Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-05-04 / 18. szám
L NAGYBÁNYA 3 hogy ez a redukczió ne a tartalom s a hírszolgálat rovására essék. Amidőn bejelentjük olvasóközönségünknek, hogy a viszonyok változtáig lapunk a kénysze- ritő viszonyok folytán rendesen hat oldalnyi terjedelemben fog megjelenni, kérjük a nehéz időkben szerető támogatásukat s becsületes, hazafias munkánknak továbbra is szives megbecsülését. Nagybánya, 1916. május 3. Égig Mihály szer- kesztő-kiadó. Személyi hirek. Stellánk Aradi Aranka, a kiváló művésznő pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Ember Elek, a Gyógyszerészeti Közlöny társszerkesztője városunkban időzött. — Pásztor István főgimn. tanár, főhadnagy rövid ideig városunkban tartózkodott. Kitüntetés. Őfelsége a király Nagy Győri Béla pénzügyi tisztviselőt, tart. főhadnagyot az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a signum laudis-sal tüntette ki. Kormánybiztosi kinevezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Csiky Lajos nyug. íheo logiai tanári, a Ferencz József-rend lovagját a csurgói főgimnáziumhoz az érettségi vizsgálatra kormánybiztossá nevezte ki. Kárpáti ünnepek. A közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy május elsején az ország összes iskoláiban kárpáti ünnepeket rendezzenek annak az emlékezetére, hogy a hatalmas gorliczei áttöréssel indult meg a kárpáti orosz inváziónak hazánkból való kiverése. Városunk 1 összes iskoláiban május elsején szép kárpáti j ünnepeket íartoílak, melyeken hazafias beszé- j dekkel ismertették a tanuló fiatalság eiőlt ez i ünnepi nap jelentőségét. A legkiemelkedőbb ! ünnepet a polgári leányiskola rendezte a Kaszinó j nagytermében igen nagy hallgatóság előtt. A mű- j sor igen változatosan volt összeállítva s az összes szereplők kiíettek magukért. A kárpáti ünnep a a tanulók gyűjtése révén szép összeget juttatott az elpusztult kárpáti falvak felépítési alapjára is. Kiknek kötelessége hadi kölcsönt jegyezni? Hadi kölcsönt jegyezni mindenkinek kötelessége, aki oly anyagi helyzetben van, hogy jegyezhet s aki a megpróbáltatások e súlyos napjaiban méltó akar lenni arra, hogy a magyar nemzet tagjának hívják. De kétszeresen kötelessége jegyezni mindazoknak, akik bárminemű szállítások vagy eladások révén nem remélt hasznot húznak a háborúból. És elengedhetetlen köte- lességök jegyezni a felmentett nélkülözhetetleneknek, hogy legalább ezúton rdjják le kötelességüket a veszélybe jutott haza iránt. Főorvosi kinevezés. Király őfelsége dr. Steinfeld Géza szatmári orvost népfölkelő főorvossá nevezte ki. A rokkant katonák alapjára. Pityik György bányakapitánysági főtiszt a <rNagybánya és Vidéke» utján névnap megváltás czimén tiz koronát küldött a nagybányai rokkant katonák alapjára. Lapunk legutóbbi számában 1493 K 70 fillért nyugtáztunk. Ez újabb adománynyal a rokkant-alap immár 1503 K 70 fillére rúg, mely összeget a városi takarék- pénztárban gyümölcsözőleg kezeltetünk. Eljegyzés. Waldner Zoltán abrudbányai ko- hómérnök eljegyezte Hullán János bányatanácsos leányát: Erzsikét. Nagy magyar estély. Tarnay Alajos nagy magyar estélye iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg városunkban, amint az el sem képzelhető máskép, midőn a zenei irodalom oly kitűnőségével állunk szemben, mint Tarnay Alajossal, a főváros beczézett művésztanárával. Tarnaynak a rokkant katonák javára rendezett hangversenyei mindenütt óriási szenzációt keltettek s bizonyára a körünkben rendezett magyar estélye is páratlan műélvezetet fog nyújtani. Közönségünk körében talán kevesen tudják, hogy Tarnay egyike a legjobb konferálóknak s az est érdekességét csak növeli, hogy ez estén maga Tarnay fogja a szüneteket kitölteni elmés és sziporkázó konferálásaival. A magyar estélyre, mely holnap zajlik le a Lendvay-szinházteremben, jegyek válthatók a róm. kath. plébánia hivatalban. Az est jövedelmét a nagybányai rokkant katonák alapjára fogják fordítani. Afrikai orosziánkaland. Szenzációs előadás lesz vasárnap este a villamos színházban. Ezúttal kerül bemutatóra a világhírű film: Afrikai oroszlánkaland, mely egyike a legérdekesebb s a legszebb filmeknek. A nagyszerű előadásra már ezúttal fölhívjuk olvasóközönségünk figyelmét. Pro patria! A vörös-kereszt egyesület révén jött a szomorú hiradás, hogy Takács Károly polgártársunk fia: Takács Lajos, a városi Olvasóinkhoz. A háború kímélet- ! lenül s szerfölött érzékenyen érintett minden anyagi és szellemi vállalkozást, de véres zivatara talán semmi fölött sem gázolt át kegyetlenebből, mint épen i a vidéki újságokon. A felócsudás napjaiban minden vállalat megtalálta a változott viszonyok között a maga uj elhelyezkedését, csupán a vidéki újságok vesztették el úgyszólván máról holnapra megélhetésük forrásait. A nagy kataklisma kitörésekor az üzleti világ egyszerre szüntette be hirdetéseit; az előfizetők egy nagy hányada hadba vonult, akiknek lelketlenség volna kérelmét megtagadni, hogy csak küldjük a lapot, kötelezettségeiknek akkor fognak eleget tenni, ha majd visszatérnek. Az itthon maradottak pedig talán még sohasem viseltettek oiy apálhiával a vidéki lapokkal szemben, mint épen jelenleg. Min!ha a lapot csak ingyen állítaná elő a nyomda 1 E szomorúan sivár helyzetben pedig a papír ára 200%-kal emelkedett. Emelkedtek a munkabérek s felszökkent mindennek az ára, csupán a lap előfizetési ára maradt a negyven-ötven év előtti. Mi, teljes nagyságában ismerve ama rendkívüli nagy szolgálatokat, melyeket egy- egy vidéki újság a jelen viszonyok között a szorongatott magyar haza védelmére teljesít s amely szolgálatokat a haza nem nélkülözheti, elhatároztuk, hogy a legnagyobb áldozatok árán is teljesítjük a ránk háruló hazafias kötelességeket. A háború húsz hónapja alatt teljesítettük is. Lapunk állandóan nyolcz oldalnyi terjedelemben jelent meg, anélkül, hogy a hallatlan árdrágulásokkal szemben bárminemű rekompenzácziókkal léptünk volna föl olvasóinkkal szemben, mint azt megtették a sokkai kedvezőbb helyzetben levő fővárosi lapok. De a most föllépett nagyfokú papirhiány, amidőn drága pénzért sem juthat a nyomda papiroshoz, kényszerülve vagyunk arra, hogy lapunk rendes terjedelmét ideiglenesen, a viszonyok javultáig redukáljuk. Természetesen gondunk lesz arra, 1916. május 4. Hála Istennek 1 Fölsóhajtottunk mindnyájan, ügy éreztük idegeinket, mintha a íuifeszités után hirtelen fölszabadult hegedühur. Első benyomásunk az volt, hogy minden tagunk reszket a dermesztő hidegtől. A hőmérőre nézünk: 19° hideg. Meliüak lihegett a megritkult levegőben, mintha az egész légi csatát szuronynyal kezünkben, gyalog végeztük volna. Bizony, 3000 m. magasság, nem tréfa. Alattunk áthatolhatatlan sötétség terült el; fölül, a mennyire léghajónk hatalmas teste látni engedte, gyönyörűen ragyogtak a csillagok, Győr világításuk mellett kivehetíük hazafelé igyekvő két társunk körvonalait. Vezérhajónk leadta jelentését a történtekről. Válasz: «Gratulálunk; *** előtt torpedózűzók várják a sebesültet». Különös esemény nélkül eltelt nehány óra. Z. 17. jelentette, hogy 50 krn-nól gyorsabban nem haladhat. Lassan sülyed, de még kibírja hazáig. Bizonyára gépfegyvergolyó érte. Szerencsére a Zeppelinek alutniniuoaburkolatában számos kisebb léggömb van elhelyezve s igy egy- kettőnek tönkretétele még uem okozza a léghajó lezuhanását. Keleten egyszer C3ök sötótvörös esik jelent meg, amely mint élónkebbó válik. A napkelte előhírnöke. A hajnalpir végigjátszva a színek egész skáláját, hamarosan hatalmába kerítette az egész keleti égboltot, mig végre sárgásfehér ragyogással fólemekedett maga a nap is. Alig félóra telt el a teljes sötétségtől a nappali világosságig. És minő fényes nappal! Az égbolt azúrkékjéből trópusi ragyogással emelkedett ki a vakító fényű napkorong. Alattunk végtelen felhőtenger ringott, olyan hullámokat görgetve, a miktől a legöregebb tengeri farkas haja az égnek meredt volna. S minden huliámlorlat mintha megtízszerezve verné visszi a nap fényét; akárcsak megolvasztott vastengert korbácsolna valami démoni erősségű szélvész. Szinte fáj a szemünk a vakító fényben, mégsem tudjuk tekintetünket elvonni róla, annyira leköt a perez feledhetetlen varázsa. De nem időzhetünk sokáig idefenn. Készülékeink már 250 km. hátragyásáról értesítenek bennünket,. Tájékozódnunk kell. Vezérhajónk parancsára sülyedni kezdünk. Néhány perez múlva sürü göztömeg vesz körül benünket. A nap korongja szétfolyik, majd egészen eltűnik. Léghajónk végtelenbe látszik nyúlni; a másik sajkát sem látjuk. Ablakainkat sürü harmat ho- mályositja el. 1300 m. magasságban ismét kiszélesedik a látókör. Egyenként megpillanjuk a társhajónkat. Z. 17, 800 m. magasságban, messze mögöttünk. A levegő homályos, szürke. Igazi kedvgyilkoló, esős őszi reggel. A lassan utánunk jövő Z. 17-et nézegetve, egyszerre csak valami szürkés foltot látok mö* götte. Alapos megfigyelés után rájöttem, hogy egy angol hadihajó követi. Tekintve a csökkent sebességet és az elíenszelet, könnyen utolérheti. Segítségre sem sietheíüuk, mert hiszen bombáinkat, kellő kivételével ledobáltuk. A mint igy tépelődiink, vezérhajónk hirtelen háframarad s a felhők alsó széléig emelkedve, az ellenséges hadihajó faló kerül. Ágyutüzzel fogadják; a srap nellek mindközelebb lobbannak hozzá. Mire azonban utolérhetnék, felhőbe burkolódzik, hogy öt perez múlva egész má6 helyen bukkanjon föl s a játék elölről kezdődik. Követjük a jó példát s nemsokára hármunkkal birkózik az angol pán- czélos. De mi történt? Hatalmas láng csap fel a pinezélos oldalán ; ágyúi elhallgatnak; födélzetőn nagy lótás-futás; csónakokat bocsátanak le s nagy sietve hagyják el a hajót. Egyszerre csak meginog s a fél oldalára fordul. Torpedót vagy aknát kapott. Kémlelni kezdjük a tengert: csakugyan, a sülyedő hajótól 4—500 méterre megpillantjuk a viz alatt a kissé elmosódott hosszú fekete foltot: egyik buvárhajónkat. önkéntelenül hurráh-ban törünk ki mindnyájan. Zászlóinkkal üdvöt intünk a bajtársnak, a mely periszkópján bizonyára jól látott minket. Megvártuk, mig az agonizáló aczélfenevad fölött összecsapnak a hullámok; akkor leszálltunk, a buvárhajó pedig felmerült s az ellenséges pánczálos holtteste fölött üdvözöltük egymást. Alig 100 méter magasságban voltunk, úgy hogy szócsővel megértettük egymás beszédjét. Két óra múlva a száraz föld fölé értünk s most már édes hazánk fölött folytattuk utunkat büszkén a gondolattól, hogy ismét dicsőséget szereztünk neki életünk kockáztatásával. Alig 200 méter magasságban repülünk; az emberek boldogan integetlek felénk ; szinte sugárzott az arezuk; itt- ott felénk lobogtatták a reggeli lapokat; bizonyára benne van már az obiigát jelentés: »London fontosabb helyeit kiadósán bombáztuk.« Ujj Gyula,
