Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-02-15 / 7. szám
XV. évfolyam 7-íIsl szám. 1017. fe"bruár lió is. TÁRSAIBAX-ViVXX SSSÉSl? IRODALMI XSliS^XIL, Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerr.ásztő : EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvlzl*ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Á kötelező termelés és szállítás. Február 14. A német mérvadó körök nézete szerint a közélelmezés terén a maximális árak meghatározása egyedül nem vezet célra, hacsak ezt nem követi a kötelező termelés és szállítás elrendezése is. Ausztriában erre már megtörtént az első lépés, még pedig a vajra és disznózsírra. Az osztrák népélelmezési hivatal ugyanis rendeietet bocsátott ki, melynek célja a zsiradékok termelésének, elárusi- tásának és fogyasztásának a rendezése. A rendelet előírja a rendelőnek, hogy a tehénállománya alapján, másrészt az előforduló és minden egyes esetben bejelentendő disznó leszúrás esetén mennyi vaj, illetve disznózsírt kell beszállítania, mely a népélelmezési hivatal, illetve a politikai tartományi- és járási hatóság rendelkezésére bocsátandó. A rendelet értelmében a termelő elsősorban a saját tejszükségletét tarthatja vissza. Továbbá szállíthatja vevőinek a rendes tejmennyiséget, úgy, hogy csakis az a vaj szállítandó be a közélelmezési hivatalnak vagy az általa megjelölendő hatóságnak, mely nem tej formájában hozatott a forgalomba. - A helyi hatóságok különösen figyelnek arra, nehogy a tej- szálüíás netalán csökkentessék a vajtermelés által. Átlagosan egy tehénre naponta 20 gramm vajat számítottak, ami körülbelül egy fél liter tejnek felel meg. De nem minden tehén'ulajdonos köteles a vaj szállitáslírS.- Ha a vajtermelés az említett 20 grammos kontingenst tehenenként meghaladja, a termelő a felesleget elárusíthatja, de csakis az erre luiiön meghatalmazott testületnek mely alighanem valamelyik mezőgazdasági szövetkezet lesz. Az átvételi árat r. közélelmezési hivatal határozza meg és a szövetkezet által megjelölendő politikai tartományi vagy járási hatóság rendelkezésére bocsátandó. A disznózsírnak a szállítási kötelezettsége fenáll minden leölt sertésre, még pedig fokozatosan a sertés súlya szerint. 60 kiogrammig beszállítandó 2 kg., 60— 100 kg.-ig 3 és fél, 100-150 kg.-ig 6 és 150 kg.-on túl 10 kiló szalonna. Ha szalonna helyett zsír szállittatik be, akkor a fentemlitett kvóta egy hatodrészszel csökken. A közélelmezési hivatal számítása szerint, ezen beszállítandó zsir, hozzáadva a magyarországi és a külföldi behozatalt, elegendő lesz az ausztriai szükséglet fedezésére a feuálló fejkvóta szerint. A külföldről behozandó vaj és disznózsír csakis az osztrák központi bevásárlási hivatal (társulat) utján hozható forgalomba. A házi disznózsírnak beszállítására vonatkozó rendelet visszaható hatálylyal is bir. Tudvalevő, hogy a disznóölés nagyobb kiterjedésben rendszerint a tél elején, vagyis az év vége felé történik. A felhalmozott zsirkészletek részben igénybe vételéről a közélelmezési hivatal nem bir lemondani és a zsiradék beszállítása a jelzett mérvben nemcsak jövő üléseknél lesz kötelező, hanem a már fenálló készletekből is. Majdnem természetes, hogy ez a rendelet az illető érdekkörökben bizonyos aggályokat keltett. Nevezetesen attól tartanak, hogy oly személyek, kik eddig a zsirtermeléssel foglalkoztak, a rendelet hatása alatt talán a sertés hizlalás, vagy a vajtermelés beszüntetésére fogják magukat elhatározni. A közélelmezési hivatal azonban számit egyrészt az illetők kötelességérzetére, másrészt pedig arra, hogy az igénybe veendő mennyiségek aránylagosan nagyon csekélyek, végre pedig arra, hogy a termelő ezekért megfelelő árral fog kártalanittatni. A zsiradékok kényszer szállításán kívül az osztrák közélelmezési hivatal foglalkozik még más fontos rendszabályok szükségessé vei is. Nevezetesen egy bizottság küldetett ki pótélelmi, és póttakarmány czikkek beszerzése illetve termelése czéljából. Egy másik bizottság gondozása aiá tartozik a tavaszi vetés kérdése és a termények árának helyes meghatározása. Meglehet ugyanis, hogy az egyik vagy másik czikknek az ára jelenleg különös jövedelmezőséget nyújt egy harmadik fontos czikknek az árához képest, úgy, hogy a földmivelő szívesebben fogja az előbbieket termelni, az utóbbit azonban felhagyni. Hogy ily szempontok a termelésnél ne legyenek mérvá „Nagybánya“ tárczája. BöScks repüíőkapiíáoy