJjra előre mentem bajtársaim nyomában. Most láttam csak, hogy milyen kegyelmes | volt hozzám az Isten. A tőlem jobbra álló har- j madik bajtársnál csapott le a gránát, őt megölte, közvetlen szomszédomat, valamint a baloldali I szomszédomat is súlyosan megsebesítette. Dobosunk szakadatlanul verte a dobját: — Mars, mars, előre! Olyan hurráh-kiáltásban törtünk ki, hogy ez keresztülharsogta az ágyuk dörgését is. Szu­ronnyal törtünk az ellenségre. Ezt a bajonetharezot nem akarom részle­tezni, mondhatom, hogy rettenetes mészárlás volt. Kétszer kellett visszavonulnunk, a harmadik ro­ham alkalmával azonban győztünk. Komitácsik. Ezredem háromhetes, elképzelhetetlenül fá­radságos menetelés után megérkezett a szerb- montenegrói határra és éppen átlépni készült az ellenséges földre. Meg nem hallottuk az ellen­ség fegyvereinek ropogását, a golyók íütyölését, még nem ismertük az ellenség ezernyi cselfo­gását és igy, rövidesen szólva, sejtelmünk se volt lépésünk veszélyeségéről. Jókedvűen kel­tünk útnak a szerény vacsora után, amely kon- zerves kávéból és kétszersiiitből állott és halkan dúdolgatva haladtunk előre. A keskeny kavicsos ut sűrű erdőn veze­tett keresztül, s minthogy az alkonyat már le­szállt, lassankinnt előttünk haladó embereinket sem láttuk már a sötétségben.- Balra tarts ! Balra tarts 1 - hallatszott, egyszerre a menetelő-oszlop éléről, mire a le­génység az ut baloldalára húzódott, mert szem­be velük búgva közeledett egy hatalmas auto­mobil, amelyben több vezérkari tiszt ült. Amint a hatalmas reflektor vakító fénysugara közeliink­be ért, az autóról erős féríihang kiáltott le hozzánk :- Vigyázzatok, emberek : . . . Bandák van­nak a közelben ! Egy csapásra elhallgatott mindenki, csönd­ben, némán, feszült figyelemmel haladtunk to­vább, mindenki a sötét erdőbe figyelt, ahonnan minden pillanatban ránk törhetett az ellenség.- No, ma vígan leszünk ! — súgtam oda P. barátomnak, aki mellett haladtam és kinyi­tottam pisztolytáskámat, hogy kéznél legyen a browningom.- Igen, — súgta vissza P. — lehet, hogy holnap már más issza meg a kávémat.- Bajonet auf 1 — hangzott ebben a pil­lanatban, halk csörrenések és zörgések jelez­ték, hogy a dolog kezd komolyra fordulni. Az alkonyat ezalatt koromfekete éjszakává változott és mindennek tetejébe lassan kezd esni az eső.- Teremtette, úgy látszik, egyre kedélye­sebb lesz az ügy, - suttogta P. és még job­ban beburkolódzott köpenyegébe. — Azt hi­szem . . . Itt megakadt barátom szava. Élesen, metszőén, közvetlen-közelünkben előttünk egy lövés dördült el, amelyet százszo­rosán vertek vissza a hegyek kopár sziklái. Egyszerre megállt az egész század és most jobbrói-bairói, mellettünk, gyors egymásutánban két-három lövés dördült el újból. Meglepetésünk leírhatatlan volt. Mintegy vezényszóra egyszerre száz meg száz puska ro­pogott mellettünk, előttünk, mögöttünk és még a legközelebbi fák tetején is fölvillant a puskatűz.- Nieder! - kiáltott a kapitányunk s a

Next

/
Oldalképek
Tartalom