Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-03-23 / 12. szám
2 NAGYBÁNYA 1916 márczius 23. nagy erőlködést, melylyel az illetékes körök a drágaság ellen küzdenek, de sehogyan sem bírnak vele, szinte kétségbeesünk, hogy még nem akadt olyan világosan látó szem s olyan világosan gondolkodó fő, mely az uzsora-drágaság kérdését megoldotta volna. Pedig az nem is olyan nagy dolog volna, csak szikra- szilárd elhatározás, egyöntetű eljárás s vaskövetkezetesség, mely sem jobbra, sem balra nem néz s privilégiumokat senkinek nem ad, volnának szükségesek a drágaság rémének letiprálására. Az első kérdés az volna, van-e az országnak annyi terménye, marhája, disznaja, zsirja s más egyéb élelmiszere, hogy azokból a kőzszügségletet elláthassa? A felelet az, hogy van. Bizonyiték erre a nagy magtárak, a nagy kondák, a vagonszámra eldugott zsírok, főzelékfélék stb. stb. Ha pedig van az országnak mindene, amire szüksége van, elsősorban is kiviteli tilalom alá kell venni mindent és rekvirálni kell mindent s azután maximálni• kell az árakat egységesen az egész országra nézve s megfelelő intézkedéseket kell életbe léptetni arra nézve, hogy az egyes vidékek fölöslegei más vidékek szükségleteit is kielégítsék. Csak ha mindezek után is fölöslegünk marad, akkor kell a fölöslegre nézve a kiviteli tilalmat feloldani. És föl kell állítani minden városban, minden járásban az élelmezési külön hatóságokat, de nem sine curakat, — akiknek más dolguk se legyen, mint a piacz, az uzsora, a bujkáló termelők ellenőrzése. És drákói törvényeket kell hozni az árdrágítók ellen. De nemcsak az élelmiszereket drágító uzsorások ellen, hanem minden kereseti ágban. Mert ha a védekezés kizárólag csak a termelők ellen történik, előre is megmondhatjuk, az igazságtalan lesz. Mert ma mindenki drágít mindent: a gyáros, a szabó, a suszter, az asztalos, az üve- ves, a lakatos, a kereskedő, a napszámos, a grájzler, szóval mindenki, aki csak él és lélekzik a világon. S ha az Vezényel, a századok rajvonalakra szakadoznak és elnyúlnak a földön. — Messze a mi schwarmléniánk ? — Az erdő előtt. Búcsúzunk. A viszontlátásra I Hátranézek, fut utánam. — Még egyet! Fogoly orosz tisztet kérdeztem ki az imént a faluban, jól beszélt németül. Azt mondta, náluk a múlt héten biresztelték a táborban, hogy Tisza Istvánt valamely végzetes baleset érte, leesett a lováról; ilyesmi. Mi igaz belőle ? — Semmi. — Igazán? — Igazán. — Hála az égnek! Az orosz olyan határozottsággal mondta, biztosan beadták nekik . . . Megnyugodva megy vissza a csapatához. Elhagyott lövészárok mellett haiadok el, Sárga papindeklidobozban, szaliaggal lekötött orosz patronok, halomszámra, üres konzervdobozok, ciril felírással, egy véres orosz tiszti sapka, — innen az éjszaka verték ki az ellenséget. Nagyszerűen sáncolja el magát az orosz gyalogság. A vermek tökéletesen be vannak fedve, zsindellyel, sárral, gályákká!, tölgyfaháncscsal maszkírozva, két méternyi mélység, vályogból rakott páddá!, ernber- fejnyi rés, alul friss szalma, gödrök a muníciónak ős az eleségnek. Az erdő szélén, az előrenyomuló brigád parancsnokával, von Rössler vezérőrnaggyal találkozom. Kőt adjutánsa, magyar tisztek, egyik szerémsőgi, a másik aradi születésű főhadnagy, foganatosítják a rendelkezéseit. Hátul A divat. Márczius 22 Azokon a helyeken, ahol a nyers anyag szükségletének beszerzésével foglalkoznak, föltűnt, hogy a nők a mostan divatos öltözködéssel teljesen ellentétben túlzottan magas czipőket, női csizmd- Tcat és hosszú hullámos kabátokat viselnek. Ez a divat igen jelentékeny mennyiségű szövetet és bőrt pazarol el, amiket sokkal fontosabb célokra kell felhasználni. A német nők hazafias gondolkozását ismerve, elvárható, hogy maga ez a figyelmeztetés elegendő lesz arra, hogy a divat ilyen félszeg és buta kinövéseitől továbbra visszariadjanak és az öltözködésben a mai komoly időknek meg felelő egyszerűséget tartsák szem előtt. így szól a német irás, melyet egy hadtest főparancsnoksága bocsátott ki a féktelenséget ebben a súlyos időkben sem kerülő női divat ellen. A női divatot tárgyalni, arról beszélni kényes dolog, hiszen az Isten teremtésének remekei, a hölgyek, a meg-megujuió, a helyzethez alkalmazkodni nem kívánó divat nélkül meg élni talán nem is tudnának. De honnan is jönne ez az uj divat, a melyet a német parancs fél - szeg és buta kinövésnek nevez ? Hogy ez az uj divat Németországból nem jöhet, az kétségtelen, hanem jön ellenséges földről, valósziuüleg a franciáktól, kik több mint bizonyos a semleges Sváicon át üzérkednek velünk a terjesztik buta divatjukat drága pénzért nálunk, hogy a bőr és posztónemüek a nők által annyira igénybe vétessenek, hogy a hadseregnek minél kevesebb bőr és posztó-anyag juthasson. Ha csak egy kissé is meggondoljuk a dolgot, feltétlenül rájövünk arra, hisz rá kell jönnünk, hogy ebben az uj divatban valamelyes huncutság rejlik. Hiszen a megélhetése annak a társadalomnak, mely annak idején ha szerényen is, de divatozott, hogy divatozik, hogy di- vatozhatik most, mikor egy régi divatu czipő 40—50 korona, az uj divat pedig már 100 — 150 kis pesti önkéntes bandukol, hátán a brigadéros köpenye, a markában óriási szivartárcát szorongat. — Freiwilliger Téglás! Stefán Téglás msgjelenik az előtérben és egy ötös kubát nyújt át a brigadérosnak. Hiába erőlködik azonban, a rettenetes légnyomás, a magasságban repülő lövegek ereje eloltja a gyufát. Én próbálkozom és sikerrel. Bemutatkozom, a vezérőrnagy a váiiamra üt é3 azután az egész sturmot együtt csináljuk, von Rössler jobbján nézem a csabai, brassói és gráci bakák halálmegvető, győzelmes rohamait. A vezérőrnagy nem szalonkatona, ötvennyolc-hatvan éves lehet és mindenkor csapatnál teljesített szolgálatot. Kissé meggörnyedve jár, a kezében lovaglópálca, a hangja recsegős, érdes, kemény katona, de az egész brigád rajong érte. — Reserve marsi A főhadnagyom zászlóalja föltápászkodik, az emberek szakadoznak, egy méter távolságban egymástól mindegyik, a fegyvert lekapják és lassan, nyugodtan, mint a kaszárnya udvarán, megindulnak a domb tetejére. A túlsó oldalt srep- nellesővel szórják be az oroszok. Hogyan jutnak át a pokol tornácán ? Az adjutáns megmagyarázza a csata mai állását: — Négy nap óta birkózunk. Egyszer az egyik kerekedik felül, másszor a másik. Aki éppen jó fogáshoz jut, igyekszik kihasználni. Hajinaiban három órakor, alighogy pirkadi, az oroszok nagy túlerővel megtámadták gyalogsági álkoronáról beszél. Nohát nem-e butaság divatozni czipőben ? A ruha pedig szintén, csak a régi szűk ruha is, háromszor négyszer annyiba kerül most mint régen, az uj divat pedig 3-4-szer annyi szövetet emészt föl és jó — de nagyon jó — pár száz koronát meghaladó összegbe kerül. Nem is olvan régen járt városunkban egy fiatal, divatosan fess nagyvárosi menyecske.Magas j szárú czipője volt és hullámos ruhája. Feltűnt I a járó-kelőknek a hivalkodó divatu asszonyka, i Érdeklődlek utána itt is, ott is, ki lehet ő és merre van hazáj * ? Hogy ki volt ő, persze hogy az éles és merészen kutató női ész hamarosan megtudta, de azt is meg tudta, hogy hazája azon családok között van, ahol az ezrek ,csak úgy pottyantak, azt sem tudni honnan! Dehát könnyű ezeknek, mint könnyű volt valamikor azoknak, akiknek annak idején az igére! földjén hullott a mennyei manna. Élvezték ők akkor az édes gyümölcsöt mohósággal, mint ahogy élvezik most a könnyen hulló ezreseknek mannánál is édesebb gyümölcseit. Hiszen akkor még a divat csaknem a fügefalevélből állott, amely eltakart mindent. Ma a fügefalevél a ropogó ezres bankó, amely szín téu eltakar mindent. De mégis mily óriási kü- lömbság van a kettő között. Az egyik a régi fügefalevél takart, hogy takarjon, — a másik a mostani uj fügefalevél, takar, hogy ne takarjon íme igazolom szavaim igazságát. Ma a tetszeni és feltűnni vágyás uralkodik, régen a szerénység szűzies szemérme. Ma hosszu- száru czipő, magas sarok járja, bokor ugró, le- beruyeges, hullámosán száguldozó szoknya ám a párja Ma nem takarni, hanem mutatni kell mindent, mi szemnek gyönyörű. A német okos előrelátással igyekszik gátat vetni a divat hóbort jelenségeinek, mert sajnos, hogy a divathóbort kárt okoz nemcsak a divatozóknál, hanem káros hatással lehet a hadsereg felszereléseire is. Nálunk is elkelne egy hasonlatos rendelet, mert a mai nehéz és komoly idők közepette megfontolandó lenne a divatot annyiban korlátozni, hogy az, ha már divat, legalább alkalmazkodjék a mostani komoly időkhöz és ne olyan anyagok felhasználásával divatozzék, ami a had seregnek szüksége*, hanem olyanokkal, amelyek nem szükségesek a hadban álló fiaiukuak, véreinknek. o. HÍREK. Márczius 22. Személyi hirek. Z. Nagy Sándor városi főmérnök, tart. hadnagy városunkban időzik. — Erdőiig István huszárhadnagy szülei látogatására a frontról városunkba érkezett. — Virágh László m. kir. csendőralezredes hivatalos ügyekben városunkban időzött. gWBBÜiagrj1 I»l" —S—I————» lásainkat, jobbra az, erdőnek, gukkerrel láthatja az árkokat. A roham igen heves volt, az oroszokat gépfegyverrel hajtották előre, az első rajvonalat legázolták, a második árokba már beugrott egy zászlóalj s a szalmán szuronnyal verekedtek a mieink. Nehéz pillanatok voltak, mert a megszaladó katona magával ránt egész regimenteket. A Magierán borzalmas tüzeléssel segítették elő a gyalogsági rohamot, nehéz mozsarakkal lövöldöztek ránk. a generális ur figyelő helye körül legalább hetven löveg csapott a földbe. Az első feladat a hátrálók feltartása volt, tisztjeink kivont karddal a századok élére ugrottak, a pihent stájereket rohamra vezettük és igy nagy áldozatokkal sikerült ötven-hatvan méterre visszavetni az oroszokat. Reggeli öt óra óta előre megyünk. Tiz órakor még az erdő az oroszoké volt, most ólő orosz nincs benne. Másfél kilométert nyertünk délig; ha ebben a tempóban verekszünk, estig elfoglalhatjuk a Magierát. Az erdő szólón dragonyos káplár vágtat. A lova csuromviz, a sisakja taraját golyó törte le. Táviratot hoz a brigadérosnak. — Hauptangriff von rechts 1 A telefon tovább adja a parancsot, húszszor ismétli az adjutáns: — Főtámadás jobboldalon, teljes erővel előrenyomulni, két Üteg helyet változtat, kukoricás mögül dolgozik, tartalék, tartalék . . . Az erdő túlsó oldalán gépfegyverek csattognak, a gyalogság tüzelése egyetlen, nem is barátságtalan dörgésbe olvad. Kétszáz méterre állunk a schwarmliniánktól, velük szemben ötanyag drágulása nem ok a drágításra, ott a másik kézen fekvő ok: mert ma minden drága. Ezt az általános drágaságot kell megtörni s ezt csak általánosan lehet, de nem részletekben. Mert lehetni lehet, amint lehetett Németországban, csak erős kéz kell hozzá. És akkor nem fognak bennünket sem nyolcz-kilencz koronás zsir- és szalonnaárakkal, sem pedig négy-öt koronás napszámbérekkel sanyargatni. é. in.
