Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-08-10 / 32. szám

1916. augusztus 10. NAGYBÁNYA 3 tás) 10 K, Szatmár-nagybányai vasút igazgató­sága 50 K, Izr. jótékony filléregylet 50 K, Nagy­bánya és Vidéke utján 10 K, Lakos Imre 5 K, Anyakönyvi hivatal gyűjtése (junius) 5 K, Dávi- dovits Herman 5 K 40 f, Egyik „Iparostársunk“ (Székely Árpád utján) 30 K, L. Berks Leó (név­nap megváltás) 20 K, Oláh László utján (Tóth Kálmán emlékére a helybeli tényleges és nyugd. vasúti tisztek koszorú megváltás címén) 25 K, Nagybánya és Vidéke utján 25 K, Braun József 5 K, Suba Károlynál rendezett gyermek=elődás jövedelme 12 K 50 f, Kosutány Ignácz (névnap megváltás) 30 K, Időközi kamat 30 K 65 fillér, Károlyi Imre 3 K 22 f, Nagybánya és Vidéke ntján 10 K, Demjén Lajosné 5 K, Bittsánszky Edéné 10 K, Soltész Elemér 24 K, Lakos Im- réné 5 K, az 1915. év augusztus hó 20-án ren­dezett népünnepély jövedelméből fönmaradt ösz- szeg s időközi kamata 192 K 88 fillér; a réz- gálicz kezelése körül megtakarított összegek 82 K 53 f. Összesen 2191 K 28 fillér. HÍREK. Augusztus 9. Áthelyezés. A földmivelésügyi miniszter Beyer Jenő erdészeti főmérnököt a miniszté­riumba helyezte át. Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi mi­niszter Gerdenics Ilona ref. felekezeti iskolai tanítónőt Nagybányára, Wieland József róm. kath. felekezeti iskolai tanítót, Kapnikbányauj- telepre nevezte ki. Kitüntetések. Őfelsége a király Bajnóczy József vezérkari századosnak — aki az év ele­jén soron kívül lépett elő - az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő és eredményes ma­gatartásának elismeréséül újólag másodszor leg­felső dicsérő elismerését nyilvánította. Bajnó- czynak a háború folyamán ez az ötödik kitün­tetése. — Dr. Moldován Ferenc honv. főhad­nagyot a katonai egészségügy körül teljesített kiváló szolgálatáért a Vörös kereszt hadiékit- ményes II. oszt. díszjelvényével tüntették ki. Bronz diszérem. Ferencz Salvator főherceg Simon Aurélné Rácz Annának a katona egész­ségügy körül szerzett kiváló érdemei elismeré­séül a vöröskereszt hadiékitményes bronz disz- érmét díjmentesen adományozta. A király születésnapja. Lapunk mai számának vezetőhelyén foglalkozunk azon kérdéssel, hogy miképen ülhetnénk meg legméltóbban agg királyunk születésnap­ját, aki most tölti be 86 életévét. Ünnep­lésünk szokásos megnyilvánulása ez ideig az volt, hogy a közörömnek általános ki­világítással adtunk kifejezést. A nagy idők e nagy napjaihoz azonban alig illik min­ségtelenné vált, hogy lódobogás közelit, s ha szerencsém van, még valami kozák-járőr üget felénk. Nohát csak jöjjön! — Fiuk, most aztán figyelni ! Kinézek az ablakon, - csillagos holdsüté- ses az éjszaka —- hát jön ám a kozák. Egész jól látni őket az országúton, apró lovakon ro­busztus, nagy alakok s előttük szalad a mesz- szire nyúló árnyék. Vagy tizenöíen-huszan! Is­tenem, öröm nézni s én nézem is dobogó szív­vel, ahogy jönnek bele a csapdába . . . Egy éles füttyjel. Ahá ! — Bejöttek már az őrszem vonalán! Figyelni! . . . Cél! . . . Össztűz ! . . . Nyolc puska az ablakból, nyomban utána nyolc a padlásról, csaknem egyszerre csapott bele a kozákjárőrbe, azután tovább kelepeltek egyenkint a Mannlicherek és a meglepett jár­őrből rögtön egy össze-vissza gomolyag lett, amiből előbb csak ágaskodó lovakat láttunk. Azután nehéz testek zuhanását hallottuk. A puskáink tovább pattogtak s az utón gazdátlan lovak véres szügygyel próbáltak olvágtatni; a rémes ropogástól már fájt a fejünk benn az ablakok mögött; az oroszok is ordítottak, mert azt se tudták, honnan kapják ezt a rettentően közeltüzet; aki még élt, leugrott a lováról, el­dobta a hosszú pikáját és futott be a majorba, vagy letérdelt az ablak elé. Azokat a Kiss em­berei fogták el, emezeket mi invitáltuk be a házba s a pár pillanatig tartó pokoli koncert­ből, ha jól láttam, mindössze talán ketten vág­tattak el, vissza, de ezekre is lőttek az őrsze- | den lármásabb, zajosabb ünneplés. Koro­nás királyunk iránt érzett ragaszkodásunk­nak, törhetlen hűségűnknek és szerete- tünknek adjunk inkább kifejezéstazzal, hogy a világítás költségeit ajánljuk föl a nagybá­nyai rokkant katonák alapjára. Mi e magasz­tos czélra adományokat mint ezideig, úgy a jövőben is készséggel elfogadunk s e czélra adományokat készséggel közvetíte­nek laptársaink is. Ha csak minden ablak kivilágítását 1-—2 koronával váltjuk meg, a nagybányai rokkant katonák alapja is­mét tetemes összeggel fog gyarapodni. Hallja meg mindenki e kérésünket! Sur­sum corda 1 A rokkant katonák alapja. A nagybá­nyai rokkant katonák alapjára újabban a következő adományok folytak be : Nagy­bánya és Vidéke utján 10 K, Demjén Lajosné 5 K, Bittsánszky Edéné 10 K, Soltész Elemér 24 K, Lakos Imre 5 K, I az 1915. év augusztus 20-án rendezett népünnepély jövedelméből 184 K 98 f, ennek időközi takarékpénztári kamata 7 K 90 f, a rézgálicz kezelése körül meg­takarított összeg 82 K 53 f, összesen 329 K 41 fillér. Lapunk legutóbbi szárná- j ban kimutattunk 1861 korona 87 fillért. Az újabb adományokkal a nagybányai i rokkant katonák alapja 2191 korona 28 fillérre emelkedett. További szives ado- i mányokat kérünk! Sebesülés. Erdődy István huszárhadnagy, dr. Erdődy István főtörzsorvos fia az orosz harcztéren megsebesült. Sebesülése azonban komolyabb aggodalomra nem ad okot A szamosujvári szentszék a háborúról. A sza- mosujvári püspöki szentszék az alábbi levelet intézte a máramarosszigeti gör. kath. román vikáriatushoz, Búd Titusz, püspöki külhelynök- höz: Megbízzuk Főtisztelendőségedet, hogy fi­gyelmeztesse a vicariatusbeli lelkészeket és es­pereseket, hogy ne adjanak hitelt a nyugtala­nító hírek hordozóinak, legyenek egészen nyu­godtak, mert a magas kormány gondját viseli az ország érdekeinek, a lakosoknak és szükség esetén a közigazgatás hivatalnokai által a kö­rülményekhez képest megadja az utasításokat. Jelenleg, hála a Mindenhatónak és katonáink vitézségének, nincs semmi ok a félelemre. A hivatásukban lelkiismeretes papok, mint lelki atyái a népnek, mindenben példával kell hogy elől menjenek; ne tegyenek semmit a várme­gyei tisztviselők tudta és jóváhagyása nélkül, mek. De ugyanakkor, azt hiszem, tisztán hal­lottam, hogy balra két kozák lövés is esett, nem tudom mire. A tábori őrs elég jól dolgozott, az ország­úton hat halott, öt sebesült és három sebesü- letlen fogoly. Egy a sebesültek közül is a vé­gét járta, ezt én magam kötöztem be, azután e2.V rögtönzött hordágyon két sebesületlen fo­gollyal küldtem vissza a faluba, ahová a többi oroszt két honvédem kiséri. Ezek viszik a je­lentést is, röviden megírva, hogy mi történt. A jelentés hamar kész, az aláírással azonban baj van. A pontos helyet tudom még a térkép­ről, a napot megmondja a naplóm (máshonnan nem is tudnám), de a pontos időhöz percnyire kell odaírni az órát, ezt pedig sehogyse tudom. — Hová is marad az a küldönc az órámmal? Ketten is elmennek utána, hogy előkerit­sék s végre vagy félóra múlva jön vissza az egyik ember. Azt jelenti hogy a küldöncöt hol­tan találták meg alig 15 lépésnyire a ház mellett. — Mi történhetett vele? Magam is kime­gyek megnézni szegényt. Ott fekszik átlőtt mel­le! a megroskadt havon. Mellette a puskája. Megnézzük a závárzatot, csak egy töltény van benne, ugylátszik, tüzelt ő is, talán a két me­nekülő kozákra s azok visszalőttek, mert nagy célt mutatott a fehér mezőn. A szive már nem vert, de az órám ott ketyegett a kezében. Élő ! gép a halott szív fölött. Mégnem volt egészen éjfél. Csak féltizenkettőt mutatott. Szabó István. maradjanak híveik között, felvilágosítva őket és a szükséges oktatásban részesítsék állampolgári kötelességöket illetőleg, engedelmeskedvén a közigazgatási hatóságoknak és teljesítvén azok rendelkezéseit, végezzék békében gazdálkodá­saikat és valamint az ő fiaik, testvéreik és szü­leik lelkesedéssel és vitézséggel, életök veszé­lyeztetésével harcolnak a haza határainál levő ellenségnek megtöréséért és elűzéséért, akként az itthon levők is ezen nehéz időkben mint hű­séges és lojális polgárok teljesítsék kötelessé- 1 geiket, készek lévén a Trónért és a Hazáért I bármi áldozatot hozni. A szamosujvári püspöki szentszék. Örömmel közöltük a szentszék leve­lét, a mely bizonyára nálunk is hivatva van a I hívek között a bizalomnak és nyugodtságnak I érzését megerősíteni. A fém cs óníárgyak beszolgáltatása. A fém és óntárgyak beszolgáltatására a fém­átvételi bizottság még egy utolsó határ­napot tűzött ki. Az utolsó határnap hol­nap, csütörtök, augusztus hó 10-ike. A fém és óntárgyak (üstök, gyertyatartók, mozsarak, óncsövek stb.) beszolgáltatha­tok a városház tanácstermében délelőtt 8 órától 12 óráig. Figyelmeztetjük a közön­séget, hogy a fémátvételi bizottság felhí­vásának mindenki tegyen eleget, mert a mulasztásokat szigorúan fogják büntetni. Repülőgép városunk felett. Vasárnap délelőtt szokatlan látványnak volt tanúja városunk kö­zönsége. Úgy 11 óra tájban egy biplán repült át városunk felett mintegy 600-700 méter ma­gasságban. A ritka látványnak nagy nézőközön­sége volt. A biplán mintegy öt perczig volt lát­ható s azután eltűnt Szatmár irányában. A Nyugat, Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1916. évi augusztus 1-i száma a kö­vetkező nagyrészt aktuális és igen érdekes tar­talommal jelent meg: Tartalom: Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra drága. (Regény). Szép Ernő : Mint a hangafa a pusztában. (Vers). Szabó Dezső: Tanárok. (Novella). Hajdú Hen­rik« Versek. Ambrus Zoltán: Háborús jegyze­tek. Sisa Miklós: A tömeg lelke. Ady Endre : A kezdet siratása. (Vers). Figyelő: Zemplén Győző : (Laczkó Géza.) Disputa : Biró Lajos, Lá­zár Béla, Bálint Aladár. Főmunkatársak: Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Elek Artur, Halász Imre, Kaffka Margit. Lackó Géza, Móric Zsigmond, Os- vát Ernő, Schöpflin Aladár. Szerkesztőség és ki- adóhivatal: IX. Lónyay-utca 18. Szerkesztőségi órák d. u. 4-6-ig. Előfizetési ára: egy évre 28 K, félévre 14 K. Egyes szám ára 1 K 40 fill. Meg­jelenik minden hónap 1-én és 16-án. Telefon: József 40 — 60. Mutatványszámot kívánatra díj­talanul küld a kiadóhivatal. Miniszteri köszönet. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Beyer Jenő m. kir. erdőmérnök­nek, Fischer Károly m. kir. erdőfőmérnöknek, Huszár Kornél m. kir. erdőfőmérnőknek, K. Bauer Viktor m. kir bányamérnöknek, dr. Péchy Alán főgimn. r. k. hitoktatónak, Sipos Dezső államvasuti. osztálymérnöknek, Szkicsálc Ödön gépészmérnöknek, a városi villamos mű­vek főnökének, Szelecz/cy János m. kir. főerdő- mérnöknek és végül Veress József m. kir. fő­bányatanácsosnak a nagybányai m. kir, állami főgimnáziumi hadbavonult tanárok 1915 — 1916. tanévi helyettesitéseért elismerését és köszöne­tét fejezte ki. Adakozás. A helyi hadsegélyezés czéljára augusztus hóra dr. L. Berks Lajos 10 kor., Smaregla Mihály 5 koronát adott. Értesítés. Tisztelettel hozom tudomására a m. t. közönségnek, hogy fogműtermemet ideig­lenesen bezárom. Özv. Lengyel Lajosné. Abnormis időjárás. A kalendariom szerint most javában benne volnánk a kánikulában ; a valóságban pedig késői szeptemberi időjárás van. Reggel és este a hőmérő 6 — 8 fokra is lesülyed R. 0 fölött. Ismét sómizeria! Szerkesztőségünkhöz ismét halomszámra érkeznek a panaszok, hogy váro­sunkban nem lehet sót kapni. Kérjük a hatósá­got a legerélyesebb intézkedésre, mert az való­ban abszurdum, hogy még a sóban is Ínséget szenvedjünk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom