Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-05-18 / 20. szám
1915. május 18. NAGYBANYA s király, a portugál királyné, a spanyol anyakirályné, Mária Jozefa főhercegnő, Vanutelli bibor - nők ajándékai, de ezeken kívül is nagyon sok értékes emléktárgyat kaptam Ennyiben számolhatok be életemről. Boldoggá tett, hogy útjaimban, munkámban mindig éreztem felülről a hathatós segítséget, remélem velem lesz továbbra is a jó Isten. Fogadja igen tisztelt Szerkesztő Ur tiszteletem nyilvánítását, amellyel vagyok kész hive : Geyer Stefi. HÍREK. Május 17. Személyi liirok. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgató hivatalos ügyekben városunkban időzött. — Dr. Pap Viktor ügyvéd, főhadnagy a sorózásra városunkba érkezett. — Gáspár Pál vármegyei árvaszéki elnök hivatalos ügyekben városunkban időzik. Hadnagyi kinevezések. Őfelsége a király Ürmösy Zoltán tart. zászlóst, nemkülönben Beregszászy Ferencz sorhadbeli zászlóst hadnagyokká nevezte ki. Ki'ünietések. őfelsége a k irály Lehóczky Aurél, erzsébetbányai bányamérnök, tartalékos élelmezési tisztnek az ellenség előtt teljesített szolgálata elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján ; Térsz- iyánszky Vilmos, kapnikbányai zuzóintézőnek, népföikelő hadnagynak, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a Signum laudist adományozta. Áthelyezés. Simkó Géza volt nagykárolyi p. ü. ig. tisztviselő, ki jelenleg Szombathelyen pénzügyi titkár, Budapestre helyeztetett át a központi dij s illetékszabási hivatalhoz. A tegionista hősök síremléke. Ismeretes dolog, hogy a nagybányai emlékmű-bizottság úgy döntött, hogy a legionista hősök síremlékének felállítását a háború utánra halasztja. Pedig a lengyelek várva-várják már azt a napot, hogy az emlék elkészüljön s a lengyel és a magyar nemzet a fölavatási ünnepélyen kézfogással pecsételje meg ismét azt az őszinte, mély vonzalmon alapuló barátságot, mely a két nemzetet már századok óta összeköti. Az ünnepély határnapja körül, eddig ismeretlen okokból egy kis tévedés is történt, úgy, hogy az elmúlt hét péntekjén a légió küldöttsége, a német főparancsnokság utasítására, már meg is érkeztek városunkba — az ünnepélyre. Még szerencse, hogy a nagy lengyel küldöttség nem érkezett meg Bandurszky püspök vezetésével. Tekintettel ama rendkívüli érdeklődésre, mellyel a lengyel nemzet ez ügyet kiséri, mégis csak tennünk kellene valamit! a miket a járőrök az előtérben figyeltek meg. A tábornok felvilágosítást kért a hadosztály általános helyzetéről. Aztán a tüzér-parancsnokság jelentette, hogy változások történtek az ellenség elhelyezkedésében és repülők utján való földerítést kért. Latour megszólalt: — Lázam van, egészen betegnek- érzem magamat. — Állítsunk csapdát annak a fráternek, — felelte a tábornok. — Egy ál-napiparancsot teszünk le ide. Nem beszélünk róla senkinek. Ha nem valami kisértet, megcsípjük. Latour mosolygott. — De hiszen én éjszakákon át itt voltam . . . csak tegnap aludtam kettőtől ötig, négy éjszakai virrasztás után . . . A tábornok ránézett. — Édes barátom, általában jobban kellene kímélnie magát, mondotta. Órájára pillantott. Volt még félóráuyi ideje, hogy megtekintsen egy tüzérségi állást, mely alig tiz percnyire volt kelet felé az erdőben. Lovaglópálcával indultak el mind a ketten ős hallgatva mentek a réteken át. E napon, hat és kilenc óra között történt az a rőmületes dolog, hogy a rohamban az X-ik sorezred szinte teljesen felmorzsolódott. Voltak századok, melyekből csak harminc sebesületien ember tért vissza. Sőt az ellenség néhány előre tolt árkot is eltudott foglalni és a katonákat nem leheteti többé előrevinni, hogy elkergessék onnan. A harc félbeszakítása után a tábornok maga is a helyszínre ment automobilon. A lövészárkok tele voltak halottakkal és nyögő sebesültekkel, a kiket még csak most lehetett visszahozni, A hangulat levert, sőt rossz volt. Stelláné Aradi Aranka művész- estélye. Stelláné Aradi Aranka, a kiváló művésznő a május 29-iki művészestélye iránt általánosan nagy az érdeklődés városunkban. Amin aligha lehet csodálkozni, hiszen Sielláné Aradi Aranka művészi hírneve a legjobb biztosítéka annak, hogy minden tekintetben páratlan színvonalon álló művészestélyben lesz részünk. A műsort már véglegesen megállapították s az a következő: 1. Prolog. Előadja Stelláné Aradi Aranka. 2. Zongora szóló: Ginek Ilonka. 3. Mindent a katonáknak. Előadja Kondor Adél. 4. Ének szóló: Stelláné Aradi Aranka. 5. Japán táncz. Előadják: Winkler Pista, Huszthy Malvinka, Rezső Magda, Gersolin Böske és Nemes Olga. 5. Baba kettős: Günther Magda és Kondor Adél. 7. Vörös ördög, háborús aktualitás. Előadják: Stella Aranka és Kondor Sándor. 8. Ének duett: Stelláné Aradi Aranka és Kondor Sándor. 9. Kabaré dalok. Előadja Weisz Irénke. 10. A pesti cseléd, Előadja Prohászka Sári. 11. Ének szóló: Stelláné Aradi Aranka. 12. Magyar táncz. Előadják Günther Magda, Kalecsky Vali, Magyar Erzsi és Stella Aranka. Az összes énekeket és tánezszámokat Glauilzky Margit és Glück Ilonka kisérik zongorán. Jegyek válthattatok Kovács Gyula könyvkereskedőnél. A mérsékelt helyárak a következők: Nagy páholy 12 K, oldal páholy 7 K, kis páholy 6 K. Földszint I—IV. sor 2 K, V —VII. sor 1 K 50 f, a többi sor 1 K. Földszinti állóhely 60 f. Diák jegy 40 f. Karzati ülőhely 60 fillér. Karzati állóhely 40 fillér. Moltke a magyarokról és a hadihelyzetről. A »Világ* munkatársa Berlinben beszélgetést folytatott Moltke vezérezredessel Ez az intervju annyira érdekes s oly közelről érint bennünket magyarokat is, hogy azt főbb vonásaiban a következőkben ismertetjük: — Magyarország, — mondotta a vezérkari főnők, — közel áll minden német emberhez, annyira megszeretlük és megbecsüljük. A diadalmas magyar csapatok teljesítményei ebben a háborúban rendkívüliek voltak, Örök dicsőséget szereztek maguknak a magyar csapatok. Mindenütt, ahol csak harcoltak, dicsőséggel övez ték a magyar nevet. A Kárpátokban, OroszorMikor a tábornok visszatért, értekezletet tartott a taktikai vezetőkkel. Végtelenül nehéz volt a csata eredményét a főparancsnokság számára megfogalmazni. Latour ezalatt kóborolt az éjszakában. A front mögött egy kilométerrel néhány parasztház mellett ment el. Döglött lovak, szétlőtt kocsik, hullák, sebesültek hevertek szanaszét. Néhány turco tyúkokat, libákat hajszolt. Mások tojást kutattak, krumplit hámoztak, szárnyast koppasz- tottak és főztek a halottak szomszédságában. A földeken hosszú sebesült-szállítmányok húzódtak végig. Borzalmas éjszaka volt. Éjfélre járt az idő, mikor Latour visszatért. A tábornokot a tüzérség parancsnokával beszélgetve találta. Aztán egyedül maradtak, ügy bámultak egymásra, mint a kik most már nem tudják, mitévők legyenek, s a kik fölött fenyegető felhő gyanánt terpeszkedik valami különös végzet. — Nem tudom ezt tovább nézni ... — mondta Latour. — Agyon szeretném lőni magamat. Az a kutya megöli az egész hadtestet. — ön az egyetlen valamennyi közt akiknek igazán vannak gondolatai, — felelte a tábornok. — Önnek itt kell maradnia mellettem . . . — Ránézett Lautorra, a kinek külseje valóban ijesztő volt már. Sápadt, beesett arca ideges borzongatásoktó! rángatódzott. Végtelen szenvedés látszott ezen az arcon. — Feküdjék ágyba, — mondia a tábornok, mert még megbetegszik. Aludja ki magát, nekem még van itt dolgom ... Latour megszorította a kezét. A szeme majd leragadt a fáradtságtól, R. tábornok ott ült most az asztal mellett. szágban, Szerbiában és az Isonzó mellett, — a magyar katonák mindenütt kiválóaknak bizonyultak és minden hadvezér számára őrömnek kell lenni, ha ilyen katonákkal dolgozhatik. Hogy mit csináltak ebben a háborúban a magyar csapatok, azt az egész német nép jól tudja. Katonáink és tisztjeink, akiknek alkalmuk volt magyarokkal együtt harcolni, a legnagyobb csodálat és szeretet hangján beszélnek a magyar szövetségesek vitézségéről és rohamaik ellenállhatatlan füzéről és elánjáról. Azonkívül nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy milyen szeretettel és lelkesedéssel fogadták a német csapatokat és a német katonákat Magyarországon. Soha nem fogjuk ezt elfelejteni ennek a pompás népnek ennek a finom és nemes nemzetnek. Mély benyomások ezek a német népben, amelyek soha nem fognak elmosódni. Örök hálára vagyunk kötelezve és igaz német hűséggel fogjuk ezt visszafizetni a magyar népnek. Mindnyájan át vagyunk hatva annak a szükségességétől, hogy a háború után is szorosan menjünk szövetségeseinkkel. Ezt a szorosabb szövetséget történelmi szükségességnek és a háború egyik legfontosabb eredményének tartom. Az általános hareztéri helyzetre térve át, Moltke vezérezredes többek közölt a következőket mondotta: — A háború egész folyamán sehol sem ért bennünket még csak megközelítőleg döntő vereség sem. Csapatainkat természetesen itt ott vissza kellett vonnunk, de hisz enélkül nincs háború. Ezzel szemben ellenségeink minden hadszíntéren a vereségek egész sorát szenvedték .. . Emberanyaggal el vagyunk látva és sokáig nem kell, hogy fájjon a fejünk a tartalékok miatt. E íekiutetben különösen nyugati ellenségeink állanak sokkal rossabbul A francziák már majdnem valamennyi tartalékanyaga a hareztéren van és a fiatalabbak behívásánál már sokkal messzebb mentek, mint mi. — Az angoloknak nincs olyan sok ember- beranyaguk otthon, mint ezt általában hiszik. A nyugati hareztéren és más hadszíntereken az angoloknak már 80 divíziójuk van. Most már tehát legfeljebb csak néhány százezer emberről lehet szó, akiket az uj bili alapján behívhatnak.-- Ami a muncziókérdést illeti, nem keli külön hangsúlyozni, hogy mi el vagyunk látva municzióval, hogy a külföldtől teljesen függetlenül annyi municziót állíthatunk elő, amennyire csak szükségünk van. A különbség e tekintetben most már nagyban ós egészben kiegyenlítődött közöttünk és ellenségeink között. — Igen fontosak, talán döntő jelentőségűek a verdum harezok. A francziák majdnem valamennyi tartalékjukat erre a hadszíntérre vetették, úgy, hogy igen nagy veszedelmet jelentene a számukra, ha itt vereséget szenvednének. Azonkívül Verdun elestének rendkívül nagy morális Egy kis feszültség volt az idegeiben. A jelentés féltizenegykor ment el a főparancsnoksághoz. Várta a másnapra szóló parancsot. E közben különös, aggódó érzés fogta el. Ez az állapot igazán tarthatatlan, kétségbeejtő. Féit, hogy végül áldozata lesz olyan összefüggéseknek, a mikért nem felelős és a mik mégis csak az ő munkaköréhez tartoznak. Érezte, hogy az utóbbi hetekben valami fenyegető és kiszámíthatatlan következményekkel járó dolog készül. A telelőn csengelétl. Jelentés az egészség- ügyi parancsnokságtól. Kelet felől ismét lövések hallatszottak. A tábórnok elővett egy darab papirt és irni kezdett. «Édes gyermekem, egyik legsúlyosabb napom múlt ma el . . .» Ismét gondolkozni kezdett az áruló borzalmas rejtélyén; hirtelen elfáradt a szeme, elnehezedtek a pillái. Elaludt ültében. Fogalma sem volt róla, meddig alhatott, mikor egyszerre felriadt a folyósó felől hallatszó zörejre. Alighogy kinyitotta álmos szemét, már nyílt is az ajtó. Latour százados lépett be. A tábornok már szóra nyitotta a száját, mikor a százados elért a lámpa fénykoréig és lehunyt szemmel, mint egy álmodozó, elment mellette. Mintha ez lenne legtermészetesebb kötelessége, leült a szikratávíró-készülékhez — és most kezdődött az, ami a leghihetetlenebb . . . Ernest de Latour százados az akarat legkisebb gátlása nélkül felhívta az ellenséges szakasz parancsnokságát, tüstént választ is kapott és felvilágosítást adott minden kérdésre, amit
