Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-12-14 / 50. szám
2 NAGYBÁNYA 1916. december 14. egész mélységes lényegében megértik a koronázási aktusok mindenikének nagy jelentőségét, úgy ez az ország és nemzet egy uj kor hajnalát látja felvirradni a koronázás napján, egy boldog jövőnek hajnalát, melyben fejlődni, nagygyá és boldoggá lenni már csupán a nemzettől függ. Egy nagy és boldog nemzetet megérteni tudó király viszont ismét csak nagy és boldog lehet. A nemzetnek"'akarata, tehetsége és tulajdonságai adva vannak ehez, erre bizonyítékot szolgáltatott e nagy időkben és elismerést érdemelt, tiszteletet szerzett az egész világ előtt. A királynak akaratát már ismerjük, egyéni tulajdonai íelől tisztában lehetünk, szintén megszerezte erre a bizonyítékokat, a szerető hódolatot látni, hallani fogja a koronázás napján, mikor egy nemzet fogja egyhangúan kiáltani: Éljen a magyar koronás apostoli király! Feladataink háború után. Deczember 13, Amint a háborúra békében készülünk elő, a békére már a háború alatt készülnünk kell. Még javában dúl a világháború és már is fog- , lalkoznunk kell az eljövendő békés élet viszonyaival. Mindenkit elsősorban érdekelnek ezek a kérdések, ezért nem érdektelen Szterényi József ny. államtitkárnak e kérdésekről tartott nagyér- tékü előadásából részleteket közölni. Első szempont, amit a háború utáni helyzetnek alapjául kell tekintenünk, a nemzeti létszám, mely bizony nagy csökkenést mutat a születések számának apadása és a nagy csecsemő halálozás (27 százalék!) miatt is. A gazdasági helyzet fokmérője a pénzügyi helyzet. Mit eredményezett pénzügyi tekintetben a háború ? A száz milliárdra menő hadiköltségeket, amelyekből a háború két első évéből kerek összegben Angliára 62 milliárd, Oroszországra 52 milliárd, Németországra 50 milliárd, Franczia- országra 40 milliárd, Ausztria és Magyarországra 33-35 milliárd és Olaszországra 12 milliárd esik. Pedig túl vagyunk már a háború második évén és beláthatatlan annak tartama úgy, hogy sajnos, legkevésbbé sem túlzott számítás az, amely a háború költségeit még másfél évvel, vagyis 1917. végéig megtoldja. Már pedig minden éve a háborúnak a monarchiára kereken 17 -18 milliárd terhet jelent. így számítva a háború költségeit, számolnunk kell a monarchiát illetőleg 55 — 60 milliárd korona hadiköltséggel arra az időre, amig a béke áldásai ismét bekövetkezhetnek. Lássuk már most, miképen alakul specialiter nálunk Magyarországon a pénzügyi helyzet a háború után ? A számítás alapja 1917. vége, vagyis három és féléves háború, úgy számítva, hogy 1917. végével a demobilizáczió is végbement legyen. 1917. égével Magyarországnak 23-24 milliárdnyi haditerhe lesz, (Ausztriának 38 milliárd) szemben nemzeti vagyonúnknak a háború előtti időben kiszámított 42 milliárdnyi állományával. Ez több mint a fele lesz a nemzeti vagyonnak. így szembeállítva a hadiköltségeket a hét milliárdnyi egy évi tiszta nemzeti jövedelemmel, fölemésztené három és félév alatt összes nemzeti jövedelmünket. Mig a nemzeti jövedelemből a lakosság egy-egy fejére összesen 325 korona jövedelem esik, addig a haditeher tőke-értékéből 1110 korona fog a nemzet egy-egy tagjára esni. Mig 1913-ban a magyar birodalom összes adóbevételeit illetékekkel és vámbevételekkel és az állami egyedárusági üzemek bevételével együtt mindössze 1057 millió koronát tettek ki, addig a hadiköltségekből előálló állandó kamatok egyedül 1300-1400 millióra fognak rúgni. Ez a háború után várható pénzügyi helyzet képe. Egy emberöltő lesz szükséges ahoz, amig ugyanoda fogunk nemzeti vagyonunk szempontjából visszajuthatni, ahol háború előtt voltunk. A mezőgazdaság helyzete kétségkívül a legjobb lesz, valamennyi gazdasági ág közül. A mezőgazdaságunk szempontjából legbiztosabban fogunk építhetni. Sőt hazánk túlnyomó agrár-jellege juttatja majd az országot abba a helyzetbe, hogy a háború pusztításait aránylag könyebben fogjuk kiheverni. A gazdaközönség nagy pénbőséggel fogja a békét üdvözölhetni. Különösen kisgazdáink eddigi terheiktől túlnyomóig megszabadultan fognak hozzálátni az uj gazdasági élethez. A háború után még mindig tartó magas árak a gazdasági helyzetet továbbra is javítani fogják, mert ne higyje senki, hogy ha csökkenni is fognak természetszerűleg a háborús árak, hogy vissza fogunk térhetni egyhamar a háború előtti árakhoz. A mezőgazdaság kedvező képe mellett áll az ipar és kereskedelem ugyancsak elég kedvező helyzete, amelyben a béke találni fogja. Egyes iparágaktól eltekintve, a háború hosszú tartamánál fogva kedvező hatással volt az egész iparra és kereskedelemre. Az egész vonalon a megerősödés képét látjuk, nagy tőke-tartalékok halmozódtak föl iparban és kereskedelemben, amelyek megnyugtatást képezhetnek a háború után várható nehezebb időkre. A háború utáni föladatok között első helyen áll a népesség csökkenésének megakadályozása, illetőleg a lakosság számának növelése. A nemzet egész jövőjéről van ebben szó. Első és legfontosabb teendőnk a nagyarányú anya- és csecsemővédelem, mint egyetlen biztos eszköze az elnéptelenedés megakadályozásának. Fontos föladatok a pénzügyi helyzet rendezése és a valuta helyre- állitása. A háború alatt hozott adótörvények még csak izleltetők. El kell készülve lennünk uj állami monopolok egész sorozatára. A háború utáni gazdasági politikának egyik alapföltétele kell hogy legyen belső termelésünknek azzal való pótlása, mit eddig külföldről kellett behoznunk! Ipart teremteni lehet Magyarországon is, csak akarni kell. Az állami iparfejlesztés tizenkét éve alatt a rendélkezésre álló kis eszközökkel is négyszázmillió korona évi uj termelést sikerült Magyarországon biztosítani. És a háborúban megmutatta a fiatal magyar ipar, milyen tényezőjévé tudott válni nemcsak a magyar gazdasági életnek, de a monarchia hadviselőképességének is. Példákkal illusztrálja, milyen lehetetlen gazdasági politika az, mely az olcsó nyersanyagot kivinni engedi a külföldre, hogy onnan drága iparczikkek alakjában födözze az ország gyártmány-szükégle- tét. Németország tipikus példája annak, miképen lehet nagyarányú ipari fejlődés mellett a mező- gazdaságot is párhuzamosan, nagy arányokban fejleszteni és miképpen lehet ezzel egy ország pénzügyi és gazdasági hatalmát szilárdan megalapozni. A jövő gazdasági föladatainak egyik leg- fontosabbja a többtermelés ügyének mielőbbi és közöny és lehetetlenség kakofóniája. Korzóutak sártengerré váltak, mialatt a polgármester és kerületig kapitány eldöntik a javítási illetékesség kérdését. Lebuj hotelek, sárkirakatok, szenny- mühelyek, agyonfrecskelt falak, mosdatlan, tor- zonborz ábrázatok kergetik, ijesztik, riasztják vissza a Galíciában különben sem elkényeztetett turistát. Minden ház falán, minden járókelő szempillantásán rajta van a galíciai kérdés bé- lyeSe> a politikai elvetemültség, a kormányzati tehetetlenség ujjlenyomatata, de a talán a rut- hénrejtély kulcsa is. Itt élni le egy életet! n — Nincs jogosultsága a képviselő ur panaszának^ a galiciai utrendészetet és közigazgatást illetőleg — válaszolt a minap egy lengyel képviselő, a N. Fr. Presse hasábjain Neunteuíel kollegám támadására - amit legjobban bizonyít, hogy a helytartó ur csak legújabban is kitüntetést kapott . . .“ Quae sapientia rerum! * Luncut. Öt órakor este. (De már másnap.) Itt kapjuk az első híreket a jaroslaui eseményekről. Egy őrmester áll a perronon s mert a setéiben tiszti sapkám után tisztnek néz, hapták- ban beszéli: — öt nappal ezelőtt kiverték Jaroslauból az oroszt. Messze van már, üldözzük. Ma ment erre húsz darab harmincas mozsarunk. Hallgatja ezt egy szakállas tartalékos s elég tiszteletlenül közbeszól hamisítatlan akcentussal:- De kérem. Ide tessék halgatni. Majd én megmondom. Az X. őrnagy ur, tetszik tudni, főhadnagy korában nálam szolgált . . . — Hát maga mi volt ? — Kantinos, tetszik tudni. Akkori időben nálam szolgált, (Bei mir gedient.) Tegnap itt, ezen a helyen találkoztunk. — Mi újság őrnagy ur ? — kérdem. — Semmi. Miért nincs maga Jaroslauban ? — feleli. — Hát nincs ott ellenség ? — Nincs hát, nem is volt. Nyugodtan haza mehet. Csak vigyen sok pezsgőt magával ! Még az este hazamentem, most jöttem el hazulról a déli vonattal sógoromért. Félre húz az egyik forgalmi tisztviselő: — Nem stimmelhet a dolog. Tessék odanézni ! Köröskörül fényes sáv borítja a láthatárt. Időközönkint egy hirtelen felvillanás. Jobb felől nagyobb tüzfény. — Ez Jaroslaun innen lehet csak, úgy látom. A harc Jaroslau előtt folyik és nem mögötte. Felkapaszkodom a vasúti átjáró hidra, hol igen előkelő társaságot találok. Dom Miguel braganzai herceg, Lichtenstein herceg, két orvos, három ápoló nővér. Egy máltai sebesültszállító vonattal vannak útban Jaroslau felé rakományért. Még Rzeszowon volt alkalmam bemutatkozni s megtekinteni a gyönyörű vonatot. Most megszólít Lichtenstein herceg : — Nézze csak a láthatáron ezeket a kü- lünféle pontokon hirtelen eltűnő fénypontokat. Fogadni mernék, hogy kémjelek. Csodálatos, hogy az egész háború eddigi folyása alatt is mennyi mindenféle kísérletezéssel találkozunk; ez is orosz-japán provenienda. De tán még ott sem szervezték meg oly kitünően a kémszolgálatot mint itt, Galíciában. — Je, der edle Graf Bobrinsky! - szólt közbe a braganzai herceg. A fénysáv mind szélesebb és fehérebb lesz. Egy-egy ágyú dörgését már elhallani idáig. * Przeworszk. Hat óra. Két párhuzamos vasúti hid torkolatánál áll meg a vonatunk. Az egyik közepétől a túlsó partig lefelé sülyesztve, a másik a lesülyedt anyagra újonnan épitve. Ennek a hídnak az innenső nyílásán állt kritikus napon egy szapőr főhadnagy azzal a megbízással, hogy robbantsa föl, mihelyt közeledik az ellenség. Az akna el volt helyezve, a villamos gyujtókészülék kéznél és csendes várakozás. Az adott pillanatban óriási robbanás, vasalkatrészek levegőben röpködő hekatombája és nincs hid többé. Azóta egyet fordult a helyzet és Müller v. Elblein vasutezredbeli századosnak és embereinek érdeme, hogy az uj vashid négy nap alatt felépült újból. Nyolcnapos terminust kapott, félidő alatt elkészült. Gyalog megyünk át a hídon az állomásig. Már itt bizony benne vagyunk a csiklandós rayonban. Itt már nem kell elcsendesednünk, hogy meghalljuk az ágyuszót. Itt mártuldörög. A vonat nem mehet tovább, a máltai pláne nem. Nem tudhatni semmit. A harcz javában folyik, hogy az állomás előtt vagy mögött, ki a megmondhatója? Nyomott hangulat. Azért is, mert úgy látszik tehát Jaroslau mégsem a miénk, de azért
