Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-09-14 / 37. szám

4 NAGYBÁNYA 1916. szeptember 14. nek és tanulóknak a szükséges felvilágosítást megadni. Dr. Rencz János nagybányai m. kir. áll. főgimn. igazgató. Gyermekek a menekülőkért. Két derék fiúcska: Molnár Ferencz és Grünberg Jenő vasárnap gyermekmozi előadást rendeztek s az előadás­nak összes bevételét: 4 K 64 fillért az erdélyi menekülők javára ajánlották föl. Szép tettük nem szorul külön dicséretre. Halálozás. Hosszú kádvária-utat szakított félbe a jótékony halál. Villás Géza életé­nek 55-dik évében, évtizedekre nyúló hosz- szas szenvedés után elhunyt. Folyó hó 11-én helyezték örök nyugalomra a család jóbarátai­nak, jóismerőseinek igaz részvéte mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: Jó várni és megadással lenni az Ur szabaditásáig (Jer. Sir. 3, 26.) Prohászka Lajos, Prohászka Lili és férje Németh Béla úgy a maguk és csa­ládjuk, valamint az összes rokonok nevében szomorú szívvel tudatják, hogy szeretett nagy­bátyjuk, Villás Géza folyó hó 9-én este 8 óra­kor, életének 55-ik évében hosszas szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. Az Istenben megboldogult hült tetemét folyó hó 11-én dél­után 4 órakor fogjuk a ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni Hid-utcza 10. számú gyászos háztól. Nagybánya, 1916. év szeptember hó 10. Legyen áldott emléke! Védelem az elnéptelenedés okozói ellen. Mai számunk vezetőhelyén dr. Hollósig István egy igen tartalmas czikk keretében foglalkozik azon kérdéssel, hogy miképen lehetne közélelmezési mizériánkon segíteni és pedig úgy, hogy a köz- élelmezési cikkek monopóliumával egyúttal segí­tenénk a városokon, községeken is, melyekre ma a legsúlyosabb terhek nehezednek. Miután dr. Hollósig István cikke egészen uj csapáson halad- s méltó arra, hogy irányelveit a legszélesebb körben megismerjék, olvasóinknak vélünk ked­ves szolgálatot tenni azzal, midőn azt a V. L.- ból egész terjedelmében bemutatjuk. Pótadók a vármegyén. Az 1883. évi XV. t.-cz. 10. §-a értelmében értesítem a törvény- hatósági bizottság t. tagjait, hogy a folyó évi szeptember hó második felében tartandó rendes közgyűlésen, amelyen az 1917. évi ház­tartási költségvetés is tárgyaltatni fog, az 1917. évre a következő vármegyei pótadók kivetésére fogok előterjesztést tenni: 3/i°/0 közművelődési célokra; 172% vasuthozzájárulási célokra fel­vett kölcsön törlesztésére ; 1 V2°/o különböző cé­lokra felvett kölcsön törlesztésére ; 1 '/4°/0 tiszt­viselői nyugdíj alapra ; 3% rendkívüli hozzájá- járulás tisztviselői nyugdíjalaphoz; 1.35°/0 az 1915. évi IX. t.-c.-ben nyert felhatalmazás alap­ján h. é. vasutak segélyezésére ; 1% al elha­gyott gyermekek segélyalapjára. Nagykároly, 1916. szeptember 2-án. Hazafias üdvözlettel: Ilosvay, alispán. Tűz és viz. Laptársunkban, a Nagybánya és Vidéké-ben e czim alatt többen azt a kér­dést vetik föl, hogy mi lesz az iparvasuttal, mert a faraktárban fa még ma sincs, pedig az idő gyors iramodással fut, itt az ősz s itt lesz maholnap a tél is. És mi lesz a vízvezetékkel, mely a felsőbányái hídnál csak ideiglenesen van megcsinálva, úgy, hogy az az ideiglenes helyre­hozás a fagyot sem fogja kiállani. Megnyugta­tásul kijelenthetjük, hogy az iparvasut kiépítése már annyira előre haladt, hogy f. hó 18-án, jövő hétfőn már megkezdi üzemét. Ami pe­dig a vízvezetéket illeti, épen most időzött városunkban Palotai Annin mérnök, a Bründl- czég megbízottja, aki bejárta a veszélyeztetett helyeket, tervet készített s a munkálatokhoz is csakhamar hozzáfognak. Marchis főesperes a román háborúról. Mor­chis Romulus, szatmárvármegyei g. kath. fő­esperes a román háborúval kapcsolatosan a Szamos-ban a következő nyilatkozatot tette: A szatmár vármegyei román inteügencia, különösen a román gör. kath. papság és a tanítóknak Románia hadüzenetével és a ro- ; mán harctér legújabb eseményeivel szemben való felfogására nézve, mint szaímárvárme- gyei gör. kath. főesperes, eltekintve attól, i hogy a szatmárvármegyei románságot is vii- ! lámcsapásként lepte meg Románia hadüzenete, j újabb dolgokat nem mondhatok, minthogy j ismételjem mindazon kijelentéseket, miket az olasz hadüzenet alkalmával vármegyénk fő- : ispánja előtt az elmúlt évben kifejezett hűség- nyilatkozatunkból kifolyólag az összes szatmár­vármegyei román intelligenczia nevében és megbízásából tettem. — Hogy hazánk ellenségeinek száma most már annyi véres küzdelem után a ret­tenetes világháború harmadik esztendejében, egy újabbal megszaporodott, mitsem változ­tat a szatmármegyei románság felfogásán, hagyományos, tántorithatlan királyhűségén, önzetlen igaz hazaszeretetén. — Bárki legyen az, ki szeretett hazánk­nak ellensége, nekünk is ellenségünk, mert mi hazánk összes hű fiaival felekezeti kü­lönbség és pártpolitikai dífferenczia nélkül a hazánkat fenyegető veszedelemben együtt ér­zünk, együtt küzdünk s ha kell, együtt vér- zünk el hazánk drága szent földjének védel­mében. — Ugyanazért a szatmárvármegyei ro­mánság, különösen a papság és tanítók ré­széről a román harcztéri események hatása alatt is a magyarság és hatóságainkkal szem­ben más viselkedés nem várható, mint a leg­őszintébb, legigazabb hűséges ragaszkodás és lelkes, hazafias együttműködés. A szatmárvármegyei román papság és tanítóság hazafias hivatásának magaslatán egy pillanatra sem fog megszűnni a nép között ezen eszméket hirdetni és táplálni s a népet oktatni, buzdítani és lelkesíteni, hogy: „a nagy­világon e kívül nincsen számunkra hely, áld­jon vagy verjen a sors keze itt élnünk, s halnunk kell.“ Marchis Romulus szatmárvármegyei gör. kath. főesperes. Sör-spekuláczió és mesterséges sörhiány. A magyar sör-kartell óvatosan kezdte előkészíteni a talajt arra, hogy immár harmadszor emelje majd az árakat a háború alatt. Ez előkészüle­tek alatt már meg is jött a hire annak, hogy a sör hektoliterje csekély 25 koronával lesz drágább. Az előkészítés első része az volt, hogy megszüntették a hordósör szállítását s csak pa­lacksört árultak. Ma már nem fogadnak el meg­rendelést hordósörre, noha minden gyárnak je­lentékeny készletei vannak. A kormánynak most sürgősen fel kellene lépni, hogy ezt a rideg spekulácziót megakadályozza s a fogyasztó kö­zönséget egy újabb tömegczikk indokolatlan drágításától megmentse. A sör árának újabb eme­lése ugyanis, minden látszólagos ok ellenére indokolatlan. Tudjuk, hogy az idei árpatermést más czélokra kell majd felhasználni, de ebből nem az következik, hogy a már meglévő sör­készletek árát felemeljék, hanem az, hogy a kormány rendelje el a sörfogyasztás korlátozá­sát. A kereskedelmi miniszternek az volna most a kötelessége, hogy összeírássá a gyárak kész- : létéit s annak alapján alkotná meg a szükséges fogyasztási korlátozásokat. így jártak el Ausz- ! triában is, a hol a sörgyárosok engedélyt kér- ; tek a miniszterelnöktől, hogy az árakat emel­hessék, de a miniszter ezt nem engedte meg. Nálunk, itt a vad Keleten, nem nagyon kérde­zik a minisztert, itt szó és ok nélkül emelnek. Talán lesz még rá mód és idő, hogy a minden oldalról kegyetlenül kiuzsorázott fogyasztókat a kormány megvédelmezze a háborún még a rendesnél is többet kereső sörgyárosok újabb támadása ellen. A szatmár-nagybányai vasút uj menetrendje. A szatmár-nagybányai vasút uj menetrendjét a további intézkedésig a következőleg állapították meg: Nagybányáról indul reggel 4 óra 53 percz- kor, Szatmárra érkezik reggel 7 óra 56 percz- kor. Szaímárról indul este 7 óra 36 perczkor, Nagybányára érkezik este 10 óra 11 perczkor. Hindenburg nem ideges. A Vossische Zeiltung haditutósitója megemlékezik egy mulatságos párbeszédről, a mely Hindenburg tábornagy főhadiszállásán folyt le s előre bocsátja, hogy elbeszélésének hitelességéért helyt áll. Asztal körül ült a társaság vacsora után, az asztalfőn Hindenburg s körötte törzskarának tisztjei meg néhány meghívott vendég. Sok mindenről beszélgettek és sorra került az idegesség. Hin- burg megjegyezte :- Milyen furcsa, hogy más és más em­beren az idegesség különbözőképpen jelentke­zik. Némelyek idegességükben hunyorgaínak, másoknak az ajka rángatózik, vannak olyanok is, a kik ujokkal az asztalon dobolnak, ismét mások ültükben lábukat himbálják, össze-vissza járkálnak a szobájukban. Én fütyülni szakiam, ha idegesség jön rám.- Soha sem hallottam kegyelmességedet fütyülni, mióta táborban vagyunk — vágott közbe Hindenburg törzskarának egyik tisztje, mire a tábornagy jóízűen nevetett és igy vá­laszolt :- De nem ám ! Miért is fütyülnék ? Ha odahaza legényem ügyetlenkedett és nem tudta a kandallóban felszítani a tüzet, vagy becsapta az ajtót, már ideges voltam, de háborúban nem ismerek idegességet ? Négyszázhatvan millió ötszázkilenczvenhatezer- háromszáznegyven példányban jelent meg Az Est 1910. április 15-ikétől 1916. deczembember hó 31-ig. Valóban példátlan ez a siker. Hogy mi­lyen amerikai arányban nőtt ennek az újságnak a népszerűsége, azt ezek a számok igazolják: 1910. áprilisában, AZ EST megindulásának hó­napjában, a napi, átlagos példányszám 32.329, mig 1915. deczemberében már 316.380. A fejlő­dést pedig legélénkebben illusztrálják az alábbi adatok: AZ EST egy évi péídányszáma: 1910-ben (csonka év) 8,760.500, 1911-ben 18,949.240, 1912-ben 35,185.050, 1913-ban 45,828.200, 1914- ben 78,095.600, 1915-ben 213,769.750. És ez igy megy tovább ... AZ EST független hírszolgá­lata és nem befolyásolható bátor szókimondása biztosítja mindenkorra ezt a példátlan nagy népszerűséget. Számozott kofák. Nagyváradon az utóbbi J időben hihetetlen visszaéléseket követtek el a kofák. A közönség a legtöbb esetben nem tudta a goromba és az uzsoráskodó kofákat feljelen­teni, mert nem tudta a nevüket. A nagyváradi városi hatóság számozott pléhtáblákkal látta el a kofákat úgy, hogy elég a számot megadni, a tulajdonosát majd utoléri a hatóság keze. Vá- rosunkbbn is nagy szükség lenne az ilyen in­tézkedésre. Nem keli nyári időszámítás. A Berliner Mor­genpost körkérdést intézet a szülőkhöz, tanítók­hoz, munkásokhoz és gazdasági egyesületekhez a nyári időszámításról, a mely tudvalévőén szep­tember 30-ikán véget ér. A válaszok csaknem mind a nyári időszámítás ellen szólnak. A ta­nítók és szülők kárhoztatják azért,- mert nem í tudják magukat kialudni és álmosan és fáradtan I mennek az iskolába, miután még napvilágnál kell őket lefektetni és sokáig nem tudnak ela­ludni. A munkás szervezetek is szinte kivétel nélkül a nyári időszámítás ellen nyilatkoznak, de legjobban kárhoztatják a nyári időt a gaz­dák és a gazdasági szervezetek. A jjföldmivelők megállapították, hogy az ők számukra kizáróan hátrányos a nyári időszámítás. — A nagybányai gazdák tapasztalata pedig az uj idő számításnál az, hogy a napszámosok reggel a régi idő szá­mítás szerint kezdik a munkát, de este az uj idő számítás szerint hagyják abba. Tiz ezer márka zöldséguzsoráért. Berlinből írják, hogy a minap az egyik bíróság tíz­ezer márka pénzbüntetésre Ítélte Maasdorf Ottó zöldség kereskedőt, mert jogtalanul fel­verte a vásárcsarnokokban a zöldség árát. Az ítélet megokolása szerint a büntetés azért ilyen enyhe és a bíróság azért nem sújtja börtön- büntetéssel is az elitéltet, mert Maasdorf nem tulajdonos, hanem csak üzletvezető. Mire jó a pántlikás szivar? A mai idők jel­lemzésére jegyezzük föl az alábbi kis históriát. Már hetek óta nagy városunkban a dohány, szivar és czigaretta Ínség. Először a czigaretta- fajok, dohányok, azután a pipadohány, végül a szivar fogyott el. Utoljára csak drága havanna szivarokat lehetett kapni. Pántlikásokat. S bizony megtörtént, hogy akárhány mezítlábas vagy bocs- koros atyafi szájában ott füstölt a pántlikás szi­var. Dehát a kapadohányhoz szokott atyafinak sehogy sem Ízlett a pántlikás szivar. Ézen is segítettek azután. Az egyik gazda rajta érte a kocsisát, hogy pipadohánynak vágja fel a ha­vannákat.- Mit csinálsz te azzal a drága szivarral, kérdezte tőle.- Hát összevágom, azután szerzek hozzá egy kis bagót és összekeverem vele, akkor azu­tán épen jó lesz a pipába !

Next

/
Oldalképek
Tartalom