Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1916-11-09 / 45. szám

1916. november 9. NAGYBÁNYA 3 a legnagyobb türelem, de a teljesen tájékozat­lan kritikusok és a gyáva, irigy intrikusokkal szemben, mert ők keserítik meg a tanítók so­vány kenyerét; mert ők kötik az elismerés vé­konyka koszorújába a szúró töviseket. Azt is mondá az ékesszavu szónok, hogy a tanító élete az égő gyertyához hasonlít leg­jobban: önmagát emészti föl, midőn másoknak világit. Kedves Barátunk! Te is egy szép lánggal égő szövétnek valál. Megvilágitád az utat, mely a tűrő hithez, az igazság kútfejéhez, az Isten, ember, a munka és a hazaszeretet szent forrá­sához vezet. • Kedves halott! Te már nem érzed az élet buját, az igazságtalanság szivettépő kín­jait, hisz’ a halál angyala levette válladról a nehéz terhet. Lelked az örökélet angyala felvitte szárnyán, fel a csillagokon túl, a végtelen Igaz­ságosság trónusa elé, hogy elvedd kezéből az örökélet koronáját, mely eltétetett azok számára, kik másokat igazságosságra oktatnak és oktattak. Halmi János életadatai röviden a követ­kezők: Született 1862-ben Rozsnyón, Gömör- megyében. Oklevelet nyert 1891-ben az aradi állami képezdében. Ugyanazon évben lett kine­vezve a fernezelyi kincstári felekezeti iskolához. Addig nevelő és hivatali Írnok volt. Nejét, Bo­gács Amáliát, a felejthetetlen jó anyát alig öt hónapja temette el. Utóbbi életét igen megke­serítette azon tudat, hogy négy, még fel nem nevelt árva gyermeket kel! itt hagynia. Halálá­val Alsó és Felsőfernezely társadalmában egy nehezen — gyermekei és barátai lelkében pe­dig pótolhatatlan űrt hagyott. Elmúlása egy lombhullató, virághervasztó őszi nap délutánján történt, midőn tanitás után felsőfernezelyi laká­sára érkezett. Még az útban eltréfálkozott ked­ves tanítványaival. Egyiktől virágot kért és ka­pott a kedves tanító, ki oly sok virágot ülte­tett a legszebb kertbe : a kisdedek romlatlan szivébe. Halála hirtelen, tehát csendes volt, mert mentes lett az elmúlás, a haldoklás hosz- szu kínjaitól. V. K. HÍREK. November 8 Személyi hirek. Torday László gazdasági is­kolai tanár, tart. hadnagy, pár napot városunkban töltött. — Dr. Szappanyos Gergely fővárosi ügyvéd pár napot városunkban töltött. Kinevezés. Dr. Baltazár Desző tiszántúli püspök a szátmárnémeti-i egyház egyik megü­resedett segédlelkészi állására Széles Pál volt máramarosszigeti segédlelkészt nevezte ki. Kitüntetés. Őfelsége a király Szeőts Béla árkász főhadnagyot az ellenséggel szemben ta­núsított vitéz magatartásáért újólag legfelsőbb dicsérő elismeréssel tüntette ki. A negyedik bajtárs is sértetlen. Indulhatunk haza. Amint az erődővhöz közeledünk, a shrap- nellek föllobbanása mind sűrűbb lesz. Előttünk, mögöttünk, alattunk pokoli dörejjel detonálnak. Összegyűlünk sebesültünk fölött, mert most fe­nyegeti legnagyobb veszedelem. Ketten eléje kerülünk s hol legtöbb ágyú nyújtogatja tüzes nyelvét, ledobáljuk a még megmaradt bombáin­kat. Csakugyan, sikerült is az egyik erődöt meg­rongálni; a szomszédja is alig-alig tüzel. De mi ez ? A Z. 17. sehol sincs. A városból sem lá­tunk semmit. De itt is már a magyarázat: „Fel­hőben vagyunk. Védve mindentől. Z. 17.“ Hála Istennek! Fölsóhajtottunk mindnyájan. Úgy éreztük idegeinket, mint a tulfeszités után hirtelen fölszabadult hegedühur. Első benyomá­sunk az volt, hogy minden tagunk reszket a dermesztő hidegtől. A hőmérőre nézünk: 19° hideg. Mellünk lihegett a megritkult levegőben, mintha az egész légi csatát szuronnyal kezünk­ben gyalog végeztük volna. Bizony, 3000 m. magasság, nem tréfa. Alattunk áthatolhatatlan sötétség terült el; fölül, amennyire léghajónk hatalmas teste látni engedte, gyönyörűen ra­gyogtak a csillagok. Gyér világításuk mellett kivehettük hazafelé igyekvő két társunk körvo­nalait. Vezérhajónk leadta jelentését a történ­tekről. Válasz: „Gratulálunk; *** előtt torpedó- zuzók várják a sebesültet“. Különös esemény nélkül eltelt néhány óra. Z. 17. jelentette, hogy 50 km-nél gyorsabban nem haladhat. Lassan sülyed, de még kibírja Kitüntetett katonák. A katonai hatóság a vá­rosi tanácsot a következő újabb kitüntetésekről értesítette: Mészáros Gyula bronz vitézségi érmet, Orosz Péter II. oszt. ezüst vitézségi ér­met, Pap Sándor, Roskó János, Szaszarán János, Triff János és Tyira János a bronz vitézségi érmet kapták az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásukért. Házasság. Grün Sándor, az Esztergom Szász­vári Kőszénbánya Részvénytársaságnál bánya­altiszt, folyó évi október hó 22-én kötött há­zasságot Lúsztig Sárikával, Budapesten. A nagybányai rokkant katonák javára. A nagybányai rokkant katonák alapjára újabban adakoztak: A nagybányai anya­könyvi hivatal gyűjtése 8 K, sirvilágitás megváltás czimén: Nógrádi Erzsébet 5 K, Spinetti Sándor utóda 10 K, Simory Vilma 2 K, Martiny István 10 K, dr. Szappanyos Gerő, Kovács István 4 — 4 K, Rumpold Gyula, Tréger Lajos, Boda Gyula, Trop- lovits Márton, Szappanyos Jenő 2—2 K, Glavitzky Károly 5 K, Szilvásy József, Le- bovits Sámuel, Heilbrun és Társa, Fran- kovits Aladár, Veszprémi Lajos, Pétül László, N. N., Horváth Ferencz, Szkicsák udön, István Szálló, Sipos Lajosné, Frid- ricskó Gyula, Uesterreicher Tóbiás, Weisz Mór 1 — 1 K, Kohn Sámuel, Lőwinger Géza és fia, Was Lajos, Szaitz Elemér, Kovács Gyula, Jancsovits József, Bertalan Miklós, Harácsek Béla, OsváthMór, Nánásy István 2 —2 K, Harácsek Vilmos, Kupás Mihály, Kovács Gyula, Csüdör Ferenczné, Kremniczky Albertné (a N. és V. utján), Langer Sándor, Hoffmann Arpádné 5—5 K, Mándy Zoltán (Szinérváralja), Wiener­berger Béla és neje, Tóth Bálintné (Zilah), Röszner Valéria, özv. Veres Lászlóné, Magyar Zsigmondné, Spinetti család (a N. és V. utján) 10-10 K, Hoffmann Ár­pád 20 K, Kertész Gyula 7 K, Hütter Vinczéné 6 K, Prickné Kosztka Viki 4 K, Sax Béla, Szegedy Kálmánná (Misztótfalu), dr. Stoll Tibor 3—3 K, a polgárőrség meg­váltási dijaiból Fábián Lajos főparancsnok utján 126 K 70 fillér, Pellion Béláné (Bu­dapest) 15 K. Legutóbbi számunkban kimu­tattunk 2726 K 88 fillért. Az újabb adomá­nyokkal az alap 3111 K 58 f-re emelkedett, mely összeget a városi takarékpénztárban gyümölcsözőleg kezeltetünk. További szi­ves adományokat kérünk! hazáig. Bizonyára gépfegyvergolyó érte. Szeren­csére a Zeppelinek aluminiumburkolatában szá­mos kisebb léggömb van elhelyezve s igy egy- kettőnek tönkretétele még nem okozza a léghajó lezuhanását. Keleten egyszer csak sötétvörös esik jelent meg, amely mind élénkebbé válik. A napkelte előhírnöke. A hajnalpir végigjátszva a színek egész skáláját, hamarosan hatalmába kerítette az egész keleti égboltot, mig végre sárgásfehér ragyogással fölemelkedett maga a Nap is, Alig félóra telt el a teljes sötétségtől a nappali vi­lágosságig. És minő fényes nappal! Az égbolt azúrkékjéből trópusi ragyogással emelkedett ki a vakító fényű napkorong. Alattunk végtelen felhőtenger ringott, olyan hullámokat görgetve, amiktől a legöregebb tengeri farkas haja is ég­nek meredt volna. S minden hullámtorlat mintha megtízszerezve verné vissza a Nap fényét: akár­csak megolvasztott vastengert korbácsolna va­lami démoni erősségű szélvész. Szinte fáj a sze­münk a vakító fényben, mégsem tudjuk tekin­tetünket elvonni róla, annyira leköt a perez fe­ledhetetlen varázsa. De nem időzhetünk sokáig idefenn. Készü­lékeink már 250 km. hátrahagyásáról értesítenek benünket. Tájékozódnunk kell. Vezérhajónk pa­rancsára sülyedni kezdünk. Néhány perez múlva sürü gőztömeg vesz körül benünket. A Nap korongja szétfolyik, majd egészen eltűnik. Lég­hajónk végtelenbe látszik nyúlni; a másik sajkát sem látjuk. Ablakainkat sürü harmat homályo- sitja el. 1300 m. magasságban ismét kiszélese­Leszámolás és adományozás. A nagybányai polgárőrségi szolgálat megváltása és helyettesí­tési dijában befolyt: Weisz Dániel 12 K, Hirsch József 12 K, Steinfeld