Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-08-10 / 32. szám

2 NAGYBÁNYA 1916. augusztus 10. gatták a küzdőket, kötözgették a sebeket, törülgették a könnyeket s a romokat épít­getve kenyeröket megosztották az éhe­zőkkel. A gyalázat piramisán pedig azok ne­vei lángolnak majd, akik most láthatatla­nok. Akik sehol sem voltak az élethalál­tusa e napjaiban: sem a harcztereken, sem a küzdő társadalom caritas helyein. Akik mások vérével védetik a hazát, má­sok áldozatkészségével kötözgetik a se­beket. Mindnyájunk sorsdöntő óráit éljük egyénileg is. Tőlünk függ, hogy nevünk melyik piramisra kerüljön majd! Égiy Mihály. Kik adakoztak a rokkant katonáknak? Augusztus 9. Immár egy éve, hogy a nagybányai rok­kant katonák alapjára a gyűjtést megindítottuk, melynek eddigi eredménye 2191 K 28 fillér. Jóleső megelégedéssel konstatáljuk, hogy szavaink nem hangzottak el a pusztában kiáltó szava gyanánt s egy évi agitácziónknak ha nem is túlságosan fényes, de mindenesetre van annyi eredménye, ami a jövő agitácziónak immár biz­tos alapjait képezi. A mi czélunk az, hogy a nagybányai rok­kant katonák javára egy oly alapot teremtsünk, melynek évi kamataiból két-három-négy munka- képtelen, rokkant katona családját állandóan tisztes összegekkel segélyezhetnék, főleg oly rokkantak családját, akik a rokkant nyugdíjból meg nem élhetnek s akik teljesen képtelenek arra, hogy e nyugdijat keresetűkkel bármikép is gyarapítsák. Az ily súlyos viszonyok között élő rokkan­tak családját szeretnék megmenteni a koldusbot­tól s az arczpiritó alamizsnáktól. A mi hivatásunk természetesen addig ter­jed, mig az alapot létre hozzuk s ha a megfelő alap együtt lesz, az arról szóló takarékpénztári könyvet átajduk a város tanácsának, hogy a segélyezés mikéntjéről a maga szervei utján in­tézkedjék. Szeretnénk, ha ez egyszerű szavaink vissz­hangot keltenének a szivekben. Ha visszhangot keltenének mindazok kö­rében, akik e vérrel-könnyel áztatott napokban lesz. Amint elmondja a jelentenivalóját, szalutál és visszamegy a szakasz mögé, én pedig csönd­ben utánam indítom az embereket. Lassan eresz­kedünk le a hegyről a major felé; az ösvény csúszós és sáros az olvadt hólétől, de egy erős somfabot, ami itt közelharcnál fegyver is a bun- kósabb végivel, szépen lesegit a hegyoldalon. Mindössze ha három-négyszer esem neki útköz­ben hol egy tüskés bokornak, hol egy kivágott fatörzsnek, dehát az ilyenről itt nem igen le­het tudomást venni. Közben azonban valahány­szor jobban megreccsen egy-egy száraz ág, egyre súgom hátra a szakasznak: — Vigyázni fiuk, kézben a fegyvert és élénken fölzárkózni! A gyerekek jöttek is, már ki ahogy tu­dott; volt olyan is, aki többet csúszott, mint ahányat lépett, de végre is leértünk, Két hon­véd előre ment, nincs-e orosz a majorban, az­után egy kerítés mellett kiosztottam a szere­peket. — Két ember az utmenti árokban, kettő pedig a töltés mögött fölmegy addig a bokorig ott és figyel az útra ! Esetleg kisebb járőröket átereszt, de ha a vonalán belül vannak, fütty- jelet ad s ha mi tüzelünk, oldalba kapja őket! Két honvéd az úttól balra fölmegy a kúthoz, figyeli az úttól az erdőszélig húzódó tsreprészt; másik kettő itt az erdő sarkánál a sűrűbb bo­kor mögé húzódik s figyel be az erdőbe; a harmadik pár átmegy az úttól jobbra, ott fö- dözéket ás magának, a negyedik csoport pedig itt balra megy föl vissza az ösvényen vagy méltóknak bizonyultak arra, hogy a magyar nemzet tagjainak vallják magukat, akik az iszo­nyatos megpróbáltatások hosszú hónapjaiban férfi becsülettel állták meg helyüket. Akik munka­bírásukat eddig is arra fordították, hogy erősít­sék a pilléreket, melyeken nemzetünk jövője s nagysága nyugszik. Szeretnők, ha szavainkat szeretettel fo­gadnák különösen a magyar nők, akik e nagy napokban hasonlatosaknak mutatkoztak a régi Magyarország nagyasszonyaihoz, kiknek alak­jai ott tündökölnek történelmünk piedesztálján. Akik a vas és vér e rettenetesen borzalmas idejében mindenkor ott voltak, hol könyeket kellett feltörölni, sebeket heggeszteni s a nyo­morúságot enyhíteni. A gyüjés évfordulóján közzétesszük az ada­kozók névsorát, akik az alaphoz hozzájárultak. Egy-két név kétszer-háromszor is szerepel a névsorban, de igen sokak neve hiányzik, akik­nek neve pedig ott kellene hogy szerepeljen. Vonja le ebből mindenki a tanulságokat! Az adakozók névsora a következő: Soltész Elemér 12 K, Zoltán László 20 K, Hanzulovits Kristóf 12 K, Neubauer Ferenc, Szabó József, dr. Kádár Antal, dr. Makray Mi­hály, Stoll Béla, Minorita rendház, Mladeiovszky L. 10-10 K, L. Bay József 6 K, Ember Elek, Égly Mihály, Kohn Sámuel, Smaregla Mihály, Kupás Mihály, Bernhardt Adofné, Korodi Katona Jánosné, Hoffmann Árpád, Harácsek Vilmos, Radó Dezső, Fogy. Szövetkezet, Zelinger Lajos, Brebán Sándor, Aurora, Steinfeld Béla, Martiny István, Városi Takarékpénztár, Gellert Béla, L. Berks Leó 5-5 K, Szentpéteri Ferencz, Trop- lovits Márton, Szentkirályi József, Lővinger Géza, Oblatek Béla, kir. Adóhivatal, Madarassy László, Kornreich Manó, Damokos Ferencz, dr. Stolí Tibor, Dr. Weisz Ignácz, L. Csiky Lajos 4 —4 K, Sólyom Ferencz, Kovács Gyula, Részvénytaka­rékpénztár, Kereskedelmi Bank, Szentmiklóssy Józef, Hirsch József, Mandl Mór, Bajnóczy Sán­dor, dr. Lakatos Mihályné, Fischer Károly 3-3 K, Dán György, Nánásy István, Schreiber Kál­mán, Rezső Gyula, Szaitz Elemér, Radó Andor, Widder Péter, Glavitzky Károly, özv. Balogh Gyuláné, Spinetty Sándor, Wilhelm, özv. Lajos Györgyné, Boczor János, Szkicsák Ödön, Ma­rosán L. Berényi és Tsa, dr. Gondos Mór, Dob- ricsán J.-né, Jeremiás J.-né, Sesták S .Bernát De­zső, Molnár Antal, Krampner L., Herskovits Jó­zsef, Klement Károly, Kunay Edéné, Neubauer Hermin 2-2 K, Iring Pál, Jancsovits József, Vértes Ignácz, Sipos Lajosné, Vass Lajos, Fren­kel Dezső, Horváth Ferencz, Veisz Móricz, Szappanyos Jenő, Boda Gyula, Kálmán Herman, Markus Adolf, Schück Izidorné, Kupsán János, Muszkái Márton, Strasserné, Kovács János, Man- del Adolfné, Veisz Márton, Szilberger Lajos, Kleine Lászlóné, Fridricskó Ferenczné, Izsák Rózsika, Vallerstein Antal, Barazsu Endre, H., Szalontay Etelka, Novelly Sándorné, Dobró Jó­zsef, Müller Sándor, Ploptyisán János, Tar Ká­roly, Taub Bertalan, Tömlő Miklós, Steinfeld Lajos, Benedek Vilmos, Langer Sándor, Keresz- tesy Mihály, Matyasovszkyné, Nusbächer Samuné, Gergely Gusztáv, Schwartz I., Smillár János, Klein Márton, Bori Zsigmond, Godeí Salamon, Salamon Herman, L. Géza, Süsskind Chaim, Tréger Lajos, Gyalai Gyula, Miskolczi Sándor, Bakcsy József, Szarvady János, Bencsik Lajos, Török Antal, Galló Istvánná 1 — 1 K, Deutsch Jenő 60 fillér, Frank Izsák, Vidder Samuné, Gitta Jusztin, Farkas Herman, Biró Gábor, Le- bovits Sámuel, Marchbein Tivadar, Becski Kál­mán, Káhán, Heilbrun és Tsa, Lebovits Józsefné, Izsák Ferencz 50-50 fillér, Valter 40 fillér, Dá- vidovits Herman 30 fillér, Sinfeldné 20 fillér, Nagybánya és Vidéke utján 44 K, Németh Béla 3 K, Nagybánya és Vidéke utján 5 K, Kovács Kálmán 4 K, Szabó József 2 K, Prickné Koszka Viki 2 K, Főgimn. tanári kar (dr. Káplány ko­szorú magváltás) 40 K, Beregszászy Kálmán 10 K, Főgimn. tanári kar 25 K, dr., Zoltán László 18 K, Molcsány Gáborné 10 K, Égly Sárika 10 K, Kremniczky Albertné 9 K, Bernhardt Adolfné 3 K, Agricola Katalin 3 K, ifj. Husovszky Jó­zsefné, özv. Nyisztor Istvánná 2-2 K, Sillay K., Boldán Emma 1 — 1 K, Halottak napi világítás gyűjtés felerésze 97 K 50 I, Besenszky Ä. 5 K, birói s ügyvédikar (Géressy koszorumegváltás) 41 K, Mándy Z.-né 20 K, Prickné Kosztka Viki (Gyuri bácsi emlékére) 5K, Égly L. 10 K, Minorita Rend­ház 10 K, Lakatosné-Orlowszky hangverseny­ből 100 K, Vidder Péter, Fried Gáspár 5-5 K, Időközi kamat 10 K 70 f, Géczy Kálmán gyűj­tése 11 K, Nagybánya és Vidéke utján 25 K, Fülep Imréné 20 K, Nagybánya és Vidéke utján 5 Kv Hanzulovits Kristóf (névnap megváltás) 20 K, Égly Mihály 5 K, Nagybánya és Vidéke ut­ján (Nagybánya város takarékpénztára) 100 K, Theer Ferencz 2 K, dr. Berks Aurél (Felsőbá­nya) 5 K, Juhász Kálmán 2 K, Molcsány Gábor (névnap megváltás) 30 K, Sólyom Ferencz gyűj­tése : (Oláh Kászló 2 K, Liptay Sándor 1 K, Adamcsik Gyula 4 K, Szász József 2 K) 9 K, Égly Mihály (április havi segély) 5K, Harácsek Károly 25 K, Lakó» Imréné 5 K, Főgimn. tanári kar 100 K, Részvény takarékpénztár (Veress László koszorú megváltás) 50 K, Brebán Sándor 20 K, Stoll Béla (névnap megváltás) 25 K, Nagybánya és Vidéke utján 50 K, dr. Kádár Antalné 10 K, Báró Syntinis Béla 5 K, Oláh László utján (Ist­ván Söröző délelőtt jövedelméből) 50 K, Pityik György (névnap megváltás) 10 K, dr. Barna Samu 20 K, Kovács Gy. 10 K, Nagybánya és Vidéke ut­ján 11 K 40 f, Gurszky János (névnap megvál­a kutnál is figyelnek, a töltésnél is, erősen vi­gyázzák a csöndes sötétet, rend van az árok­ban is és sehol semmi újság. A Mannlichert fölcsusztatom a vállamra, azután lassan indulok visszafelé a majorba. A nagy kékségben vilá­gosan úszik a sárga hold, derülten csillognak a csillagok, talán szép is lesz ez az éjszaka, csak az árnyak nyúlnak meg hosszúra ott, ahol töretlen még az olvadó hó. Megnézem az órámat, a hold világit rá a lapjára. Áll. No ez nem valami kellemes — gon­dolom magamban s amint visszatérek a ma­jorba, már elő is szólítom az egyik embert. — Küldönc! Gyorsan föl a főörsre, ott megkérdezni a parancsnoktól esetleg telefonon a hadosztályidőt, azután itt van, vidd föl és pontosan igazítsd hozzá az órámat! Most azután várjunk. Ez ugyan a legál- mositóbb unalom igy csöndes éjszakán, dehát mit csináljunk, ha szükséges rossz. Előbb úgy a holdvilágnál még megpróbáltam körülnézni a majorban, de itt már jártak egyszer az oro­szok is, a falaknál egyebet alig lehet találni. Még csoda, hogy maga a ház épen maradt és nem harapott bele valami tüzesfogu gránát, a hogy egyedül állt itt az országúton a két falu között. Dehát a gránátok útja, akár a sorsé, kiszámíthatatlan — az ellenfél részére. Az órámat nem láttam, de legalább egy óráig vártunk igy unalmasan, amikor az or­szágút valami távoli robajt dörgött felénk. Először azt hittem, képzelődöm, de azután egyre jobban erősödött a dörgés és lassan két­száz lépést és összeköttetés lesz a főőrssel! Ide négyen menjenek ! — A második raj itt marad velem, be­megyünk a házba, a szakasz többi része pedig Kiss szakaszvezetővel hátra az istállóba, tarta­léknak ! Egy-kettő elindulni! Az esthomály már inkább sötét volt, mint szürke, s mikor a 61 emberem igy szétoszlott, néhány lépés múlva már alig látszott valami a csukaszürke formájukból. A másik rajjal magam megyek ba a házba. Négy ablak nyílt az országúira, ide elég lesz nyolc puska, a padláson ugyanannyi szelelőlyuk, oda is két-két ember. így azután jöhet akár egy muszka század is, itt ugyan át nem tör. — Óránkint fölváltva minden második em­ber figyel 1 Én most elmegyek, megvizsgálom, jól álltak-e fel az őrszemek. Adjatok egy pus­kát, meg nehány tár töltényt. Ezt mondom benn a majorban, azután zsebre vágom a töltényt, a puskát meg kézbe, igy indulok ki az őrsze­mekhez. Legközelebb van az ösvényen felkül­dött kis csoport alig 150 lépés. A négy honvéd közül kettő ül, kettő meg áll egy ledöntött fa­törzs mögött, a négy puska pedig föltámasztva a tönkre. — Rendben van, gyerekek, csak élénken figyeljetek tovább ! Azután megyek jobbra az erdő sarkához. A hó már roskadt az olvadástól és furcsán cuppog, amint belesüpped a csiz­mám, de szerencsém van, nem kincstári szállí­tótól való s igy nem igen árt neki ez a havas nedvesség. Az emberek itt is rendben vannak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom