Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-12-07 / 49. szám

L 1916. december 7. NAGYBÁNYA 3 levő fia Kálmán, mélyen sújtva a fájdalomtól tu­datják úgy a maguk, valamint nagyszámú rokon­ságuk nevében is, hogy szeretett és felejthetetlen jó fia, a legjobb testvér és rokon váradi Stoll Géza, a IV-es hegyi tüzérek zászlósa, a bronz és ezüst vitézségi éremmel kitüntetve 1916. évi november hó 3-án, életének 21 -ik évében, a haza védelmében a harcz mezején elesett. Hült tetemét ideiglenesen a dornavatrai temetőben helyezték el. Elhuny szerettiinkért az engesztelő szent miseáldozat Budapesten folyó évi december hó 4-én délelőtt tiz órakor lesz a Szervita atyák templomában az egek Urának bemutatva. Bu­dapest, 1916. november hó 28-án. Áldás és béke legyen vele! A nóegylet karácsonya. Az idén sem feled­kezik meg a jótékony Nőegyesület a szegényei­ről. Sőt az idén még jobban igénybe lesz véve az egyesület, mert a háborús időkben módfelett megszaporodott azok száma, akik segélyre szo­rulnak. A karácsonyi kiosztásra Hoffmann Árpád ivén ezideig adakoztak: Hoffmann Árpád 50 K, özv. Mikéné Schönherr Ilona 20 K, Németh Béláné, Glanzer Malvin 5 — 5 K, Pongrácz Mária 2 koronát. További szives adományokat kér a Nőegyesület. Kegyeletes alapítvány. Izraelita polgártársaink azon szép beszéd hatása alatt, mely a templom­ban a gyászünnepély alkalmával Fuchs Benjámin főrabbi ajkáról elhangzott, közgyűlést tartottak s elhatározták, hogy a nagy király emlékére 5000 koronás alapítványt tesznek, melynek évi kamataiból egy jó tanuló szegény ifjút fognak segélyezni. A közgyűlés egyszersmind a minisz­terelnökség utján az uj királyt hódolatteljesen üdvözölte. Köszönet. Fogadják mindazok, kik nagy gyászunkban osztozni s bánatunkat részvétük­kel enyhíteni kegyesek voltak, őszinte köszöne- tünket. Nagybánya, 1916. november hó 28-án. A Lovrich-család. Ferencz József testvérünk kér bebocsátást . . . Megboldogult királyunk Ferencz József teme­tési szertartásából örökítjük meg ezt az érde­kes részletet: Fáklyákat vivő kapuczinus atyák kíséretében levitték az elhunyt uralkodót rejtő koporsót a sírboltba. A király, a főudvarmes­ter és a két kamarás kísérték. A kripta zárva volt, mikor a menet odaérkezett. A főudvarmes- ter kopogott rajta. A kapucinus kvárdián meg­kérdezte: — Ki az? — Őfelsége I. Ferenc József — válaszolja a főudvarmester. — Ignosco (nem ismerem) - felel rá a gvárdián. A •főudvarmester: A kitüntettek közül kettő most tífuszban delirál odahaza valahol. Katolikus falu, ami errefelé ritkaság. És 26-án zenés mise van a kicsi templom­ban, amelyiknek egész csupasz, csak kissé va- kolatos a fala — egyébre nem telt az eklé­zsiának. A harcztéren gyónás nélkül lehet ál­dozni, de négy hó óta most van rá először le­hetőség. Nincs a templomban más, mint mi. Bö­szörményi rántogatja a rossz harmoniumot, én meg, — ki gondolta volna, hogy még kántor is leszek valaha, — a hymnust énekelem. „Isten áldd meg a magyart“, - az oltár­ról jön rá a felelet : „Por omnia saecula saecu­lorum“ ! — Az egyes sorokra a miseszövegben is megvan a válasz és a „Dominus vobiscum“ egyszerre többet jelent, mint máskor. Lassan- kint utánam énekel az egész ezred, a térdeplő alakok kiegyenesednek, felkapják az addig le­hajtott fejüket a huszárok ; egyszerre fényle­nek a szemek és kipirulnak az arczok, amelyek holnap tán már örökre megtörnek, végleg el­szürkülnek, — de ma a mindinkább erősödő kórus hangja még dörögve zeng az égnek, hogy rengenek a falak! „Gratias agimus, domino Deo nostro!“ De azért, mikor kijövök, még mindig látom integetni, vörösen röhögni, feketén kacagni a 21-én eltemett, felhasitott arczu doni kozákot. Dr. Uerend Miklós- Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya. Ignosco, hangzott ismét a válasz. Ujia kopog a íőudvarmesteri pálca.- Ki az? — kérdi a gvárdián.- Ferenc József testvérünk kér bebocsá­tást — válaszolja a főudvarmester, mire meg­nyílt a kripta ajtaja és bevitték a koporsót, amelyet egyelőre az előcsarnokban helyeztek el, később, ha a munkálatokkal végeznek, az elhunyt rendelkezése szerint Erzsébet királyné és Rudolf királyfi szakofágjai közt helyezik el végleges helyére. Halálozás. Resiczabányáról vesszük a gyász- hirt, hogy Farkas Ferencz nyug. m. kir. szám- tanácsos a napokban ott elhunyt 68 éves korá­ban. A boldogult évtizedekig hivataloskodott Nagybányán s tipikus alakja volt városunknak. Csak ezelőtt 1-2 évvel költözött el innen ro­konaihoz, midőn nyugdíjba vonult. A boldogul- tat Resiczabányán helyezték örök nyugalomra. Karácsony a harcztéren! Harmadszor fog nemsokára ráköszönteni a karácsony a frontok véres, halálos világára, harmadszor fog a Sze­retet fehéringes, védetien kis követe végigle­begni a halál és pusztulás rettentő tartományain, végigsuhanni az öldöklés óriásai közt. Kell-e hatalmas szózattal, szárnyaló szavakkal magya­rázni a hősök nemzetének, hogy mivel tartozik fiainak, azoknak, akik odakiinn döbbenetes hó­viharban és a gránátok orkánjaiban a mi kará­csonyunkat, a szenvedések szakadatlanságában a mi örömeinket, a poklok tiizében a mi apró kis karácsonyi gyertyáinkat, széltől kimart ar­cukkal a gyermekeink sugárzó arczocskáját vé­dik? A nemzet, amely itthon a maga másik I harczát verekszi, e harcznak akármilyen fordu­latában is csak büszke alázattal és áradó sze­retettel gondolhat azokra, akiknek fogyhatatlan j bátorsága, halállal és szenvedéssel nem törődő nagy elszántsága nélkül hiába volna itthon min- j den erő és minden tűrés. A magyar királyi hon- ' védelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala és a Magyar Szent Korona Országainak Vörös Ke­reszt Egyesülete az idén is megszervezi a Ka­rácsony a harcztéren-mozgalmat a harcztéri ka­tonák megajándékozására. A mozgalom együt­tes vezetősége, mikor kérelmével ismét a nem­zet elé lép, egy nagyarányú és hatalmas sikerű akczió emlékezetének hálájával és bizodalmával kéri újból a magyar társadalmat, hogy ismét legyen méltó magához és páratlan katonáihoz. Ugyanazt kérjük, amit tavaly, és amint kato­náink kemény elszántságát nem tudta kikezdeni a pergőtűznek és Bruszilov taktikájának pokoli újdonsága, amint őket csak megaczélozta és uj meg uj diadalokra lendítette ellenségeink ön­gyilkos konoksága, azonkép nem lehet fogyat­kozás a nemzet szeretetében, hálájában. Ren­díthetetlen hitünk és reményünk, hogy a szivek százszoros erővel fogják visszhangját adni ké­résünknek és e viszhang karácsony éjszakáján büszke vallomást, hódolatot és mélységes sze- retetet fog beszélni a véres, havas frontokon azoknak, akiknek köszönhetjük, hogy senki orv­keze többé le nem tépheti karácsonyfánkról a győzelem ajándékát. Ézt ők ajándékozták ne­künk, ezért nekik tartozunk. — A katonák kará­csonyára a legkisebb adományt is köszönettel fogad szerkesztőségünk. IV. Károly király és a kis trónörökös képét mutatja be deczember 3-diki új számában Be­nedek Elek képes gyermeklapja, a Jó Pajtás s ezenkívül közöl még egy sereg képet a trón­változásról, nemkülömben érdekes apróságokat Ferencz József királyról. Endrődi Béla kedves : képet rajzolt a Mikulásról s verset irt, Bicsó Ilona képet rajzolt, Rákosi Viktor Lagoszta titka, Benedek Elek pedig A nagy földindulás czimü regényét folytatja. A Kis Krónika rovat aktu- j álitásai, a rejtvények és szerkesztői üzenetek ! I egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-Társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatvány­számokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Buda- ! pest, IV., Egyetem-utcza 4. Áramlopás. Kezdünk világvárosiasodni. Ez ' ideig csak tyúkokat, csirkéket loptak városunk- i ban s csak nagy ritkán esett egy-egy kisebb- I fajta betörés. Most azonban már áramot is lop- ! nak városunkban, valóságos villamos áramot. A ! Ganz-társaság főmérnöke jött rá, hogy valahol valami nincs rendben a kréta körül, mert egyes szakaszokon gyakorink voltak a zavarok. Fel is fedezte az idegen, primitiv dió'ot, melylyel az áramot több tetőn és padláson keresztül élve­zették. Még jó szerencse, hogy a vezető drót tűzvészt nem okozott, mert minden elővigyázat nélkül húzták keresztül a tetőn. A rendőrség nyomban megindította a vizsgálatot, az állító­lagos tettest azonban a vizsgálat érdekében még nem nevezhetjük meg. A nagybányai elesett katonák árvái javára újévi üdvözlet megváltás czimén Mikes János 2 K, Kovács Gyula 2 koronát adományoztak.- Az e czélra lapunknál befolyt 34 korona össze- ! get a városi takarékpénztárban helyeztük el. Újabb rekvirálás van elrendelve. Az Esi Írja: j Az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke, báró j Kürthy Lajos törvényes felhatalmazása alapján a mai napon az összes törvényhatóságokhoz j körrendeletét intézett, a melyben a törvényha- , tóság első tisztviselőjét uj rekvirálás végrehaj- j tására utasítja. A rendelet érteimében minden vármegye és termelő város területén néhány napon belül rekvirálni kell az összes gabona- ! nemüeket, őrleményeket és hüvelyeseket. A rekvirálási eljárást az alispán, illetve a polgár- mester végzi személyes felelősség mellett. A törvényhatóság első tisztviselőjét a rendelet I feljogosítja arra, hogy bárhol személyesen meg­jelenhessenek és a rekviráló bizottságai a fej-kvó­tán felüli mennyiséget lefoglalhassák és elvitethes­sék. Joguk van megjelenni bármely háztartásban, gazdaságban, raktárban, általában mindenütt, ahol készleteket sejtenek, vagy gyanítanak és a legszigorúbban kötelesek a rendelet intenciói­nak érvényt szerezni. Joguk van a fej-kvótát saját belátásuk szerint leszállítani és a rekvirál- ható felesleget a rendeletek értelmében meg­állapítani. A rekvirálás bizottsági utón történik. A bizottság az alispán személyes vezetése mel­lett dolgozik és résztvesz benne a polgári és a katonai hatóság képviselője, valamint az Orszá­gos Közélelmezési Hivatal és a Haditermény r.-t. kiküldöttje. A rekvirálás néhány nap múlva megkezdendő és körülbelül egy hónap alatt I befejezendő. A törvényhatóságok első tisztvise­lői a legszigorúbb utasítást kapták, hogy a rek- i virálást minél hatékonyabban bonyolítsák le és a törvény teljes szigorát alkalmaztassák ott, ahol visszaélést tapasztalnak. A rekvirálásra vonatkozó rendelet városunkba még nem érke- í zett meg. Az entente borzalmas veszteségei. Kopenhá- gában alakult meg a múlt évben ,,A háború i szociális következményeit tanulmányozó fár- \ saság“, amely a folyó évben augusztus hó 1-én kiadott rendes és folytatólag közzétett pótfüze­tében gondos adatgyűjtések alapján megállapí­totta ellenségeink összes eddigi veszteségeit. Ki kell emelnünk, hogy az adatok beszerzése körül a társaság annyii’a lelkiismeretes volt, hogy az illető ország hivatalos jelentéseit is egybevetette s azoknak mérlegelésével állította össze a következőket: Anglia veszteségei folyó évi julius hó 1-éig halottakban 162.208, sebesültekben 421.583, eltűntekben (foglyokban) 86.384, vagyis a vesz­teség kitesz 670.775 embert. Éhez hozzá kell venni a november 1-éig számított vesztesége­ket, amelyek a legborzalmasabbak, a „Times“ jelentéseinek figyelembe, vételével 512.975-nyi veszteséget hozzáadva, Anglia vesztesége 1 millió 183.750, vagy kerek összegben: egy millió két­százezer ember. Oroszország veszteségei kitesznek augusz­tus 1-éig: halottakban 1,494.000, sebesültekben 4,064.000, foglyokban 2,000.000, összesen 7,558.000 embert. Az augusztusi és szeptemberi nagy orosz offenziva alkalmából havonkint átlag 3-400,000 volt a vesztesége Oroszországnak, októberben már némileg csökkent a veszteség arányszáma, mert az offenziva engedett az erélyéből, ellenben emelkedett a foglyok száma, úgy hogy a legcse­kélyebb számítás mellett hozzávéve egy milliót, az oroszok vesztesége 8,558.000, vagy kerek ösz- szegben nyolcz millió ötszázezer ember. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom