Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1917-05-31 / 22. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő: LYMIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-uí 15. sz., ahova lapközlctnényck, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. == Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ==? A hadi kölcsön lényege és a pénz. Május 30. A régebbi időben, alig húsz évvei ezelőtt az osztrák-ni agyar bankon kívül az állam maga is bocsájtott ki pénzjegyeket, az úgynevezett áliamjegyeket 1,5 és 50 forintosok alakjában. Ha ezek az államjegyek, melyek semmi kamatot a tulajdonosaiknak nem hoztak, hanem az államnak a nemzet létfentartó erejére támaszkodó hatalma által rendes fizetési erővel és kötelező forgalommal voltak felruházva, most is léteznének, úgy az állam a háborús kiadásainak jórészét ezen kényszerforgalmu, kamatozás nélküli fizető eszköznek ellenőrizhetetlen meny- nyiségben való kibocsátása által fedezhetné. Nem fordulna rnár hatodszor a haza polgáraihoz a hadikölcsön jegyzéssel. Ezt az állapotot azonban ne tartsuk semmi okból kívánatosnak, mert az állampénzügyek konszolidáltságának legelső és elengedhetetlen feltétele, hogy az állam maga, mint olyan, ne hozzon pénzjegyeket forgalomba. Arra hivatott a jegybank. Normális, békés viszonyok közt az állami ellenőrzés alatt álló jegybank csak any- nyi és oly értékű pénzmennyiséget bocsát a szabad forgalom rendelkezésére, a menynyi az illető országban termelt és a szükségletnek megfelelő áruk értékével arányban áll. Illetőleg, amennyit a törvényesen megállapított érezfedezet maximális határa megenged. Vagyis a pénzmennyiség nagysága ahhoz igazodik, mennyi áru van forgalomban és mennyi az elhasznált áruk értéke pénzben kifejezve. Ez a kép, ez az arány teljesen megváltozik egy háború, különösen egy három éves világháború esetén. Ugyanis a háborúban az államnak igen sok mindenféle árura, marhára, ruházatra, fegyverre, municzióra stb. van szüksége. Mindezeket a dolgokat, mivel ingyen senki sem' adja, pénzért szerzi be az állam. Az igénybe vett ezen javak felhasználása és elpusztulása folytán ismét újakat vásárol, tehát ezért ismét pénzt ad. ily módon áll elő az a helyzet, a melyben most is élünk, hogy a Ürmeit és előállitott javakért pénz, a folyton növekvő drágaság miatt, mindig több-több pénz jön forgalomba, ellenben mindig fogyván, drágulván az áru, csökken a pénz vásárló ereíe. Mivel pedig a pénz vásárló erejének csökkenését, az állam a végtelenségig nem engedheti lesülyeszteni, időközként „hadi- kölcsönöket“ bocsájt ki. . Ezen hadikölcsö- nöket jegyző vagy vásárló közönség a birtokában levő pénzzel fizet az államnak, az állam viszont ezen befizetett bankjegyekkel törleszti tartozását a jegybanknál, mi által apadván a forgalomban 4évő pénzmennyiség, javul annak bevásárlási képessége. Kon- solidáltaiik az állam adóssága, csökken a pénz elértéktelenedése és jó kamathoz jut az a polgár, aki hadikölcsönt jegyez. Tehát a hadikölcsön lényege, pénzünk értékének az emelése, Minél magasabb fokon áll egy háborúban élő nemzet közgazdasági iskolázottsága, annál nagyobb sikernek ott a hadikölcsön kibocsátások, annál kevésbé van azon ország törvényes pénze az elértéktelenedésnek kitéve. Az eddigi öt hadikölcsön jegyzés eredménye Magyarországon 10 7 milliárd, Ausztriában 13 2 milliárd koronát, Németországban pedig 45 milliárd koronát, vagyis mintegy 60 milliárd koronának megfelelő ösz- szeget eredményezett. Hát a magyar nemzet vagyona és jövedelme ennyire maradna mögötte Ausztria és Németország vagyonának és jövedelmének, hogy ez a roppant nagy különbség pénzügyi szempontból ezzel megmagyarázható volna? Nem. A szakemberek véleménye szerint ez a nagy differenczia nem indokolt. Ez a nagy eltérés a jegyzés különbözeiében legfőképpen a magyar nép tájékozatlanságára vezethető vissza a hadikölcsön lényegét, illetőleg a pénz értékével szemben. A német nép tudja már, hogy ha módot nyújt az államnak a Reichsbanktói kölcsönvett pénznek hadikölcsön alakjában való visszafizetésére, akkor már előre elejét veszi annak, hogy a háború befejezése után még sok konsolidálatlan maradt függő adóssága legyen az országnak a jegybankkal szemben s ez által nemcsak a forgalomban lévő pénz értékét, vásárló erejét emeli, hanem egyúttal konserválja is az állam valutáját. Erről egy más alkalommal bővebben. Jegyezzünk tehát tömegesen hadikölcsönt, hogy pénzünk értékét fenntartsuk, unger István. Foliis i®ü! üziliis izinspio. Május 30. Szeged sz. kir. város nagyobb szabású hazafias mozgalmat indított az iránt, hogy az iskolai két hónapi szünidő tartamára fogadjanak el A „Nagybánya“ tárczája. Csoda. Csoda, amit tettél, csodatevő szentem. Egypár szótól, egypár csóktól fiatallá lettem. S nyílnak a lelkemben mámoros virágok, mig szerelmes lángolással te utánad járok. Nyílnak a lelkemben s az utamon végig s fölöttem is, lelkemben is Nyári égbolt kéklik. S mit bánom én, holnapra, ha halál is jár érte. Ez az egy nap a m/ghalást de nagyon megérte . . . Verlest] Gyula. Háborús apróságok. Egy rózsaszál. Éhez a levélhez írója — egy honvéd huszár- kapitány — egy rózsaszálat mellékelt. A levelet és a rózsát is a feleségének küldte az északi harctérről: „Egy rózsaszál szebben beszél, mint a leg- szerelmesebb levél . . .“ így is kezdhetném a levelemet, de inkább megírom csak úgy egyszerűen : Fogadd szeretettel ezt a rózsát. Egyik portyázó utamon vetődtem el egy kies, szelíd domboldal fenyőkkel és díszfákkal beültetett kertjébe, — annak a kertnek valamikor szép úri háza előtt találtam ezt a rózsát. Csodálatosan épen maradt meg. A többi sok szép más virágon keresztülgázolt a muszka csizma. A ház ajtaja tárva-nyitva, a nagy ebédlő díszes szép butorozata elárulja, hogy nemrég jómód volt itt otthonos, a pohárszék föl van feszítve, — a kredenc talán makacskodó ajtaját szekercével törték be, — a porcellántálak, melyeket előszedegettek, a kályha sarokba kerültek. Törve, vagy nem törve, oly kérdés, mellyel törődni illenék egy cári fölesküdt katonának. Arrébb a hálószoba következik. A tolipárnákat bicska járta át. A hófehér kényes pihe most békességben megfér a padló behurcolt szennyével. Egy mosdótálnak csupán a felét látom. Mig a szekrények ajtajai tátongva merednek szerte-széjjel ... a ruhaakasztó kampók helyükön vannak : behor- gozva az ablak csipkefüggönnyeibe. Gyermekzsivaj is honos lehetett e ház falai között. Apró rácsos ágyak húzódnak meg egy másik szobában ... a padlón ünoleum-boritás, amelyből nagy kockák vannak kihasítva. Talán bőrnek nézte az ellenség és elvitte féltalpnak, ha szakadna a rajta lévő. Az olajfestésü, szelíd szinü falra mindenféle ákom-bákom van karcolva nagy készséggel s hogy a rajz tartósabb legyen, a művész szeghegyet használt szén gyanánt. A fehér lakkozásu gyermekágy oldalára festett liliom virág bősz ellensége lehetett az itt tartózkodódnak, mert nemes haragjukba dühösen berúgták, Az úri szoba férfias ékességei, a szarvasag- gancsok is ádáz haragosai lehettek az itt pihenőnek, mert szekercével ütögette le az aggancsok villáinak legtöbbjét, talán haragjában, de lehet, hogy takarékos ember volt a vendég és elvitte késnyélnek nagy ügyesen. Egy ütőóra szégyenkezik a falon, annak csak a sétálóját vitte el az egyik kíváncsiskodó, de megfejtettem e titkot is. A nagy kerek ingatányér nyilván aranyozott lehetett s ennek következtében fényes. Olyan, mint egy nagy tallér s úgy lehet, még be is váltja a szegény becsületes moszkovita katonától otthon a zsidó kemény kopekért; de ha pénzt nem is, vodkát nyilván hogy ér, okoskodék a derék katona. A szalon bútorzata hiányos. A zongora fehér billentyűiről hiányzik a csont. Alkalmas játékpénz a táborozásnál e szűk világban. A lámpából hiányzik a petróleum — talán ez sem megvetendő ital? A drapériák plüs redőit is gyakorlatias érzékkel metszette le egy szemfüles legény. Kitűnő kapca lett belőle. Puha és meleg. Milyen irigy
