Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-05-03 / 18. szám
2 NAGYBÁNYA 1917. május 3 a munkájuk után élők tiszteségcs megélhetésének biztosítását és a munkanélküliekről, valamint a munkaképtelenekről való gondoskodást, egyszóval komoly, erőteljes, szociális politikát. A Magyar Városok Országos Kongreszusa e követelések teljesülésében látja a magyar városok és a magyar városi polgárság boldogulásának feltételeit és amidőn ezt mint a magyar városok egyetemének hivatott képviselete kije- jelenti, felhívja az ország polgárait, hogy e programmot tegyék magukévá, egyesületeiket, köreiket s általában polgári szervezeteiket állítsák e programm megvalósításának szolgálatába. Ebből az összhangozó működésből - mely nem kíván külön országos politikai párt alakítására irányuló mozgalom lenni, — fog kialakulni az a közszellem, mely parancsolólag fogja követelni, hogy a városok polgárságát a képviselőtestületekben és törvényhozásban csak olyanok képviselhessék, akik a városok kívánságait programmjukul nyíltan vallják és készek azok teljesüléséért feltétlenül és teljes erővel síkra szállni. így fognak a városok végre hozzájutni ahhoz a társadalmi és politikai súlyhoz, mely őket méltán megilleti. A polgárság nem egyoldalú gazdasági érdekeltséget foglal magában, hanem felöleli minden termelési tényező érdekeltségét; a munkáét, a tőkéét, de különösen mezőgazdasági jellegű városainkban, a földbirtokét is és ezen felül a városban a különböző termelési érdekek a legszorosabb kapcsolatba kerülnek a fogyasztás általános érdekeivel; e helyzet megnehezíti a polgárság egységes megszervezését, de kifejezésre juttatja a polgárság egységes érdekeinek egyetemes jelentőségét, legnagyobb mértékű közérdekűségét. A világháború kényszerűségei feltárták az emberi teremtőképességnek szinte korlátlan lehetőségeit. A súlyos megpróbáltatásokban meg- edzett polgárságra vár annak igazolása, hogy e teremtőképességből nemcsak pusztulás, hanem gazdasági és kulturális újjászületés és virágzás is fakadhat. HÍREK. Május 2. A hó elseje alkalmából felkérjük hátralékos vidéki előfizetőinket, hogy hátralékaikat beküldeni szív csk ed jenek, hisz a jelenlegi nehéz időkben a lap kizárólag előfizetőire van utalva. Személyi hír. Erdődy István huszárfőhadnagy rövid szabadságidőre haza érkezett. Hadnagyi kinevezés. Spáczay Zoltán zászlóst, Spáczay Gyula felsőbányái városi tanácsos fiát őfelsége hadnagygyá nevezte ki. Eljegyzés. Dimand József felsőbányái tanító eljegyezte Rajz Irénkét, Bernovics Emil városi ellenőr nevelt leányát. Székfoglaló. Révai Károly, kit a Petőfi- társaság a múlt év deczember havában választott rendes tagjai sorába, í. hó 13-án tartja meg székfoglalóját. A jeles poeta ez alkalommal legújabb versei közül fog nehányat bemutatni. A nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adományok folytak be: Pokol Elek 100 korona, dr. Földes Béla 50 korona. Lapunk legutóbbi számában 4567 K 48 fillért mutattunk ki. Az újabb adományokkal az alap 4717 K 48 fillérre emelkedett. További szives adományokat kérünk! Hősi halál. Lesújtó csapás érte Bottyán Gábor mármarosszigeti lakost, ki városunkból származott el s most is szoros rokoni kapcsok fűznek városunkhoz. Fia Bottyán Gyula, ki huzamosabb idő óta a fronton küzdött s vitézségéért több kitüntetést is nyert, az orosz harcz- téren hősi halált halt. A végtelen Irgalmasság adjon erőt a szülőknek a súlyos csapás elviselésére. A színészet. Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy Kiss Árpád, a szatmári nívós szintársulat ambicziózus igazgatója helyhatósági engedélyért folyamodott a városhoz, hogy a májusi hónapot színtársulatával Nagybányán tölt- hesse. A szinügyi bizottság javasolta a helyhatósági engedély megadását, de a tanács az élelmezési nehézségekre hivatkozva az engedély kiadását megtagadta. A tanács ez állásfoglalása szerfölött vegyes érzelmeket váltott ki a közönség soraiból s az érzelmeknek hű tükrei talán azok a levelek, melyek szerkesztőségünkhöz érkeztek. Rövid kivonatban nehányat bemutatunk belőle: Rebnsz. Ha a tanács nehány évig azért nem adott engedélyt a helyhatósági engedélyért folyamodó színigazgatóknak, hogy a város színházlátogató közönségét a szatmári társulatnak tartsa fönt, akkor miért tagadja meg most, amihadnagy s győzelmes harczaink közben orosz fogságba került. Nagy utat tett meg a levél, Szibéria Kurgán nevű városából jött, orosz, franczia és magyar bélyegzőkkel ellátva s a következőket tartalmazza : „Kedves feleségem! Ertesitlek, hogy Galíciában a Komarow közelében vívott csatában orosz hadifogságba kerültem, de — Isten csudája — az ütközetben nem sebesültem meg. Tulajdonképpen a Tatarjanov falu melletti erdőben lettem elfogva, de az ottani harcz a ko- marowi csatának egy elágazása volt. Ez az ütközet szeptember hetedikén volt, mely napon rajtam kívül még több tiszt és közlegény került fogságba. Szeptember hetedikétől tizenkettedikéig Galícián keresztül az apostolok lovain mentünk a legénységgel együtt Oroszország felé és naponta körülbelül harmir.cz kilométert tettünk meg. Szeptember tizenkettedikétől tizenhatodikéig a tiszteket kocsik szállították, a legénységnek tovább is gyalogolnia kellett. Szeptember tizenhatodikán egy orosz vasúti állomáson valamennyiünket vasúti kocsikba helyezték és ettől fogva sebesen robogtunk keresztül nagy Oroszországon. Csakhamar elhagytuk az európai határt és a vonat ott robogott velünk Szibériában, a nagy szibériai síkságon. Szeptember 28-án este érkeztünk meg végre Kurgánba és este félkilenc óra volt, mikor a vasúti kocsikból a hosszú utazás után kiszállhattunk. Minket, tiszteket, huszonhetet, egy iskola nagy tantermében helyeztek el. Van itt mindenféle fegyvernembeli tiszt, sőt még egy német ulánus zászlós is van közöttünk, igen fess, erős fiatalember. Ebben a szállásban csak ideiglenesen maradtunk. Vaságyakon alszunk, kemény matraezokon, kemény párnákon és lószörpokróczok- kal takaródzunk. Néhány nap múlva minden tiszt mehet magánlakásba, én máris kerestem magamnak olyat, de még nem találtam megfelelőt. Legjobban szeretnék olyan lakást, ahol teljes ellátást is kaphatnék. Ez havonta körülbelül 30- 40 rubelbe kerül. Egy rubelt itt három koronába számítanak s egy rubelben száz kopek van, 1 kopek tehát három fillér. Fiavonta ötven rubelt kapunk és ebből kell magunkat fönntartanunk. A hadifogságban levő legénység századokba van beosztva. Egy ilyen század kétszáz emberből áll, kiket különböző munkák végzésére használnak föl. Egy ilyen századot, még pedig az elsőt, én kaptam felügyeletem alá. Embereim nagy része mezei munkát és útjavításokat végez, a legtöbbjének azonban katonai foglalkozás jutott. Egy-két óráig dolgoznak, 1—2 óráig játszanak a tágas réten és szépecskén elmúlik a nap. Mi, tisztek azonban nem vagyunk a felügyeletünk alatt álló századhoz kötve, mert szabadon járhatunk a városban és csak a rend fönntartása végett rendelték alánk az egyes századokat. Ha levelet írsz — és irj mielőbb — légy szives a címet úgy Írni, ahogy levelemben megírom azt. Különösen Kurgán városának nevét írjad úgy czirillbetükkel, ahogy azokat a levélben rajzoltam. Leveledet nem szabad lezárnod mint ahogyan az én levelem is nyitva mehet el. Leveledet vagy a Vörös Kereszt utján, vagy a hadtestparancsnokság révén küldheted el. Égy levélnek tizenöt napra van szüksége, amig ideérkezik. Kérlek, irj minden második napon, hogy mentül többször halljak rólatok hirt. A levelet csak németül írhatod - mint ahogy én is csak kor végre a szatmári szintársulat folyamodik engedélyért? Élelmezési nehézségek? Lári-fári! Az a sok fölösszámu vigécz, átutazó s vidéki, aki a mi kenyerünket fogyasztja, nem csinál élelmezési nehézségeket ? Egy színházlátogató. - Fogadja a tanács rokonszenves üdvözletemet. Egy évtized óta lakom Nagybányán s az igazat megvallva csak most találok alkalmat arra, hogy a tanácsnak erélyes és körültekintő intézkedéséért gratulálhassak. Még csak az kellene, hogy alkalmat adjanak arra, hogy egy bérlet erejéig ismét eret vághassanak rajtunk - a feleségeink. Egy férj. — Be meg látszik, hogy csupa vén bácsik ülnek abban á tanácsban! De Kiss igazgató is ludas a dologban! Mit küldi a tanács nyakára Cza/cót, miért nem a primadonnákat? Vagy talán már egy-két évtizeddel ők is későn érkeztek volna ? Egy jogász. - Sicher! Ez volt a tromf a tavaszi kalapomra! Hallja édes Szerkesztőm : a tromf s nem pedig az élelmezési nehézség, melyet nevezhettek volna bérleti nehézségnek is . . . Ah, ismerni kell az embereket, én pedig sajnos, ismerem. A legszentebb jelszavak alatt a legönösebb érdekek rejlenek. Ha a nőknek is szavuk volna (nemcsak odahaza), hát most az élelmezési nehézségek miatt bizonyára lakat alá kerülne a Polgári Kör is, meg a többi kulturegyesület. Egy feleség, kinek köze van a tanácshoz is. — Vájjon mit akar a tanács, kies fekvésű városunkból csinálni ? Siralomvölgyét ? Most még a művészet oltárát is ledönti, hogy egy megszentelt helyünk se legyen, hol toalettjeinket bemutathatnánk? Hol a magasabb kultúrának is áldozhatnánk ? Be kilóg a lóláb, hogy a tanácsnak nincsenek eladó lányai! Egy valaki. — Igaza van a tanácsnak! Az én színészeimnek nem kell sem liszt, sem ezukor, sem kávé, sőt még a tojás árát sem verik föl. Minek ide konkurrencia ? A művészet berkeiben meg vagyunk mi magunk is! A mozi. - Közölhetnénk még egynéhány levéltöredéket, de fölösleges, hiszen láthatjuk, hogy a tanácsi döntésről mindenkinek meg van a maga sajátos véleménye. Csak a magyar Géniusz hallgat. Az sírásra fakadt! Kolozsvár gyásza. Mély gyásza van Kolozsvár városnak. Szvacsina Géza kir. tanácsos, nyugalmazott polgármester, ki e tisztet hosszú németül irok — ez a cenzúra végett van igy. Lehet ugyan magyarul is levelezni, de akkor leveleinket sokkal későbben kapjuk meg, mert Oroszországban csak igen kevesen vannak, akik magyarul tudnak és minden levelet kétszer olvasnak el és ellenőriznek. Eleintén sok kiadásom lesz, amig magamat ruhával és fehérneművel fölszerelem, de azt hiszem, azután csak meg tudok élni belőle. Összes ruháim és fehérneműim elvesztek. Elsősorban egy téli bundát kell magamnak venni. Itt bizony nagy hidegek vannak télen, mert amig Magyarországon otthon a legnagyobb hideg húsz fok a nulla alatt, addig itt a hőmérő negyvenöt fokra is leszáll. Egy bunda belekerül harmincz-negyven rubelbe. Ezzel a bundavásárlással pedig sietnem kell, mert itt már kezdődik a téli idő. A ruhanemű itt nagyon drága, nemkülönben az élelem is. Tegnap egy orosz ezredes vendége voltam. Ez az ezredes az itteni helyőrség parancsnoka. Hatan voltunk hozzá meghiva. Két órakor álltunk föl az asztaltól. Ebéd után zongorázással töltöttük az időt. Az ezredesnek van egy huszonöt éves leánya, aki tanárnő az itteni gimnáziumban. A leány gyönyörűen játszik a zongorán. Azután mi, vendégek megfürödtünlc a gőízben, — az ezredesnek ugyanis saját gőzfürdője van. Fürdés után igen ízletes teát kaptunk, azután eltársalogtunk este félnyolezig. Akkor hazatértünk. Az ezredes szívélyességét és előzékenységét életemben nem fogom elfeledni. Valóban nagyon kedves ember, aki úgy bánik velünk, mint katonatisztekkel illik és megbecsül minket. Ma két porosz tiszt érkezett ide és velük német és osztrák-magyar közlegények. A legénység között vannak olyanok, akik értenek a
