Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-10-05 / 40. szám
XIV. évfolyam. 1916. oKtól>er Jol<5 5. 40 Ili*. szám. NAGYBANYA TAnSAÜüLMI ^ 1 SZÉPIRODALMI HETIItÄP. 916 * Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 koro negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. m Szerkesztőség és kiadóhivatal: l jresv'zl-ut 14. se., ahova lapközlgmények, hirdetések s eiőlzetési pénzek küldendők Hirdetések lelvéteínek Kovács Gyula t inj vkerejkedó üzletében is. *J rat SZSK:at SÄBaWk ‘Jr;.. SS Az élelmezési központ. Október 4. Nem tudjuk minek fogják hívni, miniszternek, vagy élelmezési diktátornak azt a magyar hivatali állást viselő urat, akit a közélelmezés uj országos szervezetének élére fog állítani a kormány. Nem tudjuk azt sem, hogy kire esik a kormány választása, kit tart a kormány legalkalmasabbnak e nehéz és felelősség- teljes állás betöltésére. Szeretnénk, ha olyan valaki lenne, aki a magyar közéletben el nem koptatott tekintélylyel bir és olyan magas po- zicziót foglal el, hogy mindenkitől független egyéniségének egész súlyát elviheti uj állásába. Meggyőződésünk, hogy az uj organizáczió csak akkor tud komoly eredményeket produkálni, ha vezetőjének legmesszebbmenő hatáskört biztosítanak és oly korlátlan rendelkezési jogot, mely egyedül alkalmas, hogy háborús közélelmezésünkben rendet teremtsen. Ezért örültünk, mikor azt hallottuk, hogy Wekerle lesz az uj intézmény vezetője. Wekerle olyan tekintély a magyar közéletben, hogy neki nem is mernek olyan állást felajánlani, amelynek korlátái akadályozhatják őt a belátása szerint közérdekű intézkedésekben. így gondoltuk, hogy ő lesz az az ember, aki igazán súlyt és tekintélyt fog adni az uj hivaA „Nagybánya“ tározója. Fésűs Király György miséje.- Kárpáti emlék. Itthon bizonyosan sugaras volt már a tavasz, a napsütötte korzón tarka selymek szi- neskedtek és virított az uj kalapok erdeje, de nálunk a gránicon még fehér pihékben hullott a márciusi hó, vagy esetleg csak a köd szitált szürkén Beszkidek felett, ahol éppen akkor verekedtünk és fáztunk. De hát odaát, a másik hegyen is csak emberek voltak, azokba is belevájt a kárpáti tél foga s igy történt, hogy már három napja elhallgatott a puskaropogás. Csak álltunk egymással-símben két havas hegy, mindegyiken egy-egy hosszú földturás hullott levéllel, letört gályákkal, hóval borítva s legfeljebb csak a männlicher, meg túlról a Mauserpuskák szuronya tüskézett ki a fedezékből. Nagyszerű idő ez az összébb-bujásra, ilyenkor melegednek össze a lelkek. Mert a sok szenvedés s az együtt tűrt nyomorúság nagyon összehozza, nagyon közeire testvéresiti az embert. Ilyenkor mondja el a baka, mi fáj neki legjobban : a hideg-e amiben didereg, vagy talán az asszony, aki otthon egyedül birkózik az élettel, a rósz bakkancs-e, amelyiken átcsurog a hóié, amig másikat nem kapunk, vagy falóknak, akinek komoly elhatározásait sem a politikai barátok, sem a különböző érdekképviseletek vezérei nem fogják befolyásolhatni. Sajnáljuk, hogy nem akarja vállalni ezt a nagy tisztséget és bizunk benne, hogy akit a kormány az uj köz- élelmezési szerv élére állít, ragaszkodni fog hozzá, hogy igazán diktátori jogkörrel ruházzák fel, hogy semmiféle kicsinyes politikai, vagy gazdasági osztályérdekek ne korlátozzák a közfogyasztás érdekeiért folytatandó küzdelmében. Mert tisztában kell lenni vele, hogy az uj intézméuy vezetőjének nemcsak egyszerűen dolgozni, hanem küzdeni kell, ha czélt akar érni. Hiábavaló lenne ma azon sopánkodni, hogy a háborús magyar közélelmezés nagy kérdésének kezelése eddig félmunka volt. Azt a három urat, aki a belügyminisztériumban, a kereskedelemügyi és ~Jn!dmivelésügyi minisztériumban eddig a közélelmezési dolgokat intézte, igazságtalanság volna azért a sok hiháért és mulasztásért felelőssé tenni, amit csakis a rendszer, nem pedig az ő személyük vagy hivatali tevékenységük okozott. Ők becsületesen és szorgalmasan ellátták a dolgukat és nagy gya-. korlatra, alapos szakértelemre tettek szert majdnem két esztendős munkásságuk alatt. Biztos, hogy az uj intézmény jövendő vezetője náluk különb munkatár-. •; a* sakat bajosan találhat a. Ok azt is fogják-tudni, kik előtt k|ll leggondosabban bezárni az országos élelmezési központ kapuit, kikkel szabad szóbaállani, kikkel nem, kik a fogyasztók érdekeinek képviselői és kik szoktak lVincselni a termelők magánérdekeinek vl leimében kegyelmes urak vizitkártyán 11 a minisztériumokban. Nagyon fontos,.' hogy az uj hivatal vezetőinek mindentkelőtt szabad kidobási jogot biztosítsanak az uj intézmény szervezeti szabályai. Hogy lehet az, hogy már előbb nem jöttek rá, mennyire szükek’g van a köz- élelmezési ügyeink czentraAzálására? Tessék elképzelni, hogy eddig következőképpen ment az országos érdciúi közélelmezési kérdések intézése. Voll egy gazdasági bizottság, amelyben eAyütt dolgoztak az említett három minis I tórium delegáltjai. De ez a gazdasági H’ottság zom- volt állandóan együtt, nem folytatott permanens munkát, hanem csa j| hetenként egyszer vagy kétszer ülésezel.. Már most ha valakinek valami közélelir.l zési dolga akadt — és véletlenül nem Ipari, vagy gazdaérdekből kivánt a gazdaijigi bizottságtól valamit, hanem mondjuk egy város, vagy törvényhatóság sürgts közélelmezése érdekében — akkor véiig kellett járni három minisztériumot, tárlyalni három referenssel, megvárni, amilaz egyik az otthon való második kis család, amelyikről csak a felesége leveléből tud s akit úgy szeretne látni. Van, akinek az öccse fáj, mert katona és nem hall róla hirt, a másik azért aggódik, meglesz-e még az a kis kennyérkeresete, amit otthon hagyott. De van olyan kívánság is, mint őrvezető Fésűs Király Györgyé a második rajból, aki már harmadszor jön azzal a kérdéssel: — Kadét ur, kapunk e már papot, mert az olyan jó volna ? Mindig csak azt mondja, hogy jó volna, de azt olyan meggyőződéssel, hogy eszembe se jutott megkérdezni, hogy miért éppen ez a legfőbb kívánsága. Csak ránéztem még mindig egyenes, negyvenéves alakjára, amin itt a kárpáti gyűrődésben szinte feszitett a megbámult, kopott csuka szürke és tudtam, hogy ennek a népfelkelőnek igaza van. De mit csináljak ? Itt a Beszkidek ormán, künn a raj vonalban alig ötszáz lépésre az orosz vonaltól, mikor a mögöttünk levő falut is már rég szétlőtte a tüzérség ! — Csak várjunk apám majd eljön az ideje annak is — mondtam neki, bár magam se hittem, hogy hamarosan összekerüljünk az ezredtörzszsel, ahol mégis lehetett volna valamit tenni a legénység lelki vigasztalására. Nem is kerültünk össze, de másnap már hajnalban baktat felém a havas hegyi ösvényen egy jelentő lovas a zászlóalj parancsával. Biztosan megyünk előre, gondoltam magamban, mikor a borítékot fölitptem - már »-úgyis unalmas ez a háromnaposlesönd, de soha parancs még úgy a szivemet öiize nem szorította, mint az, amit most kaptam! Ma se tudom, hogyan volt, nem is lehet fazt meg magyarázni, de valami csudás, valami tkönyez- tető rpelegség szaladt át rajtam, mikol a szolgálati blankettán a következőket olvatfam : Ma dél 9 h. 50 I. a . . i tempóm előtt tábori mise lesz: a faluban pihenő ]tartalék a törzzsel együtt részt vesz a miséit a rajvonalban levő századok pedig a misl elején, pontban 10 h.-kor három össztüzet finak az ellenséges állásokra. Az óráját mindjjaki pontosan igazítsa a hadosztály időhöz/- Holnap azután a tartalék fölváltja a raj vonalit. A parancsot nyomban közöltük a , legénységgel és tiz perccel tiz előtt teljes felszereléssel bújtunk ki a tiszti fedezékül., hogy szétmenjünk a szakaszokhoz. Hogy áegkezd- jük az asszisztenciát ahhoz az áldozathcí, amelynek sugarai onnan a kis gránáttépte f implom- ajtótól, ahol a fenyőgaljas tábori oltár &Ut, szótáradtak messze, kilométerekre, ide is miközéak a raj vonalba. A honvédek, szegény, sokat, szenvedett magyar gyerekek, meg apák, o'í an buzgón készültek erre az össztűzre, mint!/ csak otthon mennének parádés misére. Külöi^ssn a Fésűs Király György raja, ott még a /áros puskát is megtisztították csillogóra, fény/ire.
