Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1916-03-09 / 10. szám

NAQYBÁNYA vetkező adományok folytak be: Nagy­bánya sz. kir. r. t. város takarékpénz­tára a Nagyyánya és Vidéke laptársunk utján 100 K, dr. Berks Aurél Felsőbá­nyáról 5 K, Theer Ferencz, Juhász Kál­mán 2—2 korona. Ez összegekkel a rokkant katonák alapja immár 1109 K 70 fillérre emelkedett, mely összeget a városi takarékpénztárban gyümölcsöző- leg kezeltetünk. A rokkant katonák alap­ját, mely valóban a leghumánusabb és legnemesebb czélt van hivatva szolgálni, továbbra is ajánljuk a hazafias közönség szives figyelmébe. Mévnapmegváltás. Bay József ur névnap- megváltás czimén 25 koronát adományozott a Helybeli Nőegyieti szegények részéx-e. É nemes lelkű adományért ez utón mond hálás köszö­netét a Nőegyleí elnöksége. Március 15. Az állami főgimnázium Petőfl- önképzőkőre március 15-én 10 órakor a főgim­názium tornatermében ünnepet rendez, melyen szívesen lát vendégeket. Műsor: 1 Himnusz 2. ! Bellini; Norma-nyitány. Előadja a főgimnázium j zenekaru. 3. Szávay Gy. Költemény. Szavalja Füley Gusztáv VI. o. t. 4. Komócsy—Mosonyi; Széniéit hantok. Énekli a főgimnázium ének­kara. 5. Háború és köliészet. Felolvasás közbe­ékelt szavalatokkal. Olvassa Németh Béla, fő- gimnáziumi tanár. Mezey S. Ének egy bakához. Szavalja Mike Gyula VII. o. t. Szász K. A Túri fiú története. Szavalja Farkas Ernő VII. o. t. —6. Kiss M.—Schack M. Censtochoi legenda. Melo­dráma. Rumpold Károly VIII o. t. zongakisére- íével szavalja Szabó Sándor Vili o. t. Háborús nóták László Endre VIII. o. t. zongorakiséreté- vel énekli Kondor Sándor Vili. o. t. 8. Szózat. A lengyel hősök síremlékére. A lengyel ie- gionisták síremlékére lapunkhoz befolyt : adomá­nyok Dr. Kádár Antal 25. K. Eperjessy Mihály Misztótfalu 5 K, Radó Andor 5 K, Szintenisz Raj mund 4 K, Égly Mihály,Theer Ferencz Szappanyos Jenő, Madarassy László 2—2 korona. Géczy Kálmán üzletvezető 1 K 80 fill. Vasárnapi mozi- aíztallarsaság 2 K 20 f. A választok összeírása. Az 1917. évre. ér­vényes választói névjegyzék kiigazítására kikül­dött bizottság Nagybánya város I. és II. szava­zókörére az ideiglenes névjegyzékek összeállítá­sát 1916. márc. hó 13-án d. e. 9 órakor Nagy­bányán a városháza tanácstermében kezdi meg. Felhívom azokat, akik az 1915—1916. évre ér­vényes névjegyzékben felvéve nincsenek s r fel­vételre igényt tartanak, hogy felvételüket igazoló feltételeket a bizottság előtt személyesen igazol­ják. Minden munkaadó, ki legalábk 10 munkást foglalkoztat, köteles a választói korban levő munk&gokról olyan jegyzéket terjeszteni az össze­író küldöttség elé, amely a választói jog szem­pontjából figyelembe jövő összes adatokat magá­ban foglalja. Nagybánya, 1916. márczius hó 3-án. Dr. Makray Mihály, az összeíró küldöttség, elnöke. Adakozás. Dr. Berks Aurél Felsőbányáról 10 koronát küldött be lapunk szerkesztőségé­hez, hogy abból 5 koronát a rokkant katonák alapjára, 5 koronát pedig a vöröskereszt kór­házában ápolt katonák vacsorájára fordítsunk. Ez összegeket rendeltetési helyére juttattuk. Zsákmányunk a világháborúban. A központi hatalmak zsákmánya az eddigi 17 hónap óta 470 000 négyzetkilométernyi ellenséges terület, három és fél millió hadifogoly 10000 ágyú, 40000 géppuska és megszámlálhatatlan hadi­anyag. Vége a farsangnak. A tegnapi nappal ért veget a két hónapos farsang, mely a háború miatt második éve csak a kalendáriumban sze­repel TegDap volt húshagyó kedd, éjfélkor meg- konduit a Szent István nagyharangja és elte­mették az idei farsangot is. Ma hamvazó szer­dán kezdetét veszi a nagyböjt, melynek képe a világháború mai szomorú keretébe valóban ak­tuális és őszinte lesz. Mindig dalolva mennek a mi népfölkelőink, ha indulásra szól a parancs. Csodálatos lelki világ ez, melyet győzelmeink sorozata teremtett meg és vitt belé még a szürkülő hajú öreg újoncokba is. Családot hagynak, talán szükség­ben, talán még betegen is, a család szeretete talán könnyet is csavar szemükből, elszorult szivvel búcsúznak s indulnak egy ismeretlen feladat végzésére, de mikor lul vannak az érzel­mes búcsún, dalba fognak s mennek hazát szol­gálni nóta szóval. És bizonyos, hogy talán ne­hézkesebbek, kevésbé hajlékonyak, mint a fiata­lok, de céltudatos, kötelességtudó, becsületes katonák lesznek ezek az ötveu évet hurezoló nótás népfelkelők is. Jótékonyság. Nagybánya város takarékpénz­tára 100 K-át a rokkant katonák helyi alapjára, 50 K-t a sebesültek vacsorapénztárának és 50 K-át a helybeli vörös kereszt fióknak adomá­nyozott. A harcztérről a következő sorokat kapta egy nagybányai urleány, mely élénk világot vet a mi hős katonáink lelki világára. Közöljük a humoros sorokat úgy, miként az hozzánk jutott. »1916. jau. 16. Kedves Rózsika! Eddigi hallga­tásomnak az oroszok szinielöadáaa vetett gátat, t. i. ők fejbe verősdit játszottak s nekünk ezt kellett végig nézni. Leirom az egész darabot magának. Szabad színpadi Rendezi az orosz * 1 2 3 4 5 1916 márczius 9 HÍREK. Márczius 8. Személyi liir. Dr. Lovrich Sándor, a fővárosi ir­galmas rend kórházának igazgató főorvosa pár napot városunkban töltött. — Marosvásárhelyi Thordai Istváu huszárkapitány, aki a háború kitörése óta többnyire & fronton volt, e héten pár napi tartózkodásra hazs ér­kezik. — Spiess György kir. adóhivatali főtiszt, tart. főhadnagy a frontról rövid szabadságra haza érkezett. Kinevezés. A na. kir. belügyminiszter a 20000 koronán felüli jövedelmi adó Nagykároly­ban alakítandó felszólamlási bizottsága elnökévé az 1916 évre Mándy Géza udvari tanácsos, nagybirtokos, válaji lakost, a Szatmárnémetiben alakítandó bizottság elnökévé pedig Horváth Bertalan földbirtokos, takarékpénztári igazgató, szatmárnémeti lakost nevezte ki. Kamarás! eskütétel. Berenczei Kovács Sán­dor és berenczei Kovács Miklós szatmári föld birtokosok a múlt héten tették le a kamarási esküt s kapták meg a kamarási kulcsot. Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök sú­lyos tüdógyuladásának veszélyein már túl van s mint értesülüuk, már annyira javult állapota, hogy üdülésre a Császárfürdőbe Budapestre utazott. Szívből kívánjuk, hogy szereteti főpász­torunk teljes egészségben térjen vissza szerető hivei közé. Március tizenötödikének megünneplésére az iskolákban nagy lelkesedéssel készülnek, ami­nek hazafias szívvel mindnyájan örvendünk. A rokkant katonák alapja. A rokkant katonák alapjára legutóbbi kimutatásunk szerint 1000 korona 70 fillér gyűlt be. Újabban az alapra a kö­beiket. Az amerikai leánykának ugyanis feltűnő erős, izmos lábai voltak. A fraucia házaspár, az idősebb sköt és én a »lehetetlen» emberek kö­zött szerepeltünk. Nemsokára felkereste csopor­tunkat a Chef-des-Guides, a ki nekem szerencsét kívánt és azt mondta, hogy nagyon bízik fsime- netelemben, mert erős tüdejü, szívós embernek tart. A körülöttünk állók ezt inkább udvarias- kodásnak, semmint komoly dolognak tartották, én azonban mosolyogva feieltem nekik: »Holnap délután Önök a magyar zászlót a Mont-Blanc ormán lengeni fogják látni.« Chamonyxban minden utca szögleten és Hotei udvaron hatalmas rae3szelátók vannak a csúcsnak szegezve és 20 centimésért mindenki megtudhatja, hogy mi történik Európában 4810 méter magasságban, Ezek a messzolátók való­sággal csillagvizsgáló készülékek és ha tiszta az idő, úgy a Mont-B'anc ormán az ember elég jól kivehető. Minden falmászónak jogában van a e-m­eson időzése tartamára saját hazájának zászló­ját kitűzni; én még azelőtt nap este piros, fehér és zöld vászonból kis zászlót készítettem, mely­hez a nyelet a Mont-Blanc cmcsári levő Janssen féle observatoriumből kinyúló lécz fogja képezni. Balmat vezető midőn a megteendő ut felöl tájé­kozást kértem, az ut beosztását a következőleg határozta. Első nap elérendő a 3057 méter ma­gasságban levő Grands Mulats nevű menedékház. A chumonyxi völgy 1050 méter magasság­ban fekszik a tenger színe felett; az első nap tehát 2000 métert kell felmászni. A második nap megteendő uí: Grands Muletstőla csúcsig és vissza. A harmadik nap a terv szerint: Grands Mulet- stől le Chamonyxba. A vezetők felszerelése ugyan­olyan volt, mint az enyém azzal a különbséggel hogy egy 40 méter hosszú erŐ3 kötelet, három üveg francia pezsgőt és csccoladét hoztak ma­gukkal. A pezsgők a magasságokban esetleg lan­kadó testi erőimet helyreállítani voltak hivatva. Az idő gyönyörű és teljesen tiszta volt; a barometer a legszebb időjárással kecsegtetett. Reggel hat órakor megindultunk. Mógegyszer visszatekintettem. A Hotel K, Angleterre teraszán 6s az előtte lévő gondosan kezelt angol kertben úgy nézett ki a visszahagyott nemzetközi társa­ság, mint egy sajátságos relief. Előttünk volt a Mont—Bianc. Legalul egész látás határig sgy sötétzöld sáv húzódik végig. Utána következik egy világoszöld színárnyalat belevegyülve az ég kékjénél is finomabb kékbe, amely után a lassan felemelkedő tekintet egy a nap vörös azúrjában izzó fehér fénytömeget pillant meg. Ezek a meg­szűnni nem akaró fehérségek a Mont—Blanc hó ős jégmezői, amelyekből mint igen világos zöld szinü jeges árnyalatok: tornyok, gúlák, oszlopok, fogak, szarvak és jágtük merednek ki. Két oldalt kát fekete bérctömeg nyúlik fai hihetetlen ma­gasságra. A baloldalunkon levő :az »Aiguills du Midi« nevű 3500 métái* magas hó'ól el nem lepett hegyóriás, amelynek ijesztő szikla tűje a Mont—Biancra felvezető útvonalnak csak nem mindem pontjáról látható. Egy ideig Bossoa falu aljáig rendes kocsiutoa haladtunk, mig végre a vezető egy szűk, de rendezett ösvénynél hir­telen balra fordul óa nekivág réssutos irányhan az «Aiguile du Midi» fenyőkoszoruxta párkánya­inak. Gyönyörű fenyvesek között haladunk, gon­dozott utón, megállás nélkül egy óra hosszat. Számtalan patak szeli keresztül az utat; harsogva, zúgva, tombolva rohannak le a mélybe, amelynek sötétségéből is sokáig felhallatszik a haragjukat eláruló tompa morgás. Nemsokára a fenyők ágai között megpillantunk egy kis fehérre meszelt vendéglőt; úgy ül a hatalmas fenyő erdőben, mint a madárfészek a fagallyakon. Itt Balmat tudomására hozta a hegymászás öt parancsolatát: 1. Nem szabad szivarozni; 2. Nem szabad a jégári patak vizét tisztán inni. 3. Mindig a vezető nyomába keil lépni; 4. Az orron keresztül kell lélegzetet venni; 5. Nem szabad menés közben beszélni. Enné! a kis vendéglőnél utolért a két angol. Németül beszélgettünk. Az angolok sok konyakos vizet ittak és azután folytatták útjukat. Közvet­lenül utánuk én is tovább indultam. Rövid idő alatt a beárnyékolt, kanyargó erdei ut eltakarta őket szemeim elöl. Az ut még mindig fenyvesek között haladt folyton fölfelé és fölfelé. Nem sokára észre vettem, hogy ugyanazon szurtos fenyő kezd elmaradni és ennél törpébb vörös fenyő szolgál az útnak kellemes árnyékos sze­gélyéül. Kilátás azonban még nem volt, mert az erdő sűrűsége eltakarta a láthatárt. Ezerhatszáz méter magasságban következett a második ma- dárfószek: egy »Gassade» nevű kis vendéglő. Ft ért utol az amerikai lányka ás fivére Bámultam ! Annak dacára, hogy teljas órával indultak kÓ3Őbb, máris elibem kerültek. A leánykának rendkívül könnyed és gyors járása volt, Úgy ment fel a hegynek, mint egy Őz. Szemei erős elhatározást tükröztek vissza és egész lénye az akarat szilárd öntudatos nő benyomását keltette. Ekkor még nem képzeltem, hogy a magasságokban megtörve és üveges szemekkel fogom láthatni. a jó váradiak Csók István művészetét, mint a többi kiállítókét. Mert Nagyváradon — daczára annak, hogy itt igen széles látókörű mfiértők is vannak — az kel! egy kiállítás sikeréhez, hogy a kiállító művész a várad! szép lányoknak és asszonyoknak udvaroljon s ha erről megfeled­kezik sőt — ne adj Isten, el se megy Nagyvá radra, akkor — nos akkor egy véletlenül for­dítva felakasztott Hippi Rónai képnek is nagyobb művészi sikere van, mint a Csók Istváu örök becsű vásznainak i Hát ilymódon ejtették el Csók Istvánt Nagy­váradon, ahol február 23 án nem nagy anyagi eredménnyel bezárult a nevezetes kiállítás. Jó ezeket a dolgokat tudni, azoknak, akik maguk is festenek s különösen a nagybányai művé­szeknek, akik Csók Istvánban ma is sz ifjú nagybányai művészet egyik halhatatlan művé szét ösmerik! (la.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom