Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-02-22 / 8. szám
1 tAeisadalmi 3ÉS-<S szépirodalmi hetilap. SSSfeö«ÍESMaöS Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, [ negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. | Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon E G L Y Félelős szerkesztő MIHÁLY. haÜRgi j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvízi-ut 14. sz., ahova j lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács íivula könyvkereskedő üzletében is. Felhők felett, felhők alatt. Február 22. Egyedül vagyok itt a magasban a levegő roppant nagy tengerében; alattam gomolygó, bolygó, sötét vagy világos bárányfelhők siklanak tova és a felhők majd összeverődve felleget alkotnak és hullatják eső csepjeiket a földre, áldást vagy veszedelmet hozóan. Körülöttem csend. Bármerre tekint szemem csak a végtelen ür, amelyben semi- féle állat meg nem él és én az ember ebben az élettelen életbe bolyongok itt fenn a magasban bolygóként, a levegő óceánjában sűrített levegővel adva életet szervezetemnek. Az összeverődött felhők fellegek majd eltűnnek szárnyas gépem alól. Berreg a gép és gépem szárnyai ránehezednek a levegőre. Aztán a berregés megszűnik. Lassan, lassan ereszkedem alá, a földfelé s az eddig egy szürkés, barna foltos tömegnek látszó föld kezd szint ölteni, ernitt- amott egy-egy zöld folt ötlik szemembe, aztán egy-egy ezüst kanyargó esik, a föld í'olyói tovább egy nagy ezüst folt — a tenger. - Lejebb ereszkedve a szemem elé tárulnak nagy épület tömegek s aztán kisebb tömegek. Az előbbiek a városok, utóbbiak a falvak körvonalai. Itt, ezen a föld tájon, amely felett a levegő hullámain pihen szárnyas madaram, még nem dúl a háború. Békés, csendes munkás polgárok laknak e vidéken, de már fölhangzik ide is a magasba az ágyú szava, sőt meglátszik már a dörgedelmet okozó szörnyetegeknek tűz okádása is . . . Azonban haladok, repülök tovább abban az irányban, ahol a háború zenéje minden pillanatban zajosabb. És itt, a dörgedelmek világában, szárnyas madaramat a tüzet okádó szörnyetegek felé irányítom, de ereszkedem alá is. egészen le az ágyuk lőtávoláig s aztán messzelátóm segítségével letekintek a vidékre, honnan a fegyverek muzsikája jön 's az emberek, a verekedő, a tüzet adó, a tüzet felfogó emberek sokasága ötlik szemembe és én csak nézem a tülekedő sokaságot a szörnyűséges pusztítást, amely pusztítás igy mondják a nagyfejü politikusok; az örök béke érdekében történik. Mintha gépem L megriadna a szörnyűséges látománytól, mintha megállana; himbál a levegőben a szárnyas madár és én bámulom a förtelmes, vérfagyasztó látományt, emberek hullását vérbe fulladását . . . Amott futó, fehér vagy fekete gomolygó füstüt okádó já”müvek — melyeket vasúti kocsik "mege kísér — tű-, nik szemem elé. Ezek a vonatok különböző irányból futnak egy czél felé. Majd megállapodnak ezek a vonatok, amelyekből sok ezernyi szürke ruhás emberek tömege lép a földre és meg sem állanak és meg sem pihennek ezek az emberek, hanem eszeveszett futással sietnek mind-mind a veszedelmes helyre, ahol az ellenség tömegei ráfeküdtek az ellenálló harczosokra az ágyú ontja tüzét, srapnelek százai röppennek a leve! I góbén és a támadó ellenség sorait ritkítja Majd jönnek a gépfegyver osztagok, elhelyezkednek védett helyeken és megkezdődik az emberkaszálás. Hullanak a rendek, egymáson feküsznek a hullák, mint a réten kaszáláskor a mezők lilioma, ilatos virága, szép sorban, szép rendben I és csendben . . . oh nem! A lekaszáltak között uj háború keletkezik. Az élet és a halál verekszik itten egymással, aztán a borzalmas segélykiáltás, a végső fohász, az utolsó ima hangzik a lassan-iassan elhaló fegyverek zajából, hörgő emberek hangjából és amint a fegyver zaja csendesedik, úgy némul el a véres ajkak fogcsikorga- tása, azonban a tehetetlenség halál ordítása hörgése hangzik fel hozzám... lélegzetem eláll, szivem lüktetése megszűnik e legrettenetesebb valóság hallására ... és mindez a szent, az örök béke érdekében történik. Elszáguldok gépemmel, repülök mesz- sze, mesze tájra hol a háború ördöge nem pusztít és a szörnyűséges látomány hatása alatt pihenni térek gondolkodva elmélkedve, hogyha minden a mi most történik éjiben a világf^lfordulásban az örök béke érdekében történik-e? Igen! az örökbéke érdekében küldik a másvilágra az emberek javának sok-sok millióit. Ezek a hősök valóban az örök békéért küzdöttek, hősi halált haltak és elköltöztek egy más világra az örök, az igaz béke világába, hol háború nem dúl és néma világ van és siri csend honol. Ott van az örökbéke, de a földön örökbéke soha nem is volt és nem is lesz ! Oláh László. A „Nagybánya“ tárczája. A tengeri csírátlanításáról. (Egy kormányrendelet, mely mindnyájunkat érdekel.) A m. kir. kormány elrendelte, hogy a magyarországi hengerszékes malmoknak nem szabad tengerit darálni vagy őrölni, csak úgy, hogy abból a csirát előzőleg különválasztják. A rendelet célja. Magyarország a világ kukoriczatermelő államai között a harmadik helyen áll s átlag évi negyven millió métermázsa tengerit termel. Ezen roppant tömeg tengerit eddig szemes, dara vagy liszt alakjában használtuk fel. A gazdáknak régi panasza azonban, hogy a tengeri és az abból készült őrlemények nem tarthatók el úgy, mint más gabonanemüek, mert hamar megkeserednek, megavasodnak és megdohosodnak. Ezért aztán a tengeriből rendesen csak annyit szoktak feldolgoztatni, amennyi néhány napra elegendő. Dacára ennek azonban már sok gazdának romlott meg a kukorica-darája vagy lisztje, amit aztán ki kellett dobnia. A kormány czélja elsősorban az volt, hogy a világháborúban minden szem terményt eltart- hatóvá tegyen és a kötelező csírátlanítás által a kukoriczából elvonja azt a lisztes részekkel kevert állapotban káros olajos részt, mely a kukoriczadarát annyiszor selejtessé és általában raktározhatatlanná tette, Második czélja az volt, hogy ezt a hasznavehetetlen és ártalmas, de külön választva hasznos anyagot hasznavehe- tövé tegye, úgy hogy a kukoriczacsirából olajat sajtoitatt és ezzel a háború folytán előállott nagy zsiradékhiányon segít, amivel a mesterséges ételzsir-, szappanfirnisz-, ipariolaj- és gliczeringyártáshoz nyersanyagot szerez. Képzeljük csak el, hogy tengeri termésünknek csak felét, 20 millió mázsát csirátlanitunk, ebből már több mint 300 ezer métermázsa olajat nyertünk. Mennyi zsir, gyertya, gliczerin, festék és egyéb, ami most majdnem teljesen hiányzik, készülhet ebből, vagyis oly anyagból, mely eddig úgyszólván kárbaveszett. Legfontosabb czélja azonban az volt, hogy a robbanószer (dinamit-)gyár- táshoz szükséges gliczerint előteremtse s ezzel ádáz ellenségeink leverését elősegítse. Ellenségeink, kik már pappiron is kiszámították, hogy a zsir hiány miatt mikor fog robbanószergyártásunk megbámulni, keserű meglepetéssel fogják látni, hogy egy uj, hatalmas fegyver áll velük szembe, — a magyar kukoricza. Minden becsületes magyar embernek a hazával szemben való első kötelessége tehát, hogy a kormány e nagyszerű műveletét támogassa és tengerijét, azt is, amit saját használatában feletet, — csi- rátlanitíassa. De nemcsak hazafias kötelesség ez, hanem az okos gazdának saját anyagi érdekeivel szemben való kötelessége is. Milyen anyagi előnyt biztosit a gazdának a csírátlanítás. 1. A malom köteles a tengerit ezentúl ingyen darálni vagy őrölni, tehát az őrlési dij mai 3 korona 50 filléres árát a gazda megtakarítja, vagy aki otthon daráltatott, az megkíméli a darálógépet a kopástól. 2. A malom nem vehet vámot, illetve elveszi ugyan a tengeri körülbelül 10 százalékát kitevő romlandó részét, de azt a tengeri legmagasabb napi árában súly szerint megfizetni köteles. 3. A malom köteles az ingyen őrlésen kívül még 3. — azaz három korona térítést fizetni minden métermázsa megdarált tengeri után. 4. A csirájától megfosztott tengeri lisztje vagy darája nem keseredik meg többé és ép úgy eltartható, mint akár a búza, vagy más gabonaőrlemény, tehát a tengeri értékesebbé válik, lisztjét ép úgy lehet adni és szállítani, mint más lisztet. Összegezhetjük tehát, hogy a tengeri érték emelkedésén és tartósé tételén kívül a gazda kap: igyen őrlést ............3.50 K-értékben té rítés fejében ... 3. — K-t Összesen tehát . 6.50 K-val ér el magasabb jövedelmet mázsánként, ha csirátlanittat, mintha szemes tengerit ad el vagy használ fel. Helyes-e a takarmányozás szempontjából csirátlanitani ? A gazdát, de különösen sertéshizlalóinkat az érdekli elsősorban, vájjon nem veszit-e a csirájától és olajtartalmának egy részétől megfosztott tengeri hizlalási értékéből. A legelső magyar és külföldi szaktekinté-