naplójából*) Az események most olyan gyorsan következtek egymásra, hogy írással már nem is tudom utolérni. Január 11-én este kis ünnepünk volt, amely miatt a szokottnál valamivel tovább maradtam fenn. Reggel egyáltalán nem volt kedvem fölkelni. Mivel azonban jó idő volt, kibandukoltam a repülőtérre, 9 óra felé felszálltam és Lille-be repültem, hogy ott lesbe álljak. Eleinten egyáltalán nem volt szerencsém, egy órán át repültem, anélkül, hogy bármit is láttam volna. Végre Ypern táján robbanófelhőket láttam. Olyan messze repültem hogy láthattam a tengert, de a repülőgépet, sajnos, már nem pillanthattam meg. Visz- szatérőben Lille-től nyugatra két angolt láttam átjönni a harcvonalon; közülök az elsőt szorongatni keztem. Ez azonban cseppet sem értékelte ezt, hanem mindjárt megfordult és visszarepült. Éppen a harcvonal felett sikerült őt elcsípnem. Itt kölcsönösen üdvözöltük egymást a gépfegyvereinkkel, mire az angol jobbnak látta gyorsan a földre száüani. Én futni hagytam, hogy lehetőleg a másiknak tegyem borsossá a nálunk való felderítést. Hála gyors gépemnek, az angolt, aki Lille-től északra kelet felé repült, *) Bölcke kapitány, aki negyvennél több ellenséges repülőgépet lőtt le, a német vonalak fölött szerencsétlenség áldozata lett. lassankint megközelíthettem. Mikor mintegy 400 — 500 méternyire voltam tőle, úgy látszik, eleget látott már, mert nyugat felé repült, azaz hogy akart repülni. Eközben csíptem el. Egész nyugodtan repültem mögötte, amig elég közel voltam hozzá. Az angol szemlátomást szintén avatott ember volt, mert nyugodtan engedett közeledni, nem lőtt. Csak amikor én kezdtem lőni, válaszolt ő is lövésekkel. Pontosan mögötte röpültem és igen nyugodtan és szépen célozhattam, kivált miután az ellenfél egyenest repült előttem. Kétszer cserélte a tölténydobját. Egyszerre, nem is hosszú idő után az ellensé- I ges repülőgép zuhanásszerűen lefelé szállt. Tisztában voltam, mi történt; a vezető el volt ta- i Iáivá. Körülbelül 800 méter magasságban, ahova utána ereszkedtem, a gép egy pillanatra össze- I szedte magát, aztán megint függőlegesen zu- ! hant tovább. M. falunak egyik kertjébe esett, S.-től északkeletre. Mivel a talaj ott nagyon I rossz volt, a . . . . repülőosztályhoz repültem Lille-be. Telefonon jelentettem harcomat és mit hallok legnagyobb ámélkodásomra ? Immelmann ugyanebben az időben P.-nél lelőtt egy angolt. Erre igazán kacagnom kellett. A legnagyobb meglepetés este ért. Éppen vagyoránál ültünk, mikor a telefonhoz hívtak. A repülő testület főnökének hadsegédje beszélt és szerencsét kívánt a „Pour le mérite“ rendjelhez. ^Azt hittem, tréfál. De ő közölte velem, hogy 0 Felsége Immelrnannak és nekem táviratilag adományozta a rendjelet. Almélkodá- som és örömöm igen nagy volt. Én visszamentem az asztalhoz, nem szóltam semmit, hanem K. kapitányt küldtem a telefonhoz, aki visszatérvén nyilvánosan kihirdette a kitüntetést. Először általános nagy csodálkozás, azután nagy örvendezés. Még az este különböző szerencse- kivánatok érkeztek és másnap sem tehettem egyebet, mint fogadtam a szerenesekivánatokat. Az emberek mind oda voltak az örömtől. Egy öreg kegyelmes ur egyáltalán el sem eresztett s csak azzal az Ígérettel szabadulhattam tőle, hogy legközelebb meglátogatom. Mindenfelől távirattal és telefonon üdvözletek érkeztek. A bajor király, aki véletlenül ott volt a bajor trónörökösnél Lille-ben, január 14-ére ebédre hivott meg benünket. Most jött azonban a legmulatságosabb. Január 14-én, tehát tegnap reggel, repülőidő volt. Kilenc órakor tehát a régi frisseséggel felszálltam, hogy kémszemlére induljak. Mivel Lille-nél felhők jöttek, vadászterületemet áthelyeztem Arrastól délre. Alig repültem egy órát, P.-nél robbanófelhőket pillantottam meg. Mialatt odarepültem, az angol szemlátomást szintén észrevett engem, mert visszafelé repült. Én azonban hamar utolértem. Mikor látta, hogy a nyakán vagyok, hirtelen szembefordult velem és megtámadott. Ekkor kezdődött el az én eddigelé legnehezebb küzdelmem. Az angol minduntalan hátamba próbált kerülni, én pedig viszont. Vígan keringtünk tehát egymás körül. Mivel azonban megszívleltem december 28-iki tapasztalataimat, amikor teljesen kilőttem töltényeimet, most csak akkor lőttem, ha biztos, jó célom volt. így történt, hogy néha perceken át egymás körül röpködtünk, anélkül, hogy lőttem volna. Nekem ugyan ez a forgolódás egészen közömbös lehetett,
