Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-12-07 / 49. szám
2 NAGYBÁNYA 1916. december 7. Nagybánya gyásza. November 6. Az országos gyászból mélységesen kivette a maga részét ez ősi bányaváros is. Bensőségesen igaz, lélekemelő volt a mi gyászunk, mely nem a külső, hivságos gyászpompában, hanem inkább a szivek érzelmeiben nyilvánult meg, méltóan az elhunyt nagy király puritán egyéniségéhez. A temetés napján városunkban mintha minden élet kihalt volna. Az összes üzletek zárva voltak, semmi forgalom nem volt, csupán az utczák népesültek be később feketeruhás közönséggel, kik az egyes templomok gyászistentiszteleteit keresték föl. A g. kath. 'egyház templomában reggel 8 órakor volt a gyászistentisztelet, melyet Brebán Sándor esperes-plébános celebrált a hatóságok s igen nagy közönség előtt. A r. kath. plebánia-templomban hatalmas katafalkot emeltek, melyet délszaki növények, kandalaberek s a gyertyák sokaságai vettek körül. A szentély gj'önyörüen volt díszítve gyászdrapériákkal, de nem hiányzottak a nemzeti színek sem. A katafalk körül a sebesült katonák nagy csoportja sorakozott, inig a templom hajóját zsúfolásig megtöltötték a hatóságok képviselői s az előkelő nagy közönség. A nőegyesület testületileg a szentélyben foglalt helyet. Mikor kilencz órakor a gyászmise kezdetét vette, már alig lehetett a templomba bejutni. A gyászmisét Szőke Béla plébános mondotta nagy segédlettel s a mélységes áhítatot, a gyászszertartások meghatóságát nagyban fokozta a templomi kórus, mely Németh Béla főgimnáziumi tanár vezetésével meglepő pre- czizitással és hatással gyászénekeket adott elő. A beszerelésnél előadták Liszt Ferencz Libera- ját is Gurszky Lujza orgonakiséretével s a nagy vállalkozás méltó lett volna bármely ka- tedralishoz is. Meg kell még emlékeznünk Zupka Bella szólójáról, ki gyönyörű szopránjával egy gyászéneket adott elő. Szőke Béla plébános szárnyaló imája a szivekhez szólt. Tizenegy órakor az izraeliták tartották gyászistentiszteletüket a szombat-utczai zsinagógában. A gyászünnepség fénypontja Fuchs Benjamin főrabbi magyar ünnepi beszéde volt, mely történelmi keretekben mozgott, kiemelve, hogy | a magyar zsidóság s az ortodoxia mily sokat j göny érkezik a hadseregparancsnokságtól: „Rögtön visszavonulni Skwyrtnerre; visszamenni az eredeti megerősített állásokba és az elfoglalt pontokon csak járőröket hagyni“. Kivonják a két gyaloghadosztályt; elviszik Grybowra és vonatra teszik. Duklára kell-e az erő vagy Bukovinába? — mi tudhatjuk legkevésbé. Nem történt semmi; csak éppen ezerkétszáz sebesültünk és vagy 120 halottunk van a küzdő csoportokban; igaz, hogy az oroszoknak jóval több. Nincs annyi dicséret, ami sok volna a huszárainknak, akik a nekik szokatlan gyalogsági harcmodorba már egészen beleszoktak, de megtartották a kedvüket a kalandos vállalkozásokhoz; csak ebben az egy harccsoportban 31-en voltak, akik önkéntesen csinálták a legnehezebb kiküldetéseket és kitüntetésre vannak felterjesztve; nincs rá eset, hogy nálunk valakit egy kalandra ki kellene parancsolni; mindig akad rá önkéntes vállalkozó. Legrosszabb kalandja Vo- lostyuk tizedesnek volt közülük. Csak éppen í arra vállalkozott, hogy czivilbe öltözve bemegy Banicára az ellenséghez és megtudja, hol áll a tüzérségük, amelyet hiába keresnek az ágyúink. El is ment egy paraszttal, akit megfogadott apjának és vitt magával a szekér derekában egy csomó kiáltványt orosz katonákhoz címezve, meg gyufaskatulákat, amelyekben a gyufa alatt vannak a proklamációk. Bement, el- | fogták. Kivágta magát, eleresztették. Megkereste j az ágyukat. Ekkor vérszemet kapott és még köszönhet a most elhunyt bölcs uralkodónak, ki fenkölt gondolkozásával s jószivével századok bűnét és szégyenét tette jóvá, midőn a magyar zsidóságnak is szabadságot adva, az embert egyenlővé tette az emberrel. A főrabbi kiváló magyar szónoknak bizonyult s beszéde nemcsak híveire, de a zsinagógában nagy számban egybegyült hatósági képviselőkre s más vallásuakra is igen nagy hatást tett. A ref. templomban délután '3 órakor volt a gyászistentisztelet, melyen Soltész Elemér lelkész mondott magasan szárnyaló imát. A templom itt is zsúfolva volt gyászoló közönséggel, a hatóságok képviselőivel. Eleve kellett volna megemlékeznünk arról, hogy az ág. ev. templomban nem a temetés napján, hanem az ezt megelőző vasárnapon tartották a gyászistentiszteletet. Az evangélikusok kis temploma alig bírta magába fogadni a meghívott hatósá- i gokat s az előkelő közönséget. A gyászbeszé- | det Révész János lelkész tartotta az ő ismert ékesszólásával. A gyászbeszéd a legmélyebb | hatással volt az előkelő gyászoló közönségre, j Ugyanaznap a vöröskereszt-kórházban tartott gyászistentiszteletet lovag Csiky Lajos theologiai tanár, megható beszédet intézve jókirályunkról a sebesült katonákhoz. A temetés napján az istentiszteletek után az iskolákban gyászünnepélyeket tartottak. Az elemi iskolákban a tanítók és a tanítónők magyarázták meg a növendékeknek a nagy temetés szomorú jelentőségét. A polgári leányiskola a Kaszinó nagytermében tartotta gyászünnepélyét, melyen az iskolai énekkar s a növendékek szereplésein kívül különösen ki kell emelnünk Waigandt Anna igazgató fenkölt beszédét. A főgimnázium ifjúságának gyászünnepélye a tornateremben zajlott le. A gyászünnepélyen résztvett a zene és énekkar, majd dr. Rencz János igazgató mondott igen magvas beszédet. . . . Felséges jó királyunk immár ott pihen ősei mellett. De megdicsőült emléke már is ott él minden magyar szivében ! HÍREK. Deczember 6. A hó elseje alkalmából kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére. A mostani rendkívüli időkben teljesen előfizetőinkre vagyunk utalva s nekünk is igen terhes kötelezettségeink vannak. Személyi hirek. Dr. Erdődy Ignácz honvéd főtörzsorvos és neje téli tartóz %Iásra Bécsbe utaztak. — Papolczy Gyula szatmári kir. tői vényszéki elnök hivatal-vizsgálat czéljából városunkban időzött. Áthelyezés. A földmivelésügyi miniszer Fii- löp András m. kir. erdészeti számvizsgálót, ki mint többszörösen sebesült főhadnagy jött vissza a harcztérről, Beszterczére helyezte át, hol a kir. erdészeti számvevőség vezetésével megbízta. Kitüntetések. Őfelsége a király Ürmössy Zoltán vadász hadnagyot, gépfegyverosztag parancsnokot az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáért a hadiékitményes 3. oszt. katonai érdemkcreszttel tüntette ki. - Dr. Vermes Hugó felsőbányái ügyvédet vitéz magatartásáért az első oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Elismerő oklevél. A pénzügyminiszter őfelségétől nyert fölhatalmazása folytán dr. Makray Mihály polgármestert a hadikölcsönök sikerének előmozdítása körül szerzett érdemeiért elismerő oklevéllel tüntette ki. A nagybányai rokkant katonák alapjára. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban a következő adományok folytak be: Dr. Almer Sándor főorvos és neje Lovrich Gusztáv elhunyta alkalmából koszorú megváltás czimén 40 K, az anyakönyvi hivatal gyűjtése 10 K, a N. és V. utján Ember Béla 5 K, Deák Ká- rolyné 4 K. Legutóbbi számunkban 3236 K 88 fillért mutattunk ki. Az újabb adományokkal az alap 3295 K 88 fillérre növekedett. További szives adományokat kérünk. A nagybányai festőiskola gyásza. A legmélyebb részvéttel vesszük a hirt, hogy Holló Bertalan tüzérzászlós, a nagybányai festőiskola tagja, ki 1914. év őszén városunkból vonult be katonai szolgálatra, hősi halált halt. A boldo- gultban Holló Lajos orsz. képviselő fiát siratja. Adományok. A Lovrich-család Lovrich Gusztáv temetése napján 150 koronát adott át a polgármesternek, hogy 100 koronát a helyi szegényeknek osszon szét, 50 koronát a nőegyletnek adjon át. A polgármester az adományokat még aznap rendeltetési helyére juttatta. Pro patria! Megemlékeztünk már azon szörnyű csapásról, mely váradi Stoll Géza tüzérzászlós hősi halálával hozzátartozóit érte. Porig sújtott édesanyja most a következő gyászjelentést adta ki: Pro Patria! Özv. váradi Stoll La- josné szül. Novotny Emma és orosz fogságban egy faluval hátrább akart sétálni, hogy azt is megtudja, mennyi a tartalék. De majdnem póruljárt. Megint megfogták, de szerencséjére csak éppen megverték és sikerült megszöknie. Ott akasztófa várta, itthon a nagy vitézségi érem. Sziszeg a szél: ezüsttel prémezett szürke bársonyfelhők borítják az egész láthatárt, amikor Grodekra indulunk, mert 8 napi harcz után kivonták a Talián-dandárt a tűzből és felváltották. És 8 napi harc után, 8 napi élet után viharban, sárban, hóban, fagyban : bokáig érő vízben állás után a fedezékben : beteg nincs, vagy j jóformán nincs! És, amióta itt vagyok az ezredemnél, még nem láttam szimulánsot; még sohasem láttam huszárt, aki kérte volna, hogy küldjem kórházba, — de valahányszor muszáj vagyok egyet elküldeni, akkor mindig hallom : „Ne tessen azt tenni, jól leszek én itt is.“ Grodek egy ici-pici falu a hegyek közt, de tele van typhussal. Első nap 24 esetet látok és 11 kutat záratok le. Csak már a vízszűrőim megvolnának ! Fehér zuhatagokban ömlik a hó és mikor idejöttünk, megkóstoltuk az oroszjsivatagok hózivatarját ; nem volt jó . . . Millió hegyes dárda repül élesen sikoltozva a levegőben ; mind, mind forró, mint a tüzes vas, a szemet kinyitni nem lehet; a reszkető lovak korholnak és fújnak,az utat még elképzelni sem tudjuk. A szél úgy fuj szembe, mintha egy szilárd fal tolna bennünket hihetetlen vehemencziával visszafelé; egész fehér torlaszok keverednek, kavarodnak fel előttünk és csapódnak a másik percben a fejünkre, félig eltemetve lovast, lovat. Az élen eltévesz=- tik az utat és beleesnek az árokba; amott egy lezuhanó fa majdnem agyonütt egy huszárt. Felhők a hegyeken, köd a földön; viharparipákon vágtat a szélvész és hókisértetek táncolnak a levegőben. A megmerevedett kezünk nem érzi már a kantárt, az elzsibbadt, majdnem élettelen lábunk a kengyelvasat, tűzben ég a szemünk, jégálarc vonja be az arcunkat — az irányt eltévesztjük s a leszálló éjszakában már a Vereschagin hóban eltemetett katonáin jár az eszem. A szemünk előtt keletkeznek a fuvatok, az utón régibb drótakadály mellett meg egy hosszú, hosszú dombról egyszerre felkerekedik a hó, mintegy lerántott lepedő és katonasírok üdvözölnek. Ezek már állandó kvártélyon vannak, már megharcolták a maguk harcát - és megmutatják nekünk is, hogy: jó utón vagyunk. De a tavasz elfogyott, megcsalt kegyetlenül — akárcsak öregedő embert az álmai. Este gratuláló sürgöny Bissingcn gróf hadosztályparancsnoktól, aki éppen most kapta a Lipót-rendet. Baintner őrnagyunk, az ezredparancsnok meg Böszörményi főhadnagy a katonai érdemkeresztet, Havasy, Füzesséry, Márton E. meg én a Signum laudist kaptuk, Szlat- kovszky a koronás érdemkeresztet.