Béla 6 K, Steinfelt Lipót 12 K, Steinfeld Lajos 12 K, Was Lajos 12 K, dr. Schück Armin 6 K, Dán György 12 K, Rum­pold Gyula 12 K, Lőwinger Illés 6 K, Bay La­jos 12 K, Harácsek Vilmos 12 K, dr. Heppes Béla 6 K, dr. Homola László 6 K, Bálint Imre 6 K, Deutsch Jenő 6 K, Veisz Sámuel 6 K, dr. Weisz Ignácz 6 K, Pokol Elek 6 K, azaz ösz- szesen 204 K. Ezen összegből helyettesítésre és felügyeleti és kézbesítési dijakra kiadatott 78 korona. A visszamaradó 126 koronát, mely a nagybányai városi takarékpénztárban volt gyü­mölcsözőleg elhelyezve a nagybányai polgárőr­ség parancsnoksága által, miután ezen összegre, hála vitéz hadseregünknek, előre láthatólag szük­ség nem lesz, a nagybányai rokkant katonák alapjára adtuk. Nagybánya, 1916. november 2. Fábián Lajos főparancsnok. Halálozás. Súlyos csapás érte dr. Tőül Gá­bor felsőbányái orvost. Testvére Tóth Vilma f. hó 2-án hosszas szenvedés után elhunyt. A bol- dogultat f. hó 4-én helyezték örök nyugalomra igen nagy részvét mellett. A család a következő gyászjelentés adta ki: Tóth Gábor dr. és fele­sége született Roupecz Fanny, Tóth.Gyula és fe­lesége Sonnenberger Irma, valamint a távolabbi rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a szerető jó testvér, sógornő és rokon vérvölgyi Tóth Vilma folyó évi novem­ber 2-án este 7 órakor 38 éves korában hosszú betegségében sokat szenvedve, de a halállal már nem viaskodva, csendesen elhunyt. Drága halottunk hült tetemét f. hó 4-én délután 3 órakor temetjük a református egyház szertar­tásai szerint. Felsőbánya, 1916. november hó 3. Legyen emléke áldott! A közélelmezési hivatal kiküldötte vármegyénk­ben. Ardrágitóink, uzsorásaink bizonyára nem nagy örömmel veszik a hirt, hogy a közélelme­zési hivatal dr. Erdélyi Zoltán kapitányt küldte ki vármegyénkbe, hogy az árdrágítókat, uzso­rásokat megrendszabályozza. Dr. Erdélyi már megérkezett a vármegyébe s úgy lehet, nekünk is lesz szerencsénk hozzá, talán éppen akkor, mikor legkevésbbé várják. Köszönei. Sirvilágitás megváltása címén özv. Korodi Katona Jánosné a Czárich Ida nevét megörökítő iskolai segélyalapitványhoz 5 K-t adott, melyet a tanítótestület ez utón is köszön. Ezzel az alap 599 koronára emelkedett. Megfigyelésül. Tulajdonképpen nincsen abban semmi humor, hogy az ország békés területét szintén frontnak nevezik. Front ma minden há­borús országnak minden talpalatnyi területe, mert itt folyik le a megélhetés nagy, nehéz küz­dik a látókör. Egyenként megpillantjuk a társ­hajókat. Z. 17. 800 m. magasságban, messze mögöttünk. A levegő homályos, szürke. Igazi kedvgyilkoló, esős őszi reggel. A lassan utánunk jövő Z. 17-et nézegetve egyszerre csak valami szürkés foltot látok mö­götte. Alapos megfigyelés után rájöttem, hogy egy angol hadihajó követi. Tekintve a csökkent sebességet és az ellenszelet, könnyen utolérheti. Segítségére sem siethetünk, mert hiszen bombáin­kat, kettő kivételével ledobáltuk. A mint igy tépelődünk, vezérhajónk hirtelen hátramarad s a felhők alsó széléig emelkedve, az ellenséges hadihajó felé kerül. Ágyutüzzel fogadják; a shrapnellek mindközelebb lobbannak hozzá. Mire azonban utolérhetnék, felhőkbe burkolódzik, hogy öt perez múlva egész más helyen bukkan­jon föl s a játék élőiről kezdődik. Követjük a jó példát s nemsokára hármunkkal birkózik az angol pánczélos. Leejtjük az utolsó bombáinkat; czélt té­vesztenek. Viszont ő is hiába pazarolja a löve­dékeket. De nagyobb baj ennél, hogy nem za­vartatja magát az üldözésben s mindinkább kö­zeledik a Z. 17-hez. Agyúi már tüzeltek is rá. Shrapnelljei mind közelebb robbannak. A lég­hajóból kisebb-nagyobb tárgyak hullanak le. Emelkedik is vagy 100 métert, de ez nem elég. Pár perez múlva megint csak mellette robban­nak a lövedékek. Tehetetlenül, ökölbe szorított kezekkel szemléljük a bajtársak biztos pusz­tulását. De mi történt ? Hatalmas láng csap fel a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom