Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-07-13 / 28. szám

NAGYBÁNYA 1916. julius 13. erélyes folytatásával érvényt is fog sze­rezni a szándékának. Akkor a rekvirálás, a tengeri kiszolgáltatás, esetleg az állami üzemkezelésbe vett hizlalás révén az uj maximális árak alapján lehet majd húst és zsírt is kapni, de ha ezek a folytatólagos intézkedések nem fenyegetnék igazi ko­molysággal az érdekeltek nagyszerűen meg­erősített állásait, úgy egyelőre egy lépéssel sem jutnánk közelebb a czélhoz és a sertés- meg zsirspekuláczió rengeteg anyagi sikere még tempójában sem érezné meg, hogy az uj rendelet szándéka az üzérkedésnek még a gyökereit is kipusztitani. * A maximáló rendeletet főbb vonásaiban a következőkben ismertetjük : 1. Hatvan kilónál könnyebb sertést nem szabad levágni. 2. A hizlalásra szánt 60-90 kilós sertés maximális ára 6 K. 3. A levágásra szánt sertés maximális ára 6 K 80 f. 4. A leölt sertés maximális ára egészben vagy féldarabokban 7 K 60 f, az olvasztott zsír maximális ára 8 K 52 í. Ezek az árak azonban csak a nagyban való forgalomra, a termelő és viszonteladó között érvényesek; a fogyasztó közönség számára a maximális árakat mindenütt a helyi hatóságok állapítják meg. Az uj rendelet szerint olyan sertéseket, amelyeknek súlya darabonként 60 kilogramot meg nem halad - a kényszervágás esetét kivéve — közfogyasztásra levágni tilos. E tilalom alól a földmivslésügyi miniszter, Horvát-Szlavonor- szágokban a bán kivételeket engedhet. Sertést levágás végett csak vágósulyban szabad eladni. Vágósuly: a sertés élősúlya da­rabonként 221/* kilogram levonással. Az ez ala­pon kiszámított vételárból 4% levonandó (úgy­nevezett budapest-kőbányai szokvány). Sertést hizlaló vagy állattartó részére csak minden levonás nélkül számított élősúlyban sza­bad eladni. A sertéseket az eladás előtt az utolsó 12 órán belül nem szabad sem etetni, sem itatni. Hizlalásra szánt sertésnek csak a darabon­ként 90 kilogramnál nem nehezebb sertés te­kinthető. Élő sertéseknek az átvétel helyéről (az is­tálló vagy szállás) történő eladásánál az alább megállapított áraknál magasabb árakat követelni vagy fizetni tilos : 1. a 60 kilogramnál nehezebb, de legfeljebh 90 kilogram súlyú sertésnek a hizlaló vagy az állattartó részére való eladásánál élősuly-kilo- gramonként 6 K. _2________________________________________ A „Nagybánya“ tárczája. Barátom, Ritter von ... és bátyja, az orosz gárdatiszt. A vonat, mintha érezte volna, hogy nehéz sebesülteket vonszol a galíciai síneken, lassan poroszkált az alkonyaiban, néha megrázkódott az iszonyattól, eszébe jutott talán, honnan in­dították útnak, ilyenkor a fékek nyikorogtak, a kupék remegtek, a kémény panaszosan sikoltott. Már a hegyoldalak, a rozsdaszinü erdők bolto­zata fehér volt, az országutakon bukdácsoltak a a lovak, a kocsisok rongyokba burkolt kezük­ben rángatták a gyeplőt, sokan orosz köpenye­gekbe burkolózva átkozták a síkos utakat, meg az Isten csikorgó hidegét. Órákig álltunk nyílt pályán, máskor nagy állomások előtt a masi­niszta megsarkantyuzta a mozdonyt és gyorsan tovairamodtunk, mintha valami veszedelem elől nyargalnánk. Az én fülkémben ketten voltunk, a szom­szédom fiatal zászlós, Gribownál golyót kapott a mellébe, hanyattfekve aludt, nehéz álma lehe­tett szegénynek, a homlokáról dűlt az izzadtság, nagyokat sóhajtott és egyszer azt mondta : Marná, liebe marná ... Az anyját hivta, mint a beteg gyermekek és valójában gyermek volt még, ti­zennyolcéves talán, az arcán pattanások, szőke bajusza most ütközött, a haját felfelé fésülve 2. Bármilyen súlyú sertésnek levágás czél- jából eladásánál vágósuly-kilogramonként (buda­pest-kőbányai szokvány) 6 K 80 f. A legmagasabb árak magukban foglalják a sertéseknek a rakodóállomásig jutásával járó összes költségeket. A gyakorlatban tehát igy alakul a sertés ára, a szerint, amint levágásra vagy hizlalásra vásárolják a sertést: Levágásra Hizlalásra vágósulyban élősúlyban 60 kg. sertés . . 244 K 80 f. 360 K 70 „ » • . . 310 „ 08 „ 420 „ 80 „ »1 • . . 375 „ 36 „ 480 „ 90 „ »» • . . 440 „ 64 „ 540 „ Nyers disznózsír (mindennemű nyers disznó­zsír és nyers szalonna) és mindennemű friss sertéshús eladásánál a termelő és a viszonteladó között való forgalomban métermázsánként (100 kg.) tisztasulyért 760 koronánál magasabb árt követelni vagy fizetni tilos. A leölt sertéseknek egészben vagy félda­rabban való adás-vételére nézve a legmagasabb árak métermázsánként (100 kg.) tisztasulyra 760 K-t meg nem haladhatnak. Olvasztott disznózsír eladásánál a termelő és a viszonteladó között való forgalomban méter­mázsánként (100 kg. tisztasulyért) 852 koronánál magasabb árt követelni vagy fizetni tilos. E legmagasabb árak a termelés helyén a vasút- vagy hajóállomáson való átadásra érten­dők a csomagolás nélkül. Mindennemű sertéstermék szállításánál a csomagolásért a vételáron felül legfeljebb a 1%-a számítható fel. Megyei törvényhatóságokban az alispán, Budapest székesfővárosában, valamint Fiume városában és kerületében a tanács, más városi törvényhatóságokban a polgármester köteles megállapítani az elkészített, sózott, füstölt, pap­rikás, főzött és egyéb csemege-szalonnafélék­nek, valamint az elkészített sertéshúsnak és a sertéshúsból készült áruknak legmagasabb árait a termelő és a viszontelárusitó között való for­galomban. Ugyanezek a hatóságok állapítják meg a saját területükön mindennemű disznózsírnak, szalonnának, friss sertéshúsnak, elkészített ser­téshúsnak és sertéshúsból készült áruknak a kiskereskedelmi forgalomban való eladási árt, tekintet nélkül arra, hogy az eladás a termelő vagy a viszontelárusitó utján történik-e. Ezeknek a hatóságoknak a legmagasabb árak megállapítása iránt tett rendelkezéseikben az elsőfokú hatóságokat fel kell hatalmazniok arra, hogy ezek a saját területükön a fentebb megnevezett hatóságok által megállapított leg­magasabb áraknál alacsonyabb árakat állapít­hassanak meg. Az elsőfokú hatóságok azt is megállapit­viselte. Egy nagy zökkenés majd hogy a földön nem teremtett bennünket, önkéntelenül felültünk és egymásra bámultunk. Mi történt? Semmi. Itt már semmi baj nem érhetett, mélyen benn jár­tunk a hadsereg tápvonalában, a katonák fák­lyák fényénél hidat vertek, barlangokat ástak municiós ládák nyugvóhelyéül, a fegyverük gú­lába rakva a töltés alatt, hogy be ne rozsdá­sodjanak, a puskacsövek újságpapírba voltak göngyölve. A zászlós bemutatkozott: — Ritter von . . . és szervusz, szervusz. Elmondta, hogy három napig századpa­rancsnok volt, a legszélsőbb lövészárokban fe­küdt, alig száz lépésnyire az ellenségtől. A ka­tonái, lengyelek, magyarok, tudták, hogy bajo­san kerülnek vissza élve, mert az orosz táma­dásnak először rajtuk kellett megtörni; tartani, amig lehet, ez volt a parancs, és ő meg is ma­gyarázta az embereknek. Azért senki sem félt, egykedvűen cigarettáztak, kenyeret rágtak, amije volt, szétosztotta köztük. Két nap és két éj­szaka az oroszok se lövöldöztek, ők se. Az el­lenséges árokból lengyelül átkiabáltak, hogy amig nem muszáj, ne bántsuk egymást. Azután kavicsra kötött levelet dobtak hozzájuk, akinek ki kell menni a deckungból, csak kapaszkodjék a töltésre, ha nem fordít hátat, nem történik bántódása. Néhányan kimásztak, innen is, túlról is. A második nap estéjén ismét postát küldtek az oroszok, hogy ne ontsuk egymás vérét, mind a jó Isten teremtményei vagyunk, testvéri csók­kal és rizses hússal várnak, sétáljunk hozzájuk. I hatják, hogy a közfogyasztás czéljára való vá­gás esetében a sertés vágósulyából a termelő legalább is milyen mennyiséget, illetőleg milyen részeket tartozik nyers állapotban közvetlenül a fogyasztók részére forgalomba hozni. A maximális árakat az egész országban minden törvényhatóságra nézve julius 15-ig kell megállapítani; ezen a napon már érvénybe lép a maximális ár. Aki a megszabott árnál nagyobb árat kér vagy fizet, azt e kihágásért hat hónapig terjed­hető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel lehet sújtani. Az, aki a maximális árnál nagyobb össze­get Ígért vagy fizetett, nem büntethető, ha a maximális árat túllépő elárusítót a hatóságnál feljelenti. Az utolsó gőzhenger. Jaj a legyőzőiteknek ! De az aggodalom és szorongó komorság felhője a győzelem homlo­kán : különös és izgató jelenség. A rosszkedvű győző: ritka modell a történelem atelierjában. A legújabb orosz offenziva a sikernek letagad­hatatlan lendületével indult. De még nem tor­pant meg a Stochod vizénél, még előre nyar­galt a kozák és nem visszafelé farolt és Szent- pétervárott meg Moszkvában már megnedve- sedett, csak sistergett és füstölgött minden ha­sáb, a melyet azért raktak a máglyába, hogy a diadal boldog pirosságát fesse az égre a lángja. Az orosz vezérkar hivatalos jelentéseinek har­sogó szólója sehogy se tudta megkapni a meg­felelő kórus-kiséretet. Holott a hangszerelő ap­paratus nyilván teljes erőfeszítéssel működött. Három héttel a nagy támadás megindulása után a kedvnek ez a kedvtelensége nem szo­rult többé magyarázatra. Három héttel Gorlicze után mi Przemysl tövében állottunk és három héttel Olyka után az orosz seregek már nem hagyták el annyival Luckot, a mennyivel tiz nappal előbb tulnyargaltak rajta. De az első na­pokban nagyszerűen ment a dolog. Bruszilov generális minden szerénysége mellett is indít­tatva érezte magát nem tagadni, hogy különb legénynek érzi magát Moltkénál. Mert Moltke azzal győzött, hogy^nagyszerüen értette a stra­tégia tudományát. O erre se volt rászorulva. — Én nem bajlódom, soha se is bajlódtam ilyen haszontalanságokkal, jelentette ki igen nyiltszi- vüen és hozzáhallgatta, hogy mégis győz. Igaz­sága volt^abban, a mit elhallgatott. Csakugyan győzött. És hamarosan kiderült, hogy igazsága volt abban is, a mit mondott. Csakugyan nem ért a stratégiához. Vájjon ezt az igazságot eszkomptálták-e Oroszországban felhős homlokkal már akkor, mikor még az első érvényben volt ? Azért nem tudtak-e örülni Lucknak, mert bizonyosra vet­Erre az őrmesternek megparancsoltam, kiáltsa lengyelül:- Vége a barátságnak, aki mutatkozik, belelövünk, ha még egy postát küldenek, sor- tüz a válaszunk! Csendes éjszaka volt, hajnal felé havazni kezdett, de hideget nem éreztem, inkább valami jóleső melegséget a mellem táján. Alighogy virradt, az ellenséges ágyuk munká­hoz láttak, a mieink nyomban viszonozták, igy ment déli tizenkét óráig. Kibújt a nap, a téli nap fehér fénye, a magyarok ledobták a kabát­jukat, hogy ők úgy sturmolnak, mert olyan me­leg van akár augusztusban. A hóban fekete ala­kok nyüzsögtek, az oroszok kezdik, mondtam az embereknek, hát Isten szent nevében! Még vártunk néhány pillanatig, amig mindenki elké­szült, azután kezdtünk tüzelni. Az orosz vonal megingott, sokan a sebesültek négykézláb visz- szamásztak, de már újabb erősítést kaptak és folyton lövöldözve csúsznak felénk. Olyan kü­lönösen éreztem magam, nein tudom kifejezni. A hóban csúszkáló szakállas oroszok undort váltottak ki belőlem, a gyomrom felkavarodott, a fejem szédült, minél többen jöttek és minél közelebb, annál jobban undorodtam a színüktől, a hernyószerü mozgásuktól, az idegen jajgatás­tól, ami a szalvék után támadt köztük. Velünk egyvonalban tiroli vadászok feküdtek, ők egész közel engedték magukhoz az ellenséget, mint a zergét a hegyekben, hatvan lépésről lőttek és irtózatos látvány volt. Esküdni mernék, minden golyó talált, a farkasok üvölhetnek úgy, mint a sok orosz, a hóban véresen hempergőzve. És

Next

/
Oldalképek
Tartalom