Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-12-28 / 52. szám
/U»J' XIV. évfolyam. 1916. a©o©mI>er 3ió SO. /L'' li;' • U' Sa-1UL 35aétnüi. NAGY ÉSS SZÉPIRODALMI SI3ES1?,IXJ^E3. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi=ut 14. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők , Hirdetévek felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Téli esték. Deczeinber 27. Nincs közöttünk senki, akit Nagybánya jövője ne érdekelne. Azért a téli hosszú estéken nagyon hasznos lesz Nagybánya jövőjéről egy kicsit beszélgetni. Talán én, aki az esztendő nagyobb részében csak szivemmel lehetek Nagybányán, jobban meglátok messziről egyes dolgokat, miket azok, kik mindig otthon vannak, nem vehetnek ki olyan tisztán, mint ahogy az erdő közepében lévő „nem látja a fától az erdőt.“ Nézzünk hát egy kicsit a jövőbe, mit hoz a jövő Nagybányára? Nagybánya elé már a közel jövő nagy követelményekkel fog lépni. Ilyen nagy követelményeket mindenek előtt az állam fog támasztani. Az államnak az utolsó években minden emberi számításon túlmenő terhei lesznek a szörnyű élethalál harcz következtében. Ezt másképen el nem viselheti, mint az adók és közterhek növelése által. Ez megint csak minket fog terhelni s mindnyájunk terhét a város fogja viselni. Az államon kívül követelményeket fog támasztani maga Nagybánya városa is, mert Nagybánya a magyar mivelődés- nek mindenkor jelentékeny tényezője, sőt annak végvára volt. A jövő Nagybányája nem lehet hűtelen saját magához. A kultúrának benne lévő elemeit okvetlenül tovább kell fejleszteni, hogy a haladó kor követelményeivel összhangzásba hozhassa. Ez nem történhet nagy áldozatok nélkül. Végül követelményekkel fognak fellépni maguk a városnak lakói is, kik a haladó világnak sokféle szükségleteivel megismerkedve, igényeikben megnövekedve, szülővárosukban is keresni fogják azokat. A városnak pedig érdekében áll, hogy azokat lakói ne legyenek kénytelenek nélkülözni. Ez a három követelő: az állam, a város és annak lakói nem csekély gondot fog okozni a városi hatóságnak. A város mai viszonyai nem igen nyújtanak kilátást arra,, hogy ezen el nem utasítható követelményeknek a város, ha mai jövedelmi forrásai mellett marad, megtudjon felelni. Nagy gazdaság és dús jövedelem kivántatnék meg mindezekhez. Nem titok, hogy mindezekből Nagybányának nem sok jutott. A jövedelemnek tudvalevőleg három főforrása van: a gazdálkodás, az ipari termelés és a forgalom. Nálunk mind a három kedvezőtlen viszonyok között van. A gazdálkodásnak főkelléke a jótermő szántóföld. Ez a mi határunkban kevés, és ami van, az se jóminőségü. A szemtermelésre nálunk mostohák a viszonyok. A gyümölcstermelésnek sok minden akadálya van, ámbár éghajlatunk, földünk fekvése arra nagyon kedvező. A természet csapásai: peronoszpora, kártékony rovarok, hernyók még csak legyőzhetők volnának. A kártevő emberekkel már nehezebb a küzdelem. Az erdőgazdaság mindenesetre a városnak főjövedelmi forrása. A bányaművelés ma már nem az, ami hajdan volt. A világ aranytermelése Amerika felfedezése óta megszázszorozó- dott, annak felét ma Amerika és Ausztrália adja, a mi aranytermelésünk emellett csekély jelentőségű. A nagy tőke, a külföldi bányák versenye nagyon ránehezednek a mi bányászatunkra, pedig városunknak bányász-lakossága ez után él. A lakosság ezen zömének elutasithatlanul növekvő igényeit a napról-napra keves- bedő jövedelem, a pénz vevőképességének hanyatlása mindinkább elviselhetetlenné teszi. Ipara Nagybányának még a helyi szükségletet is alig képes kielégíteni. Ez az ipar is szűk keretek közt mozgó kis ipar. A forgalmi élet jövedelmeire városunknak földrajzi helyzete nem kedvező. Messze esve a forgalmának utjától, annak előnyében se lehet része. A város maga nem képes annyit fogyasztani, se annyit termelni, hogy a maga erejéből jelentékeny forgalmat fejleszthetne. Ezeken kívül még a politikai élet is hajt jövedelmet itt-ott. De Nagybánya a politikai élet tűzhelyeitől is távol esik, távolabb mintsem hogy annak ereje városunk forgalmát fellendíthetné. Vizi közlekedésre nincs semmi utunk, a száraz ut elé is természeti akadályok tornyosulnak. Ezek a természeti akadályok a gazdasági környéknek úgy is hiányában levő várost mindinkább elszigetelik. A „Nagybánya“ tárczája. Erdélyi hadtestünknél. Erdélyi hadtestünk tavaly kora ősz óta tartja megszállva azokat a pozicziókat, melyek megvédéséért most annyi lankadatlan kitartással és heroizmussal küzd, német szövetségeseink közé beékelve. Orosz-Litvánia apró falvaiban vannak a különböző parancsnokságok elhelyezve, maga a front pedig erdőkön, mezőkön, dombokon húzódik végig. Mig idejutottak, a veszedelmes és fényes fegyvertények egész során mentek keresztül. Egyik kísérőnk igy foglalta össze a hosszú hadjárat fontosabb eseményeit, főleg a hadosztály élményei alapján : Már a háború legelején Sta- nislau körül állanak s nemsokára az orosz 8. hadsereggel kerülnek szembe, melynek élén a hires Iwanow állott. Ezek voltak azok az idők, amikor az orosz tüzérség számbeli fölényét szomorúan kellett tapasztalni. A hadtest résztvett úgy az első, mint a második lembergi csatában s a túlerővel szemben a Kárpátokig sima és rendszeres visszavonulást biztosított magának. A Dukla-hágóban szívós védelmi harczokat folytatott. Az októberi offenzivában különösen a 82. és a 31. ezred tüntette ki magát. Porosz- Szilézia védelmében a németekkel vállvetve küzdött, majd az orosz-lengyel offenzivában sok diadalt aratott. A czenstochaui csatával (1914. november) közvetve a lodzi csata kimenetelére is befolyást gyakorolt. Petrikow bevétele után egész májusig makacs állóharczot folytatott. Ivangorod bevétele (augusztus elején) elsősorban az erdélyi hadtest dicsősége volt. Gúla és Szuhodol körül a 64. ezred bravúros erőkifejtése különösen emlékezetes marad. A Búgot először a második ezred lépte át s a mocsarakba kerülve, a legnehezebb terepviszonyok között állta meg helyét. A szeptemberi har- czokban is oroszlánrésze volt a 2. ezrednek. Baranovicsi hősi bevétele után hadtestünk tovább nyomult elő a mostani állomásokig. E történeti vázlat során kisérőnk többször emelte ki az orosz csapatok jóságát s tüzérségüknek kiválóságát a hadjárat első felében, de a tüzérségi municziót oly pazarul szórták, hogy csakhamar lényeges visszaesés mutatkozott támadási élanukban. Nevezetes, hogy az ivangorodi csatában a mieink már japán és amerikai fegyvereket is zsákmányoltak. Oroszlengyelországi diadalmas előnyomulásunk után az oroszok az 1812. napóleoni háború szellemében kezdenek dolgozni s úgy látszik — öntudatosan. Kétségbeesésükben nem vették észre, hogy a mai helyzet mennyire nem analóg a múlt század elején történtekkel s hogy rettenetes vandalizmusukkal elsősorban maguknak ártanak. „Emlékezzetek az 1812-iki hadviselésre !“ ez a figyelmeztetés ismétlődött meg az orosz utasításokban. Csakis egy ilyen rendszeres haditerv magyarázza meg azt a hajmeresztő kegyetlenséget és kíméletlenséget, melylyel a saját békés lakosságukat elhajtották és falvaikat felégették. A kozákok által kergetett, az éhség s mindenféle betegség súlya alatt roskadozó gyermekek, asszonyok és öregek futása a háború egyik legborzalmasabb epizódja volt. Állásaink megtekintése előtt a szállásmesteri hivatal parancsnoka és az egészségügyi szolgálat főnöke, Reder főtörzsorvos, aprólékos gonddal mutatták be a hadtest egészségügyi, közlekedési, karbantartási, gép- és egyéb berendezéseit. A kép, mely feltárult előttünk, valóban érdekes és nagyszabású volt. Több faluból valóságos kórház-városka nőtt itt ki katonáink keze alatt. Rozoga kunyhókból barátságos betegszobákat csináltak, egész házakat építettek a föld felett s főleg a föld alatt — egy egészen uj troglodyta-technika alakult ki e háború alatt, mely gyorsaságával, jutányos- ságával, czélszerüségével alighanem túl fogja élni a háborút s a békében is alkalmazásra találhat! — egy hatalmas 80 méter hosszú és 10 méter széles megfigyelőállomást alig két hét alatt építettek fel, melyet egy óriás melegházszerü, téglából rakott cső jól kifüt, viz- és gőzfürdőket konstruáltak, a tetvek elleni küzdelemre pavil- lonokat emeltek, minden egyes ragadós betegség számára külön kórházakat rendeztek be, a gyanús esetek megállapítására járványlaborato- riumokról gondoskodtak s egy marosvásárhelyi fogorvosunknak olyan atelierje van, mely akármelyik budapesti kollegája műtermével kiállja a versenyt. — A íődolog az, amit fliegende Desinfek- tionnak nevezünk, magyarázta a főtörzsorvos ur. Ha valahol ragadós betegséget jelentenek, automobilokon visszük ki az epidémia elfojtásához szükséges szereket és személyesen ellenőrizzük, hogy a gyanús betegek eltávolíttassanak s a preventív rendszabályok tényleg alkolmaztas1
