Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-09-07 / 36. szám

1916. szeptember 7. NAGYBÁNYA 3 HÍREK. Szeptember 6. Személyi hírek. Hctrácsek László miniszteri taná­csos ma a fővárosba visszautazott. — Szirty Vilmos honvédszázados szabadságidőre haza érkezett. Bányakapitányi kinevezés. A pénzügyminisz­ter Jakab Dénes főbányabiztost bányakapitánnyá nevezte ki. A kinevezés városunk széles körei­ben nagy örömöt kelt. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Wer- nóczy Géza számgyakornokot számtisztté ne­vezte ki. Katonai kinevezések, őfelsége a király Teleki István gróf, 14. honvéd huszár ezredbeli zászlóst, Teleki János gróf fiát hadnagygyá, Tersánszky József hadapródot zászlóssá, dr. Bertalan István hadapród jelöltet hadapróddá nevezte ki. Kitüntetés. Rusorán József, a csendőrséghez beosztott huszárőrmester, az ellenség előtt tel­jesített kiválóan hű kötelességteljesitésért a ko­ronás ezüst érdemkeresztet kapta, a vitézségi érem szalagján. Díszes esküvő. Mint azt már előre jeleztük, Waldner Zoltán kir. kohómérnök augusztus hó 27-én tartotta esküvőjét Alsőfernezelyen Hullán János kir. bányatanácsos leányával: Erzsikével. Az egyházi házasságkötést díszes násznép je­lenlétében Révész János lelkész tartotta. Mint ta­nuk 1. Berks Leó és Günther József szerepeltek. Esküvő után a menyasszonyi háznál fényes va­csora volt. Az erdélyi menekültek. A netalán vá­rosunkba érkező erdélyi menekültek foga­dására városunkban is megtörténtek az intézkedések. Hétfőn délelőtt értekezletet tartottak a városház tanácstermében, me­lyen részletesen megbeszélték a szükséges tennivalókat. A menekültek fogadására Fábián Lajos, a polgárőrség parancsno­kának vezetése alatt egy permanens bi­zottságot küldtek ki, melynek tagjai: Szé­kely Árpád, Sólyom Ferencz, Widder Péter, Éghj Mihály, Oláh László. Társa­dalmi akcziót is indítottak a menekültek érdekében. E czélra ezideig a következő adományok folytak be: L. Bay Lajos, Szőke Béla 50—50 K, dr. Barna Samu, dr. Weisz Ignácz, Brebán Sándor, Stoll Béla, dr. Winkler Jenő, Mladeiovszky Lajos 20—20 K, Hoffmann Árpád, Radó Dezső, Tréger Lajos, L. Berks Leó, Neubauer Ferencz, Glavitzky Károly, dr. Schück Armin, Veress József 10 — 10 K, Sipos gával és angollal összecsuknak, előbb vagy utóbb mindig véres verekedéssel vitatják, hogy melyik az oka az átkozott háborúnak, ki a gyáva, melyik nemzet csapta be a másikat. Legtöbbnyire külön kell választani őket, mert lehetetlen rendet teremteni közöttük. * Az itthonmaradtak lelkiállapota csodásán nyugodt és emelkedett. Nincs senki, aki kétel­kednék a német haderőben, nincs, aki ne bízna a monarchia nagyszerű seregeiben. A parla­menti pártok imponálóan egységes állásfoglalása mellé méltán sorakozik a bankok és kereske­delmi testületek tegnapi fellépése. A kereske­delemügyi miniszter meghívására összegyűltek Berlin nagykereskedő ezégeinek és bankjainak fejei s megalakították egy fél óra alatt az uj „Háborús köIcsönbank“-ot, tizenöt milliót ga­rantálva egy szempillarezdülés nélkül, egyhan­gúan, impozánsan. Németország gazdasági hely­zete éppen olyan kitűnő és hasonlithatatian, mint hadereje: mig minden más országban morató­riumra szorultak, itt a bankok és kereskedelmi kamarák pénzt adnak össze és a Reichsbank kész eszkomptálni az uj intézmény adandó köl- csöneit. Nem volt a teremben senki, akinek ne forogna egész élete munkája veszedelemben, de csendes-elszántán, katonák hősi lelkesedésével jelentették be sorra könnyes szemmel, de tár­gyilagos nyugalommal a milliós hozzájárulásokat. * Ma Zossen mellett láttam a francia foglyok telepét. Ameddig a szem ellát, vörös, bő bugyo­Dezső, Widder Pócer,^ Benedek Vilmos, Hanzulovits Kristóf, Egly Mihály, Fuchs Benjamin, Bernhardt Adolf 5—5 K, Juhász Kálmán, dr. Troplovits Imre, Kupás Mi­hály 4—4 K, Fuchs Elek, Liebermann Dezsőné, Somogyi Mihály, Szentkirályi Jó­zsef, Simon Helen 2-2 K, Nagy Hannibál, Pongrácz Sándor, Modesztin Gyula 1—1 K. Ez adományok Widder Péter gyűjtő- ivén folytak be. Adományokat e czélra készséggel elfogad lapunk szerkesztő­sége is. Polgárőrség. A vészteljes idők, midőn a köz- biztonság megőrzése a legfontosabb feladatok közé tartozik, megteremtették, illetve működésbe hozták városunkban is a polgárőrséget. Az agi­lis parancsnok: Fábián Lajos egy-két nap alatt működésre képessé fejlesztette az őrséget, úgy, hogy az őrség már f. hó 4-én, tegnap már meg­kezdhette a szolgálatot. Az első polgárőri szol­gálatot dr. Barna Samu, dr. Török Sándor, Lip- tay Sándor, Horváth Ferencz, dr. Stoll Tibor, Kovács Gyula, Dankovitz Antal, ifj. Senkálszky Mihály, Mandel Mór, Lengyel Andor teljesítették. Adakozás. A hadsegélyezés czéljára szept. hóra adott Smaregla Mihályné, Lakos Imre 5-5 K-t, Steinfeld Sámuel szept. okt.-re 20 K-t. Halálozás. Súlyos csapás érte Lénárdfalu köztiszteletben álló gör. katli. plébánosát: Ke­rekes Istvánt. Leánya: Veturia folyó hó 2-án, életének 19-ik évében rövid szenvedés után el­hunyt. A boldogultat folyó hó 4-én helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alantirottak szomorodott szívvel, de Istenben vetett erős bi- zodalommal jelentjük, hogy felejthetetlen enge­delmes gyermekünk, szeretett kedves testvér és unoka Kerekes A. Veturia m. kir. posta kiadó folyó hó 2-án hajnalban, ifjú és reményteljes életének 19-ik évében, rövid, de kínos szenve­dés után, megerősítve az üdvösségünkre rendelt utolsó szentségekkel az Urban csendesen elhunyt. Drága kedves halottunkat folyó hó 4-én délután 2 órakor fogjuk gör. kath. vallás szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Jó lelkének üdvéért az engesztelő szentmisét e hó 3-án, délelőtt 9 órakor fogjuk az Egek Urának bemu­tattatok Lénárdfalva, 1916. szept. 2. Szüleid és testvéreid igaz szeretete virraszt kedves emlé­ked felett! Kerekes István gör. kath. lelkész és neje Savanya Vilma szülei. Mariska, Valérka, Tériké, László, István testvérei. Savanyu Kor­nélia, Savanyu Teréz férj. Erdős Jenőné, Kerekes Miklós, Kerekes János, Kerekes Eufrosina férj. Grigor Emánuelné és családja nagynénjei, nagy- bátyjai. A Nyugat. Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi gók, vörös sapkák hemzsegnek, vagy húszezer darab. Tágas sátrakat építenek ők maguk, szá­las, német őreik vezetése mellett. Bágyadtan, lomhán dolgoznak, szentimentális párisi boule- vard-dalokat énekelve. A drótkerítés mellett sorban áll egy néhány s komoran néz a vona­tok után; szótlanul eregetik czigarettájuk kék füstjét. Kezüket bő veres nadrágjuk zsebébe mélyesztve, szakállas, sápadt arezukat az este­ledő égnek fordítva, leverten meresztik beesett szemeiket a lemenő nap felé. Kétszázhuszezer foglyot őriznek ma Német­országban s kétmillió német jelentkezett önként katonai szolgálatra. Csoda-e, ha Németország­ban nincs, aki félne, nincs, aki kételkednék a diadalban ? A tömérdek jelentkezőnek csak kis részét vihetik egyelőre, mert a létszám teljes, sőt több a teljesnél s igy bizony sok százezer türelmetlenül várja a behivót. Egy kedves po­rosz közkatona mondotta ma nekem, hogy es- ténkint csizmáját orrával a falnak állítja, nehogy türelmetlenségében magától elmassirozzon. A 70-es évek nagy hadügyminiszterének, Roon-nak nyoicz unokája, tüzér valamennyi, be­vonult a katonasághoz, miután megkoszorúzták nagyapjuk szobrát a Königsplatzon. Egy poseni család tiz fiútestvért küld a háborúba — ezt a rekordot aligha verik a francia egykék! * S végre megizletük az első nagy győzelem mámoritó szenzáczióját. Az önzésben felnőtt mai ember uj és felszabadulásként felemelő, nagy­folyóirat 1916. évi szeptember 1-i száma a kö­vetkező nagyrészt aktuális és igen érdekes tar­talommal jelent meg : Tartalom : Szomory De­zső : Az élet diadala (Novella). Havas Gyula: Kiáltás a hegyen (Vers). Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra Drága (Regény III. Befejezés). Ambrus Zoltán: Háborús jegyzetek. Babits Mi­hály : Ma, holnap és irodalom. Szabó Dezső: A Gólem (Novella). Ady Endre: Tegnapba élni belé (Vers). Figyelő: Shakespeare és a magyar irodalom (Schöpflin Aladár). Keleti Artur: An­gyali üdvözlet (Tóth Árpád). Molnár Jenő: Ima 1916-ban (Tóth Árpád). Az uj budapesti zene­palota dolga (Molnár Antal). Disputa: Válasz ! Molnár Jenő és Biró Lajos észrevételeire (Ha- j lász Gyula). Főmunkatársak: Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Elek Artúr, Halász Imre, Kafka Margit, Laczkó Géza, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: IX., Lónyay-utcza 18. Szerkesztőségi órák d. u. 4-6-ig. Előfizetési ára: Egy évre 28 K, félévre 14 K, egyes szám ára 1 K 40 f. Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án. Tele­fon : Jószef 40-60. Mutatványszámot kívánatra díjtalanul küld a kiadóhivatal. Áihirek. E komoly napokban, midőn a leg­nagyobb hidegvérüségre van szükség, ismét túl­ságosan _ megszaporodott a rémlátó hiszterikák száma. Óva intünk mindenkit attól, hogy rém­hírek terjesztgetésével zavarják a város nyugal­mát, mert a hatóság a legszigorúbban fog ve­lük szemben eljárni. Elég baj szakadt amúgy is a nyakunkba, legalább kíméljenek meg hisztéri­kus locsogásuktól. Üdvözlet a lővészárokból. Lapunk utján nagy­bányai ismerőseiknek a lövészárokból üdvözle­tüket küldik: Rákóczi János, Hofmeiszter István, Bullyán Zoltán, Teodor Félix. Az üdvözlést meleg szívvel viszonozzuk vitéz katonáinknak. A beszerzési központ. Lapunk legutóbbi szá­mában már jeleztük, hogy az állami, közigaz­gatási és magántisztviselők által létesítendő be­szerzési központ vasárnap délelőtt ülést tart a Kaszinó nagytermében. Az ülés iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg s beható megvitatás után egy szükebb bizottságot küldtek ki a szer­vezés keresztülvitelére. Ezentúl kedden lesz a hetivásár. A városi tanács közhírré teszi, hogy a kereskedelemügyi miniszter rendelete értelmében 1916. évi szep­tember hó 12-től kezdődőleg a hetivásárt nem pénteken, hanem kedden fogják megtartani. A „Vasárnapi Újság“ augusztus 27-iki száma az összes hareztereinknek nagyszámú képei mel­lett bemutatja a múlt hét aktualitásait: aTemes hazaérkezését, a Szent Istvánnapi körmenetet, a Ludovikában tartott tisztavatást. Egy rendkívüli becses képsorozat, Gerevich Tibor czikkével, bemutatja az esztergomi primási képtár régi és szerű magafelejtéssel olvadt bele a boldogság­tól ujjongó közbe, ma először érezte világosan és kifejezetten azt a szivet fütő, szemet forró könynyel befuttató, torkot elfojtó zokogással szorító legnagyobb érzést: a közös veszedelem utáni fellélegzés, az együttaggódás után való részegen boldog felujjongás - a testvéri szoli­daritás megrázó érzéskomplexumát: az első győzelem hire megjött, Lüttich elesett! Tegnap este biciklis rendőrök, automobi- lis tisztek hordták szét a városban a nagy hirt. Ujjongó lelkesedés fogadta a nagyszerű újságot, a következő perczekben nyomasztó csend állott be mindenfelé: az emberek nem mertek hinni, attól tartván, hogy, mint annyiszor az utóbbi napokban, vakhirnek hisznek és a reggeli lapok keserves kiábrándulást hoznak. Annál kevésbbé talált hitelt a valósziniit- lenül nagyszerű újság, mert a délben hivatalo­san kiadott kommünikék hetekig tartó türelemre intik a közönséget, bizonyítva, hogy hasonló hadjáratoknál nem is számíthat tiz-tizennégy napnál előbb nagyobb eredményre. Sőt, a lüt- tichi első támadás visszaveretésének hírét is közölték a közönséggel, ami, ha nem is csügge- dést, de legalább is aggódó, nyomott hangula­tot idézett elő. Nem mert hinni senki sem, amig félnyolc­kor az első különkiadások a hivatalos jelentést meg nem hozták. De aztán! Aztán sírva ölel­keztek idegen emberek, egymás kezeit szoron­gatták, aki a hirt adta és kapta, leírhatatlan ujjongás és ének közepette. Egy lelkes hazafi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom