Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-03-29 / 13. szám
2 \ ■ 1917. március 29. folyamok ágyaiban hömpölygő szennyvizeket is. S ilyen vihar, amilyen ez a mostani, ennek a mi földünknek a szivén még sohasem tombolt s a néma és kiáltó bűnöknek egész, eddig ismeretlen seregei kelnek életre. Mikor, óh mikor jő már el az emberiség békére térésének aranykorszaka? Vájjon az orosz forradalom, a tenger mélyeiből felszínre vetett e Leviathán nem azt mutatja-é, hogy a mélyek mélyeinek szörnyűségei is végokét kezdik már járni, hogy a háború végvonaglásához jutott el?! Szálljunk magunkba, öltözzük föl magunkra az alázatosság öltözetét s igy várjuk a népek uj életre támadásának világemelő nagy husvét-ünnepét, hiszen talán megbünhödték már e föld népei a multat S jövendőt. Lovag Csiky Lajos. HÍREK. Márczius 28. Katonai kitüntetés. Sestá/c János kir. adótiszt, honvéd hadapród jelöltet, ki az oláhok ellen való harczban megsebesült, a parancsnokság az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a bronz vitézségi éremmel tüntette ki. Eljegyzés. Kapás Gyula városi közgyám, tart. hadnagy eljegyezte Ember Péter komlói m. kir. kincstári pénztáros leányát: Valériái. Károly király jelmondata. „Bizalmam az ősi erényben“ - volt öreg királyunk jelmondata. Nem is csalatkozott benne halála pillanatáig. Sem a jelmondatban, sem az ősi erényben. A magyar virtus csodákat miveit. A Dnjesz- ter kanyarulatai közt, Volhynia mocsaraiban, az olasz határ szikláin s a román síkon mindenütt gyönyörű harczi lendülettel verekedtek a magyar bakák királyért és hazáért. Ezt az ősi erényt vette át Károly király. De csak az erényt vette át, jelmondatot újat veret. „Harczban és békében a nemzettel a hazáért.“ Nemes jelige, máris érezbevésve cseng a magyar fülekben. Harczban és békében ini együtt vagyunk, együtt dolgozunk népért és hazáért. Óhajtjuk, hogy mielőbb békében munkálkodjék velünk ifjú uralkodónk, a béke jobb korában, amiről a nagy magyar költő sóhajt látnoki szózatában. Tudjuk, hogy Károly királynak sincs egyéb óhaja, hiszen ő volt az első a fejedelmek közt, aki ki merte mondani: béke ! Jelmondatában is ezt a legszebb zenéjü szót használja IV. Károly s ha olvassátok, kései nemzedékek, lágyuljatok el és gondoljatok a hősi korra, amikor királyunk a történelem leggigászibb harczában volt együtt a nemzettel a hazáért. utat. Egy mozgó, fekete tömeget veszünk észre magunk előtt a szántóföldön. Francia kiáltások. Egy pillanatra fény villan föl szememben s zórögve hull össze egyik fényszóróm üvege. A fékek zörögnek, a kerekek nyöszörögnek, másodperczig tart a zűrzavar, aztán dörgés hallatszik mögöttem, a hosszú kocsisor mögül pusztító karabélytüz indul a lovasok sötét tömege ellen. A nedves levegő jajgatást, lónyeritést, kiabálást, franczia vezényszavakat hoz. Nagy sietve én is kilövöm karabélyom magazinját a francziák felé. S alig félpercz múlva ordítozva, kiabálva szalad szét a szélrózsa minden irányába az ellenség. Elhallgat a tüzelés. Talán csak rossz álom volt az egész ? Az autóm előtt ágaskodva, megvadulva rohan el egy gazdátlan ló. Túlról nyöszörgést hallunk s franczia szavakat. De mi nem érünk rá. Egy perez múlva ismét megindul az oszlop, be a sötét éjszakába. Most ismét egy lovas tűnik elő, csakhogy ezúttal már szürke uniformisban. — Municzió ? — Igen, gránát és srapnel? — Hála Isten ! S elkezdődik a lázas lerakódás, az átszállítás a könnyű municziós kocsikra. Kimerülve, az álmatlan éjszaka után fázva, dideregve állok a kora őszi hajnalon egy dombon a falu mellett s hallgatom az ágyuk vészes bömbölé- set. Elér eget hoztunk az éhező bronzszájak száA nagybányai rokkant katonák alapja. A nagybányai rokkant katonák alapjára I újabban a következő adomány folyt be: Molcsány Gábor névnapmegváltás czimén j 30 korona. Lapunk folyó évi 11. számában 4340*K 74 fillért mutattunk ki. Az újabb adománnyal az alap 4370 K 74 fil- I lérre növekedett. További szives adomá- ; nyokat kérünk! Csaba Adorján főispán részvéte. Csaba Adorján, Szatmárvármegyé főispánja, nagynevű festőművészünk : Ferenczy Károly elhunyta aikal- ! inából a következő igen meleghangú részvétiratot intézte dr. Makray Mihály polgármesterhez: Tisztelt Barátom ! A magyar festőművészek egyik vezéralakja, Ferenczy Károly haláláról fájdalmas lélekkel értesültem. Ebben a rettenetes emberpusztulásban egy egyénnek az elmúlása felett hamar napirendre tér a világ, még akkor is, ha az illető az emberi hivatás magaslatán működött. Akkor azonban, midőn ; egy ofyan férfiú elmúlásáról van szó, akinek a lelkében élő zsenialitás kincsei kimerítve nem voltak s alkotásai elé a művelt világ még a legfeszültebb várakozással tekinthetett, lehetetlen, hogy a legnagyobb megdöbbenés ne fogja el lelkét mindazoknak, kik a nemzeti kultúra fejlesztését tartják legfőbb czélnak arra, hogy egy szebb s boldogabb jövő reményét táplálhassák szivünkben. Kegyelettel és hálával adózom a megboldogult emlékének s kérlek a veszteség felett érzett őszinte részvétemet tolmácsolni a nagybányai festőművész társaság tagjai előtt. Szívélyes üdvözlettel vagyok őszinte hived : Csaba Adorján. Alispánhelyettes választás. Szatmárvármegye törvényhatósága legutóbb tartott közgyűlésében választotta meg az alispán helyettest. A választás egyhangúlag Péentj István főjegyzőre esett, aki 10 éves főjegyzői múltjával valóban kiváló érdemeket szerzett a vármegye szolgálatában. A választás megejtése előtt dr. Falussy Árpád ny. főispán utal arra hogy az országos sajtóban Ilosvay Aladár felfüggesztéséhez általában azt a kommentárt fűzték, hogy a vármegyébe kiküldött kormánybiztos az alispán hivatalában visszaéléseket konstatált. E felett nem lehet napirendre térni, szükségesnek tartja annak a jegyzőkönyvbe vételét, hogy Ilosvay Aladár semminemű visszaélést, sem mint magán ember, sem mint köztisztvisélő tisztességbe ütköző dolgot el nem követett. Csaba Adorján főispán hozzájárul Falussy Árpád előterjesztéséhez és jelenti, hogy az alispán felfüggesztése i • :> i\ e i -i mára. A kritikus perez már véget ért, a csata sorsa ezelőtt eldőlt. S amikor fáradtan és éhesen, harminchat órai szakadatlan ut és munka után visszaérkezünk állomáshelyünkre, már azzal az örömhírrel fogadnak bennünket: — A francziák súlyos vereséget szenvedtek !“ Varsó előtt. Friedrich Franz v. Cauring népfölkelő lo- \ vassági, főhadnagy irta : „Éjjel van. A messzeségben tüzfény. Agyu- dörgés. A srapnelek zápora árasztja el az oro- j szoknak Varsó előtti állását. Nem engedjük meg nekik, hogy elsánczoiják magukat. Kolostorban vagyok megszállva. Szállás- ! adóm barna csuhát visel, az oldalán hosszú rózsafüzér csüng. Borotváit arcza a lemondás j inkarnácziója. A házigazdám veronis ferencz- rendi barát. Koldusrendhez tartozik. Minden, ami a kolostorban található : ajándék. Egy darab középkor; a nagy udvar, a mélabús harang, a barátságtalan, hűvös folyósok, a rideg ; refektorium, mind ezt a hangulatot kelti. Maga a prior szolgál ki bennünket. Gyű- | löli Oroszországot. De nem tudja elképzelni, ! hogy ezt a kolosszust le tudjuk gyűrni. Elmondom neki, hogy Tannenbcrgnél 15Ü000 orosz halt meg és 12.000 foglyot ejtettünk. Mosolyog, azt mondta : 1 körül elterjedt téves hírek rektifikálása iránt ő maga is intézkedett. A közgyűlés dr. Falussy indítványa értelmében döntött. Ferenczy Károly halálához. Nagy festőművészünk: Ferenczy Károly megdöbbentő haláláról legutóbbi számunkban részletesen megemlékeztünk. A fővárosi lapok is egyhangúlag a modern festőművészet nagymesterét gyászolják az elhuny- tában, akitől még annyit várt a magyar művészet. I A nagybányai festők társaságát a temetésen Thorma János kiváló festőművészünk képviselte s ő helyezte el a Szépművészeti Muzeum palotájában felállított ravatalra a nagybányai festők ! koszorúját. A búcsúbeszédet ugyancsak nagybá- I nyai festőművész, Réti István, a művészeti föis- i kola neves tanára tartotta. A gyászoló család a ; következő gyászjelentést adta ki: Üzv. Ferenczy I Károlyné szül. Fialka Olga úgy a maga, mint j gyermekei: Valér, Noémi és Béni, testvérbátyja: I Ferenczy Ferencz, nagybátyjai: Graenzenstein Arthur és Géza, unokatestvére: Fialka Gusztáv, ; valamint a többi rokonság nevében szomorodott I szívvel tudatja, hogy ferenczi Ferenczy Károly I festőművész, képzőművészeti főiskolai tanár f. évi máczius hó 18-án, életének 56-ik évében, ; hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. A : drága halott hült teteme folyó évi márczius hő 20-án délután 4 órakor fog az Országos Szép- j művészeti Muzeum városligeti palotájának oszlop- I csarnokában a róni. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a kerepesi úti temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáidozat folyó évi márczius hó 22-én délelőtt 10 órakor fog a belvárosi plébániatemplomban az Urnák bemutattatni. Budapest, 1917. márczius 19-én. Áldás és béke legyen vele! Az adózók figyelmébe. A jövedelemadó, vagyonadó és hadinyereségadóról szóló 1916. évi XXVI., XXVII. és XXIX. törvények tudvalevő- ; leg 1917. január elsején életbeléptek. Ezen törvények rendelkezései szerint akinek bárminő ci- j men, bármilyen forrásból az 1916. évben 10,000 j koronát elérő vagy meghaladó jövedelme volt, ! jövedelemadót ; akinek az összeírás idejében I tiszta vagyona az 50,000 koronát elérte, vagy i meghaladta, vagyonadót ; végül akinek 1914., ! 1915. és 1916. évben, vagy ezek valamelyiké- ! ben összes jövedelme a 10,000 koronát megha- ! ladta, tekintet nélkül arra, hogy volt-e hadi nye- I ressége vagy nem: hadi nyereségadót köteles ! fizetni. A jövedelem- és vagyonadóra közös val- lomási iv, mig a hadi nyereségadóra nézve külön vallomási iv adandó be 1917. március 31-ig a lakóhely szerint, illetőleg a községi elöljárósághoz, illetve a városi adóhivatalhoz. A vallomási ivek kikézbesitve nem lesznek, kötelesek azokat az adózók a községi elöljáróságtól, vagy városi adóhivataltól átvenni. Azok a vagyona'dó fizetésére kötelesek, akiknek föld- és házbirtokban fekvő vagyonuk tiszta értéke — beleértve saját birtokuk mező- és erdőgazdasági üzemi tőkéjét is — a 100,000 koronát nem haladja meg és akiknek más vagyonuk nincs, az 1917. — Mit számit Oroszországban az ember. Nem tudja megérteni, hogy nem a lakosság száma győz, hanem a hadsereg szelleme, a fölszerelése és szervezete. De azért a mi Irénünk láttára mégis kizártnak tartja, hogy Oroszország még egy sereget tudjon kiállítani. Csak ez tudta meggyőzni. Nappal és éjszaka, napsütésben és szakadó esőben ezernyi-ezer kocsi halad, mint megannyi fehér teknősbéka át erdőn-mezőn, hegyen-völgyön. Csak pillanatokig állanak meg. Egy hid előtt elesik egy ló. Az altiszt előveszi a revolverét. Egy lövés és a szegény párának vége. A tartaléklovát máris befogták és indulnak tovább az ellenség elé. A kocsik fele élelmiszert, másik fele nui- nicziót szállít. De nem is reguláris trén-oszlopokról van itt sző, amelyek béke időben is láthatók. Itt a szükség és a sürgősség követelte trénről beszéltem. Tegnap háromszázhatvan ilyen kocsit láttam. Az osztrák-magyar monarkiából jöttek. A kocsikat a magyar puszták fiai hajtották. Egy és félóráig haladtak előttem és tizennégy nap múlva már rendeltetési helyükön vannak. Ujjongott a lelkem, amikor láttam a hosz- szu sor kocsit. Már az magában, hogy ide el tudtak érni, győzelem !
