Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1916-05-04 / 18. szám

©Trfol^am.

1©1©. máj-as £ló -4.

lS-ilc szám.

rT-^2SS^3Z)^.IJMI ÉS SZÉPIBODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon.

Felelős szerkesztő:'

ÉG L Y MIHÁLY.-.T.^^Tr,rrn’- —imniTiirTi

■--!______

_ ...U.'_____■' ■ "II . MI.JII-Ü.

Sze

rkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 34 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvkereskodó üzletében Is

Rokkantügy és betelepítés.

Május 3.

A tizennyolczadik század második felében Magyarország társországaival együtt visszanyerte úgy nagyjában régi alakját. A török hódoltság alul ekkor szabadultak fel a déli és délkeleti részek és csatlakoztak az anyaországhoz. De a hosszú háborúskodás lakatlanná tette az országrészeket, ezeknek újból való betelepitése volt az akkori gazdasági és népesedési politika fő feladata. Ekkor nyerte meg Bácska, de különösen a Bánság az ő ethnografikus tarka-barka színezetét. A nyugati országokból, főként Németországból, nevezetesen Bajorországból, Würtembergből, de még El szászból is sok szorgalmas kéz jött, s nemcsak a Délvidéken, hanem a Dunántúl különféle részein s a főváros közvetlen közelében letelepedve, régi hazájuk elő- haladottabb gazdasági életét honosították meg nálunk, mindig a magyar állameszme hü őrzői, uj hazájuknak becsületes gyermekei, a magyar alkotmányosságnak elszánt védelmezői voltak.

Az az ür, melvet a mostani háború hoz maga után, egészen más fajta lesz, mint amilyen volt a tizenn}rolczadik századbeli hadviselésé. De ür azért lesz, amelyet be kell tölteni. Nem csak a munkáskezek hiánya fog itt-ott mutatkozni, — ezt esetleg gépekkel lehet pótolni, — de van más dolog, amit semmiféle gép nem tud pótolni és ami, ha nem vigyázunk, a háború után gazdasági veszélynek van kitéve. Ez a mi derék földmives népünk, melynek verejtékes munkája Magyarországot kiváló agrár- | állammá tette és amely kellő szakszerű vezetés mellett hivatva van arra, hogy j hazánkat Középeurópa éléskamarájává tegye. |

De hogy ez megtörténhessék, szűk- l séges, hogy ennek szabadságát és gaz- | dasági önállóságát biztosítsuk. Németországban máris belátták, hogy e téren tenni kell valamit és ez irányban hatal- j más akció indult meg. Ugyanis Német- j országban az 1870—71 iki háború ta- ! pasztalataiból jól tudják azt, hogy e háború után a telekspekuláció óriási mértékben megindult, aminek aztán az volt a következménj’e, hogy a városok- j ban a lakásbérek rendkívül mód fel- ! szöktek, a vidéken pedig a paraszltelkek j gazdát cseréltek, az üzérkedők zsákmá- j nyai lettek. így történt, hogy a harctér- j ről hazatérők egy része földnélkülivé lett, és ennek további következmenye lett azután az, hogy különösen a múlt század | nyolcvanas éveiben oly tömegesen indult meg a kivándorlás Németországból Ame- ; rikába.

A körültekintő és előre látó német- ség felfogta, hogy a mostani világháború még sokkal nagyobb gazdasági eltolódásokat hozhat magával és azért idejében gondolt arra, hogy a haza védelmezőit

a telekspekuláczió polyp karjaitól megóvja.

A «Deutscher Bund für Bodenreform« ennélfogva »Kriegerheimstätten« név alatt egy országos mozgalmat indított, melynek az a czélja, hogy belső telepítés mellett a harcból hazatérő katonák, illetve a háború által kárt szenvedettek és az elesettek özvegyei meg nem terhelhető és el nem idegeníthető birtokot szerezhessenek. (Vidéken 10 hold földművelésre, városok körzetében 2 hold kerti művelésre). E telepítés által azt kívánják elérni, hogy a föld hozamát, a nép munkaerejét és védőképességét fokozzák. Különösen figyelembe kívánja venni e mozgalom a sok gyermekes családokat. Azt kívánja továbbá a javaslat, hogy ezeket a haditelepeket

— minden visszaélés elkerülése végeit

— csakis államok, községek a közérdeket szolgáló szervezetek és alapítványok iétesithessék.

Ezek az alapelvek, melyek szerint a német birodalmi gyűléstől törvény- javaslat készítését peticioniálják. Egy hasonló telepítési akczió Ausztriában is megindult, főként a rokkantak keresetképességének fokozása és a munka uzsora elleni biztosítása céljából. Bécs városa erre a czélra 3Va millió koronát vett fel költségelőirányzalába. Ne gondolja senki sem, hogy ez tisztán csak hazafias és humanitárius ügy. Az is — de nem csupán az. Az ilyen telepítések, ha czélszeA „Nagybánya“ tárczája.

London fölött.

— Vigyázz! — — Föl 1 — pattantak le a parancsnok ajkáról a kemény vezényszavak s a következő pillanatban lágy ringással emelt bennünket a magasba a hatalmas kolosszus. Búcsút integetett sapkájával a legénység, a mely még egy perccel ezelőtt kezében tartotta léghajónk köteleit. Hurráh-juk már csak légyzümmögés. A hangár, mely a 150 méteres légi dreadnougthot még egy órával ezelőtt óva eltakarta, mintha szomorúan nézne a távozó után. Vájjon viszontlátja-e még? . . . Erdők, mezők sakktáblává tömörülnek; hegyek, folyók, városok tűnnek föl a távolban, a hogy mind magasabbra jutunk. A szél lassan délnyugatnak hajt bennünket. Most hirtelen átható zugás hangzik föl a hátsó gondolából: megindultak a motorok. Megreszket a léghajó, majd pedig engedelmesen nyugatnak fordul, egyenesen a lenyugvó nap felé. Előre tehát, London felé I

Hajónk állandóan emelkedett s mind gyorsabban szelte a levegőt. A nap ismét teljes fényében ragyogott, pedig indulásunk perceiben odalenn már sárgás színben készült, lebukni a látóhatár alá. A szabad léghajón jellemző tökéletes szélcsendet éles légzuham váltotta fö!; hogyne, hisz már 50 kilométeres sebességgel haladtunk. A levegő fagyasztó hidegre vált. Bezártuk tehát ablakainkat s ettől kezdve kényelmes dolgozószobáinkban ültünk 1000 méter magasságban. A sebességmérő nemsokára 60 kilóméiért mutatott; tehát hat óra múlva London fölött leszünk . . . Reszketni fognak ismét a Cityben! ... Jól föl vagyunk szerelve bombákkal; van 25 darab, köztük három olyan, a mely két métormázsát nyom. S nem egyedül megyünk; még három Zeppelin tart különböző utakon nyugat felé . . .

A nsp most bukik a látóhatár alá. Keleten az égbolt alja már sötét; néhány csillag is előtűnt a sötétségből. Nyugaton, igen távol csillog valami: a tenger. Megszólal fülemen a szikratávíró kagylója «20 perczet késtünk. Z 17 » «30 km. sebesség», adja ki erre a kapitány a parancsot. 1 őramulva a félhomályban, a messzeségben föltűnt az első bajtárs. Nem sokára még egy. A harmadik még messze délen, de szintén látható. »1500 m. magasság, 60 km, sebesség, irány nyugat-délnyugat.»

Tehát Isten nevében előre. Rövid idő múlva teljes sötétség vesz körül bennünket. Szabad szemmel csak nehezen tudjuk megkülömböztetni az alattunk levőket. A mint azonban nagy fénv- erejü raesszelátónkat — a macskaszemet — szemünkhöz illesztjük, egész jól látunk mindent.

A telemélerbe nézek egész pontosan, mutatja : 1460 m. magasság. Körülbelül 20 kilométerre előttünk egy éles sáv : a tengerpart. Fölhangzik a vezér hajó jele : «Minden rendben ; a tengerpart fölött». Barométer sülyed ; szerencsés vÍ3zont- látára» válaszolják. Az utolsó üzenet hazulról, a mi még német földön ért bennünket. S azután alattunk a végtelen, rejtelmes viztükör; fölöttünk a mérhetetlen semmiség; előttünk egy ellenséges ország. Támasztékunk a laza hidrogén, a mely csak egy kicsi lyukra les, hogy megszökjön.

órákig haladtunk koromsötétben. Itt-ott egy hajó lámpái csillognak. Az egyikről váratlanul fény lobban föl, azután eltűnik. Bizonyára egyik búvár hajónk müve . . . Szeretnők megszorítani a mélybe dolgozó bajtarsak kezét. De fényjelt sem adhatunk, mert nem árulhatjuk el magunkat idő előtt. Há'ha angol hadihajók czirkálnak a közelben. Éppen itt is vannak; megszólal a telefonkagyló. Idegen hullámok. Végighallgatok egy egész táviratot. Persze nem ériem, mert titkos jelekkel adják. Vezérhajónk halkan jelzi »600 méteres hullámok» Ráigazitom a készüléket; nem hallom többé az angolokat, de a mi fontossabb, ők sem minket.

Kevéssel éjfél előtt igen gyengén kapom a megállapított jelet »Balra«. Tehát az angol partok előtt vagyunk. Közeledik az első veszedelmes pillanat: átszökni a parti őrségek fölött. Motoraink félerövel dolgoznak, hogy zajuk ne jusson a földre. Lélekzetvisszafojtva lessük, mikor jutunk át az erődök fölött. Szerencsésen sikerült. Ki tudja hány ágyutorok mered onnan felénk, minden pillanatban kész halált okádni. Visszafelé lesz dolgunk velük.

Távol délnyugatra sötét vonal terjeszkedik, itt-ott igen halvány fényálszürődéssel. Ez már London. Lassan közeledünk a világvároshoz. Nemsokára észrevesszük a aötéílő tömeg közepén a Themse keskeny csikjáL Tehát jó helyen járunk. A mi föladatunk az északkeleti gyárte lepek bombázása. Veszedelmes föladat, mert kö zel vagyunk az ágyukörzethez. Ritka szerencsénk van: ezen is sikerült átsurranni, A város fölött már kevés kárt tehetnek bennünk, mert az eset