Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1916-06-08 / 23. szám

1916. junius 8. NAOYBÁNYA 3 az ismert pomologust északkeleti Magyarországra nézve gyümölcstermelési szakértőnek nevezte ki s fölkérte, hogy szolgáljon útbaigazítással, tanítással a gazdáknak s ahol szükséges, ott tartson előadást is. Korponay a megtisztelő megbízásra készséggel vállalkozott. A nagybányai rokkant katonák alapjára. A nagybányai izr. jótékony filléregylet 50 koronát küldött be a rokkant katonák alapjára; a kereskedők-köre pedig a N. és V. utján 10 K-t. Legutóbbi kimutatásunk 1605 K 10 fillérről szólott. Az újabban beérkezett adományokkal az alap 1665 K 10 fillérre emelkedett, melyet a városi takarékpénz­tárban gyümölcsözőleg kezeltetünk. To­vábbi szives adományokat kérünk. A vörös-kereszt egyesület ünnepélye. A vörös- kereszt egyesület központi igazgatósága elhatá­rozta, hogy ez év Péter Pál napján országos gyűjtést indit s ahol csak lehet, ünnepélyeket rendez az egyesület javára. Legyen ez a nap az idén a vörös-kereszt egyesületé, mely meg­szervezte az országban az önkéntes betegápo­lást, több ezer kórházat tart fönt s a hadszín­téren, valamint a hadszíntér mögött több mint egy millió embernek áll segítségére. Fentartja továbbá a tudósitó irodát, a hadifogoly gyámo- litó hivatalt, a tábori raktárakat, a kórházvona­tokat, a sebesült-szállító oszlopokat; szeretet- adományokat közvetít a harcztérre, foglalkoz­tatja a sebesülteket s ingyenes jogvédelemben részesíti a katonák hozzátartozóit. E széleskörű misszió teljesítése bizony sok pénzbe kerül! — Városunkban is Péter Pál napja ünnepnapja lesz a vörös-kereszt egyesületnek. A nagybá­nyai választmány elhatározta, hogy kettős irányú tevékenységet fog kifejteni. Dr. Kádár Antal és Bajnóczy Sándor a perselygyüjtést irányít­ják, mig dr. Berks Lajos és K. Pauer Viktor a délutáni és esti ünnepségeket rendezik. Az egyesület mozgalmát ajánljuk a nagyközönség jóakaratu szives figyelmébe. Városi közgyűlés. A város képviselő-testü- lete tegnap, kedden délelőtt 10 órakor rendes havi közgyűlést tartott, melyen a képviselők elég szép számban jelentek meg. Tudomásul vették a vendéglő, kávéház s kávémérés üzlet gyakorlásáról alkotott szabályrendelet jóváha­gyásáról szóló véghatározatot; nemkülönben a szikviz, pezsgőásványviz stb. után szedhető il­letékekről alkotott szabályrendelet jóváhagyását. Elhatározta a közgyűlés, hogy a város közélel­mezését ugyanoly módon kívánja biztosítani az idén is, mint tavaly s a szükséges lépések meg­tételével dr. Makray Mihály polgármestert és L. Bay Lajost bízta meg. Nagy érdeklődést keltett a fa árának felemelése. A képviselők azonban tudatában voltak annak, hogy ily nehéz időkben a város a saját eladott fájára nem fi­zethet reá s elfogadták az erdészeti bizottság javaslatát. E szerint a kedvezményes tűzifa mennyiségét 10.000 ürköbméterben állapították meg. E kedvezményes tűzifára csak azon nagy­bányai polgár tarthat igényt, akik a polgárjog megszerzésének 4 éve alatt eddig is a várostól vásárolták a fát. Akik faizási jogot gyakorolnak, kedvezményes fára igényt nem tarthatnak. A kedvezményes tűzifa mennyisége egy konyhát és 1, 2, 3, 4, 5 szobát véve figyelembe 10, 20, 30, 40, 50 ürköbméternél több nem lehet. A kontingentálással a város tanácsát bízták meg. A kedvezményes tűzifa árát ürköbméterenkint 13 koronában, a piaczi árat pedig 18 koroná­ban állapították meg. A faszén árát hektolite- renkin 4 K 20 fillérben; a tölgy, juhar, kőris, szil épületfa árát 2 K 50 fillérben, a tölgy fű­részáru árát 10 koronában; a bükk zsindely árát 1000 darabonkint 25 koronában. A folyószámla kölcsönök rendezése tárgyában a tanácsi javas­latot elfogadták; úgyszintén elfogadták özv. Hal­mai Imréné nyugdíjazása ügyében beadott ja­vaslatot. A dijnokok állami hozzájárulással 300 korona egyszeri háborús segélyben részesülnek. Kk. Kirmajer Irén nagybányai illetőségét nem ismerték el. Ezzel a közgyűlés alig 11 óra után véget ért. Ismét haiiik az ágyuszó. Tavaly február ha­vában hallatszott utoljára városunkban a távoli ágyuszó. Azután nemsokára kiszorították az oro­szokat a Kárpátokból, jött a gorliczei áttörés s a mi vidékünk ismét csöndes lett. Most, hogy a volhyniai orosz offenziva megindult, ismét hallatszik városunkban az ágyuszó. Különösen a magasabb, csöndesebb helyeken egészen tisztán kivehető a távoli dörej. Vasárnap, hétfőn, ked­den egész nap szólott az ágyú. Hősi csapataink iránt táplált törhetlen bizalmunkat talán semmi sem jellemzi jobban, mint hogy ez az ágyúzás senkinél sem keltett különösebb emócziót. A nagybányai izr. jótékony filléregylet ado­mányai. Ismét szép jelét adta a nagybányai izr. filléregylet eddig is ismert jótékonyságának. Dr. Weiss Ignáczné, a filléregylet agilis és ügy­buzgó vezetője 150 koronát küldött be a fillér­egylet nevében lapunk szerkesztőségéhez, hogy abból 50 koronát a rokkant katonák alapjára, 50 koronát a vak katonáknak s 50 koronát pe­dig a hadi árváknak juttassunk. A vak katonák s a hadi árváknak szánt összegeket beküldöt- tük Az Est szerkesztőségének ; mig a rokkant katonáknak szánt összeget a rokkant alaphoz csatoltuk. Névnap megváltás. Haas Norbert Alsófer- nezelyről névnap megváltás czimén a kórház vacsora-pénztára javára 30 K-t küldött szerkesz­tőségünkhöz. Rendeltetési helyére juttattuk. Az ifjú megszólalt: — Csak valami olvasni valóm akadna, mindjárt rövidehb volna az éjszaka. A százgallérosban kotorászni kezdett. A zsebeket megtapogatta, a rongyos bélést kifor­dította . . . Egyszerre megcsörrent valami a kö­penyeg zsebében. — Pénz! kiáltotta Tóth Pál. Három ezüst húszast vett ki Petőfi Zoltán a köpenyeg zsebéből, amelyet a koldusok és költők viseltek. Az Aranykéz utca sarkán, a lámpás alatt megállóit a társaság és mint valami csodát bá­multák a húszasokat. A hó szakadt, a Duna fe­lől dermesztő hideg áramlott. — Kié e pénz ? — kérdezte Zoltán. Először senki sem felelt. Aztán a romantikus K. bácsi szólalt meg. — A tied a pénz. Bizonyosan az apád hagyta benne, hogy legyen ma éjszakára szál­lásod. De K. bácsi rendesen sokat ivott és csu­pán évek múlva hitték el ezt a dolgot, mikor már se köpenyeg nem volt többé, se Zoltán. _____ Krúdy Gyula. HB AKOZZUHK a nagybányai rokkant katonák alapjára A Vasárnapi Újság junius 4-iki számában különösen az olasz harctérről közölt képek fog­nak feltűnést kelteni tárgyuk érdekességével és szépségükkel. Szépirodalmi olvasmányok: Havas Alisz és Walter Bloem regénye, Szőllősy Zsig- mond tárczája, Hekler Antal czikke a berlini muzeum által legújabban megszerzett ó-görög istennő szobráról. Egyéb közlemények: czikk egy orosz iró háborús jóslatáról s a rendes heti rovatok: a háború napjai, Irodalom és mű­vészet, Sakkjáték, Halálozás stb. A Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 5 korona, „Világkróniká“-val együtt 6 korona. Megren­delhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.). Ugyan­itt megrendelhető a „Képes Néplap, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. A dohány. Addig-addig czáfolták hivatalo­san és nem hivatalosan, hogy nem emelik a dohány árát, mígnem junius elsejére megtörtént az újabb fináncz-steigerolás. Úgyszólván csönd­ben, mondhatnók szerényen csúszott föl a do­hány ára s aki azt hinné, hogy emiatt valaki lázba esett, alaposan csalódnék. A naponkénti mindenfajta áremelések annyira megkeményitet- ték, úgyszólván érzéketlenné tették az embere­ket az efajta merényletek ellen, hogy 50-60 perczentes áremelésnek már oda se néznek. Sőt nem is izzadnak, csak fizetnek! A legérde­kesebb dokumentum azonban az az irás, melyet a dohányjövedéki igazgatóság bocsátott ki az áremelés igazolására. Ebben az Írásban meggyő­zően és meginditóan el van mondva, hogy min­den anyag s munkaerő megdrágult százötven, sőt kétszáz perczenttel is. Ezt az Írást ajánljuk a pénzügyminiszter ur magas figyelmébe s va­lóban kiváncsiak vagyunk arra, hogy e meg­győző érveléssel szemben miképen fogja össze­egyeztetni a maga álláspontját, mely a 200%-os áremelkedésekkel szemben elégnek tartja a tisztviselőknek 20%-os drágasági pótlékkal való kielégítését. Vagy ha kincstári érdekről van szó, az más; ha pedig a tisztviselők érdekéről van szó, az megint más! Tízmillió hadikölcsönt jegyeztek Szatmárvár- megyében. Ismeretes mindenki előtt, hogy a ne­gyedik hadikölcsön alkalmával közel két milliárd­nyi hadikölcsönt jegyzett az ország. Közelebbről érdekel azonban bennünket, hogy Szatmárvár- megye e hazafias kötelességből mennyiben vette ki a részét? Túlzás nélkül állíthatjuk: a negyedik hadikölcsönjegyzésre való felhívás Szatmárme- gyében teljes megértésre talált. Ennek tudható be, hogy noha nem tartozik az ország dús vár­megyéi közé — a negyedik hadikölcsönre való jegyzés meghaladja a 10 millió koronát. Ez az imponáló szám a megye városai és járásai kö­igy oszlik meg: Nagykároly város . . 2,397.450 K Nagybánya város . . 636.050 K Felsőbánya város . . 291.250 K Mátészalka község . . 1,815.900 K Fehérgyarmat község . 472.300 K Erdőd község . . . 298092 K Szinérváralja község . 396.850 K nagybányai járás . . 315.850 K nagysomkuti járás . . 867.400 K csengeri járás . . . 581.650 K szatmári járás . . . 1,100.000 K nagykárolyi járás . . 1,158.850 K avasujvárosi járás . . 42.160 K összesen: 10,373.802 K Ezen eredmény felemelő öntudattal töltheti el a siker részeseit. Azokat, akik jegyeztek és akik jegyzésre buzdítottak másokat is. És a bi­zalmatlanok, kiket a társadalom elitéi és nyil­vántart, megszégyenülve fogják látni, hogy az ország csak az erősökre támaszkodik, a gyön­gékre és kishitüekre nincs szüksége. Bundás, a kutyaparancsnok. Ezen a czirnen egy igen kedves, háborús elbeszélést kezd Se­bők Gyula a Jó Pajtás legújabb, junius 4-iki számában. A kis olvasók bizonyára szívesen fog­ják fogadni ezt az elbeszélést, amely a kis boj­tárnak és az ő hűséges kutyájának a háborúban való részvételéről szól. Ugyané számba verset írtak Váradi Antal és Fövényessy János, orosz mesét Benedok Elek, ismertető czikket Svájcz- ról Lakatos László, kedves képet rajzolt Faragó Géza, melyhez Endrődi Béla irt verset, Gyula bácsi mulatságos mókát mond, B. Inali Etelka folytatja regényét, a rejtvények, szerkesztői üze­netek egészítik ki e szám gazdag tartalmát. A — Hazafelé, — kiáltotta Fánni a söntés- ből. - Kié ma este a köpenyeg? — A Zoltánkáé! — felelt egyhangúlag az asztaltársaság, pedig volt egy férfiú a társaság­ban, aki a Kemnitzer-kávéházban lakott egy márványasztalon és titkon reménykedett a kö- penyegben. Fánni ünnepélyesen levette a szögről a százgallérost, mint minden este, de most nem dobta a kiválasztott mellé a székre, hanem el­komolyodott arcczal, kissé nedves tekintettel borította a tizenhatéves ifjú vállára. — Aztán visszahozza! — mondta anyáskodó hangon. — Mert csak úgy kapja meg máskor, ha pontosan elhozza. Gyerünk már, tekintetes urak. Az irók felczihelődtek, a borokat kiitták, Tóth Pál az elmaradt toaszt miatt veszekedett K. bácsival. — Ti is mindenkit felköszönttök, kutyát, macskát, faliórát, csak a Petőfi fiát nem! .. . A pipákat kiverték és Buzárovics ur há- rászkendőt kötött a nyakára. Az utcán éji csendben szakadt a hó, az irók krákogva vagy némán ballagtak a házfalak mellett a bokái.o- érő hóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom